Ugrás a tartalomhoz

Stanisław Ignacy Witkiewicz

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Stanisław Ignacy Witkiewicz
Született1885. február 24.
Varsó, Kongresszusi Lengyelország, Orosz Birodalom
Elhunyt1939. szeptember 18. (54 évesen)
Jeziory(wd), Második Lengyel Köztársaság
Álneve
  • Witkacy
  • Stanisław Ignacy Witkacy
Állampolgárságalengyel (1919–)[1]
Nemzetiségelengyel Lengyelország
HázastársaJadwiga Witkiewicz (1923. április 30. – 1939. szeptember 18.)
ÉlettársaJadwiga Janczewska
SzüleiMaria Witkiewiczowa
Stanisław Witkiewicz
Foglalkozása
IskoláiKrakkói Képzőművészeti Akadémia
KitüntetéseiGolden Laurel of the Polish Academy of Literature (1935. november 5.)
Halál okaelvérzés
Stanisław Ignacy Witkiewicz aláírása
Stanisław Ignacy Witkiewicz aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Stanisław Ignacy Witkiewicz témájú médiaállományokat.

Stanisław Ignacy Witkiewicz (Varsó, 1885. február 24.[2][3][4][5][6] –‎ Velyki Ozera, 1939. szeptember 18.[2][5][6][7][8]), közismert nevén Witkacy, lengyel író, festő, filozófus, teoretikus, drámaíró, regényíró és fotográfus, aki az első világháború előtt és a két világháború közötti időszakban tevékenykedett.

Élete

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Varsóban született, apja Stanisław Witkiewicz festő, építész és műkritikus, édesanyja Maria Pietrzkiewicz Witkiewiczowa volt. Mindkét szülője a litvániai Szamogitia régióban született. Keresztanyja a nemzetközi hírű színésznő, Helena Modrzejewska volt.[9]

A kis „Witkacy” az apjával, kb. 1893

Witkiewicz Zakopanéban, a családi házban nevelkedett. Apjának az „iskolai szolgaság” iránti ellenszenvével összhangban magántanuló volt, és arra ösztönözte, hogy számos kreatív területen fejlessze tehetségét. Apja akarata ellenére a krakkói Képzőművészeti Akadémián tanult Józef Mehoffer és Jan Stanisławski mellett.[10]

Witkiewicz szoros barátságban volt Karol Szymanowski zeneszerzővel, valamint gyermekkorától kezdve Bronisław Malinowskival és Zofia Romerrel(wd). Romer romantikus kapcsolatban állt Bronisław Malinowskival és Witkiewiczcel is. Viharos viszonyt folytatott Irena Solska(wd)[11] neves színésznővel, aki Anna Micińska(wd) szerint Akne Montecalfi hősnőjeként szerepel első regényében, a Bungo 622 bukása avagy a démoni nő (622 upadki Bunga, czyli Demoniczna kobieta) című, 1911-es regényében. Micińska szerint Bungo karakterként, Malinowski pedig Nevermore hercegeként is ábrázolta magát.[10] A befejezetlen regény, amely csak 1972-ben jelent meg, Bungo és Nevermore hercege erotikus találkozásait is leírja.[12] Apja tanította a nedves lemezes fotózásra, és ebben az időszakban kezdte el készíteni azokat az intim portréfotókat, amelyekről ismert; lenyűgöző portrékat készített a zakopanei köréről és számos önarcképet.

1914-ben, miután Witkiewicz magánéletében válságba került menyasszonya, Jadwiga Janczewska(wd) öngyilkossága miatt, amiért saját magát hibáztatta, Malinowski meghívta, hogy legyen rajzoló és fényképész az akkori Pápua területére(wd),[13] Ceylon és Ausztrália felé vezető antropológiai expedíciójánál.[14] A vállalkozást megszakította az első világháború kitörése. Miután Ausztráliában összeveszett Malinowskival, Witkiewicz, aki születésétől fogva az Orosz Birodalom alattvalója volt, Sydney-ből Szentpétervárra (akkor Petrográd) utazott, és a cári orosz hadsereg(wd) Pavlovszkij-ezredébe(wd) került tisztnek.[12] Gyengélkedő édesapját, a lengyel hazafit mélyen bántotta fia döntése, és 1915-ben úgy halt meg, hogy nem látta őt többé.[15]

