Stadler EC250

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Stadler EC250
EC250 "Giruno" close to Erlen.jpg
EC250
Általános adatok
Gyártó Stadler Rail
Gyártásban 2017
Műszaki adatok
Tengelyelrendezés 2'Bo'Bo'2'2'2'2'Bo'Bo'2'2'2'
Nyomtávolság 1435 mm
Indító vonóerő 300 kN
Engedélyezett legnagyobb sebesség250 km/h km/h
Hossz 202 m
Magasság 4255 mm
Szélesség 2900 mm
Üres tömeg380 t t
Szolgálati tömeg433 t2 standing room /m²
454 t4 standing room /m² t
Villamos vontatás
Áramnem 15 kV / 16,7 Hz ~,
25 kV / 50 Hz ~,
3000 V =
Áramellátás 1450 mm és 1950 mm szélességű áramszedővel
Teljesítmény
Állandó 4720 kW ~, 3920 kW =
Vontatómotorok száma 8
Kocsi / Motorkocsi
Ülőhelyek száma117 1. osztály
286 2. osztály
4 kerekesszék db
Állóhelyek száma 426
A Wikimédia Commons tartalmaz Stadler EC250 témájú médiaállományokat.

A Stadler EC250, amely SMILE néven is ismert, a Schneller Mehrsystemfähiger Innovativer Leichter Expresszug rövidítése (magyarul: „gyors, több rendszerű, innovatív, könnyű expressz vonat”),[1][2] egy nagysebességű többegységes motorvonat, amelyet a svájci Stadler Rail fejlesztett ki a Svájci Szövetségi Vasutak (SBB) számára. A Stadler Rail szerint a világ első egyszintes, alacsonypadlós, emeletes nagysebességű vonata.[3]

A tizenegy kocsis egységek maximális sebessége 250 km/óra, s hosszuk 200 méter; legfeljebb 400 utas befogadására alkalmasak. 2014-ben a Stadler Rail pályázatot nyert, amelynek keretében 29 egységet szállítottak 2019-ben 980 millió CHF ár ellenében (kb. 1,1 milliárd amerikai dollár), további 92 egység kiszállításának lehetőségével. A vonatok várhatóan először Milánó és Bázel/Zürich között, az Alpokon keresztüli vasútvonalon közlekednek, helyettesítve az ETR610 vonatokat.[4]

Források[szerkesztés]

  1. "Stadler átnevezi az EC250 nagysebességű vonatot SMILE-ként." Archiválva 2019. április 15-i dátummal a Wayback Machine-ben railpro.com, 2017. augusztus 18.
  2. "Stadler nevezi az új nagysebességű vonat SMILE-jét." Archiválva 2019. április 15-i dátummal a Wayback Machine-ben globalrailwayreview.com, 2017. augusztus 18.
  3. Stadler Rail wins tender for NRLA trains. Stadler Rail. (Hozzáférés: 2014. június 4.)[halott link]
  4. Green. „SBB orders 29 transalpine EMUs from Stadler”, International Railway Journal, 2014. május 9.. [2018. január 10-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2014. május 9.) 

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Stadler EC250 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.