Summis desiderantes

A bulla alapadatai
Kiadó	VIII. Ince pápa
Keltezés	1484. december 5.
Műfaj	Pápai bulla, joghatósági és fegyelmi rendelkezés
Tárgy	Kramer és Sprenger inkvizítori illetékességének megerősítése meghatározott német egyházi területeken
Érintett területek	Mainz, Köln, Trier, Salzburg és Bréma egyházi tartományai, városai, területei és egyházmegyéi
Közvetlen jogi hatás	az inkvizítori eljárás akadályainak elhárítása és a strasbourgi püspök támogatásának elrendelése
Dogmatikai státusz	nem dogmatikai definíció

A Summis desiderantes affectibus latin kezdőszavú pápai bulla, amelyet VIII. Ince pápa adott ki 1484. december 5-én. A cím magyarul hozzávetőleg úgy adható vissza: „a legbuzgóbb óhajjal kívánva”. A dokumentumot tárgya miatt a szakirodalom olykor „boszorkánybulla” néven is említi.

VIII. Ince pápa, a Summis desiderantes affectibus kiadója

A bulla közvetlenül Heinrich Kramer — latin nevén Henricus Institoris — és Jacob Sprenger domonkos inkvizítorok működéséhez kapcsolódott. Elsődleges célja nem általános egyháztani vagy dogmatikai tanítás megfogalmazása volt, hanem az, hogy megerősítse az inkvizítorok joghatóságát meghatározott német egyházi területeken, ahol egyes klerikusok és világi személyek vitatták, hogy korábbi apostoli felhatalmazásuk az adott helyekre, személyekre és bűncselekményekre is kiterjed-e.

A dokumentum a késő középkori demonológiai és kánonjogi nyelv keretében sorolja fel azokat a vádakat, amelyeket a boszorkányság, az eretnekség, a károkozó mágia, a démonokkal való szövetkezés és a keresztségi hit megtagadása körébe soroltak. A bulla a felsorolt jelenségeket valós veszélyként kezeli, de a modern történeti értelmezések többsége nem dogmatikai definícióként, hanem joghatósági és fegyelmi jellegű pápai okiratként tárgyalja.

Elnevezése és műfaja

A Summis desiderantes affectibus az úgynevezett incipit alapján kapta címét: a középkori és kora újkori egyházi dokumentumokat gyakran első szavaik alapján azonosították. A bulla műfaját tekintve ünnepélyes pápai okirat. Szövege a korabeli pápai kancellária formuláit követi: a pápa önmegnevezésével kezdődik, a hit védelmére és az eretnekség eltávolítására hivatkozik, majd konkrét joghatósági rendelkezéseket és záró tiltó formulát tartalmaz.

A „boszorkánybulla” elnevezés nem hivatalos cím, hanem későbbi rövidítő megjelölés. Használata abból ered, hogy a dokumentum boszorkánysággal, démoni közreműködéssel, termékenység és termés elleni károkozással, valamint a keresztségi hit megtagadásával kapcsolatos vádakat tárgyal. A bulla azonban nem önálló boszorkánytani értekezés, hanem konkrét inkvizítori felhatalmazásról és annak akadályozásáról szóló pápai rendelkezés.

Történeti háttér

Középkori előzmények

A mágiával és a varázslással kapcsolatos középkori keresztény álláspontok összetettek és korszakonként változóak voltak. A korai és kora középkori egyházi források több esetben különbséget tettek a babonás képzetek, a pogány eredetű hiedelmek, a csalás, a tiltott mágikus gyakorlatok és a démoni segítségül hívás között. A Canon Episcopi néven ismert kánonjogi hagyomány például az éjszakai repülések és a Diana vagy Herodias kíséretében végzett állítólagos utazások testi valóságát tagadta, és az ilyen hitet démoni megtévesztésnek tekintette. Ez azonban nem jelentette azt, hogy a keresztény jogi és teológiai gondolkodás általában minden mágiát puszta képzelődésnek tartott volna.

A Canon Episcopi kora középkori szöveg: első ismert lejegyzése Regino prümi apát 10. századi gyűjteményéhez kapcsolódik, majd a 12. században bekerült Gratianus Decretumába. Tekintélye miatt a késő középkori démonológusoknak magyarázatot kellett adniuk arra, hogy a kánon által illúziónak tekintett éjszakai utazások, illetve a 15. században egyre gyakrabban tárgyalt boszorkányvádak miként viszonyulnak egymáshoz. Kramer és a Malleus maleficarum szerzői ennek megfelelően különbséget tettek a Canon Episcopi által említett, megtévesztett asszonyok és a szerintük „valóságos” boszorkányok között, akiknek cselekedeteit nem pusztán álomnak vagy képzelődésnek tekintették.

