Spurius Larcius
| Spurius Larcius | |
| Római Köztársaság consul | |
| Hivatali idő i. e. 506. szeptember 1. – i. e. 505. augusztus 29. | |
| Előd | P. Valerius Publicola III és M. Horatius Pulvillus II |
| Utód | M. Valerius Volusus és P. Postumius Tubertus |
| consul | |
| Hivatali idő i. e. 490. szeptember 1. – i. e. 489. augusztus 29. | |
| Előd | M. Minucius Augurinus II és A. Sempronius Atratinus II |
| Utód | C. Iulius Iullus és P. Pinarius Mamercinus Rufus |
| Született | i. e. 6. század Róma |
| Elhunyt | i. e. 5. század Róma |
| Szülei | - |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Spurius Larcius témájú médiaállományokat. | |
Spurius Larcius[1][2] (cognomene Rufus vagy Flavus) az ókori Római Köztársaság egyik patríciusa volt, aki kétszer viselt consuli hivatalt, először i. e. 506-ban, másodszor pedig i. e. 490-ben.[3]
Élete
[szerkesztés]A Larcius család (Lartius vagy Largius változatban is ismertek) etruszk származású volt, nevük a Lars személynévből ered.[4]}}[2][5] Spurius fivére, Titus Larcius kétszer viselt consuli tisztséget és ő volt az első római dictator.[6][7][8][9] Spurius harmadik neve (cognomen) Halikarnosszoszi Dionüsziosznál Flavus ("sárga"),[10] más forrásokban Rufus ("vörös"), mindkettő hajszínre utal;[11][12] lehet hogy a fivéreket hajuk színe alapján különböztették meg.[13]
Lars Porsenna támadása
[szerkesztés]Miután a rómaiak i. e. 509-ben elűzték a királyukat, Lucius Tarquinius Superbust és kikiáltották a köztársaságot, a következő évben Clusium etruszk királya, Lars Porsenna hadat üzent nekik, hogy visszaültesse Tarquiniust a trónjára (vagy hogy meghódítsa a várost). Az első csatát elveszítő rómaiak a Tiberisen átívelő Pons Sublicius hídon keresztül vonultak vissza. Az üldöző etruszkokat Horatius Cocles tartotta fel a hídfőnél, akihez Titus Livius szerint szégyenérzete miatt csatlakozott Spurius Larcius és Titus Herminius Aquilinus is, mindketten "mind családjuk, mind tetteik miatt jó hírű férfiak."[14][15] A három férfi Róma akkori lakosságának három törzsét képviselte, Horatius a latinokat, Herminius a szabinokat, Larcius pedig az etruszkokat.[16] Míg ők feltartották a támadókat, társaik a másik oldalon lebontották a hidat; amikor az már majdnem járhatatlan volt, Horatius visszaküldte két bajtársát, majd amikor leomlott, maga is visszaúszott.[14][15][17][18][19]
Lars Porsenna ezután ostromzár alá vette Rómát, katonái a környéken fosztogattak. Az akkori consul, Publius Valerius Publicola csapdát állított fel az egyik ellenséges csapatnak; Sp. Larcius azt a bekerítő könnyűgyalogos csapatot vezette, amelyik a Porta Collinánál állt lesben.[20]
Tisztségei
[szerkesztés]I. e. 506-ban a köztársaség negyedik évében Sp. Larciust választották consulnak, társa Titus Herminius volt, akivel együtt védték a hidat. Ebben az évben Lars Porsenna ismét követet küldött, hogy fogadják vissza Tarquiniust. A rómiak a legelőkelőbb patríciusokból álló követséget küldtek Clusiumba és meggyőzték Porsennát hogy inkább meghalnak de nem fognak Tarquinius uralma alatt élni. Békét kötöttek és az etruszk király elengedte túszait.[21]
A következő évben, i. e. 505-ben Sp. Larcius Publius Postumius Tubertus consul legatusa volt a szabinok elleni háborúban.[22][23] 504-ben ő vagy fivére P. Valerius Publicola consul alvezéreként szolgált, szintén a szabinok ellen.[24][25]
I. e. 490-ben ismét consuli tisztséget viselt Quintus Sulpicius Camerinus Cornutus mellett.[10][11][26] 488-ban ő is Sulpicius is azon öt volt consul között volt, akiket a Róma ellen vonuló Coriolanus ellen küldtek.[27][28] A következő évben praefectus urbi (városparancsnok) tisztséget viselt.[29][30] 482-ben ő volt a második a két interrex közül aki a szenátus felhatalmazása alapján lefolytatta a consulválasztást; elődje Aulus Sempronius Atratinus nem tudta megszervezni a választást a törvény által engedélyezett öt napon belül.[31][32] Ugyanebben az évben Sp. Larcius támogatta a Veii elleni háborút.[33]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Broughton I, pp. 6, 9, 10
- ↑ a b Ogilvie, p. 259
- ↑ Dictionary of Greek and Roman Biography and Mythology, vol. II, p. 175 ("Flavus, Lartius", No. 1).
