Stephano (hold)
| Stephano | |
 | |
| Felfedezése | |
| Felfedező |
|
| Felfedezés ideje | 1999. július 18. |
| Névadó | Stephano |
| Ideiglenes név | S/1999 U 2 |
| Pályaadatok | |
| Fél nagytengely | 8 004 000 km |
| Pálya excentricitása | 0,2292 |
| Orbitális periódus | 677,37 nap |
| Inklináció | 141,81° |
| Központi égitest | Uránusz |
| Fizikai tulajdonságok | |
| Tömeg | 25 exagramm |
| Albedó | 0,04 |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Stephano témájú médiaállományokat. | |
A Stephano (címke szerint Uranus XX) az Uránusz egyik retrográd szabálytalan holdja. 1999. július 18-án fedezte fel Brett J. Gladman, John J. Kavelaars, Matthew J. Holman, Jean-Marc Petit és Hans Scholl, a Prospero és Setebos holdakkal együtt.[1] Ideiglenes neve S/1999 U 2 volt. A hold a nevét William Shakespeare A vihar című művének egyik karakteréről kapta.[2]
Pályája
[szerkesztés]A Stephano egy távoli pályát követ, több, mint tízszer messzebb van az Uránusztól, mint a 2025-ig megismert legtávolabbi szabályos hold, az Oberon. Pályája retrográd, közepesen hajlított és enyhén excentrikus. A pályaadatok arra engednek következtetni, hogy a Caliban és Francisco holdakkal közös eredete van.[3]
A Caliban-csoport része, amely az Uránusz Calibanhoz hasonló retrográd szabálytalan holdjait tartalmazza.[4] A Caliban-csoport holdjainak fél nagytengelye 7 és 8 millió kilométer között van, az excentricitásuk 0,16–0,23, az inklinációjuk pedig 141–144°.[4]
Eredete
[szerkesztés]Feltételezések szerint a Stephano egy befogott objektum: nem az Uránusz kialakulása után körülötte levő akkréciós korongban jött létre. A pontos befogási mechanizmus nem ismert, a lehetséges befogási folyamatok közé tartozik a gáz közegellenállása a protoplanetáris korongban, többtest-kölcsönhatások és az Uránusz tömegének gyors növekedése során történő befogás.[5][3]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Gladman, B. J.; Kavelaars, J. J.; Holman, M. J., Petit, J.-M.; Scholl, H.; Nicholson, P. D.; Burns, J. A.; The Discovery of Uranus XIX, XX, and XXI, Icarus, 147 (2000), pp. 320–324
- ↑ Marsden, Brian G.; Satellites of Uranus, IAUC 7479, 2000. augusztus 21.
- ↑ a b Grav, Tommy; Holman, Matthew J.; Fraser, Wesley C. (2004. szeptember 20.). „Photometry of Irregular Satellites of Uranus and Neptune”. The Astrophysical Journal 613 (1), L77–L80. o. DOI:10.1086/424997. arXiv astro-ph/0405605.
- ↑ a b Sheppard, Scott S.: Moons of Uranus. Earth & Planets Laboratory. Carnegie Institution for Science. (Hozzáférés: 2025. október 6.)
- ↑ Sheppard, S. S.; Jewitt, D.; Kleyna, J. (2005). „An Ultradeep Survey for Irregular Satellites of Uranus: Limits to Completeness”. The Astronomical Journal 129 (1), 518–525. o. DOI:10.1086/426329. arXiv astro-ph/0410059.
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Stephano (moon) című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Stephano (Mond) című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk
[szerkesztés]- Az Uránusz ismert holdjai (Scott S. Sheppard munkája)
