Stairway to Heaven
| Led Zeppelin Stairway to Heaven | ||||
| dal a Led Zeppelin IV albumról | ||||
| Megjelent | 1971. november 8. | |||
| Felvételek | 1970. december – 1971. március | |||
| Stílus | folk-rock, hard rock | |||
| Nyelv | angol | |||
| Hossz | 8:02 | |||
| Kiadó | Atlantic Records | |||
| Szerző | Jimmy Page, Robert Plant | |||
| Producer | Jimmy Page | |||
| A(z) Led Zeppelin IV album dalai | ||||
| ||||
| Hangminta | ||||
A Stairway to Heaven a brit Led Zeppelin rockegyüttes leghíresebb dala, amely 1971. november 8-án jelent meg. Jimmy Page gitáros és Robert Plant énekes írta az együttes negyedik stúdióalbumára, a Led Zeppelin IV-re. Többször nevezték minden idők legjobb rockdalának.[1][2][3]
Az eredeti stúdióváltozat nyolc perc és két másodperc hosszúságú. Több részből áll, amelyek egyre gyorsabbak és hangosabbak lesznek. A dal lassú, akusztikus népdalként kezdődik furulya kísérettel, majd belép az elektronikus hangszerelés. Az utolsó rész egy gyors hard rock szakasz, amely leginkább Page bonyolult gitárszólójáról ismert.
2000-ben a VH1 100 legjobb Rock Sláger listáján a szavazók a harmadik helyet ítélték meg a dalnak.[4] A Rolling Stone magazin Minden idők 500 legjobb dalának listáján a 31. helyezést érte el. Az 1970-es években ez volt a legtöbbet kért dal az FM rádiókon, annak ellenére, hogy az államokban nem jelent meg kislemezként. 2007 novemberében a Mothership promóciós letöltésének kapcsán a Stairway to Heaven a 37. lett a brit kislemezlistán.[5]
A dal születése
[szerkesztés]A Stairway to Heaven felvétele 1970 decemberében kezdődött az Island Records londoni Basin Street-i stúdiójában.[6] A dalszerzés folyamata a dalszöveg megírásával fejeződött be, erre a Headley Grange-ben került sor, 1971-ben. Page ezután visszatért az Island stúdiójába, hogy rögzítse gitárszólóját.
A dal története 1970-ben kezdődik. Jimmy Page és Robert Plant a walesi Bron-Yr-Aur házban tartózkodtak az együttes ötödik amerikai turnéja után. Page állítása szerint „a dal hosszú időn keresztül íródott, az első rész egy este ötlött fel a Bron-Yr-Aurban.”[7] Page állandóan tartott magánál egy magnetofont, a Stairway ötlete több rövid felvételből állt össze. Végül John Paul Jones-szal dolgozta ki a végleges változatot.
A dalszöveg első változata a Headley Grange-ben született meg, elsősorban improvizációra alapozva. Amíg Jimmy Page az akkordokat játszotta, Robert Plant kezében papírt és ceruzát tartva írt. A szöveg visszatükrözi Plant akkori olvasmányait. Az énekes Lewis Spence műveit olvasta, később Spence A kelta Britannia mágikus gyakorlatai című könyvét nevezte meg a fő ihletforrásnak.
1970 novemberében Page megemlített egy készülő dalt egy zenei újságírónak, ekkor 15 percesre saccolta a készülő dal hosszát.
A végső stúdiófelvétel 1971 novemberében jelent meg a Led Zeppelin IV-en. Az együttes kiadója, az Atlantic Records minden áron ki akarta adni a dalt kislemezen is, de Peter Grant menedzser ezt 1972-ben és 73-ban is elutasította. Az Egyesült Államokban a dal végül promóciós kislemezen jelent meg 1972-ben.
