Stühmer Frigyes
| Stühmer Frigyes | |
| Született |
Friedrich Stühmer 1843. december 18. Mecklenburg |
| Elhunyt |
1890. május 11. (46 évesen) Budapest |
| Nemzetisége | magyar |
| Házastársa | Koob Etelka |
| Foglalkozása | üzletember |
| Sírhely | Fiumei Úti Sírkert |
A Wikimédia Commons tartalmaz Stühmer Frigyes témájú médiaállományokat. | |
Stühmer Frigyes, születési nevén Friedrich Stühmer (Mecklenburg, 1843. december 18. – Budapest, 1890. május 11.) német származású, de Magyarországon működő ipari úttörő, cukorka- és csokoládégyáros, fővárosi bizottsági tag.[1]
Életpályája[szerkesztés]
Mecklenburgban született egy jómódú evangélikus polgári családban. Ludwigslustban, Hamburgban és Prágában tanult. 1866-ban telepedett le Magyarországon, Nagy Ferenc józsefvárosi cukorkakészítő hívására. 1868-ban Stühmer egyéni céget alapított és megvette Nagy Ferencnek a Pesten az akkori Ősz (ma Szentkirályi) utca 8. alatt működő üzemét, majd a gyártási technológiát Drezdából importált gőzüzemű berendezésekkel korszerűsítette. A vállalat jó minőségű cukorkáit 1879-ben a Székesfehérváron tartott Országos Kiállításon aranyéremmel ismerték el. Stühmer 1883-tól kezdett csokoládégyártással is foglalkozni.
Stühmer Frigyes fiatalon, 46 évesen, 1890-ben halt meg, anélkül, hogy megérhette volna a gyára kiteljesedését. Halála után a budapesti céget először felesége, Koob Etelka, és annak testvére, Koob Géza irányította. Ők különösen takarékos gazdálkodással fenn tudták tartani az üzemet, amelyet azután a másodszülött fiú, dr. Stühmer Géza (1884–1978) vette át. 1928-ban A Szentkirályi-utcai régi telken ötemeletes gyárépület és székház épült. A vállalat Párizsban elosztó telepet, Abbaziában lerakatot, az ország legtöbb városában fióküzletet tartott fenn; belőle fejlődött a Budapesti Csokoládégyár. 1948-ban a gyárat államosították, a Stühmer család egy része külföldre menekült és ettől kezdve a helyszín "Budapesti Csokoládégyár" néven lett ismert.
Házassága és gyermekei[szerkesztés]
Felesége a szintén evangélikus vallású Koob Etelka (1848–1936), akinek a szülei Koob Rezső (1817. – Pest, 1865. január 21.) szitásmester, pesti polgár,[2][3] és Dorn Erzsébet (1814. – 1899. március 18.)[4] A házasságukból született:
- Stühmer Frida (Pest, 1872. – Budapest, 1947. június 23.). Hajadon.[5]
- Stühmer Ilka (Budapest, 1874. – Budapest, 1943. február 21.). Hajadon.[6]
- Stühmer Eleonóra Erzsébet (Budapest, 1876. augusztus 31. – Budapest, 1942. február 3.). Férje, turchányi és terestyénfalvi Turtsányi Kálmán.[7][8]
- dr. Stühmer Frigyes Géza Rudolf (Budapest, 1879. október 26. – Budapest, 1957. szeptember 4.),[9] budapesti gyermekorvos, kórházi főorvos.[10] Neje, Sass Margit.
- dr. Stühmer Géza Károly Tódor (Budapest, 1884. február 10. – 1978), a Stühmer csokoládégyár elnöke, kereskedelmi tanácsos.
- Stühmer Jenő (Budapest, 1886.– Budapest, 1950. december 11.). Nőtlen.[11]
A STÜHMER védjegy[szerkesztés]
Az első STÜHMER védjegyet 1888-ban jegyezték be a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamaránál vezetett védjegylajstromba. A jelenlegi STÜHMER védjegy tulajdonosa 2006-tól az egri STÜHMER Kft.[12]
Emlékezete[szerkesztés]
- Sírja a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben található [19-1-2].
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Széchenyi Nemzeti Könyvtár - gyászjelentések - Stühmer Frigyes
- ↑ Széchenyi Nemzeti Könyvtár - gyászjelentések - Koob Rudolf
- ↑ MNL. Hungaricana - Koob Rudolf • polgár • Pest • 1846.02.13. • szitás
- ↑ Széchenyi Nemzeti Könyvtár - gyászjelentések - Koob Rezsőné Dorn Erzsébet
- ↑ Széchenyi Nemzeti Könyvtár - gyászjelentések - Stühmer Frida
- ↑ Széchenyi Nemzeti Könyvtár - gyászjelentések - Stühmer Ilka
- ↑ Széchenyi Nemzeti Könyvtár - gyászjelentések - Turtsányi kálmánné Stühmer Gabriella
- ↑ Házasságkötésük a Budapest VIII. ker. polgári házassági akv. 55/1903. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. április 27.)
- ↑ Halálesete bejegyezve a Bp. V. ker. állami halotti akv. 495/1957. folyószáma alatt.
- ↑ Népakarat, 1957. szeptember (2. évfolyam, 204–228. sz.)1957-09-06 / 208. szám
- ↑ Széchenyi Nemzeti Könyvtár - gyászjelentések - Stühmer Jenő
- ↑ Újjáéledő márkák - A Stühmer.
Források[szerkesztés]
- Budapest lexikon II. (L–Z). Főszerk. Berza László. 2., bőv. kiad. Budapest: Akadémiai. 1993. 411. o. ISBN 963-05-6411-4
- Siklós Kata: Újjáéledő márkák - A Stühmer. Védjegyvilág, 2013. (XXIII.) évfolyam 1- 2. szám 68 - 69. old.
- Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967–1994. [1]