1916 júliusában súlyosan megsebesült a mai Ukrajna területén lévő Sztohid folyónál vívott csatában, és Szentpétervárra evakuálták,[16] ahol szemtanúja volt az orosz forradalomnak. Azt állította, hogy filozófiai elveit egy tüzérségi össztűz alatt dolgozta ki, és hogy a forradalom kitörésekor ezredének politikai komisszárává választották. Későbbi műveiben a szociális forradalomtól és a külföldi inváziótól való félelme mutatkozik meg, gyakran abszurd nyelvezetbe foglalva.

Stanisław Ignacy Witkiewicz, Többszörös önarckép tükörben, 1915–1917[17]

Portréfestésből kezdte magát fenntartani, és ezt folytatta a lengyelországi Zakopanéba való visszatérése után is. Hamarosan jelentős alkotói szakaszba lépett, és elveit az Nowe formy w malarstwie (Új formák a festészetben) és a Bevezetés a színházi tiszta forma elméletébe című műveiben fejtette ki. Az 1920-as évek elején a „formisták” művészcsoportjával társult, és ebben az időszakban írta a legtöbb színdarabját. Witkiewicz 1918 és 1925 között írt mintegy negyven darabjából huszonegy maradt fenn, és csak a Jan Maciej Karol Wścieklica aratott közönségsikert a szerző életében. A Szalona lokomotywa (Az őrült mozdony) eredeti lengyel kézirata is elveszett; a két francia változatból visszafordított darabot csak 1962-ben adták ki.

Önarckép, 1924

A művész 1925 után, felvéve a „Witkacy” nevet, ironikusan átnevezte a gazdasági megélhetését biztosító portréfestészetét S. I. Witkiewicz Portréfestő Vállalat névre, a következő mottóval: „A megrendelőnek mindig elégedettnek kell lennie”. A portrék több úgynevezett fokozatát kínálták, a csupán ábrázolóktól az expresszionistábbakig és a kábítószerrel segítettekig. Sok festményét jegyzetekkel látta el, amelyekben felsorolta az adott kép festése közben bevett drogokat, még akkor is, ha ez történetesen csak egy csésze kávé volt. Nevének írásmódját is variálta: Witkac, Witkatze, Witkacjusz, Vitkacius és Vitecasse — az utóbbi franciául azt jelenti, hogy "gyors mozdulat".

Az 1920-as évek végén a regényírás felé fordult, két művet írt, Az ősz búcsúja (Pozegnanie jesieni) és a Telhetetlenséget (Nienasycenie). Mindkettő a közeljövőben játszódik, és mint ilyeneket néha a fantasztikus műfajhoz sorolják.[18] Ez utóbbi, fő műve a geopolitikát, a pszichoaktív drogokat és a filozófiát öleli fel. Regényeiért 1935-ben megkapta a Lengyel Irodalmi Akadémia Arany Babérkoszorúját.[19]

Az 1930-as években Witkiewicz publikált egy szöveget a kábítószerekkel, köztük a pejotl-al kapcsolatos tapasztalatairól, és folytatta filozófiai érdeklődését a A létezés fogalmába foglalt fogalmak és alapelvek (Pojęcia i twierdzenia implikowane przez pojęcie istnienia, 1935) című írásával.[20] 1934-ben fejezi be talán leghíresebb irodalmi művét, a Szewcy című drámát (A cipészek: Tudományos színdarab "dalokkal" három felvonásban), amelyet végül 1948-ban adtak ki.[21][22] Emellett olyan feltörekvő írókat is népszerűsített, mint Bruno Schulz.[23]

Halála

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Röviddel azután, hogy Lengyelországot 1939 szeptemberében megszállta Németország, Witkiewicz fiatal szerelmével, Czesława Oknińskával az akkor még kelet-lengyelországi Jeziory(wd) határvidéki városba menekült. Miután 1939. szeptember 17-én meghallotta a Lengyelország elleni szovjet invázió(wd) hírét, Witkacy szeptember 18-án öngyilkos lett: túladagolta magát, és megpróbálta felvágni az ereit.[24] Meggyőzte Czesławát, hogy luminált fogyasztva kíséreljen meg öngyilkosságot, de a nő túlélte.[25] A Jacek Koprowicz(wd) által írt és rendezett Mistyfikacja (Félrevezetés, 2010) című film szürrealista módon azt sugallja, hogy Witkiewicz megrendezte saját halálát, és 1968-ig titokban Lengyelországban élt.[26][27]

