Szél (film)
| Szél | |
| 1996-os magyar film | |
| Rendező | Iványi Marcell |
| Producer | Durst György |
| Műfaj |
|
| Forgatókönyvíró | Iványi Marcell |
| Főszerepben |
|
| Operatőr | Haraszti Zsolt |
| Vágó | Iványi Marcell |
| Hangmérnök | Peter Connelly |
| Jelmeztervező | Kincs Péter |
| Gyártásvezető | Peták Eleonóra |
| Gyártás | |
| Ország |  Magyarország |
| Nyelv | magyar |
| Játékidő | 6,0 perc |
| Költségvetés | 850 ezer Ft[1] |
| Képarány | 1,66:1 |
| Forgalmazás | |
| Bemutató |
|
| Díj(ak) | Arany Pálma |
| További információk | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Szél Iványi Marcell 1996-ban elkészült fekete-fehér kisfilmje, Lucien Hervé Három asszonyság című fotója alapján. Az alkotás egyetlen, gondosan megtervezett és előkészített, hat perces, beszéd nélküli snitt végén mutatja meg azt, ami – a rendező szerint – nem látható Hervé fotóján. A film Arany Pálmát nyert az 1996-os cannes-i nemzetközi filmfesztiválon.
A film elkészítése[szerkesztés]
1994 decemberében egy filmes kurzuson Bíró Yvette azt a feladatot adta a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatóknak, hogy írjanak forgatókönyvet egy kisfilmhez Lucien Hervé 1951-ben, a kelet-franciaországi Audincourtban készített Három asszonyság című fotója alapján, s örökítsék a kép időtlen pillanatának előttjét és utánját. A fekete-fehér felvételen különböző viseletű érett korú nők állnak egymás mögött egy vidéki ház közelében és néznek feszülten egy irányba – a fotó megtekintőjének fantáziájára bízva, mire is figyelnek. Ruházatukat kissé megfeszíti a szél.[2][3] A pár óra alatt összeállított szinopszisok közül Iványi ötlete nyerte el a tanár tetszését; aki javasolva, hogy írja meg a forgatókönyvet és rendezze meg a filmet.[4]
A forgatókönyv elolvasása után Durst György producer vállalta, hogy a Duna Televízió finanszírozásával legyártatja a filmet. A rendező egyetlen hosszú jelenettel, csupán a kamera 360°-os mozgatásával forgatta le az alkotást. A nők nézési irányával ellentétesen lassan mozgó kamera megmutatja a tágas, mozdulatlan pusztaságot, a gondtalanul repkedő galambrajt, a dolgukra igyekvő parasztokat – párbeszéd nem hallatszik, csupán a szél rendszertelen fütyülése, állatok hangja és távoli, elmosódó munkazaj. A feszültség lassú fokozódásával érünk el a jelenet csúcspontjához, a zaj forrásához: civil ruhás egyének öt férfit akasztanak. A kamera továbbhalad és egy alig hallható énekfoszlány beszűrődése közben visszatér a nőkre, az akasztás-sorozat néma és mozdulatlan szemlélőire...
A film gyártása 1995-ben kezdődött és 1996 februárjában fejeződött be.[4] Az extra-hosszúságú snittet négyszer forgatták le egy nap délelőtt 9 óra és délután 2 óra között; a Nap állása és a fényviszonyok miatt közülük a harmadik lett a végső változat. A rendező és a hangmérnök a forgatás másnapját kifejezetten a hangfelvételek elkészítésére fordították. Ezt követően még közel két hónapot igényeltek az utómunkák.[1][4]
A film bemutatása és sikere[szerkesztés]
A filmet hivatalosan 1996. február 13-án bemutatták be a XXVII. Magyar Filmszemle versenyfilmjei között az Uránia filmszínházban.[5] Március 7-én a Párizsi Magyar Intézetben szervezett vetítésen az alkotók megmutatták az ötletadó fotó szerzőjének, Lucin Hervének is, akinek tetszett az alkotás. Másnap a cannes-i nemzetközi filmfesztivál párizsi irodájában a rendező benevezte a filmet a rendezvényre. Előzsűrizés nélkül a fesztivál főmegbízottja, Gilles Jacob döntésével került a hivatalos válogatás rövidfilmjeinek versenyébe, ahol Arany Pálmát nyert.[6] Az eredményes fesztiválszereplésért a film 23 éves rendezője megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje kitüntetést.[7]
A sikeres bemutatkozást következő másfél évben a filmet számos fesztiválra nevezték, illetve hívták meg, amelyeken sikerrel szerepelt,[8]
Helye a magyar filmtörténetben[szerkesztés]
Lucien Hervé eredeti fotójához és az alkotás mondanivalójához stílusban és korban messzemenően illő, bravúrosan komponált snittet a fekete-fehér kontraszt, a fa mögött megcsillanó napfény, valamint az emberek és állatok mozgása s mozdulatlansága teszi különösen kifejezővé. Az alkotó jól használja ki a kameramozgás narratív hatását, a fotó teremtette hiány fenntartásából adódó feszültségteremtést.[3] A kép határainak folyamatos módosulása a kompozíció állandó változását eredményezi, ami állandó feszültséget teremt a kereten belüli és azon kívüli, éppen nem látható dolgok között.[9]
A dialógus hiánya mellett nagy szerep jut a természet zajainak, különösen a pusztaságban szabadon nyargaló szél zúgásának, a halk emberi duruzsolásnak és egy távolban felcsendülő éteri dalnak, amelyek fenntartják a film titokzatos hangulatát, s mintegy elemelték a témát, kifejezetten költőivé téve azt.[9] A tudatosan a második világháború előtti kosztümöket használó film története időtálló lett, semmiféle konkrét politikai vagy történelmi helyzetre nem utal. Az akasztásokat szenvtelenül néző nők, s a mintegy tucatnyi passzívan szemlélődő férfi látványa eloszlatja az első pillanatban igazságszolgáltatásnak tűnő történéssel kapcsolatos kételyt; valójában törvényen kívüliek megtorló akciójáról van szó, a rablásuknak ellenszegülőkön. Megteszik, mert a rideg tanyavilágban megtehetik – a fásult passzivitás e megszokott, mindennapi gyakorlatnak szól.[4]
A rendező bizonyos szürrealista mesterek előtt tiszteleg filmjével, a rendkívül hosszú snittet, a kameramozgás ritmusát elsősorban Jancsó Miklós és Fehér György munkássága inspirálta.
Ötleténél, kvalitásainál fogva az alkotás a magyar filmtörténet egyik legismertebb rövidfilmje lett, mely számtalan hazai és nemzetközi filmes iskola tananyagának része.[9]
Stáblista[szerkesztés]
- Producer: Durst György
- Rendező: Iványi Marcell
- Forgatókönyv: Iványi Marcell
- Operatőr: Haraszti Zsolt
- Vágó: Iványi Marcell
- Jelmez: Kincs Péter
- Hangmérnök: Peter Connelly
- Rendezőasszisztens: Juhász Imre
- Gyártásvezető: Peták Eleonóra
- Technikai koordinátor: Kivés György
- Segédoperatőr: Kliegl Ádám
- Fártmester: Sánta István, Szűcs József, Peterdi Gyula
- Labortechnika: Deimanik Tamásné
- Gyártó: Duna Televízió, Pioneer Productions
Díjak, elismerések[szerkesztés]
- 1996 : Arany Pálma (49. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál)[10]
- 1996 : fődíj (Figueira da Foz-i Nemzetközi Filmfesztivál)[11]
- 1996 : fődíj (Torinói Filmfesztivál)[12]
- 1997 : fődíj (Hannoveri Nemzetközi Filmfesztivál)[8]
- 1997 : a zsűri külön elismerése (Drezdai Filmfesztivál)[8]
- 1997 : a zsűri különdíja (Tamperei Filmfesztivál)[8]
- 1997 : a zsűri különdíja (Vila do Conde-i Nemzetközi Rövidfilmfesztivál)[8]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Simó 1996.
- ↑ Lucien Hervé: Trois femmes (francia nyelven). lucienherve.com. Association des Amis de Lucien Hervé et de Rudolf Hervé, 1951 [2017. július 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. január 23.)
- ↑ a b – Arthur: L’Expresso – Le Vent (1996) (francia nyelven). Le 7ème Café, 1951 [2021. január 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. január 23.)
- ↑ a b c d Raskin 1997.
- ↑ Filmévkönyv 1997 276. o..
- ↑ Vágvölgyi 1996.
- ↑ Filmévkönyv 1997 261. o..
- ↑ a b c d e Magyar filmek külföldi szereplése – Fesztiválok. In Filmévkönyv 1999: A magyar film 1998-ban. Budapest: Magyar Filmintézet. 1999. 332–333. o. arch Hozzáférés: 2021. január 9. PDF (16,6 MB) ISSN 0230-2047
- ↑ a b c Barkóczi 2020.
- ↑ Filmévkönyv 1997 13., 320., 331. o..
- ↑ Filmévkönyv 1997 320., 334. o..
- ↑ Filmévkönyv 1997 339. o..
Források[szerkesztés]
- Szél (Le Vent). festival-cannes.fr. (franciául) Festival de Cannes (1996. május 17.) (Hozzáférés: 2021. január 14.) arch
- Vágvölgyi B. András: Széllel bélelve (Iványi Marcell fh., Arany Pálma-díjas). magyarnarancs.hu. Magyar Narancs, 1996. május 30. [2015. június 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. január 23.)
- Simó György: Szembeszél – Beszélgetés Iványi Marcellel és Durst Györggyel. Arany Pálma. Filmvilág, 1996. 07. [2016. április 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. január 23.)
- Barkóczi Janka: Szél. filmarchiv.hu. Nemzeti Filmintézet – Filmarchívum, 2020. [2020. szeptember 19-i dátummal az eredetiből archiválva].
- Richard Raskin: An Interview with Marcell Iványi (angol nyelven). imv.au.dk. P.O.V. Filmtidsskrift (Danish Journal of Film Studies), 1997. október 13. [2020. december 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. január 23.)
- Magyar filmek külföldi szereplése – Fesztiválok. In Filmévkönyv 1997: A magyar film egy éve. Budapest: Magyar Filmintézet. 1997. arch Hozzáférés: 2021. január 9. PDF (36,5 MB) ISSN 0230-2047
