Stilisztika
Ezt a szócikket némileg át kellene dolgozni a wiki jelölőnyelv szabályainak figyelembevételével, hogy megfeleljen a Wikipédia alapvető stilisztikai és formai követelményeinek. Indoklás: sürgős formázást és lektorálást igényel. Valaki ért hozzá? |
Nyelvészet |
---|
Általános nyelvészet |
Fonológia · Morfológia |
Leíró nyelvészet |
Fonetika |
Alkalmazott nyelvészet |
Anyanyelv-pedagógia |
Nyelvészeti irányzatok |
Formális nyelvtan |
Interdiszciplínák |
Antropológiai nyelvészet
Diskurzuselemzés |
Kapcsolódó területek |
- A Wikipédia vonatkozásában lásd a Stilisztikai útmutató című lapot!
A stilisztika a nyelvtudomány egyik ága. A szóbeli és írásbeli kifejezésmód eszközeit, ismérveit és törvényszerűségeit vizsgáló tudomány. A nyelv- és az irodalomtudomány köztes területén elhelyezkedő tudományág, amely a nyelvi kifejezőeszközök, kifejezésmódok több kommunikációs tényezőtől meghatározott sajátosságainak tanulmányozásával foglalkozik. Három fő területe:
- A nyelvi stilisztika (egy bizonyos nyelvet vizsgál)
- A leíró stilisztika (a nyelv kifejezőerejét, ennek érzelmi, hangulati összetevőit vizsgálja)
- Az irodalmi stilisztika (egyes írók, művek, műfajok, korok stb. vizsgálata)
A stílus fogalma
A stílus fogalma: kifejezési eljárások összessége, mindig választás és elrendezés eredménye. A jó stílus jellemzői: világos, tömör, erőteljes.
A stílus görög eredetű szó, jelentése: toll, jelentéstapadással kifejezésmód. A nyelvi stílus nyelvi kifejezésmódot jelent.
Stílushibák
- Igénytelenség: felületes mondatszerkesztés, pongyolaság
- Stílustörés: különféle stílusárnyalatok, hangnemek keveredése (Pl. A márciusi ifjak végigslattyogtak a városon.)
- Stílustévesztés: beszédhelyzethez, műfajhoz nem illő hangnem (Pl. Évnyitón: „Srácok, ezt az évet klasszul végig kell tolnotok.”)
- Kifejezésbeli, szóhasználati hibák: túl sok idegen szó használata, közhelyek, képzavar, szleng
A stílusérték
A stílusérték sajátos jelentéstöbblet. Alapja: denotáció (szó elsődleges jelentése) és konnotáció (másodlagos, vagy járulékos jelentés)
Fajtái:
- alkalmi
- állandósult
A stílusárnyalat
A stílusárnyalat: a stílusnak az a sajátossága, amelyben megnyilatkozik a beszélő lelkiállapota, valamint a témához és a hallgatóhoz való viszonya. Fajtái: patetikus, ironikus, gúnyos, humoros, családias.
