Spokane (Washington)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Spokane
A belváros
A belváros
Spokane zászlaja
Spokane zászlaja
Közigazgatási adatok
Ország Amerikai Egyesült Államok
Állam Washington
MegyeSpokane megye
Rang város
Alapítás éve1871
Polgármester David Condon
(Republikánus Párt)
Irányítószám
Lista
  • 99201–99220
  • 99223–99224
  • 99228
  • 99251–99252
  • 99256
  • 99258
  • 99260
  • 99299
Körzethívószám 509
Testvérvárosai
Lista
Népesség
Népesség208 916 fő (2010. ápr. 1.)[1] +/-
Népsűrűség1173 fő/km²[2]
Földrajzi adatok
Tengerszint feletti magasság562 m
Terület180,01 km²
- ebből vízi1,91 km²
Időzóna Pacific Time Zone
UTC−08:00
Elhelyezkedése
Spokane (Washington állam)
Spokane
Spokane
Pozíció Washington állam térképén
é. sz. 47° 39′ 32″, ny. h. 117° 30′ 00″Koordináták: é. sz. 47° 39′ 32″, ny. h. 117° 30′ 00″
Elhelyezkedése Spokane megyében
Elhelyezkedése Spokane megyében
Spokane honlapja
A Wikimédia Commons tartalmaz Spokane témájú médiaállományokat.

Spokane (kiejtése: spoʊˈkæn) az Amerikai Egyesült Államok északnyugati részén, Washington állam Spokane megyéjében elhelyezkedő város, a megye székhelye. A Spokane-i episzkopális és római katolikus egyházmegye püspöki székvárosa. A 2010. évi népszámlálási adatok alapján 208 916 lakosa van.

Történet[szerkesztés]

Spokane 1895-ben
Az 1974-es világvásár helyszíne

A területen már 8–13 ezer évvel is éltek vadászó-gyűjtögető életmódot folytatók;[3] a szpokén (szalisul „a nap gyermekei”[4][5][* 1]) indiánok vagy ezen őslakosok, vagy az USA közepén elterülő Nagy-Alföld egykori lakóinak leszármazottai.[6] Az első fehér telepesek kérdésére az őslakosok azt válaszolták, hogy felmenőik északról származnak. A 19. században a Northwest Fur Company két prémvadászt küldött a Sziklás-hegységtől nyugatra;[7] őket a szpokének szent embereknek tartották, és télre a Colville folyótól északra szállást és élelmet biztosítottak nekik.[8]

Kereskedőhely[szerkesztés]

David Thompson kereskedő volt az első európai, aki a mai Washington keleti részére lépett.[9] A férfi a mai Idaho és Montana területén egy-egy kereskedőházat (Kullyspell és Saleesh) létesített, majd nyugatra kezdett terjeszkedni. Jacques Raphael Finlay és Finan McDonald prémvadászok 1810-ben[9] a Spokane folyó mentén létrehozták a Spokane kereskedőházat,[10] amely 1826-ig működött.[4] A Sziklás- és a Cascade-hegység közötti kereskedelmet tizenhat éven át biztosító helyet előbb a British North West Company, később pedig a Hudson’s Bay Company üzemeltette. Miután utóbbi vállalat felvásárolta az előbbit, a kereskedőpont feladatait a Colville erőd vette át, így a Spokane kereskedőház jelentősége csökkent.[11]

Samuel Parker tiszteletes 1836-os jelentése alapján 800 indián élt itt.[12] Marcus és Narcissa Whitman az indiánok és az oregoni ösvényen át érkezők számára Walla Wallától délre egészségügyi ellátóhelyet hozott létre. Miután 1847-ben a Whitman házaspárt megölték, Cushing Eells tiszteletes emlékükre megalapította a Whitman Főiskolát, valamint létrehozta a térség első templomát.[13]

Két évvel Washington Territórium megalapítása után, 1853-ban Isaac Stevens a Millwoodtól nem messzi folyami átkelőnél békét ajánlott Spokane Garry törzsfőnöknek.[14][15] Miután 1858-ban George Wright ezredes csapatai a jakima háborúban több győzelmet is arattak az őslakosok felett,[16] egyre több telepes jelent meg a térségben.[17][18]

Amerikai telepesek[szerkesztés]

Az 1818-as szerződés értelmében Oregon amerikai–brit uralom alatt állt; miután az oregoni ösvényen sok telepes érkezett, a terület hovatartozásáról vita kezdődött, amelyet az 1846-os megállapodás zárt le.

Az első amerikai telepesek J.J. Downing és S.R. Scranton, akik 1871-ben települtek le a mai Spokane területén, és a vízeséstől délre fűrésztelepet létesítettek.[19][20] James N. Glover és Jasper Matheney 1873-ban felismerték a terület értékességét, így a fűrésztelepet és a 65 hektáros területet négyezer dollárért megvásárolták.[21] A két férfi megtudta, hogy a Northern Pacific Railroad Company egyik vasúti fővonala erre fog haladni,[19] azonban az építkezés többszöri halasztása és a nyomvonal körüli viták miatt Matheney eladta részesedését Glovernek,[22][* 2] aki később sikeres üzletember és Spokane második polgármestere lett;[23] ma „Spokane atyjaként” ismerik.[24]

1880-ban a helységtől 90 km-re a vasútépítés biztonsága és egy jövőbeli település kijelölése érdekében létrejött a Spokane erőd.[25] 1881. június 30-án a vasút elérte a várost, így számos európai telepes költözött ide.[26][27] Spokane 1881. november 29-én kapott városi rangot;[28] első polgármestere Robert W. Forrest, a képviselőtestület pedig hét tagból áll; fizetésük nincs.[29]

Miután 1883-ban aranyat, ezüstöt és ólmot találtak a környéken, számos érdeklődő jelent meg;[30] a bányászati láz 1892-ig tartott,[31] mivel Spokane-ben minden olcsó volt „a lovaktól a serpenyőkig”,[32] valamint jól kiépített volt a vasúti infrastruktúra.[33][* 3]

A város növekedése 1889. augusztus 4-ig tartott, amikor a délután hat óra után felcsapó lángokban a kereskedelmi negyed megsemmisült.[34] A tűzoltók műszaki hiba miatt nem tudtak vízhez jutni,[35] így a szomszédos épületek felrobbantásával próbálkoztak a lángok elfojtásával. A tűzben egy ember meghalt és 32 épület megsemmisült.[34]

A belvárost később újjépítették,[36][* 4] a település neve pedig „Spokane-re” változott.[* 5] David H. Stratton történész szerint ekkor a belvárosban számos irodát, bankot, üzleteket, hoteleket és más kereskedelmi egységeket emeltek. 1889 és 1896 között a Spokane folyó áradásai miatt a hat építés alatt lévő híd mindegyike leomlott.[37] Miután az 1890-es években Roslyn bányáit bezárták, számos afroamerikai keresett itt munkát; 1890-ben két afroamerikaiaknak szánt templom is épült: egy baptista és egy episzkopális.[38] 1892-ben a James J. Hill által alapított Great Northern Railway elérte az 1924-ben Spokane-hez csatolt Hillyardot,[39] ezzel a terület az USA nyugati oldalának egyetlen vasúti csomópontja lett, ami sok embert vonzott ide.[36][40][41][42]

20. század[szerkesztés]