A dal szerkezete
[szerkesztés]A IV-es lemezen megjelenő változat több, egymástól jól elkülöníthető szakaszból áll. Egy halk akusztikus bevezetővel indul, amelyet egy akusztikus gitár és négy furulya játszik, a reneszánsz zene stílusában (a szakasz 2:15-nél ér véget). Ezt egy lassú elektromos középső rész követi (2:16–5:33), majd egy hosszú gitárszóló következik (5:34–6:44). Az utolsó szakasz (6:45–7:45) egy gyors hard rock-szakasz, a dal pedig egy lassú epilógussal ér véget a bevezető stílusában.
Az a-mollban megírt dal arpeggiós, ujjal pengetett akkordok sorával indul, miközben egy ereszkedő kromatikus hangsorú basszusszólam is hallatszik (A-G#-G-F#-F-E). John Paul Jones egy basszusfurulyán játszik a nyitószakaszban, a középső részben pedig egy Hohner elektromos zongorán.
A szakaszok egyre több gitárt használnak, mind kiegészíti az intrót, a dob 4:18-nál lép be. Jimmy Page gitárszólóját egy 1959-es Fender Telecasteren rögzítették. Három különböző improvizált szólót vettek fel, ezek közül Page csak nehezen tudott dönteni. A többi gitárszólamot egy Harmony Sovereign H1260-as akusztikus gitáron és egy Rickenbacker gitáron rögzítették. Ezek a bal, illetve a jobb sávban hallhatóak. A koncerteken Page egy Gibson EDS-1275 kétnyakú gitáron játszotta. Az utolsó hangok a rockzenére jellemző i-VII-VI progressziót követik (Am-G-F).
A dal ütemezésének érdekessége a gitárszólót megelőző rész. Habár ebben a szakaszban is betartják a 4/4-es ütemet, a legtöbb szólam nyolcadokra vált. Ez a ritmus betartását megnehezíti néhány zenésznek, de előre sejteti a közeledő gitárszólót.
A dal metronóm-jelzése nagyjából követi a hangszerelés rétegzettségének változását, és a más dalokban megszokott ütemmutató változása helyett a tempó változásával fokozza a lendületet, miközben végig a 4/4 ütemmutató marad. Az interneten fellelhető kották többsége a 72 metronómütést adja meg a kotta elején, majd nem utal változásra. Valójában 72-vel kezdődik, és 40 ütemen át tart ez a tempó. Alább az ütemszámok függvényében a metronóm jelzése látható. Minél nagyobb a szám, annál gyorsabb ütemről van szó, mert a szám a metronóm percenkénti ütéseinek számát jelzi. Ez egy szokatlan zenei megoldás, mert inkább a kezdő zenészek szoktak így csúszkálni a tempóban, ráadásul egyenetlen beosztásban, és nem egyforma lépésekkel, itt azonban a zenemű felépítésének a része.[8]
| 1−40 | 72 | instrumentális bevezető, 1. verszak |
| 41–48 | 77 | it makes me wonder |
| 49–57 | 78 | 2. versszak |
| 58–74 | 82 | it makes me wonder + 3. versszak |
| 75−82 | 84 | átkötés |
| 83−91 | 85 | 4. versszak |
| 92−99 | 87 | and it makes me wonder |
| 100−108 | 85 | 5. versszak |
| 109 | 87 | közjáték |
| 110 | 88 | közjáték |
| 111−113 | 95 | közjáték |
| 114−117 | 97 | közjáték |
| 118–137 | 98 | gitárszóló |
| 138–155 | 102 | átkötés + 6. versszak |
| 156−161 | 96 | outro |
| 162–164 | 72 | outro |
Közreműködtek
[szerkesztés]- Robert Plant – ének, csörgődob
- Jimmy Page – elektromos gitár, akusztikus gitár
- John Paul Jones – furulya, elektromos zongora, basszusgitár
- John Bonham – dobok
A dal eredete
[szerkesztés]Az évek során több ember is kifejtette azon véleményét, hogy a dal bevezetése és a gitár arpeggiók nagyon hasonlítanak a Spirit együttes Taurus című instrumentális dalának motívumára. A Led Zeppelin a Spirit előzenekara volt első amerikai turnéján, így kevés kétség van afelől, hogy a Led Zeppelin hallotta a dalt a Stairway to Heaven megírása előtt.
