Sulfolobus acidocaldarius

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Sulfolobus acidocaldarius
Rendszertani besorolás
Domén: Archaea
Ország: Crenarchaeota
Törzs: Crenarchaeota
Osztály: Thermoprotei
Rend: Sulfolobales
Család: Sulfolobaceae
Nemzetség: Sulfolobus
Faj: S. acidocaldarius
Tudományos név
'''''Sulfolobus acidocaldarius'''''
Thomas D. Brock et al. 1972
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Sulfolobus acidocaldarius témájú rendszertani információt.

A S. acidocaldarius a Sulfolobus nem egy termoacidofil faja. Az archeák – ősbaktériumok – egysejtű, sejtmag nélküli prokarióta szervezetek. Az első leírt Sulfolobus faj, 1972-ben írták le. 75 és 80 °C között nő optimálisan, optimális pH 2-3.[1]

Izoláció[szerkesztés]

Először termikus talajokból és melegforrásokból izolálták alacsony pH-val az Egyesült Államokban (kimondottan a Yellowstone Nemzeti Parkban), El Salvadorban, Dominikában és Olaszországban. A források ahol ezt a fajt izolálták a pH-juk kevesebb mint 3 és a hőmérséklet 65-90 °C.[1]

Morfológiai leírása[szerkesztés]

Az S. acidocaldarius mint az összes Archaea egysejtű. Sejtjei gömbölyűek, bár szabálytalanak, és általában rendelkeznek lebenyekkel. Átmérőjük 0.8-1 μm, kevés méret variációval.[1]

Sejt replikáció[szerkesztés]

Rendelkezik a replikáció egy mechanizmusával ami homológ az eukarióta ESCRT-el.[2][3]

Anyagcsere[szerkesztés]

Fakultatív autotróf. Amikor autotrófan nő ként szulfáttá oxidál, míg szenet köt meg szén-dioxidból. A megkettőződési ideje az olyan tenyészeteinek amik kénen nőnek 36.8-55.3h. Képes nőni komplex szerves szubsztrátokon. Amikor 0,1% élesztőkivonaton nő a növekedés gyorsabb, és a megkettőződési idő 6.5 és 8h. között van.[1][4]

Genom[szerkesztés]

A Sulfolobus acidocaldarius DSM639 törzs teljes genomját 2005-ben tették közzé.[5] Egy kör alakú, 2,225,959-bp-os kromoszómája van, G+C tartalom 36,7%. A szerzők 2292 fehérje kódoló gént jósolnak. A genomja nagyon stabil, kevés átrendeződés van a mobil elemek következtében ha van bármilyen.

A szerzők találtak purinok és pirimidinek szintéziséhez szükséges géneket, valamint minden aminosavhoz kivéve a szeleno-ciszteint. A gének a glükóz anyagcseréhez két alternatív út létezésére utalnak. Ez a Sulfolobus faj a szén források egy viszonylagosan korlátozottabb tartományában nő mint más Sulfolobus fajok, és lehet hogy ennek köszönhető a megfelelő transzporterek hiánya.

Az ups operon[szerkesztés]

Az UV-sugárzás növeli a gyakoriságát a rekombinációnak a genetikai csere következtében az S. acidocaldariusban.[6] A Sulfolobus fajok ups operonja nagyon indukált az UV-sugárzás által. Ez az operon kódolja a pilust amit alkalmazva van a sejt egyesülés előmozdításában, ami szükséges az azutáni sejtek közti DNS cseréhez eredményezve homológ rekombinációt. A Sulfolobales acidocaldarius ups operonjának egy tanulmánya kimutatta hogy egy az operon gének közül saci-1497 egy endonukleáz III kódol ami az UV károsodott DNS-be vág be, és másik gén az operonból saci-1500 egy RecQ-szerű helikázt kódol ami képes szétcsavarni a homológ rekombináció intermediereket például a Holliday csomópontokat.[7] Javasolták hogy a Saci-1497 és Saci-1500 egy homológ rekombináció alapú DNS-javító mechanizmusban működnek ami átvitt DNS-t használ templátként. Így úgy gondolják hogy az ups rendszer kombinációban a homológ rekombinációval egy DNS károsodás reakciót ad ami megmenti a Sulfolobalest a DNS-károsító fenyegetésektől.

Jelentősége[szerkesztés]

A SuaI termostabil restrikciós enzimet ebből a szervezetből nyerik ki.[8]

Források[szerkesztés]

  1. a b c d (1972. március 27.) „Sulfolobus: a new genus of sulfur-oxidizing bacteria living at low pH and high temperature.”. Archiv für Mikrobiologie 84 (1), 54–68. o. DOI:10.1007/bf00408082. PMID 4559703.  
  2. (2008. november 5.) „A unique cell division machinery in the Archaea”. Proceedings of the National Academy of Sciences 105 (48), 18942–18946. o. DOI:10.1073/pnas.0809467105. PMID 18987308.  
  3. (2008. december 12.) „A Role for the ESCRT System in Cell Division in Archaea”. Science 322 (5908), 1710–1713. o. DOI:10.1126/science.1165322. PMID 19008417.  
  4. (1973. május 1.) „Oxidation of elemental sulfur by Sulfolobus acidocaldarius.”. Journal of Bacteriology 114 (2), 706–10. o. PMID 4706192.  
  5. (2005. július 1.) „The genome of Sulfolobus acidocaldarius, a model organism of the Crenarchaeota.”. Journal of Bacteriology 187 (14), 4992–9. o. DOI:10.1128/jb.187.14.4992-4999.2005. PMID 15995215.  
  6. (1997) „Genetic responses of the thermophilic archaeon Sulfolobus acidocaldarius to short-wavelength UV light”. J. Bacteriol. 179 (18), 5693–8. o. PMID 9294423.  
  7. (2015) „DNA Processing Proteins Involved in the UV-Induced Stress Response of Sulfolobales”. J. Bacteriol. 197 (18), 2941–51. o. DOI:10.1128/JB.00344-15. PMID 26148716.  
  8. (1985. november 11.) „A restriction endonuclease SuaI from the thermoacidophilic archaebacterium Sulfolobus acidocaldarius.”. FEBS Letters 192 (1), 57–60. o. DOI:10.1016/0014-5793(85)80042-9. PMID 2996942.