A helyi gazdaság növekedése az 1910-es években hirtelen megállt, a népességszám pedig csökkenésnek indult.[9] Mivel a bányák és más természeti erőforrások a helyiektől országos cégekhez kerültek, a befektetési lehetőségek száma is csökkent. A szegényebbeken eluralkodott a nyugtalanság, mivel az ügynökségek az állásokra való jelentkezésért díjat számítottak fel, a cégek néha pedig a vesztegetés módszerével is éltek azért, hogy dolgozók nagyobb csoportját egyszerre elküldhessék a vállalatuktól.[43] A dolgozók szakszervezetének és más egyesülések megalakulásával a bűnözés az 1890-es és 1900-as években növekedésnek indult;[44][45] a szakszervezet sikerességét látva számos, a nyugati államokból származó dolgozó érkezett Spokane-be; közülük sokakat letartóztattak.[46]

Miután a 20. század fordulóján a bányaipar hanyatlásnak indult, a térségben a mezőgazdaság és a fafeldolgozás lett a meghatározó iparág;[47] utóbbit segítette a hirtelen növekedésnek induló népességszám, illetve a közlekedési infrastruktúra megléte, így a térségben a faanyagok többsége Spokane-ből származott.[48] A vasúti szállítás díjai magasak voltak: a Minneapolisi kereskedők az ide szánt árut először Seattle-be küldték, és onnan érkezett vissza, mivel így jelentősebb összeget takaríthattak meg.[40][49][* 6]

Korábban úgy gondolták, hogy a Palouse régióban a dombvidék miatt nem lehet búzát termeszteni, azonban az 1850-es években részben ezek megléte segített a termelés megkezdésében.[51] A vasúti és közúti kapcsolatok segítettek a kereskedésben;[52] a helyi termelők New Yorkba, Liverpoolba és Tokióba is exportáltak.[53]

1915. december 15-én kora reggel összedőlt a Division utcai híd; a balesetben öten meghaltak és több mint húsz ember megsérült, azonban a szerkezetet hamar újjépítették.[54] Az 1920-as népszámláláskor kiderült, hogy többezer ember hagyta el a várost;[9] a település vezetői ezért úgy döntöttek, hogy a helységet a családok számára alkalmas, nyugalmas helyként hirdetik.[55] A bányákból, erdőkből és farmokról származó áruk általi kereslet megcsappant, azonban a második világháborúban kifejezetten megnőtt az alumínium iránti igény.[56]

Több évtizednyi stagnálás után az 1850-es években megalapították a Spokane Unlimitedet, amelynek célja a belváros revitalizációja.[57] Miután a vasúti vágányokat áthelyezték a Havermale-szigetre,[58] a belváros volt az első környezetbarát világvásár helyszíne;[59][60] a területen ma a Riverfront Park található.[61]

Az 1981-es válság során az ezüst, a faáruk és a termények ára lecsökkent,[62] és a gyártóiparban sokan vesztették el munkájukat.[63] A válság érintette a helyi alumíniumgyárat, melynek következtében sok embert elbocsátottak, a nyugdíjakat csökkentették, 1998–1999-ben pedig sztrájk tört ki. Az üzem 2002-ben csődbe ment;[64] a termelést 2005-ben kezdték újra. A válságot követően a város gazdaságában egyre jelentősebbé kezdtek válni a kutatócégek és könnyűipari üzemek.[62]

21. század[szerkesztés]

A huszonegyedik században a város továbbra is próbálja gazdaságát a gyártóipar helyett a szolgáltatásokra alapozni.[63] A gyógyászati és egészségügyi szektorban történő befektetéseknek köszönhetően az egyetemi negyedben két orvosi iskola is létrejött,[65][66][67] azonban a magasabb béreket kínáló munkahelyek száma kevés, a szegénység és a bűnözés mértéke pedig nagy.[63]

A River Park Square Mall 1999-es megnyitásával a belváros fejlődésnek indult: megnyílt a Spokane Area, bővítették a kongresszusi központot,[68] illetve több kulturális helyszínt és hotelt is felújítottak,[69][70] valamint elkészült a WSU gyógyszerészeti iskolájának épülete is.

Földrajz és éghajlat[szerkesztés]

Topográfia[szerkesztés]

A Spokane-vízesés

Spokane a Spokane folyó partján, a kanadai határtól 369 km-re fekszik. A város legalacsonyabb pontja 490 méter, a legmagasabb pedig 790 méter.[71]

A város a Sziklás-hegység ökorégiójában fekszik a Selkirk- és a Coueur d’Alane-hegységtől nyugatra, egyben átmenetet képez a Columbia-medence és a környező fenyőerdők között.[72][73]

Élővilág[szerkesztés]

A város a Sziklás-hegység ökorégiójában fekszik, így mind a flóra, mind a fauna változatos. A térségben a sűrű erdők és a gyér tisztások egyaránt megtalálhatóak;[74] az alacsonyabb magasságokon gyakori a sárga- és a duglászfenyő. Utóbbi Spokane város szimbóluma; a fafaj első magvait David Douglas botanikus gyűjtötte be 1826-ban.[75]}[76]}[* 7]

A térségben 70 emlős-, 16 hüllő- és kétéltű-, 168 madár- és 41 halfaj fordul elő.[77] Gyakoriak a ragadozók; decemberben és januárban a lazacokra vadászó rétisasok nagyobb populációja figyelhető meg.[78] A helyi vizekben leggyakrabban előforduló hal a Washington hivatalos halának választott szivárványos pisztráng.[79] Az erdők leggyakoribb nagyvadai a fekete és grizzly medvék, a sziklás-hegységi vapitik, a vadjuhok és a pumák;[80] emellett fehérfarkú és öszvérszarvasok, továbbá jávorszarvasok nagyobb populációja is él itt. Az utóbbi időkben elkezdődött a szürkefarkasok visszatelepítése.[81]

Ugyan a környékbeli erdők nagyobbrészt érintetlenek, a fakitermelés és a lakott területek növekedése miatt az erdei karibuk és a héják élőhelyének nagysága csökken.[82]

Éghajlat[szerkesztés]

Spokane éghajlata száraz nyári kontinentális (a Köppen-skála szerint Dsb),[83] azonban a hőmérséklet alapján a település a leghidegebb hónapban a meleg nyári mediterrán (Csb) éghajlat alá is sorolható.[84][85]

Spokane éghajlati jellemzői
HónapJan.Feb.Már.Ápr.Máj.Jún.Júl.Aug.Szep.Okt.Nov.Dec.Év
Rekord max. hőmérséklet (°C)16,717,222,832,235,641,142,242,236,730,620,615,642,2
Átlagos max. hőmérséklet (°C)1,14,49,413,919,423,328,328,322,814,45,60,014,3
Átlagos min. hőmérséklet (°C)−3,9−3,30,02,86,710,013,313,38,32,8−1,1−5,03,7
Rekord min. hőmérséklet (°C)−34,4−31,1−23,3−10,0−4,40,62,81,7−5,6−13,9−29,4−31,7−34,4
Átl. csapadékmennyiség (mm)453541334132161517305958422
Forrás: The Weather Channel[86]


Népesség[szerkesztés]

Népesség különböző években
Év Népesség Vált. (%)
1880350
189019 9225592%
190036 84885%
1910104 402183,3%
1920104 4370%
1930115 51410,6%
1940122 0015,6%
1950161 72132,6%
1960181 60812,3%
1970170 516−6,1%
1980171 3000,5%
1990177 1963,4%
2000195 62910,4%
2010208 9166,8%
2018 (becsült)219 190[87]
Népszámlálási adatok[88]
2015-ös becslés[89]

A Spokane megyét magába foglaló spokane-i agglomerációnak a 2018-as becslés alapján 573 490 lakosa van.[90] Az USA költségvetési hivatala a területet a keletre fekvő Coeur d’Alane-i agglomerációval együtt a Spokane–Coeur d’Alane-i összetett statisztikai körzetként tartja számon, melynek a 2017-es becslés szerint 721 873 lakosa van.[91]