Egy másik közismert anekdota szerint a dal keletkezése arra vezethető vissza, hogy George Harrison egyszer megjegyezte Page-nek, hogy a Led Zeppelinnek nincsenek igazi balladái. Ennek hatására a Beatles Something című szerzeményének bevezetőjére próbált variációkat, ebből alakult ki a bevezető gitárdallama.[9]
Előadás koncerteken
[szerkesztés]A dalt először 1971. március 5-én adták elő a belfasti Ulster Hallban. John Paul Jones így emlékezik vissza az előadásra: „Mind unatkozva várták, hogy valami olyat halljanak, amit ismernek.”[10] Page egy LA Forum-i előadásról így beszélt:
- „Nem mondom, hogy mindenki felállva tapsolt - de sokan így tettek. Azt gondoltam, ez remek, hisz még nem hallották ezt a dalt. Most hallják először! Nyilvánvaló volt, hogy megérintette őket, szóval tudtam, hogy van valami ebben a dalban.”[11]
A rádiós premier felvételére 1971. április 1-jén került sor a Paris Cinemában, stúdióközönség előtt. A dalt három nappal később adta le a BBC. Az ezt követő Led Zeppelin-koncerteken szinte kivétel nélkül szerepelt a dal. Kivételt képeztek azok a koncertek, amelyeket valamilyen okból le kellett rövidíteni. Az opusz felkerült az 1973-ban rögzített The Song Remains the Same koncertalbumra, és természetesen nem hiányozhat a A dal ugyanaz marad című koncertfilmről sem. A számot utoljára 1980. július 7-én adták elő, Berlinben; ez a verzió egyben az egyik leghosszabb, közel tizenöt perces.

Amikor a dalt koncerteken játszották, gyakran meghosszabbították több mint tíz percesre. Page ilyenkor egy hosszabb gitárszólót játszott, Plant pedig rögtönzött néhány sort („Van valaki, aki emlékszik, mi az a nevetés?”, „Van valaki, aki emlékszik az erdőkre?”, „Egy perc!”, „Remélem.”). A koncerteken Page egy Gibson EDS-1275 kétnyakú gitárt használt, hogy ne kelljen szünetet tartania, amíg gitárt vált.
1975-re a dal állandó fináléként szerepelt a Led Zeppelin koncertjein. Az 1977-es egyesült államokbeli turnéjuk után azonban Plant kezdte megunni a Stairway to Heaven-t: „Alig van alkalom, amikor őszintén elénekelheted... egyszerűen álszentté vált az egész.”
A dalt az együttes megmaradt tagjai eljátszották az 1985-ös Live Aid koncerten; 1988-ban az Atlantic Records fennállásának 40. évfordulója alkalmából rendezett koncerten, a doboknál Jason Bonhammel. Jimmy Page a dal egy akusztikus változatát adta elő a szólóturnéin.
Az 1980-as évek végén Plant hangot adott a dal iránt érzett negatív érzéseinek. Az 1990-es évek közepére azonban megváltozott a véleménye. A dal elejét előadták a Page and Plant formáció fellépésein, 1994 novemberében pedig egy akusztikus változatát is felvették a japán televízió számára. A Stairway to Heaven szerepelt a Led Zeppelin 2007. december 10-ei koncertén is.
Eredeti videófelvétel a dal előadásáról csak a Led Zeppelin: A dal ugyanaz marad és Led Zeppelin DVD kiadványokon maradtak meg. Hivatalos koncertfelvételek hallhatóak a The Song Remains the Same, a Led Zeppelin BBC Sessions és a How the West Was Won albumokon. Több száz további koncertfelvétel készült a dalról, ezek a nem hivatalos bootlegeken hallhatók.
