Ugrás a tartalomhoz

Struthiomimus

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Struthiomimus
Evolúciós időszak: 75–70 Ma
késő kréta
A Struthiomimus altus rekonstrukciója
A Struthiomimus altus rekonstrukciója
Természetvédelmi státusz
Fosszilis
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Hüllők (Reptilia)
Öregrend: Dinoszauruszok (Dinosauria)
Rend: Hüllőmedencéjűek (Saurischia)
Alrend: Theropoda
Család: Ornithomimidae
Nem: Struthiomimus
Osborn, 1917
Fajok
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Struthiomimus témájú rendszertani információt.
A Wikimédia Commons tartalmaz Struthiomimus témájú médiaállományokat és Struthiomimus témájú kategóriát.

A Struthiomimus (jelentése 'struccutánzó', az ógörög στρουθιον / sztruthion 'strucc' és μιμος / mimosz 'utánzó', 'imitátor' szavak összetételéből) az ornithomimida dinoszauruszok egyik neme, amely a késő kréta időszakban élt a kanadai Alberta területén.

Két lábon járó, hosszú hátsó lábakkal rendelkező struccszerű állat volt, a hosszúsága nagyjából 4,3 méter, a csípőmagassága 1,4 méter, a tömege pedig körülbelül 150 kilogramm lehetett.[1] A Struthiomimus az egyik leggyakoribb kis méretű dinoszaurusz volt a Dinoszaurusz Tartományi Park területén; sűrű előfordulása arra utal, hogy inkább növényevő vagy mindenevő lehetett, mint húsevő.[2]

Több más, az 1800-as években felfedezett dinoszauruszhoz hasonlóan a Struthiomimus története zavaros. A Struthiomimus elsőként ismertté vált fosszíliát Othniel Charles Marsh 1892-ben Ornithomimus sedens néven írta le, a következő fajnak pedig Lawrence Lambe 1902-ben az O. altus nevet adta. A Struthiomimus nevet Henry Fairfield Osborn alkotta meg 1917-ben, az albertai Red Deer folyónál felfedezett maradványok alapján.

A Struthiomimus sedens csontváza az Oxfordi Egyetem Természetrajzi Múzeumában (Oxford University Museum of Natural History)

A Struthiomimus jellegzetes ornithomimida testfelépítéssel rendelkezett, ami arányaiban, valamint egyes anatómiai részleteiben eltér az Ornithomimusétól és a Dromiceiomimusétól.[3] Számos csontváz és koponya alapján ismert,[4] melyek hossza körülbelül 4,3 méter, a csípőmagasságuk 1,4 méter, míg az egykori állatok tömegét 150 kilogrammra becsülték.[1] A többi ornithomimidához hasonlóan kicsi és keskeny koponyája hosszú (a csípőtől mért testhossz mintegy 40%-át elérő) nyakon ült.[4] A szemei nagyok az állcsontjai pedig fogatlanok voltak. A gerince 10 nyak, 16 hát, 6 csípő és ismeretlen számú farokcsigolyából állt.[5] Merev farkát valószínűleg egyensúlyozásra használta.[6]

A Struthiomimus mellső lábai és kezei vékonyak voltak, és bár a karja csontjait nem volt képes mozgatni, az első és a második két ujját korlátozott módon szembe tudta fordítani.[7] Az ornithomimidák között ez a nem rendelkezett a leghosszabb kezekkel, melyeken különösen hosszú karmok helyezkedtek el.[4] A három ujj nagyjából ugyanolyan hosszúságot ért el, a kamok pedig csak kis mértékben görbültek meg; Henry Fairfield Osborn, aki 1917-ben leírást készített az egyik csontvázról, a karokat a lajháréhoz hasonlította.[6] A sípcsont hosszabb volt, mint a combcsont, ami a futó állatok jellegzetessége.[6] Az ornithomimidák között azonban a lábak csak átlagos hosszúságúnak számítanak.[1] A lábfejek meghosszabbodtak, a lábközépcsontok egymáshoz közel álltak, a három lábujjon levő pedig karmok csak nagyon enyhén görbültek meg.[6]

A Struthiomimus a Coelurosauria csoport tagjaként talán tollakat viselt, főként abban az esetben, ha az Ornithomimosauria és az Alvarezsauridae (melybe a tollasként ismert Shuvuuia is tartozik) közeli rokonságban állt egymással.

