Ugrás a tartalomhoz

St Albans hercege

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
St Albans hercege
Duke of St Albans
létező
Címer leírása
Címer leírása
OrszágAngol Királyság
Nemzetiségangol
Alapítva1684. január 10.
AlapítóII. Károly angol király
FejeCharles Beauclerk
Rangherceg
A Wikimédia Commons tartalmaz St Albans hercege témájú médiaállományokat.

A St Albans hercege cím az angol főnemességben. 1684-ben hozták létre Charles Beauclerk, Burford 1. grófja számára, aki ekkor 14 éves volt. II. Károly király elismerte, hogy Burford Nell Gwyn színésznőtől született törvénytelen fia, és hercegi címet adományozott neki, ahogy más törvénytelen fiait is megjutalmazta hasonlóan – így jöttek létre a Monmouth, Southampton, Grafton, Northumberland, valamint Richmond és Lennox hercegi címek.

A jelenlegi St Albans herceg további címei: Burford grófja (1676) és ennek al– vagy mellékcíme, Heddington bárója (1676), valamint Vere bárója (1750). A grófi cím az angol főnemesség, a Vere bárói cím a brit főnemesség része.

A St Albans hercegei örökletesen viselik az Anglia fősolymásza címet. A XVIII. század végéig ők voltak a Kancellári Bíróság[m 1] örökletes hivatalvezetői.

Hagyományosan a grófi és a bárói címet udvariassági címként használják: a herceg örököse Burford grófja, az ő örököse pedig a Vere bárója címet viseli.

A XX. századig a St Albans hercegeinek vidéki rezidenciái közé tartozott a Nottinghamshire-i Bestwood Lodge, amelyet Nell Gwyn kapott ajándékba. A 10. herceg fő lakóhelyévé tette, de 1939-ben a 12. herceg eladta, ma szállodaként működik. Egy másik birtokuk volt a Surrey-ben az Upper Gatton Park. A 12. herceg örökölte az ír Tipperary megyei Newtown Anner House-t, amely a család birtokában maradt az 1940-es évekig, majd a század közepén eladták. A 13. és a jelenlegi herceg már nem örökölt birtokot vagy vidéki rezidenciát.

A „Beauclerk” név elfogadott kiejtése: /ˈboʊklɛər, boʊˈklɛər/, amit a korai írásmódokban is tükröz a „Beauclaire” alak.

A szócikk speciális jelölései

A szócikkhez szorosan kötődő főnemesi címek mellett előfordulhat a (Anglia 1488 II) jelzés. Ez azt jelenti, hogy a nemesi címet az angol peerage-ben, főrendben hozták létre 1488-ban. Ez volt a cím második létrehozása.

St. Albans grófjai

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A St. Albans grófoknak semmi közük sem volt a későbbi hercegekhez, csupán a teljesség igénye miatt említjük őket.

A St Albans grófja címet először Richard Bourke (vagy de Burgh) (–1635), Clanricarde 4. grófja ( 1543) viselte. Ő 1604 és 1616 között teljhatalmú angol helytartó volt Nyugat-Írországban, majd 1616-ban Galway kormányzója lett. Hűséges szolgálatáért Tunbridge vikomtja (al– vagy mellékcíme: Somerhill báró) ( 1624), majd St Albans grófja ( 1628), Galway vikomtja ( 1628) (alcíme: Imanney bárója) főnemesi címeket nyerte el. Angol címei fiának, Ulicknek, St Albans 2. grófjának 1657-ben bekövetkezett halálával kihaltak.

A címet másodszor 1660-ban hozták létre a királyi háztartást irányító Henry Jermyn báró számára, a cím azonban 1684-ben az ő halálával ismét kihalt.

St Albans hercegei

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Charles Beauclerk, Burford 1. grófja (1676), St Albans 1. hercege (1684) KG
Charles Beauclerk, St Albans első hercege – Godfrey Kneller fetménye

Charles Beauclerk (1670. május 8., megh. 1726. május 11.) II. Károly angol király és szeretője, Nell Gwyn törvénytelen fia volt. Hatévesen megkapta a Burford grófja (al– vagy mellékcíme: Baron Heddington) címet, majd 1684-ben elnyerte a St Albans hercege címet. Húsvétkor apjával és két másik törvénytelen herceggel, Northumberland és Richmond hercegével együtt jelent meg Whitehallban az oltár előtt.

1687-ben, anyja halála után jelentős örökséget kapott, beleértve a Windsori kastély közelében fekvő Burford House-t és annak birtokait. 1688-ban csatlakozott I. Lipót császár seregéhez, részt vett Nándorfehérvár ostromában. 1691-ben helyet foglalt a Lordok Házában, majd 1693-ban részt vett a flandriai landeni csatában.[m 2] Hazatérve a királyi testőrség kapitányává nevezték ki.

1694-ben feleségül vette Diana de Vere-t, Oxford utolsó grófjának örökösét. 1697-ben örökölte a Chancery-bíróság nyilvántartói hivatalát (évi 1500 font jövedelemmel), és a fősolymászi tisztséget is viselte. 1698–99-ben ismét Flandriában szolgált, majd Párizsba küldték. 1703-ban az ír parlament évi 800 fontos járadékot szavazott meg számára.

1712-ben, a toryk hatalomra jutásakor elmozdították kapitányi tisztségéből, de I. György trónra lépése után visszahelyezték, és 1718-ban a Térdszalagrend lovagja lett. 1726-ban hunyt el Bath városában.[1][2][3]

Charles Beauclerk, St Albans 2. hercege KG

Charles Beauclerk (1696. április 6. – 1751. július 27.) Etonban, majd az oxfordi New College-ban tanult. 1718 és 1726 között whig párti képviselő volt a brit parlamentben, előbb Bodmin, majd Windsor választókerületében. 1725-ben megkapta a Bath-rend[m 3] lovagja kitüntetést. 1726-ban örökölte a hercegi címet, ugyanebben az évben Windsor főintendánsává nevezték ki. 1727-től haláláig Berkshire hadnagya[m 4] volt, 1730-tól a Windsori kastély kormányzója és erdőőre, valamint 1738-tól Lord of the Bedchamber[m 5]. 1741-ben a Térdszalagrend lovagja lett. 1722. december 13-án feleségül vette Lucy Werdent. Emellett viszonya volt unokatestvérével, Renee Lennox-szal, Charles Lennox, Richmond 1. hercegének törvénytelen lányával, akitől egy lánya született: Diane Beauclerk-Lennox, aki később Alessandro Mompalao Cuzkeri báró szeretője lett.[1][4]

George Beauclerk, St Albans 3. hercege

George (1730. június 25. – 1786. február 1.) Etonban tanult, 1751-ben örökölte apja címeit. Ugyanebben az évben – apja tisztségeit is megörökölve – Windsor főintendánsa és a király Lord of the Bedchamber[m 5] lett. Berkshire hadnagya[m 4] volt 1751–1760 és 1771–1786 között. 1752-ben megházasodott, felesége hozománya 125 ezer font volt, de gyermektelenül, utód nélkül halt meg.[1][5]

George Beauclerk, St Albans 4. hercege

George Beauclerk (1758. december 5. – 1787. február 10.) 1775-ben zászlós volt a 3. Gárdahadosztálynál. Részt vett az Amerikai függetlenségi háborúban. 1778-ban kapitány-helyettes, majd 1786-ban alezredes lett. Apai unokatestvére halálával, 1786. február 1-jén örökölte a St Albans hercege címet. Nőtlenül halt meg Londonban, 28 évesen.[1][6]

Aubrey Beauclerk, St Albans 5. hercege
Franciszek Smuglewicz(wd) festményén bal oldalon ül Catherine Ponsonby, a hátul álló Aubrey Beauclerk, a későbbi 5. herceg felesége. Az asztalánál ül egyik lányuk, Catherine (1768–1803), mellette a széken Aubrey Beauclerk, a későbbi 6. hercege (1765–1815), a festmény jobb alsó sarkában húguk, Caroline (1775–1838) játszik

Aubrey (1740. június 3. – 1802. február 9.) az oxfordi Queen’s College-ban tanult. 1761–1768 között Thetford, majd 1768–1774 között Aldborough whig párti képviselője volt a brit parlamentben. Apja halálával a megörökölte a Vere bárója címet és a hanworthi birtokot, ez utóbbit 1802-ben eladta. Unokatestvére halálával a St Albans hercege cím birtokosa lett. 1778-ban feleségével Rómába utazott, ahol egy régészeti ásatást finanszírozott a Centocellében (mára Róma külvárosa). A leletek között több szobor is volt, melyeket részben a Vatikán, részben angol magángyűjtők vásároltak meg. A gyűjteményének nagy részét 1798-ban és 1801-ben eladta, de ugyanebben az évben jelentős vásárlója lett apósának hagyatékának.[1][7]

Aubrey Beauclerk, St Albans 6. hercege

Aubrey (1765. augusztus 21. – 1815. augusztus 12.) 1781-ben lépett be a seregbe, 1783-ban a 34. gyalogezred kapitányává, majd 1789-ben alezredessé léptették elő. 1788-tól a kor kiemelkedő whig párti úri klubjának, a Brooks’s Clubnak a tagja. Anyai nagynénjének férje ösztönözésére 1790-ben elindult a parlamenti választáson Kingston upon Hullban. Beauclerk elnyerte a mandátumot, 1790–1796 között a parlament tagja volt, de soha nem szólalt fel. Az ellenzékkel szavazott 1791-ben az Ocsakov-válság[m 6] idején, valamint a skóciai Test Act[m 7] eltörlésének támogatója volt, de 1792 végétől többé már nem támogatta aktívan az ellenzéket. Apja halálával örökölte a hercegi címet, a közéletből ezután visszavonult, és címviselőként élt.[1][8]

Aubrey Beauclerk, St Albans 7. hercege

Aubrey Beauclerk (1815. április 7. – 1816. február 19.) csecsemőkorában elhunyt. Louisa Grace Beauclerk, St Albans hercegnéje és csecsemő fia, Aubrey Beauclerk 1816. február 19-én, néhány órás különbséggel hunytak el. A hercegné férje négy hónappal fia születése után halt meg. A hercegné egészségi állapota férje halála óta gyenge volt, és a kortárs beszámolók szerint fia halála után három órával ő is elhunyt.[1][9]