Siker és utóhatás
[szerkesztés]A Stairway to Heaven-t többször nevezték minden idők egyik legjobb rockdalának.[1][2][3] A dal az évek során igazi himnusszá nőtte ki magát.
A Stairway to Heaven állandó szereplője a különböző rádióadók által összeállított listáknak, 2006-ban a Guitar World a legjobb gitárszóló közönségszavazásán az első lett.[12] A dal megjelenésének 20. évfordulója alkalmából bejelentették, hogy a dalt körülbelül 2 874 000 alkalommal játszották le az amerikai rádiókban - ez a mennyiség egyenlő 44 évnyi folyamatos lejátszással. 2000-re a dalt már hárommilliószor játszották le a rádiókban.[13] 1990-ben az egyik floridai rádió 24 órán keresztül játszotta ezt a dalt.[14] A dal kottája a világ legtöbb példányban eladott kottája, évente átlagosan 15 000 példányban kel, összesen több mint egymillió darabot adtak el belőle.[13]
A dal hossza kizárta a kislemezen való megjelenés lehetőségét. Az Atlantic Records kérése ellenére az együttes nem járult hozzá a dal megvágásához, így a Stairway to Heaven egyike a legismertebb rockdaloknak, amelyek sosem jelentek meg kislemezen. Valójában két promóciós kiadványon mégis megjelent az Egyesült Államokban, valamint Ausztráliában egy középlemezen. A Stairway to Heaven volt az egyetlen Led Zeppelin-dal, amely felkerült az Atlantic Records 1977-es dupla válogatáslemezére, a We've Got Your Music-ra.
2004-ben a Rolling Stone a 31. helyre rakta Minden idők 500 legjobb dalának listáján. A Guitar World minden idők legjobb gitárszólójának nevezte Jimmy Page gitárszólóját.[15] 2010-ben a New York-i Q104.3 klasszikusrock-rádióadó a legjobb dalnak nevezte a Stairway to Heaven-t a "Minden idők 1043 legjobb dala" listán.[16]
Feldolgozások
[szerkesztés]A dalt többször is feldolgozták. Rolf Harris didzseridus feldolgozása a 7. helyet érte el a Brit kislemezlistán 1993-ban.[17] Dolly Parton 2002-ben elkészítette a dal akusztikus feldolgozását; Plant ezt a változatot méltatta. 1977-ben a Little Roger and the Goosebumps rögzítette a dal paródiáját, amelyben a dalszöveget kicserélték a Gilligan szigete sorozat főcímdalának szövegével. A Led Zeppelin ügyvédei öt héttel később perrel fenyegetőztek, ha nem semmisítik meg a megmaradt másolatokat. Egy 2005-ös interjújában Plant ezt a változatot nevezte a kedvenc Stairway to Heaven-feldolgozásnak.[18]
1985-ben a Far Corporation dolgozta fel a dalt, a kislemez a 8. lett az Egyesült Királyságban. Frank Zappa elkészítette a dal újrahangszerelt változatát az 1988-as turnéjára. A felvétel felkerült a The Best Band You Never Heard in Your Life albumra. Joe Wolfe fizikus és zeneszerző több változatát is elkészítette a Stairway to Heaven-nek. A mű a The Stairway Suite címet kapta, és szimfonikus zenekarra, big bandre, kórusra és négytagú kórusra (SATB) írt változatokat tartalmaz. Minden változat egy-egy zeneszerző stílusában íródott: Franz Schubert, Gustav Holst, Glenn Miller, Gustav Mahler, Georges Bizet és Ludwig van Beethoven.[19] Wolfe a teljes mű kottáját közzétette az interneten.[20]
A Wayne világa című film eredeti mozis változatában a főhős felvesz egy gitárt és lejátssza a dal első néhány hangját. Egy bolti dolgozó azonnal leállítja, és egy "No Stairway" táblára mutat, ez arra utal, hogy rengeteg ember próbált ki gitárokat a hangszerlboltokban ezzel a dallal. A film televíziós és videó kiadásában a főhős egy általános gitárriffet játszik a jogdíjak miatt.