Öröksége

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Witkiewicz némi ismeretlenségben halt meg, de hírneve nem sokkal a háború után kezdett emelkedni, amely tönkretette az életét és feldúlta Lengyelországot. Lengyelországon kívül Martin Esslin 1961-es, nagy hatású Theatre of the Absurd („Abszurd színház”) című művében,[28] majd Hans-Thies Lehmann(wd) 1999-es Postdramatisches Theater című művében a második világháború utáni európai dráma előfutáraként tárgyalták munkásságát (Posztdramatikus színház 2006.[29]). Konstanty Puzyna(wd) 1962-ben két kötetben összegyűjtötte fennmaradt drámai írásait a „Dramaty” (Drámák) című kiadványban, amely újra felélesztette az érdeklődést drámái iránt Lengyelországban. Daniel Gerould(wd) fordításai és tudományos munkássága révén megismertette az angol nyelvű közönséget Witkiewicz írásaival.

Czesław Miłosz A rabul ejtett értelem című művében Witkiewicz Telhetetlenség című regényének tárgyalása köré építette érvelését. A művész és színházi rendező Tadeusz Kantort(wd) a Cricot csoport inspirálta, amelyen keresztül Witkiewicz Krakkóban bemutatta utolsó darabjait. Kantor számos darabot újra aktuálissá tett, először Lengyelországban, majd nemzetközileg is, köztük A tintahalat (Mątwa, 1956) és a Vízityúkot (Kurka Wodna, 1969). Paulina Olowska(wd) képzőművész Witkiewicz Az anya (Matka) című darabját állította színpadra: The Mother: An Unsavoury Play in Two Acts and an Epilogue című előadását 2015-ben a Tate Modernben(wd).[30]

Witkiewicz témáját feldolgozó filmek: Tumor Witkacego 1985,[31] Mystification 2010[32] és Witkacy & Malinowski: a cinematic seance in 23 scenes 2018.[33] Művei alapján készült filmek: Ludiot i kalugericata 1968,[34] Az ősz búcsúja 1990,[35] Nienasycenie 2003,[36] Madame Tutli-Putli 2007[37] és Nursery Rhyme of a Madman 2017.[35]

Witkiewicz festményei és pasztellrajzai a varsói Nemzeti Múzeum,[38] a krakkói Nemzeti Múzeum, a varsói Irodalmi Múzeum és a közép-pomerániai múzeum gyűjteményében találhatók, 125 művével együtt a słupski várban(wd).[39] A New York-i Metropolitan Művészeti Múzeum[40] és a Museum of Modern Art,[41] valamint a Sydney-i Új-Dél-Walesi művészeti galéria(wd)[42] fontos fotóművészeti alkotásait őrzi. A Zakopane-i Tátra Múzeum(wd) 20. századi művészetének Villa Oksza Galériája fontos példákat őriz fotográfiáiból és pasztellrajzaiból.

A háború utáni időszakban a Lengyel Népköztársaság Kulturális Minisztériuma úgy döntött, hogy exhumálják Witkiewicz holttestét, Zakopanéba szállítják, és ünnepélyes temetésben részesítik. Ez a tervek szerint meg is történt, bár a szovjet hatóságok által szállított koporsót senki sem nyithatta ki.

1994. november 26-án a lengyel Kulturális és Művészeti Minisztérium elrendelte Witkiewicz feltételezett sírjának exhumálását Zakopanéban. A megmaradt csontokon végzett genetikai vizsgálatok bebizonyították, hogy a holttest egy ismeretlen nőé volt.[43]

Művei

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Művészetfilozófia

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • Nowe formy w malarstwie (1919), translated into English as New Forms in Painting and the Misunderstandings Arising Therefrom (in The Witkiewicz Reader, Quartet, 1993)
  • Szkice estetyczne (Aesthetic Sketches, 1922)