A 13–15. század folyamán a nyugati kereszténységben egyre erősebben kapcsolódott össze az eretnekség, a károkozó varázslás, a démonokkal való szövetkezés és a szervezett boszorkányszektáról alkotott kép. A késő középkori inkvizítori, prédikátori és demonológiai irodalomban a boszorkányságot mindinkább nem pusztán népi babonaként, hanem a hit elhagyásával, démoni közreműködéssel és valósnak tartott károkozással összefüggő bűnként írták le.

A Summis desiderantes affectibus ebben az átalakuló szellemi és jogi környezetben keletkezett. A bulla szövege nem használja a pactum vagy a „démoni paktum” technikai kifejezését; a vádak között inkább a démonokkal — incubusokkal és succubusokkal — való testi kapcsolat, a károkozó varázslás és a keresztségben felvett hit megtagadása szerepel. A későbbi demonológiai irodalom, különösen a Malleus maleficarum, ezeket a motívumokat illesztette be határozottabban a démoni paktum rendszeres tanításába.

Kramer és a joghatósági vita

Heinrich Kramer domonkos inkvizítor a 15. század végén a Német-római Birodalom egyes területein kívánt fellépni a boszorkányságnak és eretnekségnek tekintett esetekkel szemben. A bulla szövege szerint Kramer és Sprenger korábbi apostoli levelek alapján már inkvizítori megbízatással rendelkeztek, de helyi klerikusok és világi személyek azt állították, hogy a megbízólevelekben nem szerepeltek név szerint az érintett tartományok, városok, egyházmegyék, személyek és bűnök. Emiatt kétségbe vonták, hogy az inkvizítorok eljárhatnak-e az adott területeken.

A Summis desiderantes affectibus erre a joghatósági vitára válaszolt. A dokumentum felsorolja Mainz, Köln, Trier, Salzburg és Bréma egyházi területeit, majd kimondja, hogy Kramer és Sprenger ezekben az ügyekben úgy járhatnak el, mintha a vitatott tartományok, helyek, személyek és bűnök név szerint is szerepeltek volna korábbi megbízatásukban. A bulla egyúttal felszólította a strassburgi püspököt, hogy védje az inkvizítorok működését az akadályozókkal szemben.

Tartalma

A bulla első része általános célként a katolikus hit gyarapodását és az eretnek „romlottság” eltávolítását nevezi meg. Ezt követően a pápa arról ír, hogy tudomására jutottak olyan vádak, amelyek szerint Felső-Németország és a felsorolt egyháztartományok egyes területein férfiak és nők a katolikus hittől eltávolodva démoni erőkkel lépnek kapcsolatba, ráolvasásokkal, varázsszövegekkel és más tiltott praktikákkal kárt okoznak embereknek, állatoknak és termésnek, akadályozzák a fogamzást és a házastársi együttélést, továbbá megtagadják a keresztségben felvett hitet.

A szöveg második része a joghatósági problémát rögzíti: egyes helyi személyek vitatták, hogy az inkvizítorok felhatalmazása az adott területekre és ügyekre kiterjed. A bulla ezért apostoli tekintéllyel kimondja, hogy Kramer és Sprenger eljárhatnak a felsorolt tartományokban és egyházmegyékben, a vétkesnek talált személyeket megjavíthatják, bebörtönözhetik, megbüntethetik és bírsággal sújthatják, valamint prédikálhatnak a híveknek. A dokumentum Johannes Grempert, a konstanzi egyházmegye klerikusát is megemlíti mint az inkvizítorok közjegyzőjét.

A bulla záró része a strassburgi püspököt bízza meg azzal, hogy az inkvizítorok működését ne engedje akadályoztatni. Az akadályozókkal szemben egyházi büntetéseket — kiközösítést, felfüggesztést és interdiktumot — helyez kilátásba, és szükség esetén a világi hatalom segítségének igénybevételét is megengedi.

Szövege latinul és magyarul

Az alábbi táblázat a bulla latin szövegét és magyar fordítását közli. A latin szöveg a Bullarium Romanum torinói kiadásának közlésén alapuló online kiadás szerint szerepel.

Latin szöveg	Magyar fordítás
Innocentius episcopus, servus servorum Dei, ad perpetuam rei memoriam.	Ince püspök, Isten szolgáinak szolgája, az ügy örök emlékezetére.
Summis desiderantes affectibus, prout pastoralis sollicitudinis cura requirit, ut fides catholica nostris potissime temporibus ubique augeatur et floreat ac omnis haeretica pravitas de finibus fidelium procul pellatur, ea libenter declaramus ac etiam de novo concedimus per quae huiusmodi pium desiderium nostrum votivum sortiatur effectum; cunctisque propterea, per nostrae operationis ministerium, quasi per providi operatoris sarculum erroribus exstirpatis, eiusdem fidei zelus et observantia in ipsorum corda fidelium fortius imprimatur.	A legbuzgóbb óhajjal kívánjuk — amint a lelkipásztori gondoskodás feladata megköveteli —, hogy a katolikus hit különösen a mi időnkben mindenütt gyarapodjék és virágozzék, és minden eretnek romlottság messzire űzessék a hívek határaitól. Ezért készséggel kijelentjük és újólag megadjuk mindazt, ami által e jámbor kívánságunk elnyerheti óhajtott hatását; hogy ily módon, miután szolgálatunk által, mintegy egy gondos munkás kapájával, minden tévely kiirtatik, ugyanezen hit buzgósága és megtartása erősebben vésődjék a hívek szívébe.
Sane nuper ad nostrum non sine ingenti molestia pervenit auditum, quod in nonnullis partibus Alemaniae superioris, necnon in Maguntinensi, Coloniensi, Treverensi, Saltzumburgensi, et Bremensi, provinciis, civitatibus, terris, locis et dioecesibus complures utriusque sexus personae, propriae salutis immemores et a fide catholica deviantes, cum daemonibus, incubis et succubis abuti, ac suis incantationibus, carminibus et coniurationibus aliisque nefandis superstitiosis, et sortilegis excessibus, criminibus et delictis, mulierum partus, animalium foetus, terrae fruges, vinearum uvas, et arborum fructus; necnon homines, mulieres, pecora, pecudes et alia diversorum generum animalia; vineas quoque, pomeria, prata, pascua, blada, frumenta et alia terrae legumina perire, suffocari et extingui facere et procurare; ipsosque homines, mulieres, iumenta, pecora, pecudes et animalia diris tam intrinsecis quam extrinsecis doloribus et tormentis afficere et excruciare; ac eosdem homines ne gignere, et mulieres ne concipere, virosque, ne uxoribus, et mulieres, ne viris actus coniugales reddere valeant, impedire; fidem praeterea ipsam, quam in sacri susceptione baptismi susceperunt, ore sacrilego abnegare, aliaque quam plurima nefanda, excessus et crimina, instigante humani generis inimico, committere et perpetrare non verentur in animarum suarum periculum, divinae maiestatis offensam ac perniciosum exemplum ac scandalum plurimorum.	Nemrég ugyanis nem csekély aggodalommal jutott tudomásunkra, hogy Felső-Németország egyes részein, továbbá Mainz, Köln, Trier, Salzburg és Bréma tartományaiban, városaiban, földjein, helyein és egyházmegyéiben számos, mindkét nemből való személy, saját üdvéről megfeledkezve és a katolikus hittől eltávolodva, démonokkal — incubusokkal és succubusokkal — lép testi kapcsolatba; ráolvasásaikkal, varázsszövegeikkel, idézéseikkel és más kimondhatatlan, babonás és varázsló praktikáikkal, visszaéléseikkel, bűneikkel és vétségeikkel előidézik és okozzák asszonyok magzatainak és szülötteinek, állatok ivadékainak, a föld terményeinek, a szőlő fürtjeinek és a fák gyümölcseinek pusztulását, megfojtását és megsemmisülését; továbbá embereknek, asszonyoknak, barmoknak, nyájaknak és különféle más állatoknak, valamint szőlőknek, gyümölcsösöknek, réteknek, legelőknek, gabonának, búzának és a föld más terményeinek kárát. Magukat az embereket, asszonyokat, igásállatokat, barmokat, nyájakat és állatokat kívül-belül szörnyű fájdalmakkal és gyötrelmekkel sújtják és kínozzák; az embereket a nemzésben, az asszonyokat a fogamzásban, a férjeket és feleségeket pedig a házastársi aktus kölcsönös teljesítésében akadályozzák. Ezenfelül magát a hitet, amelyet a szent keresztség felvételekor kaptak, szentségtörő szájjal megtagadják, és az emberi nem ellenségének ösztönzésére nem riadnak vissza sok más kimondhatatlan visszaélés és bűn elkövetésétől, saját lelkük veszedelmére, az isteni felség megsértésére, valamint sokak káros példájára és botrányára.
Quodque licet dilecti filii Henricus Institoris in praedictis partibus Alemaniae superioris, in quibus etiam provinciae, civitates, terrae, dioeceses et alia loca huiusmodi comprehensa fore censentur, necnon Iacobus Sprenger, per certas partes lineae Rheni, ordinis fratrum Praedicatorum et theologiae professores, haereticae pravitatis inquisitores per literas apostolicas deputati fuerunt, prout adhuc existunt, tamen nonnulli clerici et laici illarum partium, quaerentes plura sapere quam oporteat, pro eo quod in literis deputationis huiusmodi provinciae, civitates, dioeceses, terrae et alia loca praedicta illarumque personae ac excessus huiusmodi nominatim et specifice expressa non fuerunt, illa sub eisdem partibus minime contineri, et propterea praefatis inquisitoribus in provinciis, civitatibus, dioecesibus, terris et locis praedictis huiusmodi inquisitionis officium exequi non licere; et ad personarum earundem super excessibus et criminibus antedictis punitionem, incarcerationem et correctionem admitti non debere, pertinaciter asserere non erubescunt.	Noha szeretett fiaink, Henricus Institoris a Felső-Németország említett részein — amelyekbe az említett tartományok, városok, földek, egyházmegyék és más helyek is beleértendők —, valamint Jacobus Sprenger a Rajna vonalának bizonyos részein, a Prédikátor Testvérek rendjéből való teológiai tanárok, apostoli levelek alapján az eretnek romlottság inkvizítoraivá lettek kijelölve, és jelenleg is azok: mégis e vidékek némely klerikusa és laikusa, a kelleténél többet akarva tudni, arra hivatkozva, hogy az említett megbízólevelekben az említett tartományok, városok, egyházmegyék, földek és más helyek, valamint az ottani személyek és ilyen visszaélések név szerint és kifejezetten nem szerepeltek, nem átallják makacsul azt állítani, hogy ezek nem tartoznak az említett részek alá; ennélfogva a nevezett inkvizítoroknak az említett tartományokban, városokban, egyházmegyékben, földeken és helyeken nem szabad az ilyen inkvizítori hivatalt gyakorolniuk, és nem bocsáthatók eljárásra az említett személyeknek a fent nevezett visszaélések és bűnök miatti megbüntetésére, bebörtönzésére és megjavítására.
Propter quod in provinciis, civitatibus, dioecesibus, terris et locis praedictis excessus et crimina huiusmodi non sine animarum earundem evidenti iactura et aeternae salutis dispendio remanent impunita.	Emiatt az említett tartományokban, városokban, egyházmegyékben, földeken és helyeken az efféle visszaélések és bűnök büntetlenül maradnak, nem csekély kárára e lelkeknek és örök üdvük veszélyeztetésével.
Nos igitur impedimenta quaelibet, per quae ipsorum inquisitorum officii executio quomodolibet retardari posset, de medio submovere, et ne labes haereticae pravitatis aliorumque excessuum huiusmodi in perniciem aliorum innocentium sua venena diffundat, opportunis remediis, prout nostro incumbit officio, providere volentes, fidei zelo ad hoc maxime nos impellente, ne propterea contingat provincias, civitates, dioeceses, terras et loca praedicta sub eisdem partibus Alemaniae superioris debito inquisitionis officio carere, eisdem inquisitoribus in illis officium inquisitionis huiusmodi exequi licere et ad personarum earundem super excessibus et criminibus praedictis correctionem, incarcerationem et punitionem admitti debere, perinde in omnibus et per omnia ac si in literis praedictis provinciae, civitates, dioeceses, terrae et loca ac personae et excessus huiusmodi nominatim et specifice expressa forent, auctoritate apostolica tenore praesentium statuimus.	