Egy 1914-ben talált, majdnem teljes Struthiomimus altus példányról készült illusztráció

1901-ben Lawrence Lambe felfedezett néhány fosszilis maradványt, melyet Ornithomimus altusnak nevezett el, és abba a nembe sorolt be, amit 1890-ben Othniel Charles Marsh hozott létre. A faj neve, a latin altus jelentése 'emelkedett' vagy 'nemes'. 1914-ben azonban Barnum Brown egy majdnem teljes csontvázat fedezett fel az albertai Red Deer folyónál, melyet 1917-ben Henry Fairfield Osborn egy külön nem, a Struthiomimus példányaként írt le.[6]

A Struthiomimus altus a Dinosaur Park Formáció késő campaniai korszakhoz tartozó részéről származik. A Struthiomimus egyik faja azonban a késő campaniai/kora maastrichti korszakból, a Horseshoe Canyon Formációból is ismert.[8] Mivel a dinoszaurusz fauna gyorsan változott, lehetséges, hogy ezekről a fiatal Struthiomimus példányokról később kiderül majd, hogy nem az S. altus fajhoz tartoznak, de egyelőre még nem kaptak új nevet. A Hell Creek Formációból származó Struthiomimus egyedek nagyobbak (a Gallimimushoz hasonló méretűek) emellett a mellső lábaikon levő karmok az Ornithomimuséhoz hasonlóan egyenesebbek és hosszabbak. A Struthiomimus azon példányait, melyek legnagyobb valószínűséggel egy külön fajhoz tartoznak Struthiomimus sedensnek nevezték el (ezeket Marsh 1892-ben az Ornithomimus nembe sorolta be).[8][9]

 
Ornithomimosauria

Pelecanimimus


unnamed

Archaeornithomimus



Shenzhousaurus


unnamed

Harpymimus


unnamed

Garudimimus


Ornithomimidae

Struthiomimus



Gallimimus


unnamed

Ornithomimus



Anserimimus








Az itt szereplő kladogram Turner, Clarke, Erickson és Norell, 2007-es cikke alapján készült.[10] A kládnevek Sereno, 2005-ös definícióit követik.[11]

A Struthiomimus az Ornithomimidae család tagja, egy olyan csoporté, melybe az Anserimimus, az Archaeornithomimus, a Dromiceiomimus, a Gallimimus, az Ornithomimus és a Sinornithomimus is beletartozik.

Mivel a Struthiomimus fosszilis maradványait tévesen az Ornithomimushoz kapcsolták, a Struthiomimus az Ornithomimosauria öregcsaládhoz tartozik, ami számos változáson ment át az évek során. Például O.C. Marsh a Struthiomimust kezdetben a theropoda dinoszauruszokkal közeli rokonságban nem álló Ornithopoda csoportba sorolt be[12] Öt évvel később Marsh a Struthiomimust a Ceratosauria alrendághoz kapcsolta.[13][14] 1891-ben, Georg Hermann Carl Ludwig Baur a nemet az Iguanodontia részalrendbe helyezte át.[15] 1993 óta a Struthiomimus az Oviraptorosauria részét képezi.[16] Azonban az 1990-es években, a Struthiomimust több tanulmány is a Coelurosauria kládon belül helyezte el.[17][18][19][20]

1976-ban Rinchen Barsbold az ornithomimidák és a többi theropoda közti különbséget felismerve, az ornithomimidákat a számukra létrehozott saját alrendágon, az Ornithomimosaurián belül helyezte el.[21] A Ornithomimidae és az Ornithomimosauria összetétele szerzőnként eltér. Paul Sereno például 1998-ban, minden ornithomimosauriát az Ornithomimidae családon belül helyezett el, de később leszűkítette a definíciót (a fejlettebb ornithomimosaurusok számára),[22] egy olyan osztályozási mintára, amit a 2000-es években más szerzők is átvettek.

Egy Struthiomimus sedens keze és karmai az Oxfordi Egyetem Természetrajzi Múzeumában
A Struthiomimus altus rekonstrukciója

A Struthiomimus táplálkozási szokásai sok vita tárgyát képezik. Mivel egyenes, hegyes csőre volt, talán mindenevő lehetett. Némelyik elmélet szerint partok mentén élt, és szűréssel táplálkozott.[5] Egyes őslénykutatók feljegyezték, hogy nagyobb a valószínűsége annak, hogy húsevő volt, mivel egy egyébként húsevőkből álló theropoda csoportba sorolták be.[23][24] Ez az elmélet sosem vesztett a jelentőségéből, de Osborn, aki elkészítette a dinoszaurusz leírását és nevet adott a számára, kijelentette, hogy valószínűleg rügyeket és hajtásokat legelt a fákról, a bokrokról és más növényekről,[3] a mellső lábaival megragadva az ágakat, és hosszú nyakával segítve a megfelelő részek kiválasztását. A növényevő életmódot támogatja a kezek szokatlan felépítése is. Az egyforma hosszúságú második és a harmadik ujj nem mozoghatott önállóan, és valószínűleg a bőr is összekötötte a kettőt. Ez azt jelzi, hogy a kezét kampóként használta az ágak vagy a páfránylevelek közelebb húzására.[7]