Regények

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • 622 upadki Bunga, czyli Demoniczna kobieta (1911) partial translation into English as The 622 Downfalls of Bungo or The Demonic Woman (in The Witkiewicz Reader)
  • Pożegnanie jesieni (1927) partial translation into English as Farewell to Autumn (in The Witkiewicz Reader)
  • Nienasycenie (1930) translated into English as Insatiability (Quartet Encounter, 1985)
  • Jedyne wyjście ("The Only Way Out") unfinished

Drámák

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Bob DeFrank és Ann Crumb egy jelenetben Paul Berman rendezésében Witkacy Az őrült és az apáca című darabjából, a Theatre Off Parkban, 1979-ben
Tobias Haller, James Curran, Nat Warren-White és Betty LaRoe Witkacy: The Water Hen című darabjának Brad Mays(wd) produkciójában Theatre Off Park, 1983
  • Maciej Korbowa i Bellatrix (Maciej Korbowa and Bellatrix) (1918)
  • Pragmatyści (1919) (The Pragmatists)
  • Mister Price, czyli Bzik tropikalny (1920) (Mr Price, or Tropical Madness)
  • Tumor Mózgowicz (1920) (Tumor Brainiowicz)
  • Nowe wyzwolenie (1920) (The New Deliverance)
  • Oni (1920) (They)
  • Panna Tutli-Putli (1920) (Miss Tootli-Pootli)
  • W małym dworku (1921) (Country House)
  • Niepodległość trójkątów (1921) (The Independence of Triangles)
  • Metafizyka dwugłowego cielęcia (1921) (Metaphysics of a Two-Headed Calf)
  • Gyubal Wahazar, czyli Na przełęczach bezsensu (Gyubal Wahazar, or Along the Cliffs of the Absurd: A Non-Euclidean Drama in Four Acts) (1921)
  • Kurka Wodna (1921) (The Water Hen)
  • Bezimienne dzieło (1921) (The Anonymous Work: Four Acts of a Rather Nasty Nightmare)
  • Mątwa (1922) (The Cuttlefish, or The Hyrcanian World View)
  • Nadobnisie i koczkodany, czyli Zielona pigułka (1922) (Dainty Shapes and Hairy Apes, or The Green Pill: A Comedy with Corpses)
  • Jan Maciej Karol Wścieklica (1922) (Jan Maciej Karol Hellcat)
  • Wariat i zakonnica (1923) (The Madman and the Nun)
  • Szalona lokomotywa (1923) (The Crazy Locomotive)
  • Janulka, córka Fizdejki (1923) (Janulka, Daughter of Fizdejko)
  • Matka (1924) The Mother (in The Mother & Other Unsavoury Plays, Applause, 1993)
  • Sonata Belzebuba (1925) (The Beelzebub Sonata)
  • Szewcy (1931–34) The Shoemakers (in The Mother & Other Unsavoury Plays, Applause, 1993)

Film

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • Witkacy z Niną w Warszawie (1927), Stanisław Ignacy Witkiewicz vígjátéka. Főszerepben ő és felesége, Jadwiga Varsóban. A film a varsói Adam Mickiewicz Irodalmi Múzeumban található. Részletek: fekete-fehér filmtekercs Pathé 9,5 mm, 5 perc, némafilm; 4K minőségben felújítva 2015-ben.[44]

Egyéb munkák

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • Narkotyki — niemyte dusze (1932), részleges fordítás angolra, mint Narcotics (in The Witkiewicz Reader)
  • Pojęcia i twierdzenia implikowane przez pojęcie istnienia (A létezés eszméjéből fakadó fogalmak és kijelentések, 1935)
  • Jedyne wyjście
  • Kompozycia fantastyczna
  • Pocałunek mongolskiego księcia

Magyarul megjelent

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • Az anya; ford. Kerényi Grácia; in: Tangó. Modern lengyel drámák; utószó Elbert János; Európa, Bp., 1968
  • Drámák (Vízityúk, Hőbörgő János Mátyás Károly, Az őrült és az apáca, Az anya, Egy kis udvarházban, Witkacy, a drámaíró) – Európa, Budapest, 1973 · Fordította: Kerényi Grácia, utószó: Elbert János
  • Az őrült és az apáca / Az anya (Wariat i zakonnica) – Kriterion, Bukarest, 1983 · Fordította: Kerényi Grácia, utószó: Keszthelyi András
  • Az ősz búcsúja. Regény (Pozegnanie jesieni) – Jelenkor, Pécs, 2002 · ISBN 9636762708 · Fordította: Körner Gábor
  • Telhetetlenség (Nienasycenie) – Jelenkor, Budapest, 2005 · ISBN 9636762775 · Fordította: Körner Gábor

