Sporochnaceae
 | ||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
| Nemzetségek[1] | ||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Sporochnaceae témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Sporochnaceae témájú kategóriát. |
A Sporochnacaeae a barnamoszatok (Phaeophyceae) Sporochnales rendjének egyetlen ismert családja. Legtöbb ismert faja fonalas algákból áll a szálak alapján lévő köztes félgömb alakú sejtek révén növekedéssel.[3]
Történet
[szerkesztés]A Sporochnaceae családot Greville 1830-ban,[2] a Sporochnalest Sauvageau 1926-ban írta le.[1]
Parke és Dixon 1976-ban a Desmarestiales közeli rokonaként írták le rendszertani jelentőségű közös jellemzők, például a heteromorf életszakaszok, az oogámia és az álparenchimás hajtás alapján.[4]:472
Adl et al. 2019-es rendszertanában a Sporochnales 5 nemzetséggel szerepel a többi barnamoszatrendhez hasonlóan közvetlenül a barnamoszatok alá rendelve.[1]
Genetika
[szerkesztés]2014-ben 3 fajának volt szekvenált génje vagy génrészlete, ezek a Bellotia eriophorum, a Carpomitra costata és a Sporochnus pedunculatus.[5]
Rendszertan
[szerkesztés]A Sporochnaceae Adl et al. 2019-es rendszertana szerint 5 nemzetsége (Bellotia, Carpomitra, Nereia, Sporochnus, Tomaculopsis) van.[1] Silberfeld és Rousseau 2014-es barnamoszat-rendszertana 11 nemzetséget különböztetett meg: az Austronereia, Encyothalia, Lucasia, Perisporochnus, Perithalia, Sporochnema nemzetségeket e klád alá rendelte.[6]
110–155 millió évvel ezelőtt alakult ki a Desmarestiales, Laminariales, Ectocarpales stb. kládokhoz hasonlóan.[7] A Desmarestialesszel és a Laminarialesszel kládot alkot.[8]
Morfológia
[szerkesztés]Szervezet
[szerkesztés]A gametofiton és a nála nagyobb sporofiton hajszálfonalas álparenchimás. A gametofiton akár mikroszkopikus is lehet, míg a sporofiton jellemzően makroszkopikus.[9]
Molekuláris adatok alapján feltehetően a Nereia lophocladia morfológiája ősi, a többi Sporochnaceae-faj levezetettebb morfológiájú.[9]
Sejt
[szerkesztés]A sporofiton sejtenként több elszórt lemezes plasztiszában nincs pirenoid.[1] Hímivarsejtje hátulsó ostora kissé hosszabb, plasztiszai, melyekből csak 1 vagy 2 van az ivarsejtben, töredezettek, és nem állnak kapcsolatban a maggal, és nincs szemfoltja vagy ostorkiemelkedése, míg a zoospóra rendelkezik szemfolttal, és elülső ostora hosszabb, mint a hátulsó.[10]
Biokémia
[szerkesztés]A Perithalia capillaris biszprenilfenolokat termel, melyek közül egy biszprenilkinon in vitro csökkentheti a humán neutrofilek általi szuperoxid-szintézist és a HL60 sejtvonal szaporodását is.[11] A 2-(3-metilbut-2-enil)-4-(1,1-dimetilprop-2-enil)fenol korábban is ismert volt a P. caudata és S. pedunculatus fajokból, azonban Sansom et al. 2007-ben felfedeztek egy 2H-1-benzopirán-származékot, a 2,2-dimetil-5-(1,1-dimetilprop-2-enil)-2H-1-benzopirán-4-olt. A természetben e vegyületek csak a Sporochnaceae fajaiban ismertek, és előállíthatók közös 2-(3-metilbut-2-enil)fenol prekurzorból, mely a természetben nem ismert.[11]
A 2-(3-metilbut-2-enil)-4-(1,1-dimetilprop-2-enil)fenol antimikrobiális vegyület.[11]
Ökológia
[szerkesztés]Könnyen megjelenhet invazív Laminariales-fajok Evechinus chloroticus-betelepítéssel való kiirtása után fennmaradt területeken: például az új-zélandi Fjordland területén 17 hónap után gyakori faj lett.[12]
A N. lophocladia súlyosan veszélyeztetett faj, és kizárólag Új-Dél-Walesben és Victoriában ismert.[9]
Életciklus
[szerkesztés]Ivaros szaporodása oogámiával történik. Nemzedékváltakozása heteromorf.[1]
A S. pedunculatus életciklusát Caram 1965-ben, a Perithalia caudata életciklusát Müller, Clayton és Germann 1985-ben, a Carpomitra cabrerae életciklusát Motomura, Kawaguchi és Sakai 1985-ben írták le. Bár egyes nemzetsége mikrohajtásairól a Laminaria nemzetséghez hasonló anterídiumokat mutattak ki, nem volt egyértelmű leírás petesejtekről vagy oogóniumokról. Egyes esetekben a sporofiton közvetlenül a mikrohajtáson megtermékenyítés nélkül megjelenőnek tűnt.[4]
Az utód embriogenezise során az az anyai szövethez fizikailag kapcsolódik a tövön keresztül.[13]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c d e f g Adl SM, Bass D, Lane CE, Lukeš J, Schoch CL, Smirnov A, Agatha S, Berney C, Brown MW, Burki F, Cárdenas P, Čepička I, Chistyakova L, Del Campo J, Dunthorn M, Edvardsen B, Eglit Y, Guillou L, Hampl V, Heiss AA, Hoppenrath M, James TY, Karnkowska A, Karpov S, Kim E, Kolisko M, Kudryavtsev A, Lahr DJG, Lara E, Le Gall L, Lynn DH, Mann DG, Massana R, Mitchell EAD, Morrow C, Park JS, Pawlowski JW, Powell MJ, Richter DJ, Rueckert S, Shadwick L, Shimano S, Spiegel FW, Torruella G, Youssef N, Zlatogursky V, Zhang Q (2019. január). „Revisions to the Classification, Nomenclature, and Diversity of Eukaryotes”. J Eukaryot Microbiol 66 (1), 4–119. o. DOI:10.1111/jeu.12691. PMID 30257078. PMC 6492006.
