Szélanya

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Szélanya vagy Szélanyó a magyar hiedelemvilágban fellelhető szellem. Mondákból fennmaradt emlékek szerint a szél egy barlangból fúj. A barlang egy hatalmas hegy tetején van, valahol a világ végén. A barlangot egy öregasszony őrzi, Ő a Szélanya. Néhány monda szerint viszont ha meghal az öreg Szélanya, akkor óriási szél fúj. Az elbeszélések, mondák azt bizonyítják, hogy a magyar mondákban a szelet is megszemélyesítették. A falusiak szerint a szél szidása kárt okozott, így tilos volt szidni, átkozni. Tilos volt a forgószélbe baltát vagy bármilyen más tárgyat is beledobálni, nehogy megsértsék a Szélanyát, mert akkor elvész a termés.

Párhuzamai[szerkesztés]

A Szélanya mitológiai alakként a török – és néhány mongol – népek közt elterjedt, ahol a tengrizmus a történelmi vallás.

Földrajzi név a Vénuszon[szerkesztés]

A Vénuszon a felszíni földrajzi alakzatokat a népek női isteneiről, hősnőiről, mitológiai személyiségeiről nevezték el. A magyar népmesékből a Szélanya-gerinc elnevezését vették.

Források[szerkesztés]

  • Mitológiai enciklopédia I. Főszerk. Szergej Alekszandrovics Tokarjev. A magyar kiadást szerk. Hoppál Mihály. Budapest: Gondolat. 1988. ISBN 963-282-027-4