Szécsi Ferenc (költő)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk a költőről szól. Hasonló címmel lásd még: Szécsi Ferenc (egyértelműsítő lap).
Szécsi Ferenc
Szécsi Ferenc fényképe az 1925-ben megjelent Hegedűszóló című verseskötetében
Szécsi Ferenc fényképe az 1925-ben megjelent Hegedűszóló című verseskötetében
SzületettSchwarcz Smuel
1892. április 29.
Tiszapüspöki
Elhunyt1940-es évek
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
A Wikimédia Commons tartalmaz Szécsi Ferenc témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Szécsi Ferenc, Schwarcz Smuel[1] (Tiszapüspöki, 1892. április 29.[2][3] – 1941 és 1947 között) költő, műfordító.

Élete[szerkesztés]

Schwarcz Adolf (1858–1922)[4] kereskedő és Wachsmann Júlia (1860–1920)[5] fiaként született. Schwarcz családi nevét édesapjával együtt 1900-ban változtatta Szécsire.[6] Tanulmányait 1911 és 1914 között a Szolnoki Fiú Felső Kereskedelmi Iskolában végezte.[7] Az első világháborúban teljesített szolgálatért tűzharcosi minőséget nyert,[8] megjárta az orosz és az olasz harcteret. Doberdón olasz fogságba került és Szicília különböző fogolytáborait végigjárta (Carini, Palermo megye).[9] Hadifogsága alatt írta az Addio Signorina című kötetének verseit.[10]

Olasz műfordításait Napraforgó c. kötetében adta ki 1924-ben, mely verseskötetéről a következőket írta a 8 Órai Ujság: "A tiszta, derűs és halk szerelem poétája Szécsi Ferenc, kinek most jelent meg második verseskötete Napraforgó címmel. A kötetnek félszáznál több verse hü kifejezője az ifjúság százféle hangulatának, melyek így művészi formába öntve tökéletes egységét adják a szerelmen, derűn, borzongáson, csalódáson, várakozásokon átfejlődő ifjú emberi léleknek. Szécsi Ferenc lírájának igazi értéke verseinek szigorú formatartása, amiről leginkább d’Annunzio, Cardusci,[11] Da Verona, Stecchettó olasz költők hü fordításaiban tesz bizonyságot. Szécsi Ferenc kétségtelenül elsőrangú helyet érdemel a fiatal magyar poéta-generáció sorában.[12]

Arcképe 1924-ből az Ország-Világ c. lapban

Hegedűszóló címmel megjelent harmadik kötetét Paganini szellemének ajánlotta. 1928-ban L. Chique Arab tangót írt a verseire.[13]

Kutatási területei az olasz–magyar irodalmi kapcsolatok, Petőfi Sándor olasz fordítói voltak, több olasz költő művét is lefordította magyarra.[14] Az 1920-as évek második felében egy Modern olasz költők anthológiája című 320 oldalra tervezett köteten dolgozott, amelyhez Gabriele D’Annunzio, Filippo Tommaso Marinetti, Giovanni Papini, Mario Carrera és mások verseit ültette át magyarra.[15] A 60 költő verseit tartalmazó kötettel 1931-re készült el.[16] Áprilisban a Corvin Mátyás Társaság ülésén négy műfordítását olvasta fel nagy sikerrel, az elnöklő Radó Antal Szécsi Ferencben a saját műfordítói munkásságának hivatott folytatóját üdvözölte. Antológiájával Herczeg Ferenc is foglalkozott, ám a kiadók nem vállalták a megjelentetés kockázatát, mondván "Ki olvas ma verseket?"[17]

1930. december 11-én Budapesten, a Terézvárosban házasságot kötött a nála 12 évvel fiatalabb, sárvári születésű Király Matild Paulinával, Király János és Róth Matild lányával.[18] A menyasszony esküvői tanúja Vadnai Henrik, a Pesti Napló igazgatója volt.[19] Szécsi ekkor a Pester Lloyd főtisztviselőjeként dolgozott. Az 1937-es olasz királylátogatás alkalmával Rozsnyay Sándor operettkomponista olasz-magyar indulót szerzett, amelynek magyar szövegét Szécsi Ferenc, olasz szövegét pedig Renzo Ave írta.[20]

Szécsi Ferencet a Világosság 1947. szeptember 7-ei száma az olasz líra egyik legkiválóbb tolmácsolójaként jellemzi, aki tragikus körülmények között került a fasizmus áldozatai közé. Emlékére 1947. szeptember 5-én péntek este legszebb műfordításai hangzottak el a rádióban Majláth Mária előadásában, majd 1947. szeptember 10-én délután négy órakor Szécsi Ferenc emlékdélutánt rendezett a rádió Buday Dénes bevezetőjével, Neményi Lili, Szabó Miklós és Roósz Emil zenekarának közreműködésével.[21]

