Rácsosszárnyú asztrild

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Stizoptera bichenovii szócikkből átirányítva)
Rácsosszárnyú asztrild
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Alrend: Verébalkatúak (Passeri)
Alrendág: Passerida
Család: Díszpintyfélék (Estrildidae)
Alcsalád: Lonchurinae
Nem: Stizoptera
Oberholser, 1899
Faj: S. bichenovii
Tudományos név
Stizoptera bichenovii
(Vigors & Horsfield, 1827)
Szinonimák

Örvös asztrild

Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Rácsosszárnyú asztrild témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Rácsosszárnyú asztrild témájú médiaállományokat és Rácsosszárnyú asztrild témájú kategóriát.

A rácsosszárnyú asztrild vagy örvös asztrild (Stizoptera bichenovii) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a díszpintyfélék (Estrildidae) családjába tartozó Stizoptera nem egyetlen faja.[1]

Rendszerezése[szerkesztés]

A fajt Nicholas Aylward Vigors és Thomas Horsfield írták le 1827-ben, a Fringilla nembe Fringilla Bichenovii néven.[2] Sorolják a Taeniopygia nembe Taeniopygia bichenovii néven is.[3]

Alfajai[szerkesztés]

  • Stizoptera bichenovii bichenovii – (Vigors & Horsfield, 1827) – farokfedő fehér
  • Stizoptera bichenovii annulosa – (Gould, 1840)[2] – farokfedő fekete

Előfordulása[szerkesztés]

Ausztrália északi és keleti részén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi lombhullató erdők, szavannák és cserjések, szubarktikus legelők, valamint szántóföldek, vidéki kertek és városi területek. Állandó, nem vonuló faj.[4]

Megjelenése[szerkesztés]

Testhossza 11 centiméter, testtömege 9-12 gramm.[5] Arca fekete keretben világos színű, mellén visel egy fekete csíkot. Háta és szárnyai szürkésbarnák, apró fehér pettyekkel. A fekete faroktöves alfaj Ausztrália északnyugati részén, míg a törzsalak északkeleten illetve keleten fordul elő. Érdekes, hogy a két aljfaj az átmeneti területen keveredik egymással, hasonlóan az ékfarkú amandinához(Poephila acuticauda).

Életmódja[szerkesztés]

Kisebb csapatban a talajon, a fű között keresgéli magvakból álló táplálékát, alkalmanként rovarokat is fogyaszt.

Szaporodása[szerkesztés]

Talajra vagy kisebb bokorra építi palackra emlékeztető fészkét. Fészekalja 4-6 fehér tojásból áll.

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]

Érdekesség[szerkesztés]

A Nagyerdei Kultúrpark is tart belőle néhány példányt.[6]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2022. július 18.)
  2. a b Avibase. (Hozzáférés: 2022. július 18.)
  3. A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2022. július 18.)
  4. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2019. augusztus 2.)
  5. Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2022. július 17.)
  6. Cívishír: Új látványosság a Debreceni Állatkertben!. civishir.hu. (Hozzáférés: 2019. augusztus 2.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]