2010-ben Mary J. Blige dolgozta fel a dalt, ez a verzió a Stronger with Each Tear albumon hallható. Blige a dalt előadta az American Idol-ban, a felvételt letölthetővé tették és a bevételt jótékonysági célokra ajánlották fel.[21]
Backmasking
[szerkesztés]A Trinity Broadcasting Network egy 1982. januári műsorában azt állították, hogy több népszerű rockdalban rejtettek el titkos üzenetet a backward masking technika segítségével. Az egyik példa erre a titkos üzenetre éppen a Stairway to Heaven volt. Az állítólagos üzenet a dal középső része alatt hallható („If there's a bustle in your hedgerow, don't be alarm now...”). Ha ezt a szakaszt visszafelé lejátsszuk, fény derül az állítólagos utalásokra a Sátánra: „Éljen a drága Sátánom” és „Azért énekelek, mert a Sátánnal élek.”
A műsorban elhangzott vádak után Phil Wyman benyújtott egy törvényjavaslatot, mely szerint a lemezkiadóknak figyelmeztető üzenetet kell tenniük a backmaskingot tartalmazó felvételekre. 1982 áprilisában sor került egy meghallgatásra a könnyűzenében jelenlévő backmasking kapcsán. Ezen az ülésen lejátszották visszafelé a Stairway to Heaven-t. A meghallgatás során William Yarroll „idegtudományi kutató” azt állította, hogy a fordított üzeneteket az emberi agy képes megfejteni.
A rejtett üzenet több átírása is létezik. Az egyik így szól:
- Éljen a drága Sátánom.
Az, kinek útja elszomorítana, kinek hatalma a Sátán.
Majd megmutatja az ő 666-tal.
Volt egy kicsi szerszámos fészer, ahol megkínzott, szomorú Sátán.[22]
Az együttes ignorálta ezeket a vádakat; a feltételezésekre válaszul a Swan Song Records a következő nyilatkozatot tette: „A mi lejátszóink csak egy irányba játszanak - előre.” A Led Zeppelin hangmérnöke, Eddie Kramer a vádakat „teljesen nevetségesnek” nevezte. Robert Plant frusztrációjának adott hangot egy 1983-as interjúban: „Számomra ez nagyon szomorú, mert a Stairway to Heaven-t csupa jószándékkal írtuk, a felvétel megfordítása és rejtett üzenetek elhelyezése nem felel meg az én zeneszerzésről alkotott elképzelésemnek.”[23]
Összeállítások
[szerkesztés]| Kiadó | Ország | Összeállítás | Év | Helyezés |
|---|---|---|---|---|
| Rock and Roll Hall of Fame | USA | A Rock and Roll Hall of Fame 500 dala, ami megváltoztatta a rock and roll-t | 1994 | – |
| Classic Rock | UK | "Minden idők tíz legjobb dala!"[24] | 1999 | 1 |
| VH1 | USA | "Minden idők 100 legjobb rockdala"[25] | 2000 | 3 |
| RIAA | USA | "Az évszázad dalai"[26] | 2001 | 53 |
| Grammy-díj | USA | "Grammy Hall of Fame-díj"[27] | 2003 | – |
| Rolling Stone | USA | "Minden idők 500 legjobb dala"[28] | 2003 | 31 |
| Q | UK | "100 dal, ami megváltoztatta a világot"[29] | 2003 | 47 |
| Toby Creswell | Ausztrália | "1001 dal: minden idők legjobb dalai"[30] | 2005 | – |
| Q | UK | "Minden idők 100 legjobb dala"[31] | 2006 | 8 |