William Beauclerk, St Albans 8. hercege

William (1766. december 18. – 1825. július 17.) az ötödik herceg fia volt. 1782-ben a Brit Haditengerészetnél kezdte szolgálatát kadétként, 1788-ban hadnaggyá, majd 1822-ben parancsnokká léptették elő. 1791-ben feleségül vette Charlotte Thelwellt, majd második házasságát 1799-ben kötötte Maria Janetta Nelthorpe-pal. 1803-ban Denbighshire, 1808-ban Lincolnshire főbírája volt. Unokaöccse halálával örökölte a hercegi címet. St Albans hercegei a mindenkori uralkodó fősolymászai, akik joga és kötelezettsége az uralkodó koronázására vadászsólymot vinni. A nyolcadik herceg így tett 1821-ben, IV. György trónra lépésekor.[1][10]

William Aubrey de Vere Beauclerk, St Albans 9. hercege

William (1801. május 24. – 1849. május 27.) első felesége Harriot Mellon, híres színésznő és Thomas Coutts bankár özvegye volt, házasságukból nem született gyermek. A herceg második felesége Elizabeth Catherine Gubbins lett, akitől egy fia született. 1849-ben halt meg, amikor fia még csak kilencéves volt.[1][11]

William Amelius Aubrey de Vere Beauclerk, St Albans 10. hercege

William (1840. április 15. – 1898. május 10.) Etonban, majd a cambridge-i Trinity College-ban tanult. Kilencévesen lett St Albans hercegévé. 1860-ban Lincolnshire helyettes hadnagyává[m 4] nevezték ki, majd 1868–1874 között a Yeoman of the Guard[m 8] kapitánya volt. 1880-tól haláláig Nottinghamshire hadnagya volt.[1][12]

Charles Victor Albert Aubrey de Vere Beauclerk, St Albans 11. hercege

Charles (1870. március 26. – 1934. szeptember 19.) Károly herceg és Viktória királynő keresztfia volt. Etonban tanult, majd 1893-ban belépett az 1. Life Guards ezredbe másodhadnagyként. 1898 és 1900 között kapitány volt a South Nottinghamshire Yeomanryben[m 9], később a Royal Scots 3. zászlóaljának hadnagya lett. Egész életében súlyos depresszióval küzdött, 1899 januárjától haláláig a ticehursti elmegyógyintézetben élt, ahol gyámság alatt kezelték vagyonát. Nem házasodott meg, gyermeke nem volt.[1][13]

Osborne de Vere Beauclerk, St Albans 12. hercege

Osborne (1874. október 16. – 1964. március 2.) féltestvére halála után örökölte a hercegi címet. Etonban tanult, majd 1895-ben hadnagyként csatlakozott a 17. Lancers ezredhez, ahol a második búr háborúban szolgált, 1901-ben kapitány lett. A háború után 1902-ben leszerelt, és a South Nottinghamshire Hussars Yeomanry[m 9] ezred kapitányaként folytatta katonai pályáját. 1911–1913 között Kanadába utazott, ahol bányabefektetésekkel próbálkozott Brit Columbiában. Az első világháború kitörésekor Douglas Haig tábornagy segédtisztje lett, és Franciaországban szolgált. Később Waterford megye főbírája (1920) és helyettes hadnagya[m 4] lett. 1918-ban vette feleségül Beatrix Beresfordot, a Waterford márki özvegyét. 1953-ban, II. Erzsébet trónra lépésekor élni kívánt a hercegi-családi előjogával és kötelezettségével, mely szerint mint a király fősolymásza, egy sólyommal együtt jelenjen meg a beiktatási szertartáson. Az udvarias elutasítást követően felajánlotta, hogy egy kitömött madarat visz, de erre sem kerülhetett sor. Időskorában is aktív maradt, nyolcvanas éveiben egyhónapos amerikai körutat tett Greyhound-busszal. 1964-ben hunyt el, 90 éves korában.[1][14][15]

Charles Frederick Aubrey de Vere Beauclerk, St Albans 13. hercege

Charles (1915. augusztus 16. – 1988. október 8.) Etonban, majd a cambridge-i Magdalene College-ban tanult, ahol 1937-ben BA, 1947-ben MA fokozatot szerzett. A második világháborúban szolgált a Somerset Light Infantry, majd az Intelligence Corps (katonai hírszerzési) és a PsyWar (pszichológiai hadviselés) kötelékében, és 1945-ben OBE-kitüntetésben részesült. A háború után az Osztrák Szövetséges Bizottság információs szolgálatát vezette (1946–1960), majd a brit Központi Tájékoztatási Hivatal film-, rádió- és könyvrészlegének vezetője volt egészen 1964-ig. Ekkor örökölte a St Albans hercege címet, és otthagyta a közigazgatást. Második feleségével együtt vezette a Upper Grosvenor Galériát Mayfairben (1967–1972), majd sikertelen vállalkozásokba kezdett, köztük a Grendon Securities ügyeiben való részvétel miatt is kritikák érték. A hetvenes évektől Franciaországban, majd Monacóban élt. Mint Anglia örökletes fősolymásza, évente jogosult volt a királyi parkban elejtett fél-szarvasra, amit jótékony célra ajánlott fel.[1][16]

Murray de Vere Beauclerk, St Albans 14. hercege

Murray (1939. január 19. – 2026. április 22.[17]) a Tonbridge Schoolban tanult, 1962-ben bejegyzett könyvvizsgáló lett. 1981-re a Burford and Company könyvvizsgáló cégnél lett társ. 1988-ban örökölte a St Albans hercege címet. Ő volt Anglia örökös fősolymásza – elődei feladata és kiváltsága volt, hogy az uralkodó koronázására élő solymot vigyenek. Háromszor nősült, először 1963. január 31-én Rosemary Frances Scoones-szal, aki később Exmouth 10. vikomtjához ment feleségül. Másodszor, 1974. augusztus 29-én vette feleségül Cynthia Theresa Maryt, harmadik felesége 2002. december 14-től Gillian Anita Northam volt. Első házasságából egy fiú – Charles Francis Tophan de Vere Beauclerk, Burford grófja – és egy lánya, Lady Emma Caroline de Vere Beauclerk.

Charles Beauclerk, St Albans 15. hercege

Charles Francis Tophan de Vere Beauclerk[18] 1965. február 22-én született, Eton College, a Sherborne School és az oxfordi Hertford College tanulója volt. Beauclerk 1999-ben vált szélesebb körben ismertté, amikor a Lordok Házában tiltakozott az örökletes főrendek parlamenti jogait korlátozó törvényjavaslat ellen. Később íróként és az Oxford-elmélet támogatójaként szerepelt a nyilvánosságban; ez az elmélet William Shakespeare műveinek szerzőségét Edward de Vere, Oxford 17. grófja nevéhez köti. Könyvei közé tartozik a Nell Gwynről írt életrajz, valamint a Shakespeare’s Lost Kingdom[19] és a John Ogdonról szóló Piano Man[20]. Első házasságából egy fia, James Malcolm Aubrey Edward de Vere Beauclerk, Burford grófja született, a második feleségétől, Sarah Davenporttól egy lánya van. 2026. április 22-én örökölte a hercegi címet.[21]

St. Albans hercegeinek családfája

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A családfán csak a cím öröklésének megértéséhez szükséges személyeket tüntettük fel, illetve néhány, más főnemesi házhoz való kapcsolódási pontot.

A ● jelzés törvénytelen utódot jelent
A ◎ jelzés törvénytelen, de később törvényesített utódot jelent.
  • II. Károly angol király
    • ● James Crofts (majd James Scott) (1649 – 1685), Monmouth 1. hercege, suo jure Buccleuch 1. hercege. Felesége: Anne Scott suo jure Buccleuch 4. grófnője, suo jure , majd Buccleuch 1. hercegnője.
    • ● Charles FitzCharles[m 10][m 11] (1657–1680), Plymouth 1. grófja
    • ● Charles Fitzroy[m 10][m 12] (1662–1730), 1675-től Southampton 1. hercege[m 13], 1709-től Cleveland 2. hercege[m 14]
    • ● Henry FitzRoy (1663–1690), Euston 1. grófja (1672), Grafton 1. hercege (1675) ∞ Isabella Bennet (1668–1723)[m 15], Arlington 2. grófnője
    • ● George FitzRoy (1665–1716), 1674-től Northumberland grófja, 1678-tól Northumberland hercege.
    • ● Charles Beauclerk (1670–1726), Burford grófja (1676)[m 16] St Albans 1. hercege (1684) ∞ Diana de Vere (1679–1742)
      • Charles Beauclerk (1696–1751), St Albans 2. hercege
        • Diana Beauclerk (1725–1766) ∞ Shute Barrington (1734–1826)[m 17]
        • George Beauclerk (1730–1786), St Albans 3. hercege
      • William Beauclerk (1698–1733)[m 18]
      • Vere Beauclerk (1699–1781)[m 20], 1. Vere de Hanworth báró
        • Aubrey Beauclerk (1740–1802), St Albans 5. hercege ∞ Catherine Ponsonby (1742–1789)
          • Aubrey Beauclerk (1765–1815), St Albans 6. hercege
            • Mary Beauclerk (1791–1845) ∞ George Coventry (1784–1843), Coventry 8. grófja
            • Aubrey Beauclerk (1815–1816), St Albans 7. hercege
          • William Beauclerk (1766–1825), St Albans 8. hercege
            • William Beauclerk (1801–1849), St Albans 9. hercege
              • William Beauclerk (1840–1898), St Albans 10. hercege ∞¹ Sybil Mary Grey (1848–1871) ∞² Grace Bernal-Osborne
                • Lady Louise Beauclerk (1869–1958) ∞ Gerald Loder (1861–1936), 1. Wakehurst báró
                • ¹Charles Beauclerk (1870–1934), St Albans 11. hercege
                • ²Osborne Beauclerk (1874–1964), St Albans 12. hercege
                • Moyra de Vere Beauclerk (1876–1942) ∞ Richard Cavendish (1871–1946)[m 21] ▶
            • Charles Beauclerk (1813–1861)[m 22]
            • Caroline Beauclerk (1804–1862) ∞ Arthur Capell (1803–1892), Essex 6. grófja
        • Mary Beauclerk (1743–1812) ∞ Charles Spencer (1740–1820)[m 24]
      • James Beauclerk (1709–1787)[m 25]
    • ● James Beauclerk (1671–1680)
    • ◎ Charles Lennox (1672–1723), 1675-től Richmond 1. (IV) és Lennox 1. (II) hercege

Címer leírása

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
St Albans herceg címere
Címerpajzs

négyszeresen nagynegyedelt, vagyis négy fő részre van osztva:

  • Az 1. és 4. nagynegyed: II. Károly angol király királyi címere, az alábbiak szerint negyedelve:
    • 1. és 4. kiskeret: Franciaország (kék mezőben arany liliomok) és Anglia (vörös mezőben három ezüst oroszlán Plantagenêt-ház) negyedelve,
    • 2. kiskeret: Skócia (arany mezőben vörös, felegyenesedett oroszlán, dupla vörös szegéllyel),
    • 3. kiskeret: Írország (kék mezőben arany hárfa ezüst húrhálóval),
    • az egész pajzsot átvágja egy vörös harántpólya balról, ezen három ezüst rózsa, zöld csészelevelekkel és arany bibékkel helyezkedik el. A harántpólya a törvénytelen származás, a rózsák a Stuart-házra való utalás heraldikai jele.[m 26]
  • A 2. és 3. nagynegyed: a De Vere (Oxford grófjai) család címere,
    • vörös és arany negyedelt mező,
    • az első vörös mezőben egy ezüst csillag (mullet argent).[m 27]

Ez a pajzs tehát a királyi származás és a De Vere-örökség egyesítését fejezi ki, heraldikailag megkülönböztetve a törvénytelen eredetet.

Sisak és sisakdísz

Zárt arany sisak, profilból, fölötte egy hercegi korona, abból kiemelkedik egy arany oroszlán, mely a jobb mancsában egy fehér rózsát tart.

Takarók

Vörös és ezüst.

Pajzstartók (Supporters)
  • jobb oldalon (dexter, néző balján): egy ezüst szarvasantilop, arany szarvakkal és patákkal,
  • bal oldalon (sinister, néző jobbján): egy ezüst agár,
  • mindkét pajzstartó nyakában olyan nyakörvet visel, amely egy hercegi korona formájú pánt, rajta három ezüst rózsával, lánccal ellátva – ez ismétli a pajzson látható harántpólya rózsáit, és a Beauclerk-címer egyedi megkülönböztető eleme.
Jelmondat
  • latinul: Auspicium melioris aevi
  • Jelentése: „Egy jobb kor reménye”.

Az első herceg címere eltérő volt, csupán négy negyedből állt, az itt ismertetett címer első negyede volt. Az első herceg felesége volt az utolsó Oxford gróf örökösnője, így a nagy múltú de Vere címert a második herceg címerébe emelte. A hercegek azóta ezt a módosítatlan címert használják.