Mi tehát, el kívánván hárítani minden akadályt, amely az említett inkvizítorok hivatalának gyakorlását bármiképpen késleltethetné, és gondoskodni kívánván — amint hivatalunk kötelez — megfelelő orvoslásról, nehogy az eretnek romlottság és az ilyen más visszaélések fertőzése mérgét más ártatlanok veszedelmére terjessze, különösen a hit buzgóságától indíttatva, nehogy emiatt az említett tartományok, városok, egyházmegyék, földek és helyek Felső-Németország említett részein nélkülözzék az őket megillető inkvizítori hivatalt: apostoli tekintélyünkkel a jelen okirat erejénél fogva kimondjuk, hogy az említett inkvizítoroknak joguk van az ilyen inkvizítori hivatal gyakorlására, és el kell őket fogadni az említett személyeknek a nevezett visszaélések és bűnök miatti megjavítására, bebörtönzésére és megbüntetésére, mindenben és teljesen úgy, mintha az említett levelekben a tartományok, városok, egyházmegyék, földek, helyek, személyek és ilyen visszaélések név szerint és kifejezetten szerepeltek volna.
Proque potiori cautela literas et deputationem praedictas ad provincias, civitates, dioeceses, terras et loca necnon personas et crimina huiusmodi extendentes, praefatis inquisitoribus, quod ipsi et alter eorum, accersito secum dilecto filio Ioanne Gremper, clerico Constantiensis dioecesis, magistro in artibus, eorum moderno seu quovis alio notario publico, per ipsos et quemlibet eorum pro tempore deputando in provinciis, civitatibus, dioecesibus, terris et locis praedictis contra quascumque personas, cuiuscumque conditionis, et praeeminentiae fuerint, huiusmodi inquisitionis officium exequi ipsasque personas, quas in praemissis culpabiles reperierint, iuxta earum demerita corrigere, incarcerare, punire et mulctare, necnon in singulis provinciarum huiusmodi parochialibus ecclesiis verbum Dei fideli populo quotiens expedierit ac eis visum fuerit, proponere et praedicare, omniaque alia et singula in praemissis et circa ea necessaria et opportuna facere et similiter exequi libere et licite valeant, plenam ac liberam eadem auctoritate de novo concedimus facultatem.	A nagyobb biztonság kedvéért az említett leveleket és megbízatást kiterjesztjük ezekre a tartományokra, városokra, egyházmegyékre, földekre és helyekre, valamint az ilyen személyekre és bűnökre. Ugyanezen tekintéllyel újólag teljes és szabad felhatalmazást adunk a nevezett inkvizítoroknak arra, hogy ők, vagy egyikük, maguk mellé véve szeretett fiunkat, Johannes Grempert, a konstanzi egyházmegye klerikusát, a művészetek mesterét, jelenlegi közjegyzőjüket, vagy bármely más nyilvános közjegyzőt, akit ők vagy egyikük időlegesen kijelölnek, az említett tartományokban, városokban, egyházmegyékben, földeken és helyeken bármely személy ellen, legyen az bármilyen állapotú vagy rangú, gyakorolhassák az ilyen inkvizítori hivatalt; és azokat a személyeket, akiket a fentiekben vétkesnek találnak, érdemük szerint megjavíthassák, bebörtönözhessék, megbüntethessék és bírsággal sújthassák; továbbá az említett tartományok egyes plébániatemplomaiban Isten igéjét a hívő népnek, amikor szükségesnek és alkalmasnak látják, előadhassák és hirdethessék, valamint mindazt, ami a fentiekben és azok körül szükséges és megfelelő, szabadon és törvényesen megtehessék és végrehajthassák.
