Stadinger István

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Stadinger István (Keszthely, 1927. január 27. –) országgyűlési képviselő, az Országgyűlés elnöke.

Családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Édesapja, Stadinger József a vasútnál mozdonyfűtő, édesanyja Szabó Anna volt. Felesége, néhai Antos Helén, köztisztviselőként dolgozott. Gyermekeik Zsuzsanna (orvos) és István (mérnök).

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nyolc általános elvégzése után repülőgépszerelő-tanulóként a Műegyetem Sportrepülő egyesület üzemében kezdett dolgozni Pesterzsébeten és Ferihegyen. Később - már gyárigazgatóként - elvégezte a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemet. 1945-ig a szakmájában dolgozott, majd az év áprilisában - Keszthelyen - belépett a Szociáldemokrata Pártba, ahol megbízást kapott az ifjúsági munka szervezésére. Előbb SZIM városi titkár, majd az SZDP városi titkára lett. 1946 elejétől nagykanizsai járási párttitkár, szeptembertől a párt Zala megyei titkárává választották. Aktívan részt vett a két munkáspárt egyesülésének előkészítésében. Beválasztották az MDP Zala megyei bizottságába, ahol szervezőtitkári funkciót látott el. 1949 őszétől az MDP Baranya megyei bizottságának lett szervezőtitkára. Tagja volt a Baranya megyei Tanácsnak.

1951 áprilisától gazdasági posztokon tevékenykedett, több gyár igazgatója volt. 1951 és 1954 között a Gázfejlesztő Készülékek Gyára, 1954. július 15-től 1956 szeptemberéig a Törökszentmiklósi Mezőgazdasági Gépgyár, majd 1957 februárjáig a Malomgépgyár, 1957-től a Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár igazgatója volt. 1962. február 1-jétől 1978. október 31-ig a Fővárosi Gázművek vezérigazgatója.

1978. október 14. és 1988. január 1. között Budapest Fővárosi Tanácsának elnökhelyettese, 1988. január 1-jétől június 29-ig általános elnökhelyettese. A közművek, a közlekedés, és a városépítészet felügyelete tartozott hozzá. 1983 ás 1987 januárja között a Budapesti Városszépítő Egyesület elnöke is volt. A Budapesti Sport Egyesület (BSE) elnöki feladatait is ellátta 1979. március 26. és 1985. március 16. között. 1988. március 15-től az új Nemzeti Színház helykiválasztási tervpályázata bírálóbizottságának elnöke.

Az Országgyűlésben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1980. június 8-tól 1990. május 2-ig országgyűlési képviselő. 1980-ban és 1985-ben is Budapest 6. választókörzete mandátumát nyerte el, és a III. kerületet képviselte. Az 1980-1985-ös ciklusban 1980. június 27-től az ipari bizottság titkára, az 1985-ös ciklusban 1985. június 28-tól 1988. június 29-ig az építési- és közlekedési bizottság elnöke, 1989. június 27-től 1990. május 2-ig annak tagja.

1988. június 29. és 1989. március 10. között az Országgyűlés elnöke volt. Házelnökké választásakor 129 ellenszavazat érkezett.[1] Stadinger 1989. február végén mondott le pozíciójáról. Döntését azzal indokolta, hogy az Országgyűlés munkája felgyorsult, annak megszervezéséhez fiatalabb képviselőre van szükség.

1990-ben végleg visszavonult a politikától.

Díjai, elismerései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Köztársasági Érdemérem ezüst fokozata (1947)
  • Köztársasági Érdemrend kiskeresztje (1948)
  • Népköztársasági Érdemrend V. osztálya
  • Felszabadulásért Emlékérem arany fokozat
  • Munka Érdemrend ezüst, és arany fokozata (utóbb: 1975)
  • Pro Urbe díj (1977)
  • Szocialista Magyarországért Érdemrend (1983)
  • Szocialista Munkáért Érdemérem

Források, jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]