Képzőművészet

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Művek előadásai

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
James Fleming, Lee Taylor-Allan és Linda Chambers Brad Mays(wd) Witkacy: A vízityúk című darabjának rendezésében, Theatre Off Park, 1983
  • Witkacy-darabok két New York-i bemutatója: The Madman and the Nun (Wariat i zakonnica) 1979-ben Paul Berman rendezésében és The Water Hen (Kurka Wodna) Brad Mays(wd) rendezésében a Theatre Off-Park színpadra állította,[48] 1983-ban.[49] Patricia Flynn Peate, a Broadway producere / Theatre Off-Park ügyvezető igazgatója[50] mindkét darabot megrendezte, és a kritikusok és a közönség egyaránt kedvezően fogadta őket. A New York Times leendő színházi kritikusa, Mark Matousek, aki akkoriban az Other Stages című színházi folyóiratnak írt, a The Water Hen-t „mesteri komikus rendezésért”[51] dicsérte, a darabot pedig videóra vették, hogy véglegesen bekerüljön a Lincoln Center Billy Rose Színházi Gyűjteményébe.
  • A „They” (Oni) brit ősbemutatóját 1984-ben mutatta be a POSK, a londoni Polish Theatre Hammersmith, Paul Brightwell rendezésében.
  • A The Shoemakers (Szewcy) New York-i bemutatóját 1987-ben mutatta be a Jean Cocteau Repertory Włodzimierz Herman rendezésében.[52]
  • The Madman and the Nun című darabot 1989-ben a The Cosmic Bicycle Theatre mutatta be a Summer Music from Greensborough klasszikus zenei fesztiválon a vermonti Greensborough-ban, valamint Bostonban, a Charlestown Working Theatre-ben. Rendezője Jonathan Edward Cross [más néven Jonny ClockWorks]. A produkcióban életnagyságú bábok mellett színészeket is használtak. Az eredeti bábfigurák közül kettő a lengyelországi Zarkopane Witkacy Teatre gyűjteményében található.[53]
  • A La MaMa ETC(wd) által bemutatott Tumor Brainiowicz New York-i premierjét a The Theatre of a Two-Headed Calf (Witkacy Kétfejű borjú metafizikája című darabjáról kapta a nevét) című Witkacy-darabról kapta a nevét) adta elő Brooke O'Harra(wd) rendezésében. Ezt a produkciót 2003-ban Witkacy The Mother című darabja követte, szintén O'Harra rendezésében, amely szintén New York-i bemutató volt. A produkcióban bábok és videó szerepeltek.[54]
  • 2019-ben a CalArts Center for New Performance és a varsói STUDIO teatrgaleria együttműködésében készült a Witkacy/Two-Headed Calf, amelyet Natalia Korczakowska(wd) rendezett.[55]