A Struthiomimus hátsó lábai hosszúak és erősek voltak, és látszólag gyors futáshoz alkalmazkodtak egy struccéhoz hasonlóan. A feltételezett sebessége valójában a fő védelme volt a ragadozókkal szemben (bár a hátsó, karmos lábával rúghatott is, ha sarokba szorították), a kortársai közé tartozó dromaeosauridákhoz (a Saurornitholesteshez és a Dromaeosaurushoz) és a tyrannosauridákhoz (a Daspletosaurushoz és a Gorgosaurushoz) hasonlóan.

A becslés szerint 50–80 km/h-s sebességű futásra is képes lehetett.[25]

A Struthiomimus altus korai rekonstrukciója

A korai rekonstrukciók a Tyrannosaurushoz és az Iguanodonhoz hasonlóan „háromlábú” pózban (a földre lógó farokkal) ábrázolták az állatot, mielőtt még a későbbi, kiegyensúlyozottabb, merev, vízszintes farkú ábrázolások széles körben elfogadottá váltak volna. Ez az újabb szemlélet sokkal jobban emlékeztet az olyan röpképtelen madarakra, mint például a strucc, melyre az állat neve is utal.

A legjobb állapotban megőrződött Struthiomimus csontváz jelenleg az Amerikai Természetrajzi Múzeum (American Museum of Natural History) kiállításán látható a New York-i Manhattanben, míg a legjobb állapotú koponya a kanadai Albertában levő Royal Tyrrel Őslénytani Múzeum (Royal Tyrrell Museum of Palaeontology) gyűjteményének részét képezi.

A Struthiomimus számos dinoszauruszokkal kapcsolatos filmben és tévéműsorban szerepelt:

  • látható egy páros az Őslények országa második részében (kalandok a virágzó völgyben).
  • szerepel a Disney stúdió 2000-ben készített animációs filmjében, a dínóban.,
  • a CBS 1985-ös, Dinoszaurusz! (Dinosaur!) című dokumentumfilmjében, melynek kommentátora Christopher Reeve volt.
  • Egy stop-motion technikával készült animációs filmben a Struthiomimus hadrosaurida tojásokkal táplálkozik, és miután elmenekül a dühös anyaállattól, nem sokkal később egy pár Deinonychus zsákmányává válik (bár a valóságban a Deinonychus a kora kréta időszakban élt, így nem volt a Struthiomimus kortársa).
  • A Tyco Dino-Riders sorozatában és a későbbi Smithsonian sorozatban megjelent játékok között megtalálható a Struthiomimus is.
  1. 1 2 3 Paul, Gregory S. (1988). "Ornithomimus altus". Predatory Dinosaurs of the World. New York: Simon & Schuster. 387–389. o. ISBN 0-671-61946-2.
  2. Barrett, Paul M. (2005). "The diet of ostrich dinosaurs (Theropoda: Ornithomimosauria)". Palaeontology. 48 (2): 347–358. doi:10.1111/j.1475-4983.2005.00448.x. Hozzáférés: 2009. október 22.
  3. 1 2 Paul, Gregory S. (1988). "Genus Ornithomimus". Predatory Dinosaurs of the World. New York: Simon & Schuster. 384–394. o. ISBN 0-671-61946-2.
  4. 1 2 3 Currie, Philip J. (2005). "Theropods, Including Birds". Dinosaur Provincial Park: A Spectacular Ancient Ecosystem Revealed. Bloomington: Indiana University Press. 367–397. o. ISBN 0-253-34595-2. {{cite book}}: Unknown parameter |editors= ignored (|editor= suggested) (súgó)
  5. 1 2 Makovicky, Peter J. (2004). "Ornithomimosauria". In Weishampel, David B.; Dodson, Peter; and Osmólska, Halszka (eds.) (ed.). The Dinosauria (2nd ed.). Berkeley: University of California Press. 137–150. o. ISBN 0-520-24209-2. {{cite book}}: |editor= has generic name (súgó); Unknown parameter |coauthors= ignored (|author= suggested) (súgó)CS1 karbantartás: több név: szerkesztőfelsorolás (link)
  6. 1 2 3 4 5 Osborn, Henry Fairfield (1917). "Skeletal adaptations of Ornitholestes, Struthiomimus, Tyrannosaurus" (PDF). Bulletin of the American Museum of Natural History. 35: 733–771. 2007. július 20. dátummal az eredeti (pdf) címről archiválva. Hozzáférés: 2009. október 22.
  7. 1 2 Nicholls, Elizabeth L. (1985). "Structure and function of the pectoral girdle and forelimb of Struthiomimus altus (Theropoda: Ornithomimidae)". Palaeontology. 28: 643–677. {{cite journal}}: Unknown parameter |coauthors= ignored (|author= suggested) (súgó)
  8. 1 2 Longrich, N. (2008). "A new, large ornithomimid from the Cretaceous Dinosaur Park Formation of Alberta, Canada: Implications for the study of dissociated dinosaur remains". Palaeontology. 54 (1): 983–996.
  9. Marsh, O.C. (1892). "Notice of new reptiles from the Laramie Formation". American Journal of Science Series 3. 43: 449–453.
  10. Turner, A.H. (2007). "Supporting online material for: A basal dromaeosaurid and size evolution preceding avian flight". Science. 317: 1378–1381. doi:10.1126/science.1144066. Hozzáférés: 2009. október 22. {{cite journal}}: Unknown parameter |coauthors= ignored (|author= suggested) (súgó)
  11. Sereno, P. C. (2005). "Taxon Search : View Taxon Details". version 1.0, 2005 November 7. 2008. április 5. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2009. október 22.
  12. Marsh, O. C. (1890). "Additional characters of the Ceratopsidae, with notice of new Cretaceous dinosaurs". American Journal of Science. 39: 418–426.
  13. Marsh, O. C. (1895). "On the affinities and classification of the dinosaur reptiles". American Journal of Science.
  14. Marsh, O. C (1896). "The dinosaurs of North America". United States Geological Survey, 16th Annual Report 1894-95. 55: 133–44.
  15. Baur, G. (1891). "Remarks on the reptiles generally called Dinosauria". The American Naturalist. 25 (293): 434–454.
  16. Russell, D. A. (1993). "The affinities of a new Theropod from the Alxa Desert, Inner Mongolia, People's Republic of China". Canadian Journal of Earth Sciences. 30 (10–11): 2107–2127. {{cite journal}}: Unknown parameter |coauthors= ignored (|author= suggested) (súgó)
  17. Gauthier, J. A. (1985). Phylogenetic, functional, and aerodynamic analyses of the origin of birds and their flight. 185–197. o. {{cite book}}: |work= ignored (súgó); Unknown parameter |coauthors= ignored (|author= suggested) (súgó); Unknown parameter |editors= ignored (|editor= suggested) (súgó)
  18. The evolution of carnivorous dinosaurs. 1992. 126–163. o. {{cite book}}: |first= missing |last= (súgó); |work= ignored (súgó); Unknown parameter |editors= ignored (|editor= suggested) (súgó)
  19. Sereno, P. C (1994). "Early Cretaceous dinosaurs from the Sahara". Science. 266 (5183): 267–271. {{cite journal}}: Unknown parameter |coauthors= ignored (|author= suggested) (súgó)
  20. Makovicky, P. J. (2004). Ornithomimosauria (2nd edition ed.). Berkeley: University of California Press. 137–150. o. {{cite book}}: |edition= has extra text (súgó); |work= ignored (súgó); Unknown parameter |coauthors= ignored (|author= suggested) (súgó); Unknown parameter |editors= ignored (|editor= suggested) (súgó)
  21. Barsbold, R. (1976). "Transactions". K evolyutsii i sistematike pozdnemezozoyskikh khishchnykh dinozavrov [The evolution and systematics of late Mesozoic carnivorous dinosaurs]. 68–75. o. {{cite book}}: |work= ignored (súgó); Unknown parameter |editors= ignored (|editor= suggested) (súgó)
  22. Sereno, P.C. (1998). "A rationale for phylogenetic definitions, with application to the higher-level taxonomy of Dinosauria". Neues Jahrbuch für Geologie und Paläontologie, Abhandlungen. 210 (1): 41–83.
  23. Osmólska H, Roniewicz E & Barsbold R (1972). "A new dinosaur, Gallimimus bullatus n. gen.,n. sp. (Ornithomimidae) from the Upper Cretaceous of Mongolia". Paleontol. Polonica. 27: 103–143.
  24. Russell D (1972). "Ostrich dinosaurs from the Late Cretaceous of Western Canada". Canadian Journal of Earth Sciences. 9: 375–402.
  25. Gregory S. Paul összehasonlító sebességbecslésével kapcsolatban megjegyezte, „... de milyen gyors a gyors? Nehéz pontosan lemérni, ez egy igazán komoly probléma; az élő állatok esetében sem lehet pontosan tudni” Paul, G.S. (1988). Predatory Dinosaurs of the World. New York: Simon & Schuster.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Struthiomimus című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.