- ↑ a b Greville RK. Algae Britannicae, or descriptions of the marine and other inarticulated plants of the British islands, belonging to the order Algae; with plates illustrative of the genera. Edinburgh; London: McLachlan & Stewart; Baldwin & Cradock, [i*–iii*], [i]–lxxxviii, [1]–218, pl. 1–19. o.
- ↑ Pound FE. The Biology of the Algae. Edward Arnold Ltd. (1962)
- ↑ a b Müller DG, Clayton MN, Germann I (1985. május 21.). „Sexual reproduction and life history of Perithalia caudata (Sporochnales, Phaeophyta)”. Phycologia 24 (4), 467–473. o. DOI:10.2216/i0031-8884-24-4-467.1.
- ↑ Silberfeld T, Rousseau F, de Reviers B (2014). „An Updated Classification of Brown Algae (Ochrophyta, Phaeophyceae)”. Cryptogamie, Algologie 35 (2), 117–156. o. DOI:10.7872/crya.v35.iss2.2014.117. ISSN 0181-1568.
- ↑ Silberfeld T, Rousseau F, de Reviers B (2014). „An updated classification of brown algae (Ochrophyta, Phaeophyceae)”. Cryptogamie, Algologie 35 (2), 117–156. o. DOI:10.7872/crya.v35.iss2.2014.117. ISSN 0181-1568. (Hozzáférés: 2025. április 7.)
- ↑ Kawai H, Hanyuda T, Draisma SG, Wilce RT, Andersen RA (2015. szeptember 27.). „Molecular phylogeny of two unusual brown algae, Phaeostrophion irregulare and Platysiphon glacialis, proposal of the Stschapoviales ord. nov. and Platysiphonaceae fam. nov., and a re-examination of divergence times for brown algal orders”. J Phycol 51 (5), 918–928. o. DOI:10.1111/jpy.12332. PMID 26986888. PMC 5054896.
- ↑ Peters AF. „Ribosomal DNA sequences support taxonomic separation of the two species of Chorda: reinstatement of Halosiphon tomentosus (Lyngbye) Jaasund (Phaeophyceae, Laminariales)”. Eur J Phycol 33, 65–71. o. DOI:10.1080/09670269810001736543. (Hozzáférés: 2025. április 12.)
- ↑ a b c Yee NR, Finley L, Roberts A, Kelaher B, Millar AJK. „Re-discovery of the critically endangered marine brown alga, Nereia lophocladia (Order Sporochnales) at Coffs Harbour, NSW, Australia”. Mar Biodivers 49, 527–529. o. DOI:10.1007/s12526-017-0796-y.
- ↑ Kawai H, Kurogi M. „A summary of the morphology of chloroplasts and flagellated cells in the Phaeophyceae”. Korean J Phycol 7, 33–43. o. (Hozzáférés: 2025. április 12.)
- ↑ a b c Sansom CE, Larsen L, Perry NB, Berridge MV, Chia EW, Harper JL, Webb VL (2007. december 1.). „An antiproliferative bis-prenylated quinone from the New Zealand brown alga Perithalia capillaris”. J Nat Prod 70 (12), 2042–2044. o. [2017. augusztus 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1021/np070436t. PMID 18052030. (Hozzáférés: 2025. április 11.)
- ↑ Atalah J, Hopkins GA, Forrest BM (2013. november 15.). „Augmentative biocontrol in natural marine habitats: persistence, spread and non-target effects of the sea urchin Evechinus chloroticus”. PLoS One 8 (11), e80365. o. DOI:10.1371/journal.pone.0080365. PMID 24260376. PMC 3829863.
- ↑ Boscq S, Billoud B, Theodorou I, Joemmanbaks T, Dufourt T, Charrier B (2024. október 15.). „MUM, a maternal unknown message, inhibits early establishment of the medio-lateral axis in the embryo of the kelp Saccharina latissima”. Development 151 (20), dev202732. o. DOI:10.1242/dev.202732. PMID 39190296. PMC 11423915.