Sutomišćica

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Sutomišćica
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeZára
KözségPreko
Jogállás falu
Irányítószám 23 273
Körzethívószám (+385) 023
Népesség
Teljes népesség336 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság4 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Sutomišćica (Horvátország)
Sutomišćica
Sutomišćica
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 44° 05′ 45″, k. h. 15° 10′ 30″Koordináták: é. sz. 44° 05′ 45″, k. h. 15° 10′ 30″

Sutomišćica (olaszul: Sant'Eufemia) falu Horvátországban Zára megyében. Közigazgatásilag Prekóhoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Zárától légvonalban 5 km-re délnyugatra, Ugljan szigetének közepén, községközpontjától 2 km-re északnyugatra, a sziget északkeleti partján Poljana és Lukoran között, Zárával szemben az azonos nevű öbölben fekszik. Tőle délnyugatra emelkedik a 238 méter magas Vela glava, ahonnan nagyszerű kilátás nyílik a zárai szigetvilágra. Sutomišćica a megye egyik legutóbb kiépített, biztonságos kikötőjével rendelkezik.

Története[szerkesztés]

Ugljan szigete a régészeti leletek tanúsága szerint már a kőkorszak óta lakott. Első lakói az illírek egyik törzse a liburnok voltak. Erődített településeik maradványai a Celinjak, Kuranj és Sv. Mihovil nevű magaslatokon (i. e. 4. század) ma is láthatók. A sziget római betelepítése az i. e. 1. századra tehető. Első ismert említése a neves római írótól Pliniustól származik „Lissa” alakban.[2] A rómaiak több villagazdaságot is építettek a szigeten, ezek közül mintegy tíznek máig fennmaradtak a romjai. Közülük a legjelentősebbek a Supetar-fok felé a Gospodski nevű halmon és a Muline-öbölnél Stivonon találhatók, ahol fennmaradt az olajbogyó feldolgozásához épített római malom romja is.[2] A középkorban zárai nemesi családok birtoka volt, akik felépítették saját udvarházaikat, gazdaságaikat. Sutomišćicát 1349-ben említik először. Nevét Szent Eufémia tiszteletére szentelt templomáról kapta, amely akkor már állt. Területe Zárához tartozott, majd 1409-től a várossal együtt a Velencei Köztársaság része lett. A 18. század végén Napóleon megszüntette a Velencei Köztársaságot. Ugljan szigete 1797 és 1805 között Habsburg uralom alá került, majd az egész Dalmáciával együtt a Francia Császárság része lett. 1815-ben a bécsi kongresszus újra Ausztriának adta, amely a Dalmát Királyság részeként Zárából igazgatta 1918-ig. A településnek 1857-ben 542, 1910-ben 940 lakosa volt. Az I. világháborút követően előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. Az 1970-es évektől a több munkalehetőség miatt sok fiatal vándorolt ki, illetve költözött a nagyobb városokba és vándorolt ki az Egyesült Államokban és Ausztráliában is. A falunak 2011-ben 336 lakosa volt, akik hagyományosan mezőgazdasággal (főként olívatermeléssel), halászattal és újabban turizmussal foglalkoznak.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[3][4]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
542 597 628 708 826 940 1.100 918 858 871 778 683 438 441 354 336

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Szent Eufémia tiszteletére szentelt plébániatemploma 1349 előtt épült, 1679-ben barokk stílusban építették át, majd 1889-ben bővítették. A templom egyhajós, latin kereszt alaprajzú. Különálló harangtornya 1836-ban épült. Szent Jeromos oltárán ismeretlen velencei mester barokk festménye látható.
  • Itt található a zárai Lantana család 1686-ban épített barokk nyári kastélya. A kastélyt kiterjedt park övezi, melyben egy kis velencei stílusú barokk kápolna áll.

További információk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]