- ↑ Chase, p. 129.
- ↑ Dictionary of Greek and Roman Biography and Mythology, vol. II, p. 723 ("Lartia Gens").
- ↑ Dictionary of Greek and Roman Biography and Mythology, vol. II, p. 175 ("Flavus, Lartius", No. 2).
- ↑ Livy, ii. 18, 21.
- ↑ Dionysius, v. 50, 59, 60, 71, 76, 77.
- ↑ Broughton, vol. I, pp. 9, 10 (notes 2, 3), 11, 12.
- ↑ a b Dionysius, vii. 68.
- ↑ a b Chronography of 354.
- ↑ Broughton, vol. I, pp. 5–11, 14.
- ↑ Chase, p. 110.
- ↑ a b Livy, ii. 10.
- ↑ a b Dionysius, v. 24, 25.
- ↑ Niebuhr, History of Rome, vol. i, p. 542.
- ↑ Valerius Maximus, iii. 2. § 1.
- ↑ Plutarch, "The Life of Poplicola", 16.
- ↑ Polybius, vi. 55.
- ↑ Livy, ii. 11.
- ↑ Livy, ii. 15.
- ↑ Dionysius, v. 39.
- ↑ Broughton, vol. I, p. 7.
- ↑ Dionysius, v. 41.
- ↑ Broughton, vol. I, p. 8.
- ↑ Broughton, vol. I, p. 18 (and note 1).
- ↑ Dionysius, viii. 22.
- ↑ Broughton, vol. I, p. 19.
- ↑ Dionysius, viii. 64.
- ↑ Broughton, vol. I, p. 20.
- ↑ Dionysius, viii. 90.
- ↑ Broughton, vol. I, p. 23.
- ↑ Dionysius, viii. 91.
Irodalom
[szerkesztés]- Polybius, Historiae (The Histories)
- Dionysius of Halicarnassus, Romaike Archaiologia (Roman Antiquities)
- Titus Livius , History of Rome
- Valerius Maximus, Factorum ac Dictorum Memorabilium (Memorable Facts and Sayings)
- Lucius Mestrius Plutarchus , Parallel Lives
- Chronography of 354
- Thomas Babington Macaulay, Lays of Ancient Rome, Longman, London (1842)
- Dictionary of Greek and Roman Biography and Mythology, William Smith, ed., Little, Brown and Company, Boston (1849)
- George Davis Chase, "The Origin of Roman Praenomina", in Harvard Studies in Classical Philology, vol. VIII, pp. 103–184 (1897)
- T. Robert S. Broughton, The Magistrates of the Roman Republic, American Philological Association (1952–1986).
- Robert Maxwell Ogilvie, Commentary on Livy, books 1–5, Clarendon Press, Oxford (1965)
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Spurius Larcius című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
| Elődei: P. Valerius Publicola III és M. Horatius Pulvillus II |
 |
Utódai: M. Valerius Volusus és P. Postumius Tubertus |
| Elődei: M. Minucius Augurinus II és A. Sempronius Atratinus II |
|
Utódai: C. Iulius Iullus és P. Pinarius Mamercinus Rufus |