Et nihilominus venerabili fratri nostro episcopo Argentinensi per apostolica scripta mandamus, quatenus ipse per se vel alium seu alios praemissa, ubi, quando et quotiens expedire cognoverit fueritque pro parte inquisitorum huiusmodi seu alterius eorum legitime requisitus, solemniter publicans, non permittat eos per quoscumque super hoc contra praedictarum et praesentium literarum tenorem quavis auctoritate molestari seu alias quomodolibet impediri; molestatores et impedientes et contradictores quoslibet et rebelles, cuiuscumque dignitatis, status, gradus, praeeminentiae, nobilitatis et excellentiae aut conditionis fuerint et quocumque exemptionis privilegio sint muniti, per excommunicationis, suspensionis et interdicti ac alias etiam formidabiliores, de quibus sibi videbitur, sententias, censuras et poenas, omni appellatione postposita, compescendo, et etiam legitimis super his per eum servandis processibus, sententias ipsas, quotiens opus fuerit, aggravare et reaggravare auctoritate nostra procuret, invocato ad hoc, si opus fuerit, auxilio brachii saecularis.	Mindazonáltal apostoli iratainkkal meghagyjuk tisztelendő testvérünknek, a strasbourgi püspöknek, hogy személyesen vagy más, illetve mások útján ünnepélyesen tegye közzé a fentieket ott, akkor és annyiszor, ahol, amikor és ahányszor alkalmasnak látja, illetve amikor az említett inkvizítorok vagy egyikük részéről törvényesen kérik. Ne engedje, hogy őket bárki, bármilyen tekintélyre hivatkozva, az említett és jelen levelek tartalmával szemben e dologban zaklassa vagy más módon akadályozza. Bármilyen méltóságú, állású, fokú, rangú, nemességű, kiválóságú vagy állapotú legyen is az, aki zaklat, akadályoz, ellentmond vagy ellenszegül, és bármilyen kiváltságos mentességgel legyen is ellátva: kiközösítéssel, felfüggesztéssel, interdiktummal és más, általa megfelelőnek ítélt súlyosabb ítéletekkel, censurákkal és büntetésekkel, minden fellebbezést félretéve, fékezze meg őket; és a törvényes eljárások megtartásával gondoskodjék arról is, hogy e büntetéseket, valahányszor szükséges, a mi tekintélyünkkel súlyosbítsa és újólag súlyosbítsa, szükség esetén a világi hatalom segítségét is igénybe véve.
Non obstantibus praemissis et constitutionibus et ordinationibus apostolicis contrariis quibuscumque. Aut si aliquibus communiter vel divisim ab apostolica sit sede indultum, quod interdici, suspendi vel excommunicari non possint, per literas apostolicas non facientes plenam et expressam, ac de verbo ad verbum, de indultu huiusmodi mentionem, et qualibet alia dictae sedis indulgentia generali vel speciali, cuiuscumque tenoris existat, per quam praesentibus non expressam vel totaliter non insertam effectus huiusmodi gratiae impediri valeat, quomodolibet vel differri, et de quacumque, toto tenore habenda, sit in nostris literis mentio specialis.	Mindezeknek és bármely ellenkező apostoli rendelkezésnek és határozatnak ellenére is. Akkor is így legyen, ha egyeseknek együtt vagy külön az Apostoli Széktől olyan engedmény adatott, hogy nem lehet őket interdiktummal sújtani, felfüggeszteni vagy kiközösíteni olyan apostoli levelek útján, amelyek nem tesznek teljes, kifejezett és szóról szóra való említést e kiváltságról; és akkor is, ha az említett Szék bármely más, általános vagy különös, bármilyen tartalmú engedménye a jelen iratokban kifejezetten vagy teljes egészében be nem iktatva e kegy hatását bármiképpen akadályozhatná vagy késleltethetné, noha az ilyen kiváltság teljes szövegéről leveleinkben külön említést kellene tenni.
Nulli ergo omnino hominum liceat hanc paginam nostrae declarationis, extensionis, concessionis et mandati infringere, vel ei ausu temerario contraire. Si quis autem hoc attentare praesumpserit, indignationem omnipotentis Dei ac beatorum Petri et Pauli apostolorum eius se noverit incursurum.	Senkinek sem szabad tehát e kijelentésünk, kiterjesztésünk, engedélyünk és parancsunk okiratát megsértenie, vagy annak vakmerő merészséggel ellenszegülnie. Ha pedig valaki ezt megkísérelni merészelné, tudja meg, hogy magára vonja a mindenható Istennek és boldog apostolainak, Péternek és Pálnak haragját.
Datum Romae apud S. Petrum, anno incarnationis dominicae millesimo quadringentesimo octuagesimo quarto, nonis Decembris, pontificatus nostri anno primo.	Kelt Rómában, Szent Péternél, az Úr megtestesülésének ezernégyszáznyolcvannégyedik esztendejében, december nonájakor, pápaságunk első évében.

Kapcsolata a Malleus maleficarummal

A Summis desiderantes affectibus későbbi ismertségét nagyrészt az adta, hogy Kramer a Malleus maleficarum első lapjai közé illesztette. A Malleus 1486-ban vagy 1487-ben jelent meg, és a boszorkányság valóságát, a démoni paktumot, valamint a boszorkányperek lefolytatásának módját tárgyalta. A bulla jelenléte a mű elején azt a benyomást kelthette, hogy Kramer eljárásai és demonológiai nézetei közvetlen pápai tekintéllyel bírnak; ez azonban nem jelentette azt, hogy VIII. Ince pápa magát a Malleus szövegét jóváhagyta volna.

A pápai bulla joghatósági felhatalmazást adott és akadályokat hárított el, de nem a Malleus maleficarum tartalmi jóváhagyása volt. A mű elején szereplő kölni approbáció kérdése külön is vitatott. Thurston összefoglalása szerint a Malleus „részben csalárd módon” hivatkozott a Kölni Egyetem jóváhagyására; Broedel szerint Kramer kétféle kölni támogató iratot szerzett, de az approbáció formája nem felelt meg az egyetem hivatalos nihil obstat-jának, és a 19–20. századi kutatás különösen Joseph Hansen nyomán a kölni approbáció hitelességét erősen megkérdőjelezte. Ennek következtében a bulla és a Malleus viszonyát a szakirodalom általában nem úgy értelmezi, hogy a pápa a teljes könyvet vagy Kramer minden eljárási nézetét hivatalosan jóváhagyta volna.

A Malleus maleficarum szerzőségét hagyományosan Kramerhez és Sprengerhez kötik, de Sprenger tényleges közreműködését a kutatás vitatja. A modern szakirodalomban gyakori álláspont, hogy a mű fő szerzője Kramer volt, és Sprenger szerepe legfeljebb korlátozott vagy bizonytalan.

A Malleus jelentős hatását a könyvnyomtatás is erősítette. Bár a mű nem mindenben alkotott új tanítást, a korábbi demonológiai, teológiai, jogi és népi hiedelmi elemeket rendszerezett, vitairatszerű és bírói használatra is alkalmas formában kapcsolta össze. A bulla és a Malleus együttese ezért a későbbi recepcióban nagyobb jelentőséget kapott, mint amekkora közvetlen hatást a bulla önmagában kiváltott.

Értelmezése és hatása

A bulla jelentősége kettős. Egyrészt fontos dokumentuma annak a késő középkori folyamatnak, amelyben a károkozó varázslás, az eretnekség, a démonokkal való szövetkezés és a keresztségi hit megtagadása egyre szorosabban kapcsolódott össze. Másrészt konkrét jogi iratként az inkvizítori felhatalmazás területi és tárgyi érvényesítését szolgálta.

A korábbi népszerű történeti irodalom gyakran a Summis desiderantes affectibus kiadását tekintette a későbbi boszorkányüldözések egyik közvetlen kiindulópontjának. Ezt a képet a modern kutatás árnyalja. Herbert Thurston szerint a bulla közvetlen jelentőségét sok régebbi szerző eltúlozta: a dokumentum az eljárás, a büntetés és a bírák tekintetében nem alkotott új rendszert, hanem elsősorban Kramer és Sprenger már meglévő hatásköreit erősítette meg. Maral Deyrmenjian összefoglalása szerint a bulla nem új boszorkánytani elképzeléseket vezetett be, hanem hivatalos formába öntött olyan képzeteket, amelyek a 15. század végén már széles körben ismertek és elfogadottak voltak.

A bulla ugyanakkor a felsorolt boszorkánysági cselekményeket jogi és lelkipásztori szempontból valós veszélyként kezeli, és az inkvizítorokat felhatalmazza az eljárásra, prédikálásra, bebörtönzésre és büntetésre. Ezért a dokumentum a boszorkányság késő középkori egyházi és jogi megítélésének fontos forrása. A szöveg azonban nem önmagában magyarázza a 16–17. századi európai boszorkányüldözéseket, amelyek régiónként eltérő módon zajlottak, és amelyekben világi bíróságok, helyi közösségek, fejedelmi és városi hatóságok, valamint felekezeti konfliktusok is szerepet játszottak.

A nagy európai boszorkányüldözések csúcspontja nem a középkorra, hanem főként a kora újkorra, különösen a 16. század végére és a 17. századra esett. Katolikus és protestáns területeken egyaránt előfordultak perek és kivégzések, miközben a különböző inkvizíciós testületek gyakorlata sem volt egységes. A spanyol és római inkvizíció több esetben óvatosabban kezelte a boszorkánysági bizonyítékokat, mint számos világi bíróság; a 17. századi spanyolországi vizsgálatokban például Alonso de Salazar Frías kételyei jelentős szerepet játszottak a perek visszafogásában.

