Szántó Éva (nyelvész)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szántó Éva
Született1921
Csehszlovákia
Elhunyt1965 (43-44 évesen)
Állampolgárságamagyar
SzüleiSzántó Judit
Hidas Antal
Foglalkozásanyelvész
Halál okaöngyilkosság
SablonWikidataSegítség

Szántó Éva (Csehszlovákia, 1921 – 1965. május 23. előtt)[1] nyelvész.[2]

Szülei[szerkesztés]

Szántó Judit (születési neve Ludmann Júlia, 1903–1963) és Hidas Antal (valódi nevén Szántó Gyula, 1899–1980) lányaként született 1921-ben Csehszlovákiában, ahová szülei a Tanácsköztársaság bukása után, 1920-ban emigráltak. Hidasék 1922október 1-jén Kassán házasodtak össze, de 1924 júniusában már különéltek egymástól, bár a hivatalos válást csak 1925március 10-én mondták ki.[3]

Gyerek és ifjúkora: Kassa, Budapest, Moszkva[szerkesztés]

Szülei válása után Kassáról Budapestre, apai nagyszüleihez került. Apja, Hidas Antal a Kommunisták Magyarországi Pártjának tagja volt, 1926-ban emigrált a Szovjetunióba, ahol újranősült, Kun Ágnest, Kun Béla lányát vette feleségül, és íróként, költőként aktívan részt vett a moszkvai magyar kommunista emigránsok életében. Ugyancsak 1926-ban volt felesége, Szántó Judit megismerkedett József Attilával, akivel aztán évekig együtt élt. A moszkvai Sarló és Kalapács 1931. júniusi számában megjelent a Moszkvai Proletárírók Szövetsége Magyar csoportjának megbízásából közzétett Platformtervezet, amely azt állítja József Attiláról, hogy „a fasizmus táborában keresi a kivezető utat”. Ezt az állítást Hidas Antalnak tulajdonítják, aki maga is költő lévén féltékeny lehetett az elvált feleségével együtt élő József Attilára. Leánya, Szántó Éva 1936-ban került ki a Szovjetunióba.[4]A Kun Béla ellen 1938-ban indított perben Hidas Antalt is elítélték, és csak 1944-ben szabadult. Az apa börtönévei alatt Szántó Éva különböző állami gyermekotthonokban nevelkedett.

Hazatérése 1959-ben[szerkesztés]

Hidas Antal 1959-ben kapott engedélyt a Magyarországra való visszatérésre. A Párttól a Rózsadombon emeletes villát, majd Kossuth-díjat kapott. Lánya is ebben az évben, már a nyelvtudományok kandidátusaként[2][5] tért vissza, és a Nyelvtudományi Intézet munkatársa lett. Az anyjához, Szántó Judithoz költözött, akivel együtt élt annak 1963-ban rákban bekövetkezett haláláig. Szántó Juditot a Munkásmozgalmi Panteonban József Attila sírjába temették, a síron "József Attila és harcostársa Szántó Judit" felirattal. József Attilát még 1959-ben, a Panteon elkészültekor telepítették át családja megkérdezése nélkül az eredeti 35-ös parcellából, a "mama", Pőcze Borbála mellől a Panteonba, Rajk László sírja közelébe. A sírt a Főváros díszsírhelyként adományozta Attilának, miután felhozták Balatonszárszóról az 1942-es második temetésére. Attila anyját, Pőcze Borbálát a lánya, József Etelka 1955-ben temettette Attila mellé. József Attila csak 1994-ben került vissza eredeti sírjába, a "mama" mellé, ahol ma már testvérei, Jolán és Etelka is el vannak temetve. Szántó Judit sírja maradt a Panteonban egy új felirattal egy új vörös márványtömbön, amit a temető akkori igazgatónője a Panteon leendő lakói számára raktáron tárolt készletből utalt ki.

Anyja halála után Szántó Éva – bár volt egy boldogtalan kapcsolata Horváth Mártonnal – magára maradt. Labilis, gyenge idegzete egyik válságból a másikba, végül 1965-ben öngyilkosságba sodorta. Apja, Hidas Antal, a Vörös Csepel dal költője ugyancsak a Kerepesi úti temetőben, a 42/1-A-3 parcellában van eltemetve.

Publikációi[szerkesztés]

  • A fonológiai kutatások újabb eredményei a Szovjetunióban, Nyelvtudományi Közlemények 62., (1960)[6]
  • Szovjet nyelvészek a matematikai, matematikai-statisztikai módszerek alkalmazásáról és a strukturalizmusról, Magyar Nyelvőr, 1961.[7]
  • A magyar mássalhangzó-hasonulás vizsgálata fonológiai aspektusban, Magyar Nyelv, 1962.[8]
  • Néhány vitatott kérdés a fonéma meghatározásában. Nyelvtudományi Közlemények 65. 445—52 (1963)[9]
  • Megjegyzések egy, a beszédtagolással foglalkozó elmélethez, Nyelvtudományi Közlemények 66., 1964.[10]
  • A beszédfelismerés egyik modelljéről. Pszichológiai Szemle 21. 1 (1964).[11]
  • A modern szovjet fonológia néhány kérdése (1965)[12]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. (1965. május 23.) „Elhunyt Szántó Éva”. Népszabadság 23 (120), 15. o.  
  2. a b Tasi József (1980). „Fábry Zoltán és Szántó Judit levelezéséből”. Irodalmi Szemle (9), 829. o.  
  3. G. Merva Mária. Írók és múzsák Gödöllőn, 193. o. 
  4. Murányi Gábor (1984). „Szántó Judit ismeretlen naplója (1938–1946)”. Kritika (8), 2. o.  
  5. A nyelvészeti tudományok kandidátusai, Akadémiai Almanach, 373. o. (1962) 
  6. Szántó Éva (1960). „A fonológiai kutatások újabb eredményei a Szovjetunióban”. Nyelvtudományi Közlemények 62., 187–195. o.  
  7. Szántó Éva (1961). „Szovjet nyelvészek a matematikai, matematikai-statisztikai módszerek alkalmazásáról és a strukturalizmusról”. Magyar Nyelvőr 85, 235–237. o.  
  8. Szántó Éva (1962). „A magyar mássalhangzó-hasonulás vizsgálata fonológiai aspektusban”. Magyar Nyelv 58, 159–166. o.  
  9. Szántó Éva (1963). „Néhány vitatott kérdés a fonéma meghatározásában”. Nyelvtudományi Közlemények 65., 445–452. o.  
  10. Szántó Éva (1964). „Megjegyzések egy, a beszédtagolással foglalkozó elmélethez”. Nyelvtudományi Közlemények 66., 151–155. o.  
  11. Szántó Éva (1964). „A beszédfelismerés egyik modelljéről”. Magyar Pszichológiai Szemle 21. (1), 105–108. o.  
  12. szerk.: Telegdi Zsigmond: Általános nyelvészeti tanulmányok III.. Akadémiai Kiadó, 191–201. o. (1965) 

Források[szerkesztés]