Széchényi Ferenc (politikus)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Széchényi Ferenc szócikkből átirányítva)
Széchényi Ferenc
Johann Ender - Portrait of Ferenc Széchényi.jpg
Született 1754. május 29.
Széplak
Elhunyt 1820. december 13. (65 évesen)
Bécs
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Házastársa Festetics Julianna
Gyermekei Lajos Mária, Franciska Karolina, Zsófia, Pál, István
Szülei Széchenyi Zsigmond
Cziráky Mária
Foglalkozása földbirtokos, politikus
Tisztség Somogy vármegye főispánja, főkamarásmester, királyi küldött, királyi biztos
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Széchényi Ferenc témájú médiaállományokat.

Gróf sárvár-felsővidéki Széchényi Ferenc de Paula György (Széplak, 1754. május 28.Bécs, 1820. december 13.) államférfi, könyvtár- és múzeumalapító, Somogy vármegye főispánja, királyi főkamarásmester, aranygyapjas lovag, királyi küldött és biztos, Széchenyi István édesapja.[1]

Élete[szerkesztés]

A főnemesi gróf sárvár-felsővidéki Széchényi család sarja. Apja, gróf sárvár-felsővidéki Széchényi Zsigmond (1720-1769), huszárkapitány, császári és király kamarás, anyja, cziráki és gróf dénesfalvi Cziráky Mária (1724-1787) volt. Ferenc, házasságuk hatodik gyermeke volt; ugyanazt a keresztnevet kapta mint a 3 évesen elhunyt bátyja, Széchényi Ferenc (1711-1714). Tanulmányai befejeztével 1776. december 12-étől a kőszegi kerületi tábla ülnöke, 1783. augusztus 17-étől a báni tábla elnöke és egyben a horvát bán helyettese. II. József uralkodása alatt több vármegye főispáni helytartója és királyi biztosa. 1785. március 9-én valóságos belső titkos tanácsosi címet nyert és április 18-án pécsi kerületi királyi biztos valamint Somogy, Baranya, Verőce és Szerém vármegyék adminisztrátora lett.

Amikor a kalapos király egymás után adta ki azon rendeleteket, amelyek célja Magyarország és Erdély germanizálása és a nemzet rendi alkotmányának megsemmisítése volt, Széchényi nem akart céljainak eszköze lenni, ezért minden tisztségéről lemondott és a magánéletbe vonult vissza.

Az 1790-es országgyűlés után újra hivatalba lépett, majd II. Lipót küldöttjeként Nápolyban is járt, hogy a nápolyi királynak a koronázási emlékérmet átadja.

1792-ben megkapta a Szent Januárius-rendet. 1798. április 6-án Somogy vármegye főispánja lett (beiktatása július 4-én történt) és mint királyi biztosra, reá bízták a Dráva és Mura folyók szabályozását. 1799. október 1-jén a Hétszemélyes Tábla elnöke, december 6-án királyi főkamarásmester, december 23-án helyettes országbíró lett.

Széchényi Ferenc

1802. november 25-i dátummal 11 884 nyomtatványból, 15 000 kötet könyvből és 1152 kéziratból álló gyűjteményét a magyar nemzetnek adományozta, amit később cenki gyűjteményének 6000 rézmetszetével és 9206 kötet könyvével egészített ki. Azonban mindezek előtt elkészítette a leendő könyvtár katalógusát is, ezt a maga költségén kinyomatta, majd belőle egy-egy példányt a külföldi uralkodóknak, a külföldi tudományos intézeteknek, valamint hazai és külföldi tudósoknak is megküldött. Ezt a dátumot tekintjük az Országos Széchényi Könyvtár és Magyar Nemzeti Múzeum megalapítási évének is. Később József nádor indítványozta a Magyar Nemzeti Múzeum, mint a magyar vonatkozások gyűjteményének létrehozását, amelyhez hozzátartozna a Széchényi Ferenc által 1802-ben megalapított Nemzeti Könyvtár is. 1808-ban létre is jött az intézmény. Bőkezű adományaiért és szolgálatainak elismeréséért érdemeit 1807-ben az országgyűlés törvénybe iktatta (XXIV. törvénycikk).