Megjegyzések

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  1. ↑ A Hereditary Registrar of the Court of Chancery cím egy örökletes udvari tisztség volt. Viselője a Chancery Court (kancelláriai bíróság) hivatalos iratainak vezetéséért, hitelesítéséért és nyilvántartásáért felelt. A tisztség a St Albans hercegek örökölték, de a XVIII. század végére gyakorlati jelentőségét elvesztette.
  2. ↑ A landeni csatát 1693. július 29-én vívták Franciaország (XIV. Lajos serege, Luxembourg marsall vezetésével) és a Grand Alliance (Anglia, Hollandia, Habsburgok, III. Vilmos vezetésével) között Belgium területén, a mai Landen közelében. A csata véres gyalogsági ütközet volt, súlyos veszteségekkel mindkét oldalon. A francia győzelem ellenére stratégiai előnyt nem hozott, a háború (pfalzi örökösödési háború) folytatódott változatlan erőviszonyokkal.
  3. ↑ A Bath Legtiszteletreméltóbb Rendje brit lovagrend, amelyet I. György brit király alapított 1725. május 18-án. A rend kitüntetettjei általában magas rangú katonai tisztek vagy magas beosztású polgári tisztviselők, a kitüntetést az uralkodó a brit kormány ajánlására ítéli oda. A név egy középkori ceremóniából származik, amelyben a lovaggá avatásra készülő jelölteket egy rituális fürdővel tisztították meg, ami a megtisztulás szimbóluma volt. Bár nem minden lovagot avattak ilyen ceremóniával, azokat, akiket így avattak, „megmerítkezett lovagokként” (knights of the Bath) ismerték.
  4. 1 2 3 4 A hadnagy (Lieutenant) megyei tisztviselő volt, aki a katonai és rendvédelmi erők irányításáért felelt az adott területen. A hadnagy feladatai közé tartozott a katonai védelmi feladatok ellátása és a helyi rend fenntartása. Gyakran a megye fegyveres erőinek parancsnoka volt, különösen vészhelyzetekben vagy katonai konfliktusok esetén.
  5. 1 2 A Gentleman of the Bedchamber és a Lord of the Bedchamber fontos tisztségek voltak az angol és skót királyi udvarban. Ezek a pozíciók különleges közelséget biztosítottak az uralkodóhoz, hiszen a tisztség viselője a király személyes szolgálatát látta el, és számos hivatalos feladatot végzett az uralkodó körül, illetve a királyi lakosztályban ellátandó teendők végrehajtásában.
    • Gentleman of the Bedchamber: Ez a pozíció alacsonyabb rangú volt, és az uralkodó személyes szolgálatáért felelt. Általában nemesi származású, de nem a legmagasabb rangú arisztokraták töltötték be.
    • Lord of the Bedchamber: A Lord of the Bedchamber magasabb rangú tisztség volt, amelyet általában hercegek, grófok vagy más magas rangú nemesek viseltek. Bár hasonló feladatokat láttak el, mint a Gentleman of the Bedchamber, státuszuk és rangjuk magasabb volt. A pozíció birtokosai közvetlen hozzáféréssel rendelkeztek az uralkodóhoz, így jelentős politikai befolyást élveztek.
  6. ↑ Az Ocsakov-válság (1789–1791) brit külpolitikai vita volt, amely az Orosz–török háború (1787–92) kapcsán bontakozott ki. A vita középpontjában az állt, hogy Oroszország elfoglalhatja-e a Fekete-tengeri Ocsakov erődjét, amit korábban az Oszmán Birodalom birtokolt. A brit parlamentben a whig ellenzék attól tartott, hogy Pitt kormánya háborúba sodorja Angliát, ezért megosztottságot okozott a kormányon belül is.
  7. ↑ A skóciai Test Act előírta, hogy minden hivatalviselőnek hűséget kell fogadnia az anglikán egyháznak, ezzel kizárva a katolikusokat és presbiteriánusokat a közhivatalokból. Skóciában ez különösen problémás volt, mivel a lakosság többsége presbiteriánus volt. 1791-ben törölték el, így Skóciában is lehetővé vált, hogy nem anglikán felekezetűek is betölthessenek közfunkciókat.
  8. ↑ A Yeomen of the Guard a brit monarchia egyik legrégebbi testőrsége, 1485 óta működik. Elsősorban ceremoniális szerepük van, például állami eseményeken és királyi fogadásokon vesznek részt. A Yeomen of the Guard kapitánya a testület parancsnoka, egyben politikai tisztségviselő is, aki rendszerint a mindenkori kormányt támogató párt tagja a Lordok Házában.
  9. 1 2 A Yeomanry dandár önkéntes lovassági egység volt, amelyet a brit hadsereg hozott létre a XVIII. század végén. Eredetileg a vidéki területek védelmére és a rend fenntartására szolgált, de a XIX. és XX. század folyamán számos háborús konfliktusban vett részt. Az első világháború idején sok Yeomanry ezredet átszerveztek gyalogos egységekké."Yeomanry" (angol nyelven). Britannica. Hozzáférés: 2024. július 29.
  10. 1 2 A "Fitz" előtag a normann-francia „fiát“ jelenti, és gyakran használták a középkori angol és normann névadásban. Az előtag a latin „filius“ szóból származik, ami szintén „fiú“ jelentésű. Az olyan nevekben, mint FitzRoy („a király fia“) vagy FitzCharles („Charles fia“)
  11. ↑ Charles FitzCharles, Plymouth első grófja 1675-ben kapta meg grófi címét apjától, II. Károlytól, akinek törvénytelen fia volt. 1678-ban részt vett a franciaországi katonai hadjáratokban, ahol bátorságáról tett tanúbizonyságot a csaták során. Ugyanebben az évben kinevezték az angol hadsereg egyik ezredesévé, ezzel megerősítve katonai pozícióját. 1679-ben FitzCharles Spanyolországba utazott, ahol a spanyol királyi udvarban képviselte Anglia érdekeit diplomáciai ügyekben. 1680-ban hunyt el vérhasban, mindössze 23 éves korában, címe kihalt.
  12. ↑ Charles FitzRoy, Cleveland 2. hercege, 1662-ben született, és jelentős szerepet játszott az angol katonai és politikai életben. 1685-ben részt vett Monmouth hercegének lázadásának leverésében, ahol kiváló katonai képességeit mutatta meg. 1702-ben Marlborough első hercege alatt szolgált a spanyol örökösödési háborúban, ahol elismerték katonai érdemeit. 1715-ben, az első jakobita felkelés idején a kormány oldalán harcolt a jakobiták ellen, ezzel megerősítve hűségét a hannoveri uralkodóház iránt. Cleveland hercege 1730-ban hunyt el.
  13. ↑ A Southampton hercege ( 1675, al– vagy mellék–címíek: Chichester grófja, Newbury bárója) címet Cleveland hercegei viselték 1709-től, amikor Charles Fitzroy, Southampton 1. hercege megörökölte édesanyjától a Cleveland hercegi címet. Mindkét hercegi cím kihalt William FitzRoy (1698. február 19. – 1774. május 18.), Cleveland 3. hercegének halálával.
  14. ↑ Cleveland hercege. A hercegi címet az észak-angliai Clevelandről kapta nevét. Az első létrehozás 1670-ben történt ( 1670, al– vagy mellékcímek: Southampton gróf, Nonsuch báró), amikor a címet Barbara Palmer, II. Károly király egyik szeretője kapta. A hercegi címet különleges örökítési joggal hozták létre, amely lehetővé tette, hogy először legidősebb fia, Charles FitzRoy és férfi örökösei, majd harmadik fia, George FitzRoy, Northumberland 1. hercege és férfi örökösei örököljék. Mindkét férfi II. Károly törvénytelen fia voltak. Charles FitzRoy 1675-ben Southampton hercege lett, és 1709-ben örökölte Cleveland hercegi címét. Fia, William 1730-ban örökölte mindkét hercegi címet. 1774-ben, férfi örökös nélkül halt meg. Mivel nem voltak férfi örökösök George FitzRoy, Northumberland első hercegének ágából sem, a cím kihalt.
  15. ↑ Isabella Bennet (~1668–1723) Henry Bennetnek, Arlington első grófjának az egyetlen gyermeke és örököse volt. Ötéves korában eljegyezték Henry FitzRoy-jal, II. Károly törvénytelen fiával, és 1672. augusztus 1-jén, nyolcévesen házasságot kötöttek. Hozományaként hatalmas vagyont és földbirtokot vitt a házasságba, köztük az Arlington-család fő birtokát, az Euston Hallt Suffolk megyében. Ez a vagyon alapozta meg férje társadalmi és politikai felemelkedését: a házasságkötés után FitzRoyt Euston grófjává nevezték ki, a cím kifejezetten a birtok alapján jött létre. Isabella férje halála után 1697-ben Sir Thomas Hanmerhez ment feleségül, aki később az angol alsóház elnöke és neves Shakespeare-kutató lett.
  16. ↑ Az 1676. december 27-én adományozott Burford grófi cím al– vagy mellékcíme: Heddington bárója.
  17. ↑ Shute Barrington angol egyházi ember volt, a walesi Llandaff püspöke, valamint Salisbury és Durham püspöke.
  18. ↑ William Beauclerk az Eton College-ban tanult. Chichestert képviselte az alsóházban 1724-1733 között. A Királyi Lovastestőrségnél kapitányi rangot ért el. 1728-ban a királyi udvartartás kamarása. Forrás: "Lord William Beauclerk". ThePeerage.com (angol nyelven). Hozzáférés: 2025. április 24.
  19. ↑ Charles Beauclerk tisztként szolgált a 107. gyalogezredben. 1740-ben Cumberland hercegének díszszolgálatot teljesítő apródja volt. 1761-ben alezredesi rangot kapott a 3. Gárdahadosztályban. Később Pendennis kastély kormányzójává nevezték ki. Forrás: "Lt.-Col. Charles Beauclerk". ThePeerage.com (angol nyelven). Hozzáférés: 2025. április 24.
  20. ↑ Vere Beauclerk admirális, Vere 1. báró, akit 1750-ig Lord Vere Beauclerk néven ismertek, a királyi haditengerészet tisztje, brit főnemesi méltóság és politikus volt, aki 1726 és 1750 között 24 éven át volt a Képviselőház tagja. Miután különböző hajókon szolgált a Földközi-tengeren, majd a harmadosztályú HMS Hampton Court (1709) parancsnoka volt. 1748-ban admirálisi rangot ért el. 1750-ben megkapta a Vere of Hanworth báró címet. 1761 és 1771 között Berkshire hadnagya. 1736-ban feleségül vette Mary Chamberst, a Berkeley 2. grófjának unokáját. Hat gyermekük született, köztük Aubrey Beauclerk, aki később St Albans 5. hercege lett. Forrás: "Admiral Vere Beauclerk, 1st Baron Vere of Hanworth". ThePeerage.com (angol nyelven). Hozzáférés: 2025. április 24.
  21. ↑ Richard Frederick Cavendish (1871–1946) a Trinity College-ban szerzett diplomát, majd 1895 és 1906 között Lonsdale választókerület képviselőjeként ült a brit parlamentben. Több állami és katonai tisztséget is betöltött: volt India-ügyi miniszter magántitkára, a Royal Lancashire Regiment és egy páncéltörő ezred tiszteletbeli ezredese, valamint Lancashire megye főbírája és helyettes hadnagya. Megjárta az első világháborút, sebesülést szenvedett, kitüntették a Szent Mihály és Szent György Renddel (Order of St Michael and St George, 1915), a Bath Renddel (CB, 1919) és megkapta a Területvédelmi Érdemérmet (TD). 1912-ben a Titkos tanács tagja lett. Forrás: "Rt. Hon. Lord Richard Frederick Cavendish". ThePeerage.com. Hozzáférés: 2025. június 18.
  22. ↑ Charles Beauclerk (1813. október 10. – 1861. november 2.) a nyolcadik herceg fia volt. 1842-ben feleségül vette Laura Maria Theresa Stopfordot. A brit hadseregben kapitányként, majd a Northumberland Milíciában őrnagyként szolgált. Hampshire-ben élt, és 48 évesen halt meg, amikor életét vesztette egy mentőcsónak legénységének megsegítése közben Scarborough-nál. Forrás: "Lord Charles Beauclerk". ThePeerage.com (angol nyelven). Hozzáférés: 2025. április 24.
  23. ↑ Aubrey Topham Beauclerk (1850. október 29. – 1933. január 14.) Brüsszelben született. A Királyi Lovastüzérségnél szolgált tisztként, később visszavonultan élt. 1913-ban vette feleségül Gwendoline Loftus Hughes-t. 82 évesen hunyt el. Forrás: "Aubrey Topham Beauclerk". ThePeerage.com (angol nyelven). Hozzáférés: 2025. április 24.
  24. ↑ Lord Charles Spencer PC, a Spencer családból származó brit udvaronc és politikus volt, aki 1761 és 1801 között az alsóházban ült.
  25. ↑ Lord James Beauclerk anglikán lelkész volt, aki 1746 és 1787 között Hereford püspökeként szolgált.
  26. ↑ II. Károly a Stuart-ház tagja volt. Vélhetően erre a harántpólyára azért kerültek fel a Stuart-rózsák, hogy erősítsék az igen alacsony sorból származó szeretőtől született fiú társadalmi státuszát. Más törvénytelen fiai címerén nincs Stuart-házra utaló elem.
  27. ↑ Az ezüst csillag a De Vere normann eredetű, örökletes nemesi rangját jelöli, ezért jelent meg az Oxford grófjaiként viselt címereikben is.