Stílusminősítés
Stílusminősítés: állandósult stílusérték
- A stílusárnyalatok és a stílusminősítések kapcsolata
- A stílusminősítések fajtái pl. hivatalos, tréfás, bizalmas, pejoratív, argó stb. (személy – hivatalos, egyén – rosszalló, emberfia – régi irodalmi, ürge – argó, pára - népies, muki – tréfás, teremtés – bizalmas, halandó – választékos)
Az esztétikai minősítések
Fogalma: az esztétikai tárgy hatására a befogadóban kialakuló ízlésítélet. Négy fő fajtája: patetikus (lelkesedés), objektív (semlegesség), negatív (túlzás, torzítás), kevert (humor, gúny, irónia, szarkazmus vagy malícia)
Fajtái:
- Egynemű
- Egynemű pozitív
- Szépség – zavartalan gyönyörködés
- Fenségesség – hódolat
- Magasztosság – csodálat
- Tetszetősség – enyhe lenézéssel való gyönyörködés
- Egynemű negatív
- Rútság – viszolygás
- Rettenetesség – iszony
- Alantasság – undor
- Közönségesség - önvád
- Egynemű pozitív
- Kevert
- Kevert komoly
- Tragikum – katarzis
- Elégikusság – kontempláció
- Kevert komolytalan
- Komikum – lelepleződés
- Groteszk – vonzódásból viszolygás
- Abszurd – vonzódásból iszony
- Bizarr – iszonyból viszolygás
- Kevert komoly
Stíluseszközök
Két fő fajtájuk: nyelvi és nem nyelvi
- Nyelvi stíluseszközök
- frazeológia
- szóképek
- alakzatok
- grammatikai elemek
- expresszivitás
- evokáció
- Nem nyelvi stíluseszközök
- nem verbális kommunikáció
- zeneiség
- a szöveg képe
- szövegformálás
Frazeológia
Szókészlet: archaizmus, neologizmus, idegen szavak, hangalak és jelentés viszonya Szólások, közmondások
A szóképek (trópusok)
- Hasonlat és metafora
- Megszemélyesítés
- Szinesztézia
- Szimbólum: galamb, láng
- Allegória: egész gondolaton átfutó metafora, v megszemélyesítés
- Metonímia: érintkezésen alapul; ok-okozati (szeméből a bánat eredt), térbeni érintkezés (3-as asztal fizet), időbeli érintkezés (aratáshoz jövök)
- Szinekdoché: szám és személybeli (egyes számban kezd, többesben fejez be), faj-, nembeli (madár énekel)
Az alakzatok
- Ismétlés
- Ellentét (oximoron és paradoxon)
- Halmozás
- Fokozás
- Felcserélés
- Kihagyás, elhallgatás
Grammatikai elemek
- Szófajok
- Ragozás
- Mondatformák
- Modalitás
Expresszivitás és evokáció
- Az expresszivitás (kifejező erő) fajtái: erősítés: nagyítás, túlzás, gyengítés: kicsinyítés, szépítés (eufémia)
- Az evokáció (felidéző erő) fajtái: reminiszcencia, allúzió
Zeneiség
- Hangszimbolika
- Magánhangzók és mássalhangzók aránya, minősége
- Hangutánzó, hangulatfestő szavak
- Ritmus és rím
- Paranyelvi elemek; hangsúly, hanglejtés
A szöveg képe
A szöveg képe és a szövegformálás: kiemelés, illusztrációk, központozás, tagolás
Stílusrétegek
Fogalma: a kommunikációs színtereknek és helyzeteknek megfelelő speciális kifejezésmódok
Fajtái:
- Írott nyelvi stílusok:
- Tudományos stílus
- Publicisztikai stílus
- Hivatalos stílus
- Szépirodalmi vagy művészi stílus
- Levélstílus
- Beszélt nyelvi stílusok:
- Társalgási stílus
- Szónoki stílus
- Előadói stílus
Meghatározó elemeik: szókészlet, mondatszerkesztés, szövegszerkesztés, nem verbális eszközök, műfajok
A publicisztikai stílus jellemzői
- választékos szókészlet
- neologizmus, divatszók
- nyelvi panelek (sablonok)
- egyéni nyelvi lelemény
- kiemelés és illusztráció fontos
- ötvözi a stílusrétegeket
A hivatalos stílus jellemzői
- szakkifejezések
- terjengősség
- tárgyilagosság
- kötött forma
- kötött stílus
Hivatalos stílus: általában használt kisebb ügyiratok; nyugta, elismervény, kötelezvény. Belső ügyvitel iratai: feljegyzés (osztályközi levelezés), emlékeztető (tárgyjelentés, úti jelentés)
Egyéb szubjektív műfajok: üzleti levél, önéletrajz, kísérőlevél (konkrét személynek), motivációs levél.