A külföldi tudományos társulatok egymás után fejezték ki elismerésüket azáltal, hogy tagjukká választották: 1803-ban a göttingeni királyi tudományegyetem, 1804-ben a jénai, 1811-ben a varsói tudományos akadémia, 1812-től a bécsi tudományos akadémia tiszteletbeli tagja lett. 1808-ban az Aranygyapjas rend lovagja lett.

Mellszobra az OSZK aulában

Amikor I. Ferenc király alatt a magyar alkotmányt újabb veszély fenyegette, és ez a király is országgyűlés nélkül akart uralkodni, 1811-ben Széchényi szembaját hozva fel okként, újra letette összes hivatalát, mintegy tiltakozva Metternich rendszere ellen; visszavonult a magánéletbe és attól fogva családjának élt. Ennek érdekében tett nagyszerű intézkedése a három fia számára alakított három hitbizomány: a segesdi (Somogy vármegye), iváni (Sopron vármegye) és pölöskei (Zala vármegye), de amellett folyton élénk figyelemmel kísérte hazájának és a Magyar Nemzeti Múzeumnak sorsát, melyről ezután sem feledkezett meg, így kinyomatta a könyvtár későbbi gyarapodásának katalógusát. 1818-ban előbbi adományát egy újabbal egészítette ki, odaajándékozván a Magyar Nemzeti Múzeumnak soproni könyvtárát is, mely nagyobbrészt klasszikusokból és külföldi érdekű művekből (5086 mű, 9206 kötet) és 6000 darab rézmetszetből és földabroszból állott.

Élete végén mindinkább búskomorság vett rajta erőt, könyörgésbe és vallási bűnbánatba mélyedve, mind jobban a vallási miszticizmus felé hajlott. A politikai reakciót látva egyre levertebb lett, és ahogy fia írta: „a nemzet jövője felett kétségbeesve, reménytelenül szállt sírjába” 1820-ban, majd három évre rá neje is követte.

Emlékezete[szerkesztés]

Szobra áll a Magyar Nemzeti Múzeum kertjében, Istók János műve (1902).

Családja[szerkesztés]

Felesége: Festetics Julianna

Három évvel bátyja, Széchényi József halála után pápai engedéllyel feleségül vette annak özvegyét, tolnai Festetics Julianna grófnőt, 1777. augusztus 17-én, Kópházán. Házasságukból hat gyermek született, közülük 3 fiú- és 2 leánygyermek érte meg a felnőttkort:

A Catalogus Bibliothecae Hungaricae címlapja

Művei[szerkesztés]

  • Catalogus Bibliothecae Hungaricae (Sopron, 1799) és Index (Pest, 1800)
  • Supplementum I-II és Index (1807)
  • Catalogus manuscriptum I-III (Sopron, 1814-15)
  • Catalogus nummorum Hungariae ac Transylvaniae instituti nat. Széchenyiani II-III, az Appendix-szel (?)

Az ő gyűjteményéből való egy 1781-1783 tátáján keletkezett kétkötetes kézirat a következő címmel: Genealogiae authenticae (?) nonnullarum illustrium ac nobilium Familiarum Hungariae in ordinem alphabeticum redactas. Fol. lat. nro. 207. Perekből és más forrásokból gyűjtött genealógiákat tartalmaz. Ezek között számos hamis családfa és sok téves adat is van, s ezek más kézirati gyűjteményekbe is bejutottak, de Nagy Iván szerint (Magyarország családai... Pest, 1865. XII. Zárszó, 512. l.) más adatokkal egybevetve használható és ő maga is gyakran támaszkodott rá.

Források[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]