Stellai Izsák

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Stellai Izsák
Franciaország
Középkori teológia
Élete
Született 1105 körül
Angol Királyság
Elhunyt 1178
L'Étoile monostor, Francia Királyság
Pályafutása
Fontosabb művei Epistola ad quemdam familiarem suum de anima

Stellai Izsák (franciául: Isaac de Stella, Isaac de l'Étoile), (Angol Királyság, 1105 körül – L'Étoile monostor, Francia Királyság, 1178) a középkori Franciaországban működő, latin nyelven író angol származású szerzetes, teológus.

Angol származású volt, majd 1147 és 1169 között a franciaországi cisztercita L'Étoile monostor apátjaként működött. Számos beszéde maradt fenn az Énekek énekéről. Ezekben a beszédekben Istent nem annyira az eksztázis, mint inkább a metafizika útján keresi. Különösen 8 beszédre (XIX–XXVI.) jellemző ez: Izsák itt a szubsztanciafogalom kifinomult, de egyben határozott dialektikai elemzésével emeli fel a gondolkodást Istenhez. A beszédekben többen Pszeudo-Dionüsziosz, Boethius, Canterburyi Szent Anzelm és Gilbert de la Porrée hatását látják. Emellett a beszédek azt is mutatják, hogy a 12. század közepén egyfajta absztrakt platonizmus terjedt el, amelynek számára a lényegek dialektikai manipulálása képezte a valóság tipikus racionális magyarázatát.

Izsák leghíresebb műve az Epistola ad quemdam familiarem suum de anima, amelyet Clairvaux-i Alcher kérésére írt. Ez a levél egy komolyabb értekést tartalmaz a lélekről, jelentőségét a részletes osztályozások teszik. Izsák szerint három valóság van: a test, a lélek, és Isten. Egyiküknek a lényegét sem ismerjük teljesen, de lelket még mindig jobban, mint Istent; a testet pedig, mint a lelket. Az Isten és a test között elhelyezkedő lélek részben mindkettővel megegyezik egy-egy dologban, és középső helyzeténél fogva van felső, középső, illetve alsó része. A lélek alja, a képzelet, a test felső részével rokon, vagyis az érzékelő képességgel. A lélek felső része, a megértés Istennel rokon. A középső rész felfelé haladva a következő részekre oszlik: testi érzék, képzelet, ész, értelem, megértés. Az ész a lélek azon képessége, amely felfogja a testi dolgok testetlen formáit. Ezt nem cselekvés (actio), hanem megfontolás (consideratio) útján teszi. Intellektuson Izsák a lélek azon képességét érti, amely a testek valójában testetlen formáit fogja fel, például a lelket; ezzel szemben az intelligentia befogadja az isteni megvilágosítást. Izsák tehát ötvözi az Abélárd-féle racionális megismerés tanát a spekulatív misztika nézeteivel.

Forrás[szerkesztés]

  • Étienne Gilson: A középkori filozófia története. Budapest: Kairosz Kiadó. 2015. ISBN 9789636627850  , 322–323. o.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]