Jegyzetek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  1. ↑ "Museum of Modern Art online collection" (angol nyelven). Hozzáférés: 2019. december 4.
  2. 1 2 Német Nemzeti Könyvtár. "Gemeinsame Normdatei". Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Hozzáférés: 2014. április 28.
  3. ↑ "Stanislaw Ignacy Witkiewicz". RKDartists (holland nyelven).
  4. ↑ "Benezit Dictionary of Artists". Benezit művészeti lexikon (Oxford) (angol nyelven). Oxford University Press. 2006. Hozzáférés: 2017. október 9.
  5. 1 2 "SNAC" (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
  6. 1 2 "Encyclopædia Britannica". Encyclopædia Britannica Online (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
  7. ↑ "Luminous-Lint" (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
  8. ↑ "ISFDB" (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
  9. ↑ "Helena Modrzejewska "Modjeska", czyli jak polska aktorka podbiła Amerykę" (lengyel nyelven). 2023. június 2. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2022. július 16. {{cite news}}: More than one of |accessdate= és |access-date= specified (súgó)
  10. 1 2 "Stanisław Ignacy Witkiewicz (Witkacy)". culture.pl (angol nyelven). Hozzáférés: 2018. szeptember 22.
  11. ↑ "Stanisław Ignacy Witkiewicz (Witkacy)". culture.pl (angol nyelven). Hozzáférés: 2019. április 9.
  12. 1 2 Witkiewicz, Stanisław Ignacy (1992). The Witkiewicz reader. Gerould, Daniel C. (Daniel Charles), 1928-2012. Evanston, Ill.: Northwestern University Press. ISBN 0810109808. OCLC 26014071.
  13. ↑ Anna., Micińska (1990). Witkacy-Stanisław Ignacy Witkiewicz : life and work. Warsaw: Interpress. ISBN 832232359X. OCLC 26361556.
  14. ↑ "John Gillies "Tracking down Witkacy in Australasia: sources, race, productions, context and speculation"". 2021. december 5. Hozzáférés: 2022. július 16.
  15. ↑ "Witkacy – biografia – Witkacy – Zinterpretuj.pl" (lengyel nyelven). 2022. augusztus 31. Hozzáférés: 2022. szeptember 6.
  16. ↑ "Witkacy's Theater of Life/The Search for Self". info-poland.icm.edu.pl. Hozzáférés: 2018. szeptember 22.
  17. ↑ Frantczak, Ewa; Okołowicz, Stefan (1986). Przeciw nicości : fotografie Stanisława Ignacego Witkiewicza. Kraków: Wydawnictwo Literackie. 63. o. ISBN 83-08-01398-8.
  18. ↑ "SFE: Witkiewicz, Stanislaw Ignacy". sf-encyclopedia.com. Hozzáférés: 2025. május 18.
  19. ↑ Prof. dr hab. Miłosława Bulowska Schielman. "Stanisław Ignacy Witkiewicz". Virtual Library of Polish Literature. Hozzáférés: 2011. december 13.
  20. ↑ "Witkacy's Theater of Life/The Search for Self". info-poland.icm.edu.pl. Hozzáférés: 2018. október 9.
  21. ↑ "Witkacy – biografia – LekcjaPolskiego.pl" (lengyel nyelven). 2021. szeptember 14. Hozzáférés: 2022. szeptember 8.
  22. ↑ "Witkacy – biografia – Witkacy – Zinterpretuj.pl" (lengyel nyelven). 2022. augusztus 31. Hozzáférés: 2022. szeptember 8.
  23. ↑ "Stanisław Ignacy Witkiewicz (Witkacy)". culture.pl. Hozzáférés: 2022. július 16.
  24. ↑ Donald Pirie; John Bates; Elwira Grossman. "Stanislaw Ignacy Witkiewicz". 2009. február 8. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2009. április 16.
  25. ↑ Journal of Czesława Oknińska, quoted in: Gerould, Daniel Charles; Witkiewicz, Stanisław Ignacy (1992). "Part 5: Philosophy and Suicide, 1931–1939". The Witkiewicz Reader. Northwestern University Press. 275. o. ISBN 978-0-8101-0994-0. Hozzáférés: 2009. november 22.
  26. ↑ Mystification, hozzáférés: 2018. október 9.
  27. ↑ "Mystification". 2010. március 22.
  28. ↑ Esslin, Martin (2004). The theatre of the absurd (3rd, 1st vintage books ed.). New York: Vintage Books. ISBN 1400075238. OCLC 54075141.
  29. ↑ Hans-Thies, Lehmann (2006). Postdramatic theatre. Jürs-Munby, Karen. London. ISBN 9780415268127. OCLC 61229777.{{cite book}}: CS1 karbantartás: hely kiadó nélkül (link)
