Szász István (újságíró)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szász István
Született1910. február 7.
Cécke
Elhunyt1981. május 31. (71 évesen)
Kolozsvár
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásaújságíró,
elbeszélő
SírhelyeHázsongárdi temető
SablonWikidataSegítség

Szász István (Cécke, 1910. február 7.Kolozsvár, 1981. május 31.) újságíró, elbeszélő.

Életpályája[szerkesztés]

Középiskoláit Székelyudvarhelyen (1928), egyetemi tanulmányait francia nyelv- és irodalom szakon Kolozsváron, az I. Ferdinand Egyetemen, majd Dijonban és Besançonban végezte (1928–1931). 1929–1940 között az Ellenzék munkatársa volt, itt jelent meg első cikke, de írásait közölte a Brassói Lapok, amelynek 1935–1938 között riportere volt, valamint a Reggeli Lapok (1938–1939), Magyar Néplap (1941–1942), Szabad Szó (1944), Népi Egység (1945–1947), 'Világosság (1948–1949), a marosvásárhelyi Népújság (1949–1951), Falvak Dolgozó Népe (1953–1958) is. 1945 után egy ideig az MNSZ sajtóosztályán, majd nyugdíjazásáig az Utunk című irodalmi lapnál dolgozott, a lap terjesztőjeként.

1941–1942-ben a Temesváron megjelenő Magyar Néplap főszerkesztője, 1953–1958-ban a Falvak Dolgozó Népe irodalmi szerkesztője.

Kötetei[szerkesztés]

  • Új pénz, jó pénz (elbeszélések, Kolozsvár 1947)
  • Nyúl a telefonpóznán (anekdoták, Kolozsvár 1971)
  • Bika a toronytetőn (anekdoták, Kolozsvár 1983)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Kormos Gyula: Anekdoták dicsérete. Utunk 1971/50.
  • Pomogáts Béla: Az önkeresés útján. Jelenkor 1972/10.
  • Marosi Péter: Meghalt Szász István, Utunk 1981/23.