Syndiniales
 | ||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||
| ||||||||||||
| Kládok[1] | ||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Syndiniales témájú rendszertani információt. |
A Syndiniales a páncélos ostorosok (Dinoflagellata) korán kialakult rendje, mely rákok, halak, algák, csalánozók, csillósok, sugárállatkák és páncélos ostorosok parazitáiból áll.[2][3][4] Több MALV-csoportot a Syndinialesbe soroltak,[5] új tanulmányok szerint azonban a MALV-csoportok parafiletikus csoportok, tehát feltehetően csak a Dinokaryota testvércsoportjai a Syndiniales tagjai.[4]
Történet
[szerkesztés]1976-ban írta le Alfred R. Loeblich.[1] 2001-ben rRNS-gének sokszorosításával pikoplankton-vizsgálatok során felfedeztek korábban MALV I-ként és II-ként besorolt környezeti kládokat.[6][7]
Adl et al. 2019-es rendszertanában a Syndiniales ismeretlen helyzetű tagjai az Ichthyodinium és az Ellobiopsidae, ezenkívül a Syndiniales tagjai az Euduboscquellidae, az Amoebophryidae, a Syndinidae és a Sphaeriparaceae.[1]
Genetika
[szerkesztés]Kromoszómái V alakúak, a magmembránhoz apikálisan rögzülnek, és az interfázis során kondenzáltak maradnak.[1]
Első szekvenált faja egy végleges név nélküli Amoebophrya-faj, az Amoebophrya sp. AT5: genomját áramlási citometriai úton 120 Mbp-nak becsülték, de teljes mérete 87,7 Mbp volt.[8]
Az Amoebophrya bár aerob, A120 és A25 törzsében nem találtak 2021-ig mtDNS-t, de Kayal és Smith 2021-es kutatása szerint az Amoebophrya mitokondriuma rendelkezhet DNS-sel, mivel a Perkinsus mitokondriális génszekvenciáit használva a COX1 oxigénkötő doménjét egy mtDNS-szerű szakaszban találták, melynek hossza az A120 törzsben 3122, az A25-ben 4479 bp.[9]
Egyes fajai génszerkesztést végezhetnek: például az Amoebophrya A120 cox1-e egy GGC-pozícióban a kódoló szakasz érintetlenül hagyásához egy +1-es kereteltolást igényel a Perkinsushoz hasonlóan, de az A25 cox1-szekvenciája nem igényel kereteltolást.[9]
Filogenetika
[szerkesztés]A MALV-I és MALV-II elsősorban a Syndiniales környezeti tagjai. Bár erős morfológiai érv van a Syndiniales közös eredetére, az SSU rDNS-alapú elemzés szerint nem feltétlenül klád, így több filogenetikai elemzés szükséges.[1] Feltehetően kizárólag parazita csoportokból álló parafiletikus csoport.[10]
Morfológia
[szerkesztés]Plasztisz nélküli egysejtű, melyet külső parazitatartó membrán vesz körül a gazdában.[1]
A Sphaeriparaceae és az Amoebophrya sejtszájjal és sejtgarattal rendelkeznek.[1]
Életmód
[szerkesztés]Tengeri egysejtűek sejten belüli parazitáinak kládja,[1] mely a gerinceseken kívül minden állatkládban megtalálható a Xenacoelomorpha kivételével, a legtöbb amplikonszekvencia-variáns azonban ízeltlábúakban és puhatestűekben él.[10] Aerob.[11]
Életciklus
[szerkesztés]Trofozoitája gyakran többmagvú (szincitium), osztódáskor mozgó spórákat (dinospóra) képez, melyek két ostora a páncélos ostorosokra jellemző módon helyezkedik el, de körülöttük nincs sulcus vagy cingulum. Nincs héja vagy plasztisza, és a többi páncélosostoros-rendtől eltérően sejtmagja sose dinokarionként van jelen.[1] Az egyes életszakaszokról jó sematikus ábrák találhatók az American Association of Stratigraphic Palynologists DINOFLAJ2- és DINOFLAJ3-oldalain.[12]
Jól tanulmányozott nemzetsége például az Amoebophrya, mely más páncélos ostorosok parazitája, így feltehetően a páncélosostoros-virágzások lezárásában is fontos lehet. A virágzó páncélos ostorosok, például a Scrippsiella acuminata (korábban S. trochoidea)[13] cisztaképzéssel védekezhetnek ez ellen.[14]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c d e f g h i j Adl SM, Bass D, Lane CE, Lukeš J, Schoch CL, Smirnov A, Agatha S, Berney C, Brown MW, Burki F, Cárdenas P, Čepička I, Chistyakova L, Del Campo J, Dunthorn M, Edvardsen B, Eglit Y, Guillou L, Hampl V, Heiss AA, Hoppenrath M, James TY, Karnkowska A, Karpov S, Kim E, Kolisko M, Kudryavtsev A, Lahr DJG, Lara E, Le Gall L, Lynn DH, Mann DG, Massana R, Mitchell EAD, Morrow C, Park JS, Pawlowski JW, Powell MJ, Richter DJ, Rueckert S, Shadwick L, Shimano S, Spiegel FW, Torruella G, Youssef N, Zlatogursky V, Zhang Q (2019. január 19.). „Revisions to the Classification, Nomenclature, and Diversity of Eukaryotes”. J Eukaryot Microbiol 66 (1), 4–119. o. DOI:10.1111/jeu.12691. PMID 30257078. PMC 6492006.