Spokane-t korábban erősen kritizálták a diverzitás és a multikulturalizmus hiánya miatt,[92][93] de ezen a téren az elmúlt évtizedekben javult a helyzet. A Szovjetunió felbomlása után sok orosz és ukrán érkezett a térségbe;[94] a 2000-es adatok szerint a megyében 7700-an (a városban 4900-an) laknak, ezzel ők adják a helyi lakosság két százalékát.[95] Az oroszok, ukránok és a spanyolajkúak után a legnagyobb létszámú csoport a Csendes-óceáni szigetekről származóké, amely népcsoport az egyik leggyorsabban növekszik.[96] 1974-ig a városban egy nagyobb méretű kínai negyed is volt,[97] ahol főleg japánok éltek, akik a közeli vasútépítéseken dolgoztak. Az 1940-es években az ázsiaiak száma megfogyatkozott, és az 1974-es világvásárra a negyedet lebontották.[98]

Spokane, Coeur d’Alane és Idaho egy része korábban népszerű volt egyes gyűlöletcsoportok körében.[99] Az alacsony diverzitás miatt a térség népszerű volt a fehér homogén közösséget keresők körében; Richard Butler mérnök 1974-ben az Árja Nemzetek szervezethez köthető, fehér felsőbbrendűséget hirdető templomot hozott létre az idahói Haydenben.[100] Az Árja Nemzetek tagjai több gyűlölet- és terrorcselekményért voltak felelősek. 2000-ben a Southern Poverty Law Center polgári peres eljárásban 6,3 millió dollárt követelt a csoporttól, így annak haydeni ága csődbe ment. 2011-ben a Martin Luther King napi felvonuláson egy hátizsákban csőbombát találtak és hatástalanítottak;[101] az elkövető az Addyben élő Kevin William Harpham volt.[102] A Southern Poverty Law Center jelenleg három gyűlöletkeltő csoportot tart nyílván a régióban: egy muszlimellenes, egy holokauszttagadó és egy általános gyűlöletcsoportot.[103]

2010[szerkesztés]

A 2010-es népszámláláskor a városnak 208 916 lakója, 87 271 háztartása és 49 204 családja volt. A népsűrűség 1173 fő/km2. A lakóegységek száma 94 291, sűrűségük 529,4 db/km2. A lakosok 86,7%-a fehér, 2,3%-a afroamerikai, 2%-a indián, 2,6%-a ázsiai, 0,6%-a a Csendes-óceáni szigetekről származik, 1,3%-a egyéb-, 4,6%-a pedig kettő vagy több etnikumú. A spanyol vagy latino származásúak aránya 5% (3,4% mexikói, 0,3% Puerto Ricó-i, 0,2% kubai, 1,2% egyéb spanyol vagy latino származású.)

A háztartások 26,3%-ában élt 18 évnél fiatalabb. 38,5% házas, 12,9% egyedülálló nő, 5% egyedülálló férfi, 43,6% pedig nem család. 34,2% egyedül élt; 11%-uk 65 éves vagy idősebb. Egy háztartásban átlagosan 2,31 személy élt; a családok átlagmérete 2,97 fő.

A medián életkor 35 év volt. A város lakóinak 22,4%-a 18 évesnél fiatalabb, 8,8% 18 és 24 év közötti, 27,6%-uk 25 és 44 év közötti, 25,1%-uk 45 és 64 év közötti, 12,8%-uk pedig 65 éves vagy idősebb. A lakosok 48,8%-a férfi, 51,2%-a pedig nő.[104]

Vallási megoszlás[szerkesztés]

Az egyházi levéltár 2010-es felmérése szerint a spokane-i körzetben 64 277 evangélikus, 682 fekete protestáns, 24 826 protestáns, 66 202 katolikus és 31 674 egyéb vallású élt; 339 338 pedig nem hívő.[105] 2016-ban a térségben legalább három zsidó hitközség működött.[106][107][108]

Az első spokane-i zsinagógát 1892. szeptember 14-én alapította az Emanu-El gyülekezet,[109] az első mecset (Spokane Islamic Center) pedig 2009-ben nyílt meg.[110] Az USA nyugati partja az „egyház nélküliek övébe” tartozik az egyházi tagság és a hívők számának alacsony aránya miatt.[111] Spokane az 1913-ban alapított római katolikus[112] és az 1929-ben alapított episzkopális[113] egyházmegyék székhelye. Az 1999-ben megnyitott Spokane Washington Temple Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza temploma.[114]

Gazdaság[szerkesztés]

A Peyton Building, a tőzsde egykori székhelye

Mivel Spokane farmok és bányák között helyezkedik el, fontos vasúti csomóponttá és árucsere-középponttá vált.[115][116] Az 1880-as évek elején Washington keleti részén aranyat és ezüstöt találtak; az ásványokban gazdag Coeur d’Alane felé tartó bányászok tárgyi szükségleteit a város biztosította.[30] A bányák ma is Észak-Amerika legtermelékenyebb ásványlelőhelyeinek számítanak.[117]

A természeti erőforrások mindig fontos szerepet játszottak Spokane gazdaságában.[47] A huszadik század elején a bányaipar hanyatlani kezdett; ekkor helyét a mezőgazdaság és a faipar vette át. A vizek és vasutak mentén dolgozó favágók és bányászok is Spokane-be jártak vásárolni.[118] A város életében mindig nagy szerepet játszott a mezőgazdaság; a délre fekvő Palouse régió[119] az USA egyik legnagyobb búzatermő vidéke.[120] A helyi farmerek New York, Liverpool és Tokió kikötőibe is exportáltak búzát, haszonállatokat és más termékeket;[51] az áruk célállomása napjainkban a Távol-Kelet.[121] A térségben több borászat és kézműves sörfőzde is található.[122][123] A huszadik század elejére Spokane-ben az ipar helyét fokozatosan a kereskedelem vette át.[124]

A helyi gyártóipar húzóágazatai a fafeldolgozás, az ételipar, a nyomtatás és publikáció, a fémnemesítés és -gyártás, valamint a műszaki cikkek és közlekedési eszközök előállítása.[125] A bányászat, a faipar és a mezőgazdaság ma is fontos szerepet tölt be, azonban helyüket egyre inkább a high-tech szektor veszi át.[62] Az új iparágak megjelenése ellenére a gazdaság rossz helyzetben van; a városokat a legkevesebb munkalehetőség szerint rangsoroló listán Spokane 2012-ben[126] és 2015-ben is az első lett,[127] 2014-ben pedig a negyedik helyre került; továbbá 2009-ben egy üzleti csalássorozat miatt a Forbes a települést az „átverések városa” címmel tüntette ki;[128] ezen eseménysorozatot 1998-ban, 2002-ben[129] és 2011-ben is észlelték.[130]

2013-ban a legnagyobb foglalkoztatók az állam, a tankerület, a Providence kórháza, a Fairchild légitámaszpont 92. bombázóraja, valamint a megye voltak.[131] A tizenhat éven felüliek foglalkoztatását figyelembe véve a vezető iparágak az oktatás, az egészségügy és a szociális ellátórendszer (26,5 százalék), a kiskereskedelem (12,7 százalék), valamint a művészeti és a szórakoztatóipar, valamint a kikapcsolódáshoz kapcsolódó ipar és az éttermek (10,4 százalék). Spokane a térség kereskedelmi, gyártóipari, közlekedési, egészségügyi, illetve bevásárló és szórakoztató központja.[125][132] 2017-ben a spokane-i agglomeráció GMP-je (agglomerációs össztermék) 25,5 millió amerikai dollár volt.