A bulla hatástörténete ezért nem választható el a Malleus maleficarum recepciójától, a könyvnyomtatás által lehetővé tett gyors terjedéstől, a helyi bírósági gyakorlatoktól és a kora újkori vallási-politikai feszültségektől. A dokumentum önmagában nem hozott létre új egyházi tanítást a boszorkányságról, de hozzájárult ahhoz, hogy Kramer inkvizítori fellépése és a későbbi boszorkányüldöző irodalom a pápai tekintély közelségében jelenhessen meg.

Teológiai és jogi státusza

A Summis desiderantes affectibus a pápai kancellária ünnepélyes jogi nyelvét használja, és apostoli tekintéllyel ad rendelkezéseket. Ez azonban nem azonos azzal, hogy a bulla dogmatikai definíciót tartalmazna a boszorkányság természetéről. A Catholic Encyclopedia összefoglalása szerint a dokumentum közvetve valóban megerősíti a benne felsorolt jelenségek realitását, de nem hirdet ki dogmatikai döntést, és formája sem arra irányul, hogy a hívőket a Szentírásból és a korabeli teológiai hagyományból következő általános állításokon túlmenően új hittétel elfogadására kötelezze.

Jogi szempontból a bulla legfontosabb eleme az inkvizítori illetékesség tisztázása volt. A szöveg kifejezetten arra a kifogásra válaszol, hogy a korábbi megbízólevelek nem nevezték meg külön az érintett tartományokat, városokat, egyházmegyéket, személyeket és bűnöket. VIII. Ince ezért úgy rendelkezett, hogy az inkvizítorok ezekben az ügyekben teljes joggal járhatnak el, mintha mindezek a korábbi felhatalmazásban név szerint is szerepeltek volna.

A bulla teológiai jelentőségét ezért elsősorban abban látják, hogy hivatalos pápai okiratban kapcsolja össze a boszorkánysági vádakat az eretnek romlottság és a keresztségi hit megtagadásának fogalmaival. A szöveg nem önálló traktátus a démonokról vagy a mágiáról; a részletesebb teológiai és eljárási rendszerezést Kramer későbbi műve, a Malleus maleficarum végezte el, amelynek tekintélyét azonban nem szabad azonosítani magának a bullának a joghatósági tekintélyével.

Források

• Summis desiderantes affectibus latin szövege. Wikisource; a Bullarium Romanum torinói kiadása alapján.
• Paul Halsall szerk.: Innocent VIII: BULL Summis desiderantes, Dec. 5th, 1484. Internet Medieval Sourcebook, Fordham University.
• Alan Charles Kors – Edward Peters: Witchcraft in Europe, 400–1700: A Documentary History. 2. kiadás, Philadelphia: University of Pennsylvania Press, 2000.
• Hans Peter Broedel: The Malleus Maleficarum and the Construction of Witchcraft: Theology and Popular Belief. Manchester: Manchester University Press, 2003.
• Michael D. Bailey: Battling Demons: Witchcraft, Heresy, and Reform in the Late Middle Ages. University Park: Pennsylvania State University Press, 2003.
• Brian P. Levack: The Witch-Hunt in Early Modern Europe. 4. kiadás, London: Routledge, 2016.
• Edward Peters: Inquisition. New York: The Free Press, 1988.

További információk

• Wolfgang Behringer: Witches and Witch-Hunts: A Global History. Cambridge: Polity Press, 2004.
• Jeffrey Burton Russell: Witchcraft in the Middle Ages. Ithaca: Cornell University Press, 1972.
• George Lincoln Burr: The Witch-Persecutions. Translations and Reprints from the Original Sources of European History, 3. évf., 4. sz., Philadelphia: University of Pennsylvania, 1897.
• Jean-Pierre Dedieu: „Henri Institoris et Jacques Sprenger, Le marteau des sorcières (Malleus Maleficarum)”. Annales. Économies, sociétés, civilisations, 46. évf., 6. sz. (1991), 1294–1295. o.
• Herbert Thurston: „Witchcraft”. In: The Catholic Encyclopedia, 15. kötet, New York: Robert Appleton Company, 1912.
• Maral Deyrmenjian: Pope Innocent VIII (1484–1492) and the Summis desiderantes affectibus. PDXScholar, Portland State University, 2020.
• A bulla latin szövege – Wikisource
• Angol fordítás – Internet Medieval Sourcebook
• Maral Deyrmenjian: Pope Innocent VIII (1484–1492) and the Summis desiderantes affectibus – PDXScholar