| Guitar World | USA | "A 100 legjobb gitárszóló"[32] | 2006 | 1 |
| Rolling Stone | USA | "Minden idők 100 legjobb gitárdala" | 2008 | 8 |
| Triple J | Ausztrália | "Minden idők 100 legjobbja" | 2009 | 10 |
Megjelenések
[szerkesztés]1972 7" kislemez (Fülöp-szigetek: Atlantic 45-3747)
- A. Stairway to Heaven [első rész] (Page, Plant) 4:01
- B. Stairway to Heaven [második rész] (Page, Plant) 4:01
1972 7" promo (US: Atlantic PR 175)
- A. Stairway to Heaven [stereo] (Page, Plant) 8:02
- B. Stairway to Heaven [mono] (Page, Plant) 8:02
1972 7" promo (US: Atlantic PR-269)
- A. Stairway to Heaven [stereo] (Page, Plant) 7:55
- B. Stairway to Heaven [mono] (Page, Plant) 7:55
1972 7" promo (Dél-Afrika: Atlantic Teal)
- A. Stairway to Heaven (Page, Plant) 8:02
- B. Going to California (Page, Plant) 3:31
1978 12" kislemez (Brazília: WEA 6WP.2003)
- A. Stairway to Heaven [stereo] (Page, Plant) 8:02
- B. Stairway to Heaven [mono] (Page, Plant) 8:02
1990 7" promo (UK: Atlantic LZ3)
- A. Stairway to Heaven (Page, Plant) 8:02
- B. Whole Lotta Love (Bonham, Jones, Page, Plant, Dixon)
1991 20th Anniversary promo (US: Atlantic PRCD 4424-2, Japán: Warner Pioneer PRCD 4424-2)
- CD-kislemez, 7" kislemez
Helyezések
[szerkesztés]Az adatok a digitális letöltésre vonatkoznak.
| Lista (2007) | Helyezés |
|---|---|
| Új-Zéland (Recorded Music NZ)[33] | 13 |
| Norvégia (VG-lista)[34] | 5 |
| Írország (IRMA)[35] | 24 |
| Egyesült Királyság (UK Singles Chart)[36] | 37 |
| US Billboard Hot Digital Songs Chart[37] | 30 |
| US Billboard Hot Singles Recurrents Chart[37] | 16 |
| Kanadai Billboard Hot Digital Singles Chart[37] | 17 |
| EU Billboard Hot 100 Singles Chart[37] | 79 |
| Svájc (Schweizer Hitparade)[38] | 17 |
| Portugál kislemezlista[37] | 8 |
| Lista (2008) | Helyezés |
| Svéd kislemezlista[39] | 57 |
| Német kislemezlista[40] | 71 |
| Lista (2010) | Helyezés |
| Német kislemezlista[41] | 15 |
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Shmoop (2010), Stairway to Heaven: Shmoop Music Guide, Shmoop University, Inc., ISBN 1-61062-069-0, p.4
- ↑ a b September 2002 Issue. SPIN. SPIN Media LLC.
- ↑ a b Led Zeppelin's 'Stairway To Heaven' Voted The Greatest Rock Song. Gigwise.com. (Hozzáférés: 2010. november 24.)
- ↑ VH1 100 Greatest Rock Songs 1-50. rockonnet.com. (Hozzáférés: 2008. június 1.)
- ↑ UK Music Charts | The Official UK Top 75 Singles: Week of Mon 24 Mar - Yahoo! Music UK
- ↑ Dave Schulps, Interjó Jimmy Page-dzsel Archiválva 2011. augusztus 20-i dátummal a Wayback Machine-ben, Trouser Press, 1977. október
- ↑ Sutcliffe, Phil (2000. április). "Bustle in the Hedgerow". MOJO, p.62
- ↑ [https://www.songsterr.com/a/wsa/led-zeppelin-stairway-to-heaven-tab-s27 Stairway to Heaven kotta
- ↑ Göbölyös, i. m. 205. o.
- ↑ Sold on Song, Stairway to Heaven. BBC radio 2. (Hozzáférés: 2012. május 27.)
