Steinmetz Miklós

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Steinmetz Miklós
Az 1940-es évek elején
Az 1940-es évek elején
Született 1913. október 4.
Pécs
Elhunyt 1944. december 29. (31 évesen)
Pestszentlőrinc
Állampolgársága magyar
Foglalkozása katona
Kitüntetései Honvédő Háború Érdemrend I. fokozata
Sírhely Fiumei Úti Sírkert
A Wikimédia Commons tartalmaz Steinmetz Miklós témájú médiaállományokat.

Steinmetz Miklós, Nyikolaj Sztyepanovics Steinmetz, Steinmetz kapitány (Pécs, 1913. október 4.[1]Pestszentlőrinc, 1944. december 29.) a szovjet hadsereg századosa, hadikövet. Budapest ostromakor, 1944. december 29-én Rogyion Jakovlevics Malinovszkij marsall üzenetét vitte a német parancsnokságra. Halálának pontos körülményei tisztázatlanok, a történész kutatók (Gosztonyi Péter, Ungváry Krisztián[2]) több, egymásnak erősen ellentmondó verziót publikáltak.[3]

Élete[szerkesztés]

Steinmetz István 29 éves evangélikus MÁV-mérnök és a 34 éves izraelita Steiner Ilona gyermekeként született Pécsen, a szülők megegyezése alapján a gyermek az apja vallását követte. Édesapja magas beosztású állami tisztviselőként dolgozott, majd a kommünbe került, később pedig együttműködött a Pécset megszálló szerbekkel. Amikor a szerb csapatok kivonultak, a családnak menekülnie kellett. Előbb Németországba, 1921-ben Argentínába, majd 1932-ben pedig a Szovjetunióba vándoroltak ki. Steinmetz Miklós ennek köszönthetően megtanulta a spanyol, a német majd pedig az orosz nyelvet, a Szovjetunióban pedig bekapcsolódott a Komszomol munkájába.

1936 és 1938 között „önkéntesként” harcolt a spanyol polgárháborúban a köztársaságiak oldalán, a nemzetiek győzelmét követően rövid időn belül kényszerlakhelyre internálták. Ezután a második világháborúban immár valóban önkéntes tisztként szolgált a szovjet hadseregben, Malinovszkij 2. ukrán frontjához osztották be. 1944 decemberében került Gyömrőre a 317. lövészhadosztály politikai tisztjeként.[4]

Halála[szerkesztés]

A II. ukrán hadseregcsoport megadásra szólította fel a körülzárt német csapatokat, hogy Budapest lakosságát megkímélje. Rogyion Jakovlevics Malinovszkij marsall az ultimátummal két századosát, Budán Ilja Afanaszjevics Osztapenko kapitányt, Pesten pedig Steinmetz kapitányt küldte el hadikövetként a német csapatok parancsnokságára, Karl Pfeffer-Wildenbruch SS tábornokhoz, a német csapatok főparancsnokához.[5] N. A. Nyecseporuk,[6] a 66. gárda-lövész- hadosztály helyettes törzs- főnöke volt, aki Steinmetz útjának megszervezéséért felelt. Nyecseporuk alezredes emlékezése szerint, amikor elindultak: „Steinmetz a gépkocsi mellett állt, én pedig felderítőimmel jól meg­erősítettem a két nagy fehér zászlót, az egyiket hátul, a másikat elől, a kocsi porvédő üvegénél.[7][8] Steinmetz 1944. december 29-én Vecsés felől, három társával együtt egy fehér zászlós gépjárművel indult a németekhez. Literáti-Loótz Gyula, egy magyar páncéltörő ágyús század parancsnoka szemtanúként azt látta és tanúsította, hogy Pestszentlőrinc főterén a szovjet dzsip aknára futott a sakktáblaszerűen elhelyezett robbanószerkezetek egyikén, a védők ugyanis ezzel a módszerrel akarták lelassítani támadásba lendült szovjet harckocsikat. A robbanás következtében a botra erősített fehér zászló nagy ívben repült át a téren és komoly tűzpárbaj keletkezett. Steinmetz halálát a robbanás okozta, a boncolás során a testéből több repeszdarabot és két géppuskalövedéket távolítottak el.[7][9][2]

A mítoszteremtés is megindult: az Új magyar lexikonban , a Magyar életrajzi lexikonban és az Utcák, terek, emberek (1973) című kiadványban is az olvasható, hogy a németek nyitottak rájuk tüzet és a fehér zászlóval közeledő Steinmetzet és három társát meggyilkolták.[10] Ugyanez az állítás olvasható („előre megfontoltan aljas módon ölték meg a szovjet parlamentereket Budapest körzetében”) Mayer Mária tanulmányában is.[11]

