Stanislas Stückgold

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Stanislas Stückgold
Született1868. május 18.
Varsó
Meghalt1933. január 9. (64 évesen)
Párizs
Nemzetisége lengyel
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Stanislas Stückgold témájú médiaállományokat.
Virágok

Stanislas Stückgold (Varsó, 1868. május 18.Párizs, 1933. január 9.) lengyel festő.

Élete[szerkesztés]

A gyermek Stanislas hároméves korában zsidó iskolába járt. Nagyapja rabbi, apja bankár volt. Vegyészmérnökként végzett a zürichi egyetemen, a párizsi Sorbonne-on. Lengyelországból azért kellett meneküljön, mivel a lengyel függetlenségi mozgalomban való részvétele miatt a cári rendőrség börtönnel fenyegette. Egy bárónő hatására elhatározta, hogy festő lesz. Münchenben Hollósy Simon szabadiskolájában tanult. Később Nagybányán fest 19081909-ben. A neósok csoportjába kerül. Megismerkedik egy fiatal tanárnővel, Veress Erzsébettel és együtt Párizsba szöknek. Kiállít a Függetlenek Szalonjában, ahol a költő Apollinaire ismeri fel tehetségét. „Stückgold ennek a teremnek a legérdekesebb festője - egy nagy dekoratív képet állít ki, amelynek a rajza még emlékeztet Matiss-éra, ugyanakkor a színkezelés teljes mértékben egyéni” írja róla 1912. márciusában. Münchenben Franz Marc lesz jó barátja, ő vezeti el Blaue Reiterhez, több képét állítja ki Európa legjobb művészei között a csoport második tárlatán. A szürrealizmust megelőzően fest erőteljes és szürrealista képeket. Későbbi munkásságában egyesítette a zsidó és a keresztény vallás és teozófia tanait. Ekkor tér vissza festészetében egy ösztönös, naiv stílushoz, mely késői korszakát jellemzi.

Felesége, Veress Erzsébet (Elisabeth Stückgold, Elisabeth Steffen; Ilonda, 1889. március 3. - Dornach, 1961. március 3. ), aki nemesi családban nőtt fel, nagyapja főszolgabíró volt. A Veress család az Észak-Erdélyi Ilondán lakott. (Déstől, Nagybányától nem messze). A családfő patikus volt. A fiatal lány 18 évesen már népiskolában tanított, szabadidejében álnéven folyóiratokba írt elbeszéléseket. Stanislas ebben az időben festette első nagy portréját apósáról, a Nagyapát. Az első világháború után a házastársak útjai elváltak egymástól. Ettől kezdve Albert Steffen svájci költő, a család régi barátja gondoskodott Veress Erzsébetről. 1925-ben, Rudolf Steiner halála után Albert Steffen lett az Általános Antropofizikai Társaság vezetője, aki ekkor már vezetőségi tag volt a Das Goetheanum c. folyóirat szerkesztője. 1928-ban megalapítja saját kiadóját Verlag für Schöne Wissenschaften néven. 1929. november 13-án a Kis Svábhegyi Waldorf Iskola és Internátus alapkövének letételénél Albert Steffent is jelen volt, ő rakta le az alapkövet Nagy Emilné Göllner Máriával, a kertjükben, ugyanis az iskola a saját házukban kapott helyet. A szertartás versét a svájci költő írta és ő is mondta el az ünnepségen. 1935. október 20-án Veress Erzsébet feleségül ment Albert Steffenhez. Az esküvőt Budapesten tartották. Steffen és Erzsébet Dornbachban átköltözött a Villa Hansi épületébe, melyet Marie Steiner bocsátott rendelkezésükre. Steffen termékeny munkásságát 17 dráma, 12 regény, 11 verseskötet, számos emlékirat, esszék fémjelzik, valamint akvarellek és nyomatok.

Galéria[szerkesztés]

Festményei[szerkesztés]

  • Nagyapa
  • Téli táj
  • Korcsolyázók
  • Őszirózsák
  • Virágok

Források[szerkesztés]

  • Steffen - A Reisetagebuch, Dornach 1978
  • Jaquet H GEdenken an Elisabeth Steffen
  • Scheigt F An Elisabeth Steffen in MADW 1971 No. 18
  • missionart.hu
  • artprice.com
  • artnet.com
  • phosphenisme.com
  • Stanislaus Stückgold - http://biographien.kulturimpuls.org/detail.php?&id=954 (hozzáférés: 2017.01.05)