Starhemberg család

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Starhemberg család. Stajer országi eredetű, régi nevezetes család, mely magát a Welfek törzséből Vinulftól, a ki Alarik gót király korában élt, származtatja. * A XII. században három testvér közül Albertnak fia Gundakar Ausztriában az Ens vizén fölűli tartományban, a mai Hausruck negyedben nem messze Haag-tól épité Starchenberg (Starhenberg) vár-kastélyt, melytől ivadéka nevét vette. A családban ezután a Gundakker keresztnév is igen gyakori lett. Nem tartozván ide a család ez idétti teljes nemzedékrendje, csak megemlitjük, hogy a XV. században Mátyás király korában is az említett Ensentúli tartomány a kapitánya Stahrenberg Kocsárd volt, kit Mátyás király 1488-ban arra kért meg, hogy János fiának nem sokára tartandó lakadalmára Bécsbe neki pisztrángokat küldjön. Az ősi várkastélyt 1579-ben Stahrenberg Rüdiger el adta Albert osztrák heczegnek. A XVI. század elején élt Starhemberg Rázmány, ki tetemes birtokot hagyott hátra és kinek nejétől gr. Schaumburg Annától két fia maradt: Rüdiger és Henrik, két ágnak alapitói. Henriknek (ki 1585-ben mhalt) ágából meg említendő Guidó, ki Belgrád védelme, és a zalánkameni ütközet stb. által lett nevezetes. Meghalt 1737-ben. Ágából ő is 1723-ban magyar honfiusitást nyert. Rüdigernek, ki kevendi báró Zékel Ilonát birta nőűl, és 1582-ben halt meg, kis unokái által szintén két főágra oszlott a család, mint mindezt a családfán láthatni. Rázmán (gr. Schaumburg Anna); Rüdiger † 1582. (Kevendi Zekel Ilona); Henrik † 1585. (b. Lamberg Magdolna); Pál-Jakab † 1635.; Lajos.; Ez ágból többi közt Guidó 1723. magyar indigena.; Konrád-Boldizs. 1643. gróf. (1. b. Zinzendorf A. Erzse. 2. gr. Cavriani Kata); Ernest Rüdiger 1701. altábornagy Bécs védője 1683. (1. Gr. Stahremberg Ilona 2. gr. Jörger Mária); 2-tól Ferenc Ottokár sz. 1662. † 1699. stockholmi követ (gr. Rindsmaul M. Cecil) a herczegi ág őse.; Gundakker Tamás sz. 1663 † 1745. minister m. orsz. indig. 1723. (gr. Daun M.); öt leány, kik közt M. Antonia (gr. Stahremberg Fer. Antalné); Ferencz F. Antal sz. 1691. † 1743. (gr. Stahremberg M. Antonia) a bécsi hős leánya); Ottó Gundakker sz. 1720. † 1760. v. b. tit. tan. (gr. Breuner Mária); József-Ferencz sz. 1724. † 1774. altábornagy (gr. Károlyi Éva); Ferencz Xav. sz. 1747. (gr. Neipperg M.); Antal idősb sz. 1764. † 1803. (köpösdi gr. Tolvay Alojzia); Antal Gund. sz. 1776. † 1712. (gr. Kaunitz Karolina); M. Alojzia sz. 1798. (Karácsonyi Lajos); Károly Gundak. sz. 1777. (1. gr. Colloredo M. 2. b. Luzénszky Klára); Antal Gundak. † 1851. kamarás, volt kapit. (gr. Desfours Bora); Kamilló Rüd. sz. 1804. (1. Ns. Steinmetz Guid. 2. gr. Thürheim M. Leop.); István sz. 1817. (bajsai Vojnics Vilma); Mária (Cary Tardeven Lucius); Amália cs. kir. h.; Kamilló sz. 1835.

Ez ágból Gundakker minister volt, ága kapta Nógrád megyében N. Oroszit adományban; és Antal-Ferencz neje gr. Tolvay Aloyzia jogán Somoskőt és Somosujfalut, birva azokat 1847-ig; hasonló jogon a most is birt köpösdi birtokot. A herczegi ágból Lajos herczegnek Francziska leányát (szül. 1787-ben) gróf Zichy István vette nőül. A Henrik-féle vonalból Guidónak első neje Berzeviczy Klélia, a második, kivel rögtöni közbe jött halála miatt csak kilencz napig élt, Paukovich Anna volt. Magyar országban legelőször honfiusitást St. Henrik nyert 1647-ben,, utána János-Rikhárd 1655-ben, legutóbb pedig Tamás, Guidó, Konrád, Miksa, Gundemár és Ferencz-József. * A család ősi czímere koronás párducz, első jobb lábával borostyán-ágat, a balban levágott tarfejet tartva, mely a szaporitott s négy részre osztott czímer-paizsban a közép vért egy részét foglalja el. Starhemberg Ernő Rüdiger Bécs hős védelme emlékére a bécsi sz. István tornyát nyerte czimerébe, de csak leányai maradván és egy leányát a magyar honfiusitást nyert Gundakkernek fia vévén nőűl, és igy leány ágon ez örökösödvén utána, e czímerrészt is ezen ág öröklé.