Emlékezete[szerkesztés]

Magyar kapcsolatainak köszönhetően nem jeltelen tömegsírba helyezték, hanem először Ecseren, később pedig Gyömrőn temették el. Harmadik alkalommal 1946-ban a vecsési útelágazásnál a Mikus Sándor alkotta szobor alá helyezték „örök” nyugalomra. Az emlékművet 1948. december 29-én avatták fel.[12][13] Az eredetileg kétalakos emlékművet az 1956-os forradalom idején felrobbantották.[14][15] A forradalom után Mikus Sándor újraalkotta, de már csak egy egyalakos változat készült.[16][17] Az 1989-es rendszerváltást követően ismét eltávolították a szobrot, és Steinmetz földi maradványait a temetkezési intézetbe vitték. A negyedszeri temetéshez hozzájárult a szovjet követség, és az antropológiai vizsgálat során arra is fény derült, hogy a csontvázon elsődleges sérülés nem volt található. Így megállapították, hogy a kapitány halálát sem löveg-, sem pedig géppuskatűz, hanem a légnyomás okozhatta.

Pécsi szülőházának falán 1975 óta egy bronz fali kisplasztika őrzi emlékét, amelynek felirata: „E házban született Steinmetz Miklós kapitány, parlamenter. Életét áldozta hazánk felszabadulásáért.[18]

Képek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Születése bejegyezve a pécsi állami születési akv. 920/1913. folyószáma alatt.
  2. a b Hadtörténelmi közlemények – Ravasz István: Budapest hadszíntérré válásának tényezői 1944-1945-ben, epa.oszk.hu
  3. Ungváry Krisztián: Az ostromlott Budapest két titka, Kossuth, Budapest, 2016, ISBN 9789630984546
  4. Palasik Mária: Illegalitásban a Rákosi-korszakban, epa.oszk.hu
  5. Téglás Tivadar: Pestszentlőrinc megyei város 1936-1950, muzeum18ker.hu
  6. Hadtörténelmi közlemények 1967 – N. A. Nyecseporuk: A magyar föld felszabadítása, epa.oszk.hu
  7. a b Hadtörténelmi közlemények – Tóth Sándor: Budapest ostroma, 1975.02. 266-304 old., epa.oszk.hu
  8. Szolnok Megyei Néplap, 1972. április 1., Felszabadítók emlékezései , library.hungaricana.hu
  9. A kapitány kispesti volt, Pest Megyei Hírlap, 1992. december 11.
  10. Magyar életrajzi lexikon Steinmetz Miklós , arcanum.hu
  11. Mayer Mária: Budapest felszabadítása, epa.oszk.hu
  12. A szovjet parlamenterek emlékművének megkoszorúzása , filmhiradokonline.hu
  13. 1950. április 4. , filmhiradokonline.hu
  14. "Valahol el kell mondani az ünnepi beszédet" – Pótó János történész köztéri szobrainkról, magyarnarancs.hu
  15. Magyar hős vagy ruszki ördög? Egy baranyai srác szimbolikus tragédiája, hetek.hu
  16. Steinmetz kapitány, kozterkep.hu
  17. 1951, Vecsés, a Fő út és a Ferihegyi Repülőtérre vezető út találkozásánál, Steinmetz kapitány szobra, ilyenisvoltbudapest.hu
  18. Steinmetz Miklós, kozterkep.hu
  19. Steinmetz kapitány, kozterkep.hu
  20. Az emlékmű felállítása előtt Steinmetz Miklós holttestét a gyömrői temetőben exhumálták és áttemették a készülő emlékmű alapzata alá.
  21. Kerepesi temető: Szovjet katonai parcella (A sír korábbi helyén alul látható) Archiválva 2016. március 5-i dátummal a Wayback Machine-ben, agt.bme.hu

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • R. Gilicz Márta: Ifjúságunk példaképei. Válogatott bibliográfia a magyar munkásmozgalom nagy harcosairól. Bp., Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, 1965.
  • Barát Endre: A parlamenter, Ifjúsági Könyvkiadó, Budapest, 1954
  • Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.
  • Gosztonyi Péter: Légiveszély, Budapest!, Népszava, 1989
  • Gosztonyi Péter: Hadikövetek, Szemle, Brüsszel, 1963. 3. sz.
  • Steinmetz kapitány legendája, youtube.com