- ↑ Songfacts Archiválva 2013. június 28-i dátummal a Wayback Machine-ben: Stairway to Heaven
- ↑ Stairway to Heaven: Is This the Greatest Song of All Time?. (Hozzáférés: 2012. május 29.)
- ↑ a b Australian Broadcasting Corporation Archiválva 2012. január 20-i dátummal a Wayback Machine-ben - Triple J Music Specials - Led Zeppelin (first broadcast 12 July 2000)
- ↑ Led Zeppelin Biography. Rolling Stone. (Hozzáférés: 2012. május 29.)
- ↑ Guitar World. [2009. február 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. május 29.)
- ↑ Q104.3's Top 1,043 Songs of All Time 2009 Archiválva 2011. szeptember 28-i dátummal a Wayback Machine-ben. Q104.3.
- ↑ Rolf Harris Chart. [2009. február 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. május 29.)
- ↑ Robert Plant on Yahoo! Music. [2005. április 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. május 29.)
- ↑ The Stairway Suite. [2011. november 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. május 29.)
- ↑ The Stairway Suite. [2012. október 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. május 29.)
- ↑ Young, John: American Idol': On the Scene for 'Idol Gives Back. Entertainment Weekly, 2010. április 22. [2012. január 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. május 29.)
- ↑ Milner, Jeff: Jeff Milner's Backmasking Site. [2012. június 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. május 27.)
- ↑ Considine, J.D: Interviews. [2005. október 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. május 27.)
- ↑ Ten of the Best Songs Ever! - September 1999. Classic Rock. (Hozzáférés: 2009. február 10.)
- ↑ The 100 Greatest Rock Songs of All Time - July 2000. VH1. [2012. február 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. február 10.)
- ↑ „Songs of the Century”, Recording Industry Association of America, 2001. március 7.. [2005. december 11-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2007. augusztus 18.)
- ↑ The Grammy Hall of Fame Award. National Academy of Recording Arts and Sciences. [2011. február 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. augusztus 18.)
- ↑ The 500 Greatest Songs of All Time - November 2003. Rolling Stone. [2012. február 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. február 10.)
- ↑ 100 Greatest Songs of All Time - January 2003. Q. (Hozzáférés: 2009. február 10.)
- ↑ Creswell, Toby. Stairway to Heaven, 1001 Songs: the Great Songs of All Time, 1st, Prahran: Hardie Grant Books, 516. o. (2005). ISBN 978-1-74066-458-5
- ↑ greatest songs 100 Greatest Songs of All Time - October 2006. Q. (Hozzáférés: 2009. február 10.)
- ↑ 100 Greatest Guitar Solos - October 2006. Guitar World. [2008. december 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. október 18.)
- ↑ "Charts.org.nz – Led Zeppelin – Stairway to Heaven". Top 40 Singles.
- ↑ "Norwegiancharts.com – Led Zeppelin – Stairway to Heaven". VG-lista.
- ↑ "Chart Track: Week 47, 2007". Irish Singles Chart.
- ↑ "Official Singles Chart Top 100". Official Charts Company.
- ↑ a b c d e Stairway to Heaven Billboard Chart History. Billboard. (Hozzáférés: 2012. május 23.)
- ↑ "Led Zeppelin – Stairway to Heaven – swisscharts.com". Swiss Singles Chart.
- ↑ Top 60 Singles - 3 January 2008. swedishcharts.com. (Hozzáférés: 2009. január 19.)
- ↑ Top 100 Singles - 19 May 2008. musicline.de. [2012. október 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. január 19.)
- ↑ Top 100 Singles - 03 May 2010. musicline.de. [2012. október 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. május 4.)
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Stairway to Heaven című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
[szerkesztés]- Aki megvenné magának a mennyet - a dal egy magyar fordítása, Zappa PONT honlap;
- Göbölyös László. Led Zeppelin. Laude K (1989). ISBN 933-78-3001-4