Szántai Lajos (népmesekutató)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Szántai Lajos (művelődéstörténész) szócikkből átirányítva)
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Szántai Lajos
Született 1962 (56 éves)
Mezőkövesd
Nemzetisége magyar
Foglalkozása népmesekutató

Szántai Lajos (Mezőkövesd, 1962. április 18.) A magyar nép történelmével, hagyományaival foglalkozó, végzettség nélküli amatőr kutató. Elsősorban a néphagyomány, a középkori krónikák és legendák képi üzeneteivel foglalkozik, ezek alapján fogalmazza meg a magyarság elképzelt eredetével és küldetésével kapcsolatos, a hivatalos történelemszemlélettől jelentősen eltérő, a történész szakma által nagyon erős kritikával illetett gondolatait. A sumer-magyar rokonság és Jézus parthus-magyar származásának hirdetője.[1]

Munkássága[szerkesztés]

Saját bevallása szerint az iskola előtti éveiben két döntő hatás érte, amely lehetővé tette későbbiekben számára a magyar történelem és műveltség vizsgálatát. Egyrészt 3-7 éves kora között sokat időzött a makkosmáriai Angyalok királynéja templomban, a sekrestyében játszadozva. Nagyapja pedig esténként magyar népmeséket mesélt. Ezek közül leginkább a királyos mesék ragadták meg a képzeletét. A nagyapai hagyaték alapján a népmesékkel kezdett foglalkozni. Ezt hosszú adatgyűjtés és a jelképtanban való elmélyedés követte, amelyhez az indulást leginkább a sárkány és a táltos ló adta meg. Alapvetéseit többek között Horvát István történész, Solymossy Sándor népmesekutató és Ipolyi Arnold munkásságára alapozta. A kezdetekben a Körösi Csoma Sándor Buddhológiai Intézetben tanult. Első publikációi is itt, a Buddhista Misszió által kiadott USzO-füzetekben jelentek meg, a magyar népmesékről.

Pap Gábor művészettörténész és Molnár V. József néprajzkutató a hetvenes évek óta dolgoznak együtt. Ebbe a körbe csatlakozott be Szántai Lajos is az 1990-es évek elején a népmesékről szóló előadássorozataival, melyeken a népmesék elemzése mellett, a hozzájuk szorosan kapcsolódó magyar történelmi események a néphagyományban fellelhető emlékeit is ismertette. Nevéhez fűződik a Képes krónika ábrái és a magyar néphagyomány közötti - erősen kérdéses - analógiák felfedezése.

Könyvei[szerkesztés]

  • Továbbélő honfoglalás. Őstörténet és népmese. Főnix Könyvek, Debrecen, 1998, 2002
  • Az Örök Királynak leánya. Árpád-házi Szent Margit. Főnix Könyvek, Debrecen, 1999
  • A két hollós. Mátyás király és a Pálos Rend. Budapest, 2001
  • Világszép Nádszál kisasszony. Főnix Könyvműhely, Debrecen, 2002
  • „Magyarország reménye, a világ gyönyörűsége”. Hunyadi Mátyás. Főnix Könyvműhely, Debrecen, 2003
  • Fény által festett történelem. in: Képes krónika I-II. Nemzeti Kincseinkért Egyesület, Budapest, 2003
  • „Az Úr letekintett Magyarországra...” II. Géza küldetése földön és égen. Főnix Könyvműhely, Debrecen, 2004
  • „Szent őseink nyomában maradva” - Szent korona, népmese, mitikus történelem. Debrecen, 2009

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]