Jegyzetek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  1. 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 "St Albans, Duke of (E, 1683/4)". Cracroft's Peerage (angol nyelven). Hozzáférés: 2025. április 24.
  2. ↑ "Charles Beauclerk, 1st Duke of St Albans". ThePeerage.com (angol nyelven). Hozzáférés: 2025. április 24.
  3. ↑ Stephen, Leslie, ed. (1885). "Beauclerk, Charles". Dictionary of National Biography (angol nyelven). Vol. 4. Smith, Elder & Co. Hozzáférés: 2025. április 24.
  4. ↑ "Charles Beauclerk, 2nd Duke of Saint Albans". ThePeerage.com (angol nyelven). Hozzáférés: 2025. április 24.
  5. ↑ "George Beauclerk, 3rd Duke of Saint Albans". ThePeerage.com (angol nyelven). Hozzáférés: 2025. április 24.
  6. ↑ "George Beauclerk, 4th Duke of Saint Albans". ThePeerage.com (angol nyelven). Hozzáférés: 2025. április 24.
  7. ↑ "Aubrey Beauclerk, 5th Duke of Saint Albans". ThePeerage.com (angol nyelven). Hozzáférés: 2025. április 24.
  8. ↑ "Aubrey Beauclerk, 6th Duke of Saint Albans". ThePeerage.com (angol nyelven). Hozzáférés: 2025. április 24.
  9. ↑ "Aubrey Beauclerk, 7th Duke of Saint Albans". ThePeerage.com (angol nyelven). Hozzáférés: 2025. április 24.
  10. ↑ "William Beauclerk, 8th Duke of Saint Albans". ThePeerage.com (angol nyelven). Hozzáférés: 2025. április 24.
  11. ↑ "William Aubrey de Vere Beauclerk, 9th Duke of Saint Albans". ThePeerage.com (angol nyelven). Hozzáférés: 2025. április 24.
  12. ↑ "William Ameleus Aubrey de Vere Beauclerk, 10th Duke of Saint Albans". ThePeerage.com (angol nyelven). Hozzáférés: 2025. április 24.
  13. ↑ "Charles Victor Albert Aubrey de Vere Beauclerk, 11th Duke of Saint Albans". ThePeerage.com (angol nyelven). Hozzáférés: 2025. április 24.
  14. ↑ "Osbourne de Vere Beauclerk, 12th Duke of Saint Albans". ThePeerage.com (angol nyelven). Hozzáférés: 2025. április 24.
  15. ↑ Adamson, Donald (1974). The House of Nell Gwyn: The Fortunes of the Beauclerk Family, 1670–1974 (angol nyelven). London: William Kimber. ISBN 0718304039.
  16. ↑ "CCharles Frederic Aubrey de Vere Beauclerk, 13th Duke of Saint Albans". ThePeerage.com (angol nyelven). Hozzáférés: 2025. április 24.
  17. 1 2 "The 14th Duke of St Albans, peer who was uninterested in rank and privilege and worked as an accountant" (angol nyelven). 2026. április 30. Hozzáférés: 2026. április 30.
  18. 1 2 "Charles Francis Topham de Vere Beauclerk, Earl of Burford". ThePeerage.com. Hozzáférés: 2026. január 13.
  19. ↑ Beauclerk, Charles (2011). Shakespeare’s Lost Kingdom: The True History of Shakespeare and Elizabeth (angol nyelven). New York: Grove Press. ISBN 978-0-8021-4538-3.
  20. ↑ Beauclerk, Charles (2014). Piano Man: A Life of John Ogdon (angol nyelven). London: Simon & Schuster UK. ISBN 978-0-85720-011-2.
  21. ↑ Rhodes, Michael (2026. április 30.). "The 14th Duke of St Albans 1939-2026". Peerage News (angol nyelven). Hozzáférés: 2026. április 30.