A gazdaság élinkítése érdekében a településen állami támogatással egy vállalkozásindítás-segítő központot hoztak létre.[133]

Politika[szerkesztés]

A törvényszék

Spokane 1886 óta a megye székhelye; előtte a rangot Cheney városa viselte.[134] Az önkormányzat végrehajtó és törvényhozói testületeinek tagjai pártfüggetlenek.[135]

Szövetségi szinten Spokane városa Washington állam ötödik választókerületében fekszik; a kerület képviselője 2005 óta a republikánus Cathy McMorris Rodgers; a szenátusban a várost a demokrata Maria Cantwell képviseli. A 2012-es elnökválasztás során a megye 41,5%-a Mitt Romney-ra szavazott Barack Obama ellenében;[136] a választópolgárok a marihuána legalizációját 52,2%-kal támogatták, az azonos neműek házasságát pedig 55,9%-kal elutasították. A helyi születésű Tom Foley 30 éven át volt a képviselőház elnöke, azonban az 1994-es „republikánus forradalom” idején leváltották;[137] 1860 óta ez volt az első eset, hogy a szavazók egy hivatalban lévő házelnök eltávolítására voksoljanak.[138]

Bűnözési ráta[szerkesztés]

2012-ben a spokane-i agglomerációban 1000 emberre 64,8 bűneset jutott; az állami átlag 38,3.[139] Az erőszakos bűncselekmények aránya 3,8 (az állami átlag 2,5); a tulajdon elleni bűncselekményeké 61 (az állami átlag 35,8). A NeighborhoodScout szerint Spokane az USA-beli városok egy százalékánál biztonságosabb.[140]

A tulajdon elleni bűnesetek fele a város 6,5%-ára korlátozódik;[141] 2010-ben és 2011-ben az országos autólopások tekintetében Spokane a negyedik helyen állt. A droghasználat (főleg crack) és az autós lövöldözések többsége az 1990-es évek elején történt; utóbbi esetből 1993-ban négyet regisztráltak.[142] 1990-ben a sorozatgyilkos Robert Lee Yates tizenhárom prostituáltat gyilkolt meg Spokane vörös lámpás negyedében, és elmondása szerint Tacomában további kettőt ölt meg.[143] Miután a városi rendőrséget körzeti alapon szervezték újra, a bűnözés csökkent.[144] A Spokane megyei elítéltek 6,21%-a van állami börtönökben, azonban a feltételesen szabadlábra kerülők 16,73%-a valamely megyei intézménybe érkezik.[145]

A városi rendőrkapitányság a 2000-es és 2010-es években is az országos hírekbe került az esetleges rendőri visszaélések miatt; a legismertebb eset Otto Zehm 2006-os halála;[146] az értelmi fogyatékos férfit lopással gyanúsították meg, és gumibottal megverték, valamint sokkolót alkalmaztak ellene.[147] Zehmről később kiderült, hogy ártatlan volt. A rendőrség az esetet követően átvizsgálta a belső szabályzatot, valamint testkamerákat szerzett be.[148]

Városszerkezet[szerkesztés]

Kerületek[szerkesztés]

Spokane kerületei változatos képet mutatnak: míg South Hill a viktoriánus, addig az északi városrészek a modern kor stílusjegyeit viselik. A történelmi helyek jegyzékében tizennyolc városi kerület szerepel.[60][149]

Riverside a belvárost és az üzleti negyedet foglalja magában; a belvárostól délre fekvő területeket összefoglalóan South Hillként említik. A belvárosban található a városháza, a Riverfront Park, a kongresszusi központ, a művészeti központ; a sportarénának és a megyei törvényszéknek West Central kerület ad otthont. A belvárostól nyugatra fekszik a legrégebbi és legsűrűbben lakott városrész, a történelmi Browne’s Addition. A város látványosságának számító Monroe utcai híd East Central kerületet köti össze az egyetemi és a nemzetközi városrésszel.

A történelmi városrészben több, Anna brit királynő korabeli stílusban épült kastély is található és itt van a Northwest Museum of Arts and Culture is.[150] Egykor Hillyard kerületben volt a Great Northern Railway kocsiszíne, amelyet a magas adók miatt a városhatáron kívül hoztak létre. A Marker utcai üzleti negyed az első városi körzet, amely szerepel a történelmi helyek jegyzékében. A városrész lakóházainak többsége a vasútépítésen dolgozó munkások (közülük sokan bevándorlók volak) elszállásolására épült. A város egyre növekvő orosz, ukrán és délkelet-ázsiai lakossága jelenleg főleg Hillyard kerületben él.[39][151][152]

Épített környezet[szerkesztés]

Kereskedelmi és középületek[szerkesztés]

A katedrális

A nevezetes és történelmi épületek többsége Riverside kerületben és a belváros üzleti negyedében található; az 1889-es tűzesetet követően a házak többségét (például az óratorony, a The Spokesman-Review székhelye, a katedrális vagy a vízműszolgáltató Post utcai alállomása[153]) neoromán stílusban építették újjá.[34]

A város több épületét is az 1886-ban Spokane-be költöző Kirtland Kelsey Cutter tervezte;[63] a banki ügyintézőként dolgozó Cutter első alkotása a saját családja számára tervezett Hohenstein faház,[154] de az ő nevéhez fűződik a Spokane Club, a Monroe utcai híd, az elektromos alállomás és a Davenport Hotel is. Utóbbi szálloda 1914 szeptemberében nyílt meg, és több, akkor még újnak számító technológiát (felvonó és légkondícionálás) is megvalósítottak benne.[69]

A modern idők egyik legjelentősebb építésze a századközepi városkép kialakításában közreműködő Warren C. Heylman,[155] aki az 1960-as és 1970-es években számos lakóházat és építészeti díszítőelemeket tervezett. Heylman nevéhez fűződik a The Parkade, a nemzetközi repülőtér, a regionális egészségház és a Hangman-völgyben a Latah patak felett futó híd is.[156]

A Spokane-ben jellemző építészeti stílusok még az art déco (városháza, Fox Theater); a neoreneszánsz (törvényszék, San Marco lakótömb); a neoklasszicista (Hutton Building, Bring Crosby Theater); „Chicago School” (Liberty Building, régi városháza); továbbá a modern (The Parkade, Ridpath Hotel). A város legmagasabb épülete (88 m) a Bank of America pénzügyi központja.[153]

Lakóövezetek[szerkesztés]

Browne’s Addition kerület lakóházai a nyugati parton a 19. század és 1930 között népszerű stílusokban épültek fel.[150][157] Az 1893-as chicagói világvásáron felépült Idaho Building mellett több iparmágnás (például Patrick „Patsy” Clark, illetve Daniel és Austin Corbin) lakóházait is Kirtland Kelsey Cutter irodája tervezte.[158]

A huszadik században kialakult városrészekben főleg a kisebb, 1-2 szintes házak a jellemzőek; Hillyard épített környezete 85%-ban történelmi épületekből áll.[159] A főleg északi irányban terjeszkedő kerületek házai egységesek, mögöttük pedig az áru- ész szemétszállítást lehetővé tevő átjárók húzódnak; ez a kialakítás az északi és déli városhatár mellett Kendall Yards városrészre is jellemző.[160]

Infrastruktúra[szerkesztés]

Oktatás[szerkesztés]

A Gonzaga Egyetem temploma

Az 1904-ben Andrew Carnegie által alapított Spokane-i Közkonyvtár a főépület mellett öt telephellyel rendelkezik.[161] Az intézmény gyűjteményében főleg a térséget bemutató könyvek, folyóiratok, térképek, fotók és kormányzati dokumentumok találhatóak.[162]

