Stagfláció

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A stagfláció közgazdasági fogalom: olyan magas infláció (áremelkedési ütem), amely lassú gazdasági növekedéssel vagy akár recesszióval, illetve magas munkanélküliséggel párosul.

A szókép magyarázata[szerkesztés]

A szó maga a „stagnálás” és az "„infláció” szavak összevonása.[1]

Gazdasági jelentősége[szerkesztés]

Ha egy gazdaság stagflációba lép, ezt problémának szokták tartani, mert egy ilyen helyzet megnehezíti a költségvetési politika és a monetáris politika hagyományos eszközeinek az alkalmazását, amelyek általában arra a logikára épülnek, hogy a gazdasági növekedés lelassítása alacsonyabb, felgyorsulása magasabb inflációval jár. Stagflációs helyzetben, amikor a növekedés alacsony, az infláció pedig magas, az egyik probléma orvoslása a másik súlyosbításához vezethet és ez áttételes hatásokon keresztül negatív módon visszahathat az orvosoltnak hitt problémára is.

Nemzeti jegybanki reakciók[szerkesztés]

A jegybankok stagflációs helyzetben csak két olyan politika közül választhatnak, amelyek negatív hatásokhoz vezetnek:

  • A pénzkínálat (adott időpontban a gazdaságban rendelkezésre álló szabad pénzmennyiség, pontosítva[2]) emelésével ösztönzik a gazdaságot, ami felgyorsíthatja az amúgy is magas inflációt.A II. világháború alatt ez volt a törekvése Harmadik Birodalom politikusainak az angol gazdaság tönkretétele érdekében.[3]
  • Az infláció csökkentése érdekében szigoríthatják a monetáris politikát (aminek fő eszköze a kamatok emelése lehet), ez azonban még magasabb munkanélküliséget és még lassabb gazdasági növekedést okozhat.

Költségvetési hatása[szerkesztés]

Az állami költségvetésre ennél bonyolultabbak lehetnek a stagfláció hatásai. A magasabb infláció, ha minden egyéb változatlan, megemelheti az állam bevételeit és kiadásait is, és mind a bevételek, mind a kiadások csökkenhetnek, ha lassul a gazdasági növekedés. Az egyik közgazdasági gondolkodás szerint a helyes politikai keverék stagflációs helyzetben, ha a kormányzat ösztönzi a növekedést a kiadások emelésével vagy az adók csökkentésével, míg a jegybank kamatai emelésével küzd az infláció ellen. A más-más stagflációs helyzetekből azonban más-más gazdaságpolitikai keverék jelentheti a kiutat.

Érdekesség[szerkesztés]

A stagflációs hatásokat a két világháború között erősítették a különböző devizák hamisításával összefüggő nemzetközi bűncselekmények, mint a frankhamisítási botrány és utóhatása a jegyzetben hivatkozottak szerint.[4] "

  • A frankhamisítási botrány, 1925–1926 36.oldaltól
  • A frankhamisítási ügy egy lehetséges utójátéka – hamis dínárok a Vajdaságban, 1928–1929 47. oldaltól"

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Bakos Ferenc.szerk.: Fábián Pál, Zigány Judit, Ármósné Eisenbarth Magda, Bödey József: Idegen szavak és kifejezések szótára. Budapest: Akadémiai Kiadó, 777. o. [1986]. ISBN 963-05-4262-5 
  2. Közgazdaságtan alapjai Dr. Karajz Sándor Gazdaságelméleti Intézet A pénzpiac és ..."A pénzkínálat a bankrendszer által a gazdaság rendelkezésére bocsátott pénzmennyiséget, a pénzkereslet pedig a gazdasági szereplők által tartani kívánt pénzmennyiséget jelenti.
  3. Grandiózus fonthamisítás"A németek második világháborús font- és dollárhamisító hadművelete a történelem legnagyobb ilyen célú akciója volt. És olyannyira sikerrel kecsegtetett, hogy komolyan felmerült a Bank of England valamennyi bankjegyének bevonása. Az Anglia elleni invázió előkészítését szolgáló terv lényege az volt, hogy az ötfontos és annál értékesebb pénzjegyeket szétszórják a kontinensen, ..." Szerkesztő megjegyzése: pénzkínálat emelése pénzhamisítás[1] útján, tulajdonképpen láthatatlan deflációt is előidézhet, ami egy háborús szükség gazdálkodási helyzetben beláthatatlan mértékű pszichikai nyomást jelentett volna a gazdasági károkozás mellett.Végső soron a háború alatti érthetetlen gazdagodás nyilván területileg fellépő gazdasági jelenségek miatt is lehetséges volt. Az egy másik dolog, hogy valószínűleg súrolták a tisztesség határát a gazdagodók.
  4. Kántás Balázs:Hamis pénzzel...Sorozatszerkesztő–szaklektor:Dr. Zsávolya Zoltán, Felelős kiadó a HORTHY-KORSZAK TÖRTÉNETÉNEK KUTATÁSÁÉRT TÁRSASÁG, Budapest, 2021ISBN 978-615-6250-19-3