Művei[szerkesztés]

Első, nyomtatásban megjelent verse, a Barcarola az Új Idők című folyóirat 1922. január 22-i számában olvasható.[22]

  • Addio Signorina (versek, 1922)[23]
  • Napraforgó (versek, műfordítások, 1924)[24] A kötet címlapja Bér Dezső utolsó művészi munkája.[25]
  • Hegedűszóló (versek, 1925)[26]
  • Gioconda-dalok (versek)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ A Sámuel héber megfelelője, így szerepel az anyakönyvben: "Feri (Smuel)".
  2. ↑ A törökszentmiklósi izraelita hitközség születési anyakönyve 15/1892. folyószám.
  3. ↑ A törökszentmiklósi izraelita hitközség születési anyakönyve 15/1892. folyószám. (Másodpéldány)
  4. ↑ Szécsi (Schwarcz) Adolf halotti bejegyzése a kunhegyesi polgári halotti akv. 36/1922. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. november 1.)
  5. ↑ Wachsmann Júlia halotti bejegyzése a kunhegyesi polgári halotti akv. 113/1920. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. november 1.)
  6. ↑ Az engedélyt tartalmazó BM rendelet száma/évszáma: 123722/1900. NL-OL 30806. mikrofilm 341. kép 2. karton. Névváltoztatási kimutatások 1900. év 38. oldal 18. sor
  7. ↑ A Szolnok Városi Fiú Felső Kereskedelmi Iskola és a vele kapcsolatos női kereskedelmi szaktanfolyam XXV. jubiláris értesítője az 1935-36. iskolai évről. Szolnok, 1936. 75. old.
  8. ↑ Tűzharcos minőségét a m. kir. honvédelmi miniszter által 619475/Hg1938.001.570 sz. a. kiállított igazolány igazolja.
  9. ↑ Szécsi Ferenc. Rendfokozat: hadnagy, Csapattest: k. u. LIR. Nr. 3, Alosztály: - (nincs adat). Adatbázis azonosító: awRtCTBYyw, Adatok forrása: VL 480/4.
  10. ↑ Világ, 1923. január 6. (14. évfolyam, 4. szám) 9. old.
  11. ↑ Helyesen: Carducci
  12. ↑ 8 Órai Ujság, 1924. szeptember 28. / 203. szám, 7. old.
  13. ↑ Pesti Hírlap, 1928. január 27. / 22. szám, 14. old.
  14. ↑ (1931. április 2.) „Százötven olasz vers harca a nyomdafestékért”. Budapesti Hírlap 51 (75), 4. o. (Hozzáférés: 2016. február 21.)  
  15. ↑ Ujság, 1927. november 19. (3. évfolyam, 263. szám) 4. old.
  16. ↑ 8 Órai Ujság, 1931. március 28. (17. évfolyam, 71. szám) 7. old.
  17. ↑ Százötven olasz vers harca a nyomda festékért. Budapesti Hírlap, 1931. április 2. / 75. szám, 4. old.
  18. ↑ A házasságkötés bejegyezve a Bp. VI. ker. állami házassági akv. 1920/1930. folyószáma alatt.
  19. ↑ Illés József: MAGYAR UJSÁGKIADÓK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE 1898-1908
  20. ↑ (1937. június 10.) „Olasz-magyar induló a királylátogatás emlékére”. Budapesti Hírlap 57 (129), 7. o. (Hozzáférés: 2016. február 21.)  
  21. ↑ Világosság, 1947. szeptember 7., 204. szám. 8. old.
  22. ↑ (1922. január 22.) „Barcarola”. Új Idők 28 (4), 80. o. (Hozzáférés: 2016. február 21.)  
  23. ↑ (1922. december 17.) „Új könyvek”. Új Idők 28 (51), 481. o. (Hozzáférés: 2016. február 21.)  
  24. ↑ Recenziója: (1925. január 17.) „Szécsi Ferenc: Napraforgó”. Budapesti Hírlap 45 (13), 9. o. (Hozzáférés: 2016. február 21.)  
  25. ↑ Az Ujság, 1924. október 16., 11. old.
  26. ↑ Recenziója: (1926. február 20.) „Hegedűszóló”. Budapesti Hírlap 46 (41), 9. o. (Hozzáférés: 2016. február 21.)  

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Benedek Marcell (szerk.): Irodalmi lexikon. Budapest, 1927, Győző Andor
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szécsi_Ferenc_(költő)&oldid=26379503”