Stadler EC250
| Stadler EC250 | |
 | |
| EC250 | |
| Általános adatok | |
| Gyártó | Stadler Rail |
| Gyártásban | 2017 |
| Műszaki adatok | |
| Tengelyelrendezés | 2'Bo'Bo'2'2'2'2'Bo'Bo'2'2'2' |
| Nyomtávolság | 1435 mm |
| Indító vonóerő | 300 kN |
| Engedélyezett legnagyobb sebesség | 250 km/h |
| Hossz | 202 m |
| Magasság | 4255 mm |
| Szélesség | 2900 mm |
| Üres tömeg | 380 t t |
| Szolgálati tömeg | 433 t2 standing room /m² 454 t4 standing room /m² t |
| Villamos vontatás | |
| Áramnem | 15 kV / 16,7 Hz ~, 25 kV / 50 Hz ~, 3000 V = |
| Áramellátás | 1450 mm és 1950 mm szélességű áramszedővel |
| Teljesítmény | |
| Állandó | 4720 kW ~, 3920 kW = |
| Vontatómotorok száma | 8 |
| Kocsi / Motorkocsi | |
| Ülőhelyek száma | 117 1. osztály 286 2. osztály 4 kerekesszék db |
| Állóhelyek száma | 426 |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Stadler EC250 témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Stadler EC250, amely SMILE néven is ismert, a Schneller Mehrsystemfähiger Innovativer Leichter Expresszug rövidítése (magyarul: „gyors, több rendszerű, innovatív, könnyű expressz vonat”),[1][2] egy nagysebességű többegységes motorvonat, amelyet a svájci Stadler Rail fejlesztett ki a Svájci Szövetségi Vasutak (SBB) számára. A Stadler Rail szerint a világ első egyszintes, alacsonypadlós, emeletes nagysebességű vonata.[3]
A tizenegy kocsis egységek maximális sebessége 250 km/óra, s hosszuk 200 méter; legfeljebb 400 utas befogadására alkalmasak. 2014-ben a Stadler Rail pályázatot nyert, amelynek keretében 29 egységet szállítottak 2019-ben 980 millió CHF ár ellenében (kb. 1,1 milliárd amerikai dollár), további 92 egység kiszállításának lehetőségével. A vonatok várhatóan először Milánó és Bázel/Zürich között, az Alpokon keresztüli vasútvonalon közlekednek, helyettesítve az ETR610 vonatokat.[4]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ "Stadler átnevezi az EC250 nagysebességű vonatot SMILE-ként." Archiválva 2019. április 15-i dátummal a Wayback Machine-ben railpro.com, 2017. augusztus 18.
- ↑ "Stadler nevezi az új nagysebességű vonat SMILE-jét." Archiválva 2019. április 15-i dátummal a Wayback Machine-ben globalrailwayreview.com, 2017. augusztus 18.
- ↑ Stadler Rail wins tender for NRLA trains. Stadler Rail. (Hozzáférés: 2014. június 4.)[halott link]
- ↑ Green. „SBB orders 29 transalpine EMUs from Stadler”, International Railway Journal, 2014. május 9.. [2018. január 10-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2014. május 9.)
Fordítás[szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Stadler EC250 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
