Stollár Béla
| Stollár Béla | |
 | |
| Született |
1917. október 27. Zalaegerszeg |
| Elhunyt |
1944. december 25. (27 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | újságíró |
| Kitüntetései | Világ Igaza díj (2003. március 5.)[1] |
| Sírhelye | Fiumei Úti Sírkert[2] |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Stollár Béla témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Stollár Béla (Zalaegerszeg, 1917. október 27. – Budapest, 1944. december 25.) magyar újságíró, antifasiszta ellenálló.
Élete[szerkesztés]
Apja a Zalaegerszegen állomásozó 5. lovasdandár hivatásos századosa volt. A Nemzeti Hadsereg megalakulása után Pestre költöztek, ott fejezte be iskolai tanulmányait, s banktisztviselő lett. Az 1940-es évek elején megnyerte a Pesti Hírlap újságírói pályázatát és ettől kezdve a lap belső munkatársa lett. Ezenkívül dolgozott a Képes Vasárnap, a Mozi Újság és a Nemzeti Sport című lapoknak is, úszás és ökölvívás témákban. Népfrontos álláspontot képviselt, szoros kapcsolatban állt Bajcsy-Zsilinszky Endrével és Szakasits Györggyel.
1942-ben vonult be katonai szolgálatra. Országos gyorsíróbajnokként, a hadapródiskola elvégzése után mint karpaszományos őrmestert a Vezérkar 3. osztályára osztották be. 1944. november második felében szervezte meg baloldali újságírókból a Magyar Szabadság Mozgalmat, melynek IV. biztonsági főcsoportját vezette. Szakasitscsal együtt szervezte meg a Klotild-csoportot, amelynek feladata a Légrády-nyomda megmentése volt. A nyilasok 1944. december 25-én körülzárták a csoport körletét. A Klotild-csoport 23 tagja halt meg a rajtaütésnél, köztük Stollár Béla is.
Az egykori Klotild utca Budapest V. kerületében ma Stollár Béla nevét viseli. Hamis személyazonossági iratokkal látott el üldözötteket, a Jad Vasem 2003. március 5-én a Világ Igaza kitüntetésben részesítette elismerésül több magyar zsidó megmentéséért.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ The Righteous Among the Nations Database (angol nyelven)
- ↑ http://resolver.pim.hu/auth/PIM70485, Stollár Béla, 2018. szeptember 10.
Források[szerkesztés]
- Szakasits György: Törvényen kívül (Bp., 1948)
- Pintér István: Hogy mindenki boldog legyen. Stollár Béla és hős társai emléke (Népszabadság, 1964. 300. sz.).
További irodalom[szerkesztés]
|