- ↑ Algae: an Introduction to Phycology. Cambridge: Cambridge University Press, 277–280. o. (1995). ISBN 0-521-31687-1
- ↑ Bråte J, Krabberød AK, Dolven JK, Ose RF, Kristensen T, Bjørklund KR, Shalchian-Tabrizi K (2012. szeptember 1.). „Radiolaria associated with large diversity of marine alveolates”. Protist 163 (5), 767–77. o. DOI:10.1016/j.protis.2012.04.004. PMID 22658831.
- ↑ a b Strassert JF, Karnkowska A, Hehenberger E, Del Campo J, Kolisko M, Okamoto N, Burki F, Janouškovec J, Poirier C, Leonard G, Hallam SJ, Richards TA, Worden AZ, Santoro AE, Keeling PJ (2018. január 1.). „Single cell genomics of uncultured marine alveolates shows paraphyly of basal dinoflagellates”. The ISME Journal 12 (1), 304–308. o. DOI:10.1038/ismej.2017.167. PMID 28994824. PMC 5739020.
- ↑ Guillou L, Viprey M, Chambouvet A, Welsh RM, Kirkham AR, Massana R, Scanlan DJ, Worden AZ (2008. december 1.). „Widespread occurrence and genetic diversity of marine parasitoids belonging to Syndiniales (Alveolata)”. Environmental Microbiology 10 (12), 3349–65. o. DOI:10.1111/j.1462-2920.2008.01731.x. PMID 18771501.
- ↑ López-García P, Rodríguez-Valera F, Pedrós-Alió C, Moreira D (2001. február 1.). „Unexpected diversity of small eukaryotes in deep-sea Antarctic plankton”. Nature 409, 603–607. o. DOI:10.1038/35054537.
- ↑ Moon-van der Staay SY, de Wachter R, Vaulot D (2001. február 1.). „Oceanic 18S rDNA sequences from picoplankton reveal unsuspected eukaryotic diversity”. Nature 409, 607–610. o. DOI:10.1038/35054541.
- ↑ Farhat S, Le P, Kayal E, Noel B, Bigeard E, Corre E, Maumus F, Florent I, Alberti A, Aury JM, Barbeyron T, Cai R, Da Silva C, Istace B, Labadie K, Marie D, Mercier J, Rukwavu T, Szymczak J, Tonon T, Alves-de-Souza C, Rouzé P, Van de Peer Y, Wincker P, Rombauts S, Porcel BM, Guillou L (2021. január 6.). „Rapid protein evolution, organellar reductions, and invasive intronic elements in the marine aerobic parasite dinoflagellate Amoebophrya spp.”. BMC Biol 19. DOI:10.1186/s12915-021-01144-8. PMID 33407428. PMC 7789003. (Hozzáférés: 2025. március 20.)
- ↑ a b Kayal E, Smith DR (2021. május 19.). „Is the dinoflagellate Amoebophrya really missing an mtDNA?”. Mol Biol Evol 38 (6), 2493–2496. o. DOI:10.1093/molbev/msab041. PMID 33565578. PMC 8136515.
- ↑ a b Holt CC, Boscaro V, Van Steenkiste NWL, Herranz M, Mathur V, Irwin NAT, Buckholtz G, Leander BS, Keeling PJ (2022. szeptember 30.). „Microscopic marine invertebrates are reservoirs for cryptic and diverse protists and fungi”. Microbiome 10. DOI:10.1186/s40168-022-01363-3. PMID 36180959. PMC 9523941.
- ↑ Hernández-Becerril DU, Rodríguez-Martínez R, Varona-Cordero F, Merino-Ibarra M, Díaz-Jaimes P, Pajares S (2025. március 1.). „Diversity and distribution of the eukaryotic picoplankton in the oxygen minimum zone of the tropical Mexican Pacific”. J Plankton Res 47 (2), fbae083. o. DOI:10.1093/plankt/fbae083. PMID 40046869. PMC 11879187.
- ↑ Williams GL, Fensome RA, MacRae RA. „The Lentin and Williams index of fossil dinoflagellates 2017 edition”. AASP Contributions Series (48), 1–43. o. ISSN 0160-8843. (Hozzáférés: 2025. március 20.)
- ↑ Li F, Yue C, Deng Y, Tang YZ (2025. február 27.). „Full-length transcriptome analysis of a bloom-forming dinoflagellate Scrippsiella acuminata (Dinophyceae)”. Sci Data 12. DOI:10.1038/s41597-025-04699-1. PMID 40016213. PMC 11868372.
- ↑ Chambouvet A, Alves-de-Souza C, Cueff V, Marie D, Karpov S, Guillou L (2011. február 23.). „Interplay between the parasite Amoebophrya sp. (Alveolata) and the cyst formation of the red tide dinoflagellate Scrippsiella trochoidea”. Protist 162 (4), 637–649. o. DOI:10.1016/j.protis.2010.12.001.