  30. ↑ Tate. "BMW Tate Live: Paulina Olowska: 'The Mother An Unsavoury Play in Two Acts and an Epilogue' – Performance at Tate Modern | Tate". Tate (brit angol nyelven). Hozzáférés: 2018. szeptember 23.
  31. ↑ Tumor Witkacego, hozzáférés: 2018. október 18.and
  32. ↑ Mystification, hozzáférés: 2018. október 18.
  33. ↑ "Witkacy & Malinowski: a cinematic séance in 23 scenes – Sydney Film Festival". sff.org.au. 2019. július 30. dátummal az eredeti címről archiválva.
  34. ↑ Ludiot i kalugericata, hozzáférés: 2018. október 18.
  35. 1 2 Pozegnanie jesieni, hozzáférés: 2018. október 18.
  36. ↑ Insatiability, hozzáférés: 2018. október 18.
  37. ↑ Madame Tutli-Putli, hozzáférés: 2018. október 18.
  38. ↑ "Muzeum Cyfrowe / Digital Museum". cyfrowe.mnw.art.pl. Hozzáférés: 2018. szeptember 22.
  39. ↑ "Strona główna". muzeum.slupsk.pl. Hozzáférés: 2018. szeptember 22.
  40. ↑ "Witkiewicz". The Metropolitan Museum of Art. Hozzáférés: 2018. szeptember 22.
  41. ↑ "Anna Oderfeld, Zakopane | Object:Photo". MoMA. Hozzáférés: 2018. szeptember 22.
  42. ↑ "Works by Stanisław Ignacy Witkiewicz :: The Collection :: Art Gallery NSW". artgallery.nsw.gov.au. Hozzáférés: 2018. szeptember 22.
  43. ↑ "...Przeprowadzone badania wykazują, że szczątki kostne, przywiezione w 1988 roku ze wsi Jeziory na Ukrainie należą do kobiety w wieku 25–30 lat, o wzroście około 164 cm. ..." ("the tests conducted indicate that the bone remains, brought in 1988 from the village Jeziory in the Ukraine, belong to a woman 25–30 years old and about 164 cm tall...") from the protocol of the commission called by the Ministry of Culture and Art after the exhumation on 26 November 1994 of the presumed grave of Stanisław Ignacy Witkiewicz at Pęksowy Brzyzek" cemetery in Zakopane. From: "Maciej Pinkwart, "Wygraliśmy"". 2010. január 20. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2015. január 28. in: "Moje Zakopane" dn. 21 February 2005. (Source: Komunikat Komisji powołanej przez Ministra Kultury i Sztuki do spraw pochówku Stanisława Ignacego Witkiewicza. Prof. dr hab. Tadeusz Polak). Retrieved 11 November 2012.
  44. ↑ "Rekonstrukcja | NInA". nina.gov.pl. 2019. január 14. dátummal az eredeti címről archiválva.
  45. ↑ "The Crazy Locomotive Original Off-Broadway Cast 1977 | Off-Broadway World". broadwayworld.com. Hozzáférés: 2023. június 19.
  46. ↑ "Archived copy". 2009. szeptember 7. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2008. október 31.{{cite web}}: CS1 karbantartás: title értéke archived copy (link)
  47. ↑ "The San Diego Union-Tribune – San Diego, California & National News".
  48. ↑ Cantwell, Mary (1996. január 6.). "Editorial Notebook;Small Theater". The New York Times. Hozzáférés: 2010. május 24.
  49. ↑ Mark Matusek, NY Times, The Water Hen, NYC Production - 1983. BradMays.com. Retrieved 21 July 2015.
  50. ↑ "No Headline". The New York Times. 1983. október 31. Hozzáférés: 2010. május 24.
  51. ↑ Matousek, Mark (1983). "Water Hen – (review)". Other Stages.
  52. ↑ Bruckner, D. j r. (1987. március 24.). "The Shoemakers by Stanislaw I. Witkiewicz, Poland's greatest modern playwright; first English-language performance by the Jean Cocteau Repertory". The New York Times.
  53. ↑ "The Cosmic Bicycle Theatre, Carroll Gardens, New ClockWorks~Puppet Theatre – South Brooklyn Post – News & Culture in Carroll Gardens, Cobble Hill, Boerum Hill, Gowanus, Red Hook and Points Nearby". southbrooklynpost.com. Hozzáférés: 2018. augusztus 9.
  54. ↑ "THE MOTHER". lamama.org. Hozzáférés: 2018. augusztus 9.
  55. ↑ "CalArts Center for New Performance – » WITKACY / Two-Headed CalfCalArts Center for New Performance". CalArts Center for New Performance (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2019. október 29.

Fordítás

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Stanisław Ignacy Witkiewicz című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Stanisław_Ignacy_Witkiewicz&oldid=28612447”