Fordítások

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Duke of St Albans című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Nell Gwyn című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Charles Beauclerk, 1st Duke of St Albans című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Charles Beauclerk, 2nd Duke of St Albans című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a George Beauclerk, 3rd Duke of St Albans című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a George Beauclerk, 4th Duke of St Albans című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Aubrey Beauclerk, 5th Duke of St Albans című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Aubrey Beauclerk, 6th Duke of St Albans című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a William Beauclerk, 8th Duke of St Albans című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a William Beauclerk, 9th Duke of St Albans című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a William Beauclerk, 10th Duke of St Albans című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Charles Beauclerk, 11th Duke of St Albans című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Osborne Beauclerk, 12th Duke of St Albans című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Charles Beauclerk, 13th Duke of St Albans című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Murray Beauclerk, 14th Duke of St Albans című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Charles Beauclerk, 15th Duke of St Albans című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • ↑ Cokayne: Cokayne, G. E. (1910–1959). The Complete Peerage of England, Scotland, Ireland, Great Britain and the United Kingdom, Extant, Extinct or Dormant (angol nyelven). Vol. 13 volumes in 14. with Vicary Gibbs, H.A. Doubleday, Geoffrey H. White, Duncan Warrand and Lord Howard de Walden, editors (new ed. ed.). Gloucester, U.K.: Alan Sutton Publishing. {{cite book}}: |edition= has extra text (súgó); Unknown parameter |others-reprint= ignored (súgó); Unknown parameter |year2= ignored (súgó)

További információk

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=St_Albans_hercege&oldid=29092923”