Svájcisapka

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Svájcisapka

A svájcisapka lapos, kerek, a fejméretnél valamivel nagyobb átmérőjű, ellenző vagy karima nélküli fejfedő férfiaknak és nőknek. Eredete a barettre vezethető vissza, amely bársonyból vagy más szövetből készült, változatos formájú, a fejnél szélesebb sapka.

A név eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ókori görögök és rómaiak (birretum) is ismerték. Csak magyarul nevezik svájcisapkának, bár a svájci eredetre utalás valószínűleg téves illetve megtévesztő, mivel eredetileg a baszkok viseltek ilyen sapkát (ezért baszk sapkának is nevezik), onnan terjedt át Franciaországba. A francia béret szóból ered a magyarban is használt, de német eredetű barett ill. az angol beret elnevezés.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Auguste Rodin baszk sapkában
Nor-Coc svájcisapka reklám (1930-as évek)

A barett a 15. században vált divattá, előkelő férfiak és nők egyaránt viselték. Később megjelenésében különbözött aszerint, hogy melyik társadalmi csoport (tudósok, céhek tagjai, polgáremberek stb.) viselték. Megkülönböztetésül tollakkal, apró képecskékkel stb. díszítették; nyakba lógó zsinór segítségével a hát közepére eresztették. A tilalom ellenére egyszerűsített formában a parasztok és a kézművesek is viselték. Jellemzően reneszánsz fejfedő, nagyméretű, hasítékos és duzzadt karimájú változata különösen a zsoldosok ruházatára volt jellemző a 16. század első felében. 1570–80 után kiment a divatból, illetve átalakított változata, a kicsi, keményített toque a spanyol divatban élt tovább. A hivatali viseletben is megmaradt, a régi, hivatást jelző barettek nyomán alakult később a papok, egyetemi tanárok, bírák és ügyvédek hivatalos viseleteként. Művészsapkaként a 19. század első felében sokan hordták, majd a 20. század 1930-as éveiben ismét divatba jött. Időnként ma is felkapja a divat. Manapság sok országban az ifjúsági szervezetekben, fegyveres testületekben az egyenruha része.

Magyarországon az 1889-ben Kokron (Cocron) József által alapított hódmezővásárhelyi Kokron József és Fiai Kötszövöttárugyárban az 1930-as években kezdtek el svájcisapkát gyártani speciális síkkötőgépeken, aminek technológiáját maguk alakították ki és Magyarországon szabadalmaztatták is. Ezzel a termékkel, amit Nor-Coc márkanéven forgalmaztak, hatalmas sikert értek el, az egész országot ellátták vele és több nyugat-európai országba exportálták is. A gyártást a II. világháború után, a Kokron-gyár utóda, a Hódmezővásárhelyi Divat Kötöttárugyár (HÓDIKÖT) is egészen az 1960-as évekig folytatta.

Készítése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ahogy a svájcisapka a kötőgépről lekerül
Korszerű sapkakötőgép (Caperdoni)

A svájcisapka egy darabban, e célra szerkesztett síkkötőgépen készül, utólagos konfekcionálást csak minimális mértékben igényel. Anyaga gyapjú. A síkkötőgép a bal oldali ábrán vázolt alakban, térbeli formázással (szaknyelven: idomozással) köti meg a nyers kelmét. A kötés az ABC vonal mentén kezdődik és az A’B’C’ vonal mentén fejeződik be, eközben a tűk programozott működtetésével alakítják ki a térbeli alakot. Ezután az ABC vonal mentén elhelyezkedő szemsort összevarrják az A’B’C’ vonal mentén lévő szemsorral, így bezárják a nyílást és kialakul a zárt sapka. Összevarrás után szokás szerint a teteje közepére egy kis „farkincát”, „kukacot” varrnak (korszerűbb eljárásnál ezt már eleve belekötik a sapkába). Ezt követi a színezés és a kikészítés, aminek legfontosabb művelete a nemezelés (kallózás): meleg vízben végzett erőteljes mozgatás során a gyapjúból készült kelme erősen összetömörödik. Szárítás után a sapkát bolyhozzák és megfelelő méretű sablonra húzva formázzák.

Első magyar adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A svájcisapka szó a magyar irodalomban 1935-ben a Nyugatban, Görög Ilona: Hazafelé című írásában bukkant fel először:
„Ott állt kurta, szűk, sötétkék szoknyában, rózsaszín batisztblúzban, hunyorogva a szikrázó napsütésben. Felgyűrűzött, puha, fekete haján hátracsúszott a kis fehér svájci sapka.” [1]
HUFf 2 1963 reverse.JPG
Nor-coc sapkám hona Svájc,
viseli Svarc, hordja Vájsz.”

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Dodu, A., Marin, C.: Technologia tricotajelor I., Bukarest, 1960
  • Kruzslicz I., Sziget J. (szerk.): A Hódmezővásárhelyi Divat Kötöttárugyár száz éve, Hódmezővásárhely, 1989
  • Mátrai P.: Textil és divat abc, Budapest, 1982
  • Új magyar lexikon I–VIII. Szerk. Berei Andor Budapest: Akadémiai. 1960–1981.
  • Wisniewski, C.: Divatlexikon, Budapest, 2000

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz barett témájú médiaállományokat.