Szentkereszt (Muraköz)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Sveti Križ szócikkből átirányítva)
Jump to navigation Jump to search
Szentkereszt (Sveti Križ)
Római katolikus templom
Római katolikus templom
Közigazgatás
Ország  Horvátország
Megye Muraköz
Község Kisszabadka
Jogállás falu
Polgármester Josip Šegović
Irányítószám 40321
Körzethívószám (+385) 040
Népesség
Teljes népesség 375 fő (2001)[1] +/-
Földrajzi adatok
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Szentkereszt (Horvátország)
Szentkereszt
Szentkereszt
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 46° 20′ 30″, k. h. 16° 32′ 20″Koordináták: é. sz. 46° 20′ 30″, k. h. 16° 32′ 20″

Szentkereszt (horvátul Sveti Križ) falu Horvátországban, Muraköz megyében. Közigazgatásilag Kisszabadkához tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Csáktornyától 10 km-re délkeletre, a Csáktornyát Perlakkal összekötő 20-as út mellett fekszik.

Története[szerkesztés]

Szentkereszt területén már a római korban település állt, ezt bizonyítja az itt talált ókori urna. A régészek szerint a temető és templom környéke még számos római kori leletet tartogat számunkra. Az 1. századi települést a feltételezések szerint Sabariának nevezték. Anđela Horvat horvát történész a közeli Kisszabadka (korábban Szombathely) nevét is a latin Sabaria helynévből származtatja. Tény hogy a települést még 1478-ban is Sabariának nevezi a csáktornyai uradalom falvait felsoroló okirat.

Szentkereszt a Muraköz egyik legősibb települése, alapítása a 12. századra tehető. Ekkor telepítettek le királyaink kereszteseket ezen a vidéken. Ők építették fel itt a Szent Kereszt tiszteletére szentelt templomukat. Ezután a birtoknak több gazdája volt. A templomosok után a veszprémi püspökségé, majd az 1239-ben IV. Béla oklevelében említett "Vyzmich" nevű birtok része, melyet ekkor vásárol meg a Hahót nembeli Mihály comes a veszprémi püspötől.[2] Később a Hahót nemzetség Buzád ágának, Atyus (Očić) bán fia Györgynek a birtoka.

A csáktornyai uradalom részeként I. Lajos király 1350-ben Lackfi István erdélyi vajdának adományozta, aki 1351-től a horvát-szlavón-dalmát báni címet viselte. Miután a Lackfiak kegyvesztettek lettek a Muraközt 1397-ben a Kanizsaiak kapták meg, akik Zsigmond király hívei voltak, de már 1405-ben elvették tőlük. 1437 után a Cilleieké, majd a Cilleiek többi birtokával együtt Vitovec János horvát bán szerezte meg, de örökösei elveszítették. Hunyadi Mátyás Ernuszt János budai nagykereskedőnek és bankárnak adományozta, aki megkapta a horvát báni címet is.

1540-ben a csáktornyai Ernusztok kihalása után az uradalom rövid ideig a Keglevich családé, majd 1546-ban I. Ferdinánd király adományából a Zrínyieké lett. Miután Zrínyi Pétert 1671-ben felségárulás vádjával halára ítélték és kivégezték minden birtokát elkobozták, így a birtok a kincstáré lett. 1715-ben III. Károly a Muraközzel együtt gróf Csikulin Jánosnak adta zálogba, de a király 1719-ben szolgálatai jutalmául elajándékozta Althan Mihály János cseh nemesnek. 1791-ben gróf Festetics György vásárolta meg és ezután 132 évig a tolnai Festeticsek birtoka volt.

Mai kápolnáját 1746-ban építették az 1737-es földrengésben súlyosan megrongálódott középkori templom helyett. A kápolna körüli régi temetőt használták a környező falvak, Drávaszilas (Podbrest), Drávadiós (Orehovica) és Drávaollár (Vularija) lakói egészen 1897-ig. Nemrég az önkormányzat által is támogatott régészeti kutatás megerősítette, hogy itt állt egykor a lebontott középkori templom. A mai Szent Kereszt kápolna csak misézésre szolgál, a hívek 1747-óta a kisszabadkai plébániához tartoznak.

1910-ben 222, túlnyomórészt horvát lakosa volt. 1920-ig Zala vármegye Perlaki járásához tartozott, majd a délszláv állam része lett. 1941 és 1945 között újra Magyarország része volt, majd visszakerült a jugoszláv államhoz. 2010-ben 375 lakosa volt. A faluban ma nagyrészt munkások éltek, akik a környék üzemeiben dolgoznak. Néhányan mezőgazdasággal foglalkoznak.

Nevezetességei[szerkesztés]

Szent Kereszt tiszteletére szentelt kápolnája 1747-ben épült barokk stílusban.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Horvát Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2010. augusztus 1.)
  2. Wenzel Gusztáv: Árpád-kori új okmánytár VII. kötet Pest, 1860.