A sajtóműfajok
Tartalom és forma dialektikus viszonya. A befogadó nem tudja pontosan definiálni, megkülönböztetni, de vannak elvárásai adott műfajjal szemben
Két fő csoport: tájékoztató műfajok, véleményközlő műfajok
Tájékoztató műfajok
- Objektivitást követel (hivatalos árnyalat): hír, tudósítás, közlemény
- Szubjektivitást enged (hivatalos mellett lehet bizalmas, humoros vagy ironikus): riport, interjú, recenzió
A recenzióról: informál, tartalmaz alapvető bibliográfiai adatokat (szerző, cím, kiadás helye, éve, kiadó cég, oldalszám, kötet ár), rövid, tömör
Véleményközlő műfajok
Alapvetően szubjektív műfajok. Témától függően a patetikus árnyalattól a gúnyosig mindent megenged.
Visszafogottabb műfajok
Rokonságban vannak a tájékoztató műfajokkal: hírfej, kommentár, jegyzet. A humor válfajai: kroki, glossza, karcolat
Hangvételüket tekintve sokoldalú műfajok
Vezércikk, kritika, esszé, nyílt levél, olvasói levél, útirajz.
A kritika
A recenzióval ellentétben elemez, értékel, eligazít. A szerkesztő és a kritikus értékítélete is szerepel benne. Hangvételét tekintve lehet magasztaló, humoros, ironikus, sőt gúnyos is. Fontos, hogy etikus maradjon! A jó kritika, kritikus – etikus és szórakoztató. Nem pusztán véleményez, hanem érvel is. Közérthető, nem személyeskedő, olvasmányos, szellemi élményt nyújt.
A nyílt levél
Írója közéleti személy. Címzettje szintén közéleti személy, csoport vagy szervezet. Megszólítottja azonban nemcsak a címzett, Émile Zola, Dreyfus-per, „Vádolok!" („J’accuse!")
Az olvasói levél
Szerzőjét nem kötelezi az újságírói etika. A szerkesztőt viszont minősítheti, milyen leveleket közöl, illetve hogyan reagál rájuk. Visszajelzés, mely adott lap hatását, sikerét jelzi. Más olvasókkal való kapcsolat eszköze is.
Források
- Kemény Gábor (szerkesztő): A metafora grammatikája és stilisztikája, Budapest, Tinta Könyvkiadó, 2001.
- Kemény Gábor: Bevezetés a nyelvi kép stilisztikájába, Budapest, Tinta Könyvkiadó, 2002.
- Szathmári István: A retorikai-stilisztikai alakzatok világa, Budapest, Tinta Könyvkiadó, 2003.
- Jenei Teréz, Pethő József (szerkesztő): Stílus és jelentés Tanulmányok Krúdy stílusáról, Budapest, Tinta Könyvkiadó, 2004.
- Szathmári István: Stílusról, stilisztikáról napjainkban, Budapest, Tinta Könyvkiadó, 2005.
- Szathmári István: A magyar stilisztika A kezdetektől a XX. század végéig, Budapest, Tinta Könyvkiadó, 2005.
- Szathmári István: A stilisztikai alakzatok rendszerezése, Budapest, Tinta Könyvkiadó, 2006.
- Péter Mihály: Nyelv, stílus, költői beszéd Válogatott tanulmányok, Budapest, Tinta Könyvkiadó, 2006.
- Szathmári István (főszerkesztő): Alakzatlexikon A retorikai és stilisztikai alakzatok kézikönyve, Budapest, Tinta Könyvkiadó, 2008.
- Kemény Gábor: A nyelvtől a stílusig Válogatott tanulmányok, cikkek, Budapest, Tinta Könyvkiadó, 2010.
- Szathmári István: Stíluseszközök és alakzatok kislexikona, Budapest, Tinta Könyvkiadó, 2010.
- Péter Mihály: A leplező nyelv Álcázás és ámítás a nyelv használatában, Budapest, Tinta Könyvkiadó, 2012.