Az 1889-ben létrehozott Spokane Public Schools Washington második legnagyobb tankerülete; a 34 általános iskolában, hat középiskolában és hat gimnáziumban harmincezer diák tanul.[163][164] A közintézmények mellett a városban előkészítő iskolák, illetve magán és egyházi üzemeltetésű intézmények is megtalálhatóak; a Spokane-i római katolikus egyházmegye fennhatósága alá 11 spokane-i iskola tartozik.[165]

A településen több felsőoktatási intézmény is működik; a magánkézben lévő Gonzaga és Whitworth egyetemek mellett két közösségi főiskola (Spokane-i Közösségi Főiskola és Spokane Falls Közösségi Főiskola) is található a városban. A Gonzaga Egyetemet Joseph Cataldo jezsuita pap,[166] a Whitworth Egyetemet[167] pedig a presbiteriánus egyház hozta létre.[168] A Riverpoint Campuson két másik intézmény, a Kelet-washingtoni Egyetem[169] és a Washingtoni Állami Egyetem[170] is tartanak fenn telephelyet; utóbbi intézmény ápolási[171] és orvostudományi[172] iskolái találhatóak itt. A városban működik a Washingtoni Egyetem WWMAI-programjához kapcsolódó orvostudományi iskola[173] és a Mukogawa Női Egyetem egy telephelye is.[174]

Közlekedés[szerkesztés]

Utcák[szerkesztés]

A kelet–nyugati irányú utak a sugárút, míg az észak–déli utak az utca nevet viselik. A fontosabb sugárutak a Francis, a Wellesley, a Mission, a Sprague és a 29., míg a fontosabb utcák a Maple–Ash, a Monroe, a Division, a Hamilton, a Greene–Market és a Ray–Freya. A várost a Division Street keleti és nyugati, míg a Sprague Avenue északi és déli oldalakra osztja fel. A legtöbb üzlet Spokane-ben a Division Streeten, míg Spokane Valley-ben a Sprague Avenue-n található. A Division Street északi szakasza a város legforgalmasabb közlekedési folyosója: az Interstate 90-et a U.S. Route 2 és a U.S. Route 395 csomópontjával összekötő utat naponta negyvenezer jármű használja.[175]

Spokane-ben a gyalogos és kerékpáros infrastruktúrája gyér, így a legtöbb utazáshoz autó szükséges.[176] Egyes belvárosi üzletek között a gyalogos közlekedést üveghidak biztosítják.[177][178]

Közúti közlekedés[szerkesztés]

Az Interstate 90 nyugatról indulva Spokane-en át Missouláig halad. A U.S. Route 2 és a U.S. Route 395 az I-90-ről leágazva a Division Streeten át halad, majd szétválik: a US 2 Kanada, a US 395 pedig Newport felé fut.[179] A Palouse-hegység környéki közlekedés a U.S. Route 195-ön lehetséges. Az állami közlekedési hatóság a North Spokane Corridor megépítésével kívánja a torlódásokat csökkenteni.[180]

Közösségi közlekedés[szerkesztés]

Az STA Plaza

Spokane-ben a motorizációt megelőzően a személy- és áruszállítást villamosok és távolsági autóbuszok biztosították. Az első, ló vontatta villamosok 1888-tól jártak;[181] a vonalak nyomai néhol ma is láthatóak. 1922-ben a csökkenő igény miatt a villamosközlekedést korlátozták; 1936 augusztusára minden vonal megszűnt, azonban egyes járatokon később autóbuszok jártak.[182] A tömegközlekedést jelenleg a Spokane Transit Authority biztosítja 156 busszal; a cég 640 négyzetkilométernyi szolgáltatási területe a megye lakosságának 85%-át éri el.[183] A járatok többsége az STA Plaza pályaudvarról indul; az Amtrak vonatai és a Greyhound Lines távolsági buszai a Spokane Intermodal Centernél állnak meg. A város az Empire Builder InterCity-vonat megállója;[184] a járat a Spokane, Portland and Seattle Railway egykori vágányain halad. Spokane egy nagyobb vasúti csomópont, továbbá a Montana Rail Link nyugati végállomása.[185]

Légi közlekedés[szerkesztés]

A nemzetközi repülőtér

A Spokane-i nemzetközi repülőtér Washington állam második legnagyobb légikikötője, ahonnan hat személy- és két áruszállító légitársaság indít járatokat.[186] A reptér „GEG” azonosítója az 1960-as évekből ered: a repülőtér eredetileg Harold Geiger őrnagy nevét viselte.[187]

Az 1913-ban megnyílt Felts repülőtér jelenleg magángépeket szolgál ki, azonban a második világháborúig a személyszállító gépek is ide érkeztek. A James Buell Felts pilótáról elnevezett reptér 1927-ben az elsők között volt ,amely a kereskedelmi hivataltól megkapta a légikikötői rangot.[188]

Közművek[szerkesztés]

A település víz- és csatornahálózatáért az önkormányzat, a szemétszállításért pedig Spokane megye felel.[189] A megye és a város közötti együttműködés keretében Spokane-ben egy hulladékégető és egy hulladékfeldolgozó is működik; az előbbi által előállított árammal az üzemet működtetik, a felesleget pedig a Puget Sound Energy számára értékesítik.[190] A Spokane megyét és Idaho állam egy részét is kiszolgáló[191] víztározó kapacitása közel négybillió liter, emellett vize kifejezetten tiszta.[192][* 8]

A földgázt és az elektromos áramot az Avista Corporation, a telefont és az internetet pedig a CenturyLink és a Comcast biztosítja. A városban három gát működik; az Upriver az önkormányzat tulajdonában van, az általa generált áramot az Avistának értékesítik,[193] míg az Upper Falls és a Monroe Street gátak az Avistáé, ezek 10–15 megawatt energiát termelnek.[194]

Parkok és kikapcsolódás[szerkesztés]

A Duncan Kert

A város 1907-ben az Olmsted Testvérek vállalatot kérte fel a település parkjainak megtervezésére.[195] A közparkok többségét már az első világháború előtt létrehozták, ezzel Spokane az egyik első nyugati város, ahol kiterjedt parkhálózat épült ki.[196][197] Spokane-ben 17 négyzetkilométeren 87 közpark (a legnagyobbak a Riverfront Park, a Manito Park és Botanikus Kert, a Riverside Állami Park, a Spokane-hegyi Állami Park, a Mihály arkangyal Missziója Állami Park, a Plantes Ferry Pihenőövezet, a John A. Finch Arborétum, és a Dishman-völgyi Tájvédelmi Körzet), továbbá hat uszoda található.[198]

Az 1974-es világvásár helyszínén kialakított, 40 hektár területű Riverfront Park a város legnagyobb rendezvényeinek helye; a parkban egy felvonó, továbbá a Charles I. D. Looff által 1909-ben készített körhinta is megtalálható. A Manito Park és Botanikus Kert ad otthont az európai reneszánsz stílusú Duncan Kertnek, továbbá a Nisinomija Japánkertnek is.[199] A belvároshoz közel eső Riverside Állami Parkban hegymászásra, kerékpározásra és lovaglásra van lehetőség.[200]

Spokane térségében számos túraútvonal halad, melyek egy részét felhagyott vasútvonalak mentén jelölték ki; a legnagyobb ilyen a kőburkolattal rendelkező, 60,4 kilométer hosszú Spokane River Centennial Trail, amely az idahói határig fut.[201]

Egészségügy[szerkesztés]

A városnak hat kórháza van, melyből négy nyújt teljeskörű ellátást.[202] Az egészségügy Spokane egyik legnagyobb iparága, az intézmények hatóköre egészen a kanadai határig terjed.[203] A legnagyobb ellátócégek a Sacred Heart kórházat működtető Providence Health & Services, illetve a Deaconnes kórházat üzemeltető Multicare Health System.[204] A nonprofit vállalatok által fenntartott intézmények a belvárosban találhatóak.[205] A Mann–Grandstaff Veterans Affairs Medical Center[206] mellett a gyermek-ortopédiákat fenntartó Shiners Hospital egy klinikája is Spokane-ben található.[207]

Kultúra[szerkesztés]

Színházak[szerkesztés]

A Fox Theater

Spokane művészeti helyszínei Davenport, Garland és East Sprague kerületekben találhatóak meg.[208] A minden hónap első péntekén (a legnépszerűbbek a februári és októberi időpontok) megrendezett First Friday Artwalk a helyi kereskedők és művészek népszerűsítésére irányul.[209] A legtöbb galéria és színház Davenport kerületben helyezkedik el: itt található a Knitting Factory koncertterem és az art déco stílusra visszaállított Fox Theater,[210] amely a város szimfonikus zenekarának koncerthelyszíne. A 2006-ban Bing Crosby nevét felvevő[211] Metropolitan Performing Arts Centert 1988-ban újították fel. A stand-up művészek a Spokane Comedy Clubban léphetnek fel. A település legnagyobb színházüzemeltetője a The Modern Theater, azonban a közösségi színház mellett más, kisebb csoportok által üzemeltetett helyszínek is működnek. A legnagyobb kiállításoknak a First Interstate Center for the Artsban biztosítanak helyszínt. Spokane 1974-ben, 2004-ben és 2015-ben is elnyerte az All-America díjat.[212]

A kritikusok szerint Spokane-ben szükség lenne egy bármely zenekar által használható próbateremre. A településen egy jazz-zenekar is működik.[213]

Múzeumok[szerkesztés]

A város legnevezetesebb múzeuma a 19. századi kastélyok között található Northwest Museum of Arts and Culture. A Smithsonian Intézet társintézményében indián műalkotások mellett regionális és országos utazó kiállítások is megtekinthetőek.[214][215]

A belvárosban fekvő Mobius Science Center és a Mobius Children’s Museum célja a tudományok népszerűsítése a fiatalok körében.[216][217] A Gonzaga Egyetemen működő Jundt Art Museum 260 négyzetméteren különböző nyomatokat,[218] illetve Dale Chihuly üvegszobrai mellett festményeket, kerámiákat és kárpitokat is kiállít.[219] Szintén az egyetemen található meg Bing Crosby szülőháza, ahol a róla elnevezett szobában körülbelül 200 elemből álló gyűjtemény tekinthető meg.[220]

Rendezvények és események[szerkesztés]

Spokane-ből indult Sonora Smart Dodd mozgalma, amely kiharcolta, hogy az apák napja az USA-ban ünnepnap legyen;[221] erre először 1910. június 19-én került sor.[222] Az ötletet az egyik metodista episzkopális templom anyák napi szertartása adta.[223]

Május első vasárnapján kerül sor a 12,01 kilométer hosszú Lilac Bloomsday Run futó- és gyalogversenyre, amelyen külföldiek is részt vesznek.[224] A szintén májusban megrendezett Lilac Festival a katonák elismerésére, a fiatalok ünneplésére és a régió bemutatására irányul.[225] A város becenevét („Lilac City”; „A májusi orgona városa”) a területen a 20. század óta megtalálható orgonabokorról kapta.[226] A júniusi Spokane Hoopfest a legnagyobb 3×3-as kosárlabdaverseny.[227] A város legnépszerűbb rendezvénye a Riverfront Parkban hat napon át tartó Pig Out in the Park, ahol ételkóstolásra van lehetőség, emellett különféle együttesek lépnek fel.[228]

A februári nemzetközi filmfesztiválon dokumentum- és rövidfilmeket mutatnak be a világ minden részéről,[229] a novemberi Spokane Gay & Lesbian Film Festivalon pedig az LMBT-közösséggel kapcsolatos alkotásokat mutatnak be.[230]

A szomszédos Spokane Valley-ben található Expo Center ad otthont a Spokane County Interstate Fairnek.[231] Az áprilisi japán hét a Nisinomijával való testvérvárosi kapcsolatról emlékezik meg;[232] a programokon a Mukogawa, a Gonzaga, a Whitworth és más környékbeli egyetemek hallgatói vesznek részt. A Spokane Pride-ot júniusban tartják,[233] emellett reneszánsz bemutatóra[234] és polgárháborús megemlékezésekre[235] is rendszeresen sor kerül.

Média[szerkesztés]

A The Spokesman-Review székhelye

A város napilapja a The Spokesman-Review, amelynek hétfőtől szombatig 76 291, vasárnap pedig 95 939 példányát értékesítik.[236] Az újság az 1890-es évek elejéig kiadott Spokane Falls Review és Spokesman lapok összevonásával született, mai nevén először 1894. július 29-én publikálták;[237][238] később a Spokane Daily Chronicle is a The Spokesman-Review-hoz került.[239][240][* 9] A településen adják ki a The Pacific Northwest Insider alternatív lapot, az LGBT személyeket célzó Q View Northwestet, a Gonzaga Egyetem hallgatói által szerkesztett The Gonzaga Bulletint, a The Spokane Journal of Business kétheti üzleti magazint, illetve a szülőknek szánt Kids Newspapert. Spokane-ben a különböző témakörökre fókuszáló közösségi lapok is megjelennek, mint például a Garland kerületben élőket célzó The Garland Times, illetve a Spokane Coeur d’Alane Living életmódmagazin.[241]

Az Arbitron (ma Nielsen Audio) adatai alapján a régió az USA 94. legnagyobb rádiós piaca: a 12 év feletti rádióhallgatók száma 532 100 fő.[242] A városban 28 rádióadó üzemel;[243] a leghallgatottabbak a KKZX-FM (klasszikus rock), a KQNT-AM (hírek), a KXLY-FM (country), a KISC-FM (kortárs zene), illetve a KZZU-FM (kortárs slágerek).[244] A településen a közrádió egy adója (KPBX-FM) és egy közösségi csatorna (KYRS-FM) is hallható.[245]

Spokane az USA 73. legnagyobb televíziós piaca, a tévénézők 0,366 százaléka itt él.[246] A városban hat csatorna fogható be, amelyek között a legnagyobb kereskedelmi és közcélú csatornák is megtalálhatóak. Spokane-ből biztosítják Kelet-Washington, Észak-Idaho, Északnyugat-Montana és Északnyugat-Oregon televíziós lefedettségét, a kábelcsatornák pedig Dél-Kanada bizonyos területein is befoghatóak. A legnagyobb tévécsatornák a KREM-TV (CBS), a KXLY-TV (ABC), a város legrégebbi, 1952 óta sugárzó csatornája, a KHQ-TV (NBC), a KAYU-TV (FOX), a KSKN-TV (The CW), a KSPS-TV és a KCDT-TV (mindkettő a PBS hálózatának tagja).[247]

Sport[szerkesztés]

A Spokane Veterans Memorial Arena

Mivel Spokane közelében számos folyó, tó, illetve hegy található, a térségben népszerű az úszás, csónakázás, kajakozás, vadvízi evezés, horgászat, síelés, hegymászás, kerékpározás és a túrázás.[248] A város profi baseballcsapata a Spokane Indians, profi jéghokicsapata pedig a Spokane Chiefs. A településen működő két egyetemi sportegyesület a Gonzaga Egyetemhez tartozó Gonzaga Bulldogs, illetve a Whitworth Egyetemhez tartozó Whitworth Pirates.[249]

A Northwest League-ben játszó Spokane Indians 2003 óta a Texas Rangers utánpótlás-nevelő csapataként működik.[250] A Spokane Indians a 6803 fő befogadására alkalmas Avista Stadionban játszik; legnagyobb sikereiket az 1970-es években érték el.[251] A régió csapatai az 1920-as és 1930-as években a Spokane City League keretében mérkőztek meg egymással.[252]

A Spokane Chiefs a Western Hockey League-ben játszó jéghokicsapat; hazai mérkőzéseiket a Spokane Veterans Memorial Arenában rendezik. A Spokane Chiefs 1991-ben és 2008-ban elnyerte a Canadian Hockey League győztesének járó Memorial-kupát.[253]

A város legnagyobb sportcsarnoka a Spokane Veterans Memorial Arena, amely megnyitása óta több neves sporteseménynek is otthont adott: az első itt játszott mérkőzés a Memorial-kupáért zajló 1998-as meccs volt,[254] de korcsolyabajnokságokat is tartottak itt.[255] A 2007-es U.S. Figure Skating Championshipsre 155 ezren váltottak jegyet, így ez volt az itt rendezett eddigi legnépszerűbb esemény.[256]

Testvérvárosok[szerkesztés]

Megjegyzések[szerkesztés]

  1. Az elnevezés a „spukcane” hangutánzó szóból ered, amely hangot a kígyók adnak ki magukból. A szpokén törzsfőnökök szerint ez a hang az „agy energiája”.
  2. Azt a két férfi egyike se tudta, hogy a Sziklás-hegység keleti oldalára csak a Spokane-völgyön át lehet eljutni.
  3. John R. Reavis, az iparkamara titkára 1891-es éves jelentésében méltatta a vasúti infrastruktúra kiépítettségét.
  4. A helyreállítást holland bankárok finanszírozták; 1896-ban az ő tulajdonukban volt a város negyede.
  5. Az 1891-es alapszabály a várost „Spokane Falls” néven említi, azonban később ezt Spokane-re rövidítették.
  6. Miután a város panaszt emelt a gyakorlat ellen, 1892-ben a kereskedelmi szövetség egyetértését fejezte ki, azonban egy szövetségi döntés ezt felülbírálta. Később a Hepburn Act révén a települést perbe fogták, azonban az ügyben Spokane javára döntöttek.[50]
  7. A felfedezés pontos körülményei vitatottak.
  8. A The Spokesman-Reivew-ban 1900-ban közölt eredmények szerint a vízben köbcentiméterenként 7–8 baktériumot találtak; a víz száz feletti baktérium esetén számít szennyezettnek.
  9. A The Spokesman-Review 1894 óta családi vállalkozásként működik, valamint napjainkban a KHQ-TV is a Cowles családé.

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. 2010 Demographic Profile Data. Népszámlálási Hivatal. (Hozzáférés: 2019. december 22.)
  2. 2010
  3. Ruby & Brown (2006) 5. oldal
  4. a b Phillips 134–135. oldal
  5. Ruby & Brown (2006) 7–8. oldal
  6. Ruby & Brown (2006) 5–6. oldal
  7. Ruby & Brown (2006) 34. oldal
  8. Ruby & Brown (2006) 35. oldal
  9. a b c d Stratton 35.oldal
  10. Kit Oldham: The North West Company establishes Spokane House in 1810. (angol nyelven). HistoryLink.org, 2003. január 23. (Hozzáférés: 2020. január 21.)
  11. Meinig 69. oldal
  12. Ruby 75. oldal
  13. Cassandra Tate: Missionaries Marcus and Narcissa Whitman begin their journey to the Northwest, one day after their wedding, on February 19, 1836. (angol nyelven). HistoryLink.org, 2014. május 8. (Hozzáférés: 2020. január 21.)
  14. Cassandra Tate: Cayuse Indians (angol nyelven). HistoryLink.org, 2013. április 3. (Hozzáférés: 2020. január 21.)
  15. Jim Kershner: Chief Spokane Garry (ca. 1811-1892) (angol nyelven). HistoryLink.org, 2008. augusztus 1. (Hozzáférés: 2020. január 21.)
  16. Stratton 81–83. oldal
  17. Stratton 84. oldal
  18. David Wilma: U.S. Army Colonel George Wright hangs Yakama and Palouse prisoners at the Ned-Whauld River beginning on September 25, 1858. (angol nyelven). HistoryLink.org, 2003. január 29. (Hozzáférés: 2020. január 21.)
  19. a b Kensel (1971) 19. oldal
  20. David Wilma: J. J. Downing and S. R. Scranton file claims and build a sawmill at Spokane Falls in May 1871. (angol nyelven). HistoryLink.org, 2003. január 27. (Hozzáférés: 2020. január 21.)
  21. Schmeltzer 39. oldal
  22. Kensel (1971) 20. oldal
  23. Durham 362–363. oldal
  24. Schmeltzer 40. oldal
  25. Kit Oldham: U.S. Army establishes Fort Spokane at the junction of the Spokane and Columbia rivers in 1882. (angol nyelven). HistoryLink.org, 2003. március 4. (Hozzáférés: 2020. január 21.)
  26. Kensel (1971) 23. oldal
  27. David Wilma: First train arrives at Spokane Falls on June 25, 1881. (angol nyelven). HistoryLink.org, 2003. január 28. (Hozzáférés: 2020. január 21.)
  28. Laura Arksey: Spokane Falls (later renamed Spokane) is incorporated as a first-class city on November 29, 1881. (angol nyelven). HistoryLink.org, 2009. október 3. (Hozzáférés: 2020. január 21.)
  29. Durham 362. oldal
  30. a b Stratton 28. oldal
  31. Kensel (1971) 88–89. oldal
  32. Kensel (1971) 85. oldal
  33. Kensel (1971) 85–89. oldal
  34. a b c Laura Arksey: Great Spokane Fire destroys downtown Spokane Falls on August 4, 1889. (angol nyelven). HistoryLink.org, 2006. március 20. (Hozzáférés: 2020. január 21.)
  35. Schmeltzer 42–43. oldal
  36. a b Schmeltzer 44.oldal
  37. Creighton 7. oldal
  38. Williamson 7. oldal
  39. a b Jim Kershner: Spokane Neighborhoods: Hillyard – Thumbnail History (angol nyelven). HistoryLink.org. (Hozzáférés: 2020. január 31.)
  40. a b Malone 201. oldal
  41. Stratton 32. oldal
  42. Railway Employees’ Magazine. (angolul) 6. kötet. San Francisco (Kalifornia): Stanford Egyetem. 1911. Hozzáférés: 2020. jan. 21.  
  43. Ross Rieder: IWW formally begins Spokane free-speech fight on November 2, 1909. (angol nyelven). HistoryLink.org, 2005. június 22. (Hozzáférés: 2020. január 21.)
  44. Stratton 148–151. oldal
  45. Kienholz 209–210. oldal
  46. Stratton 152. oldal
  47. a b Kensel (1971) 25. oldal
  48. Kensel (1971) 28–29, 31. oldal
  49. Durham 598. oldal
  50. Durham 599–603. oldal
  51. a b Stratton 119. oldal
  52. Stratton 126–127. oldal
  53. Stratton 127. oldal
  54. Creighton 82. oldal
  55. Stratton 35–36. oldal
  56. Stratton 38. oldal
  57. Stratton 211–212. oldal
  58. Stratton 215. oldal
  59. Stratton 207. oldal
  60. a b Knute Berger: Preserving state’s heritage: Why Spokane is central (angol nyelven). Crosscut, 2012. november 6. [2012. november 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. január 21.)
  61. Jim Kershner: President Richard M. Nixon presides over the opening of Expo ’74, Spokane's World's Fair, on May 4, 1974. (angol nyelven). HistoryLink.org, 2014. május 20. (Hozzáférés: 2020. január 21.)
  62. a b c Schmeltzer 87. oldal
  63. a b c d Laura Arksey: Spokane – Thumbnail History (angol nyelven). HistoryLink.org, 2005. szeptember 4. (Hozzáférés: 2020. január 21.)
  64. Jim Kershner: Spokane Valley – Thumbnail History (angol nyelven). HistoryLink.org, 2012. május 25. (Hozzáférés: 2020. január 21.)
  65. UW Medical Education in Spokane (angol nyelven). Washingtoni Egyetem. (Hozzáférés: 2020. január 21.)
  66. Washington’s community based medical school (angol nyelven). Washingtoni Állami Egyetem. (Hozzáférés: 2020. január 21.)
  67. Nicholas K. Geranios: With new school opening, medical education surges in Spokane (angol nyelven). The Seattle Times, 2017. február 12. (Hozzáférés: 2020. január 21.)
  68. Spirou 210. oldal
  69. a b Laura Arksey: Davenport Hotel (Spokane) (angol nyelven). HistoryLink.org, 2005. november 29. (Hozzáférés: 2020. január 21.)
  70. Restored Fox Theater in Spokane reopens as the Martin Woldson Theater at the Fox in a gala concert on November 17, 2007. (angol nyelven). HistoryLink.org, 2008. július 2. (Hozzáférés: 2020. január 21.)
  71. Delorme Topo USA 5.0 West Region. (angolul) 5. kiadás. Yarmouth (Maine): DeLorme Publishing. 2004.  
  72. Spokane, WA (angol nyelven). National Weather Service. (Hozzáférés: 2020. január 22.)
  73. Draft: Level III and IV Ecoregions of the Northwestern United States (angol nyelven). Environmental Protection Agency, 2002. május 15. [2019. április 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. január 22.)
  74. Canadian Rocky Mountains Vegetation (angol nyelven). Landscope America. (Hozzáférés: 2020. január 22.)
  75. David Wasson: Ponderosa pine named Spokane’s official city tree (angol nyelven). The Spokesman-Review, 2014. április 22. (Hozzáférés: 2020. január 22.)
  76. Robert Z. Callaham: Pinus ponderosa :A Taxonomic Review With Five Subspecies in the United States (angol nyelven). United States Department of Agriculture, Forest Service, 2013. szeptember. (Hozzáférés: 2020. január 22.)
  77. Canadian Rocky Mountains Wildlife (angol nyelven). Landscope America. (Hozzáférés: 2020. január 22.)
  78. City of Coeur d’Alane (angol nyelven). Idaho Fish and Game Watchable Wildlife Program. (Hozzáférés: 2020. január 22.)
  79. Lowland Lakes (angol nyelven). Washington Department of Fish and Wildlife. (Hozzáférés: 2020. január 22.)
  80. Eastern – Region 1 (angol nyelven). Washinggton Department of Fish and Wildlife. [2010. március 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. január 22.)
  81. Wolf Packs in Washington (angol nyelven). Washington Department of Fish and Wildlife. (Hozzáférés: 2020. január 22.)
  82. Human Impact (angol nyelven). Landscope America. (Hozzáférés: 2020. január 22.)
  83. M. C. Peel, B. L. Finlayson, T. A. McMahon: Updated world map of the Köppen–Geiger climate classification (angol nyelven). Hydrology and Earth System Sciences, 2007. október 11. (Hozzáférés: 2020. február 1.)
  84. M. Kottek, J. Grieser, C. Beck, B. Rudolf, F. Rubel: World Map of Köppen–Geiger Climate Classification (angol nyelven). Meteorol, 2006. (Hozzáférés: 2020. február 1.)
  85. Spokane, WA (angol nyelven). The Weather Channel. [2014. június 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. február 1.)
  86. Spokane, WA (magyar nyelven). The Weather Company. (Hozzáférés: 2019. december 22.)
  87. Population and Housing Unit Estimates Tables (angol nyelven). United States Census Bureau. (Hozzáférés: 2019. december 22.)
  88. Census of Population and Housing (angol nyelven). United States Census Bureau. [2015. május 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. december 22.)
  89. Annual Estimates of the Resident Population for Incorporated Places: April 1, 2010 to July 1, 2015 (angol nyelven). United States Census Bureau. [2016. október 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. december 22.)
  90. Population and Housing Unit Estimates Tables (angol nyelven). United States Census Bureau. (Hozzáférés: 2020. február 1.)
  91. John Stucke: Spokane, Coeur d’Alene now one statistical region (angol nyelven). The Spokesman-Review, 2011. június 8. (Hozzáférés: 2020. február 1.)
  92. A Day for Diversity (angol nyelven). Inlander, 2012. augusztus 14. (Hozzáférés: 2020. február 1.)
  93. Unity in the Community reflects commitment to diversity in the Inland Northwest (angol nyelven). The Fig Tree, 2012. szeptember. (Hozzáférés: 2020. február 1.)
  94. Linda Ashton: Spokane Is New Refugee Magnet For Ex-Soviets – Washington State Among The Country’s Most Popular Destinations For Newcomers (angol nyelven). The Seattle Times, 1994. január 30. (Hozzáférés: 2020. február 1.)
  95. City in eastern Washington state has become home to many Russians and Ukrainians (angol nyelven). Kyiv Post, 2002. május 30. (Hozzáférés: 2020. február 1.)
  96. Tom Sowa: Marshallese making a new life in Spokane (angol nyelven). The Spokesman-Review, 2012. március 4. (Hozzáférés: 2020. február 1.)
  97. Jim Kershner: Spokane’s Japanese Community (angol nyelven). HistoryLink.org, 2007. január 8. (Hozzáférés: 2020. február 1.)
  98. Jim Kershner: Spokane Neighborhoods: Old Chinatown – Trent Alley – Thumbnail History (angol nyelven). HistoryLink.org, 2007. március 30. (Hozzáférés: 2020. február 1.)
  99. Joel Smith: Whitopia, Idaho (angol nyelven). Inlander, 2009. október 15. (Hozzáférés: 2020. február 1.)
  100. Bill Morlin: Some Say Potato, Most Say Aryan Nations (angol nyelven). The Blue Review, 2014. február 11. [2015. április 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. február 1.)
  101. Michael Winter: MLK Day bomb in Spokane contained rat poison, shrapnel (angol nyelven). USA Today, 2011. január 27. (Hozzáférés: 2020. február 1.)
  102. Michael Martinez: Man who placed bomb on MLK Day parade route sentenced to 32 years (angol nyelven). CNN, 2011. december 20. (Hozzáférés: 2020. február 1.)
  103. Hate Map (angol nyelven). Southern Poverty Law Center. (Hozzáférés: 2020. február 1.)
  104. Summary File 1 Dataset (angol nyelven). United States Census Bureau. (Hozzáférés: 2019. december 22.)
  105. Religious Traditions, 2010 (angol nyelven). The Association of Religion Data Archives. [2014. június 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. február 1.)
  106. Our History (angol nyelven). Temple Beth Shalom. (Hozzáférés: 2020. február 1.)
  107. Congregation Emanu-El (angol nyelven)
  108. About Us (angol nyelven). (Hozzáférés: 2020. február 1.)
  109. Jim Kershner: Jewish Community of Spokane (angol nyelven). HistoryLink.org, 2008. július 4. (Hozzáférés: 2020. február 1.)
  110. Mary Stamp: Muslim mosque invites dialogue (angol nyelven), 2009. február 14. (Hozzáférés: 2020. február 1.)
  111. Roger Finke és Christopher Scheitle: Accounting for the Uncounted: Computing Correctives for the 2000 RCMS Data (angