Stadionfutás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
stadionfutás
Egyéb nevek sztadion, aulosz, dromosz
Eredet ókori Görögország
Első játék i. e. 776
Leghíresebb sportolók Leónidasz
Olimpiai az ókori olümpiai játékok része
Ebből fejlődött
Rá alapszik
-
200 méteres síkfutás

A stadionfutás (görög betűkkel στάδιον, azaz sztadion) az ókori görög olümpiai játékok versenyszáma, i. e. 776-tól i. e. 724-ig annak egyetlen versenye. Műsoron maradt, és a legfontosabb szám volt az utolsó, 393-as olümpiáig. A pánhellén játékok minden helyszínén bevezették. 192,27 méteres távon versenyeztek az atléták. Eredetileg dromosz („verseny”) vagy aulosz („cső”) volt a neve, később a nézőtérrel rendelkező, ovális építmény, a sztadion adta a nevét. Az is elképzelhető azonban, hogy a futás távja vált sztadion néven mértékegységgé, és az egy sztadionnyi futópályával rendelkező épületet erről nevezték el sztadionnak. A mértékegység területenként változó hosszúságú volt.

Eredetére vonatkozóan sok elképzelés létezik. Pauszaniasz Periégétész és Sztrabón szerint a táv Héraklész lábméretének négyszázszorosa. A stadionfutás első olümpiai győztese az éliszi Koroibosz volt. A kötelezővé váló mezítelenség a hagyomány szerint i. e. 720-ból datálódik, amikor a spártai Orszipposz futás közben elveszítette az ágyékkötőjét, majd győzött. Az atlétikában innen terjedt el a „tetőtől talpig mezítlábas” versenyzés, és a gümnaszionok szokásai. A futószámok győztesei voltak a legünnepeltebb sportolók, és köztük is a stadionfutásban szerzett győzelem számított a legrangosabb babérnak. A stadionfutás az ókori pentathlonnak is állandó száma volt.

A versenyzők egy vonalban álltak fel a rajthoz, és álló helyzetből indultak. Eleinte egy egyszerű vonal volt a rajthely, később hornyolt rajtköveket helyeztek el, amelyekbe a versenyzők beakaszthatták a lábujjaikat. Nem voltak kijelölt futósávok, a pályán mindenki a neki tetsző vonalban haladhatott, ami később, a kettős stadionfutás bevezetésével kapott jelentőséget, amikor már fordulni kellett a pályán. A győztest a versenybírók (ἀγωνοθέται, agónothetai) hirdették ki, aki a szabályok betartására is felügyeltek. Csak a győzteseket tartották számon, második, harmadik helyezést nem ismertek. Ha a versenybíró döntetlent látott, megismételtethette a futást. A talaj döngölt föld volt.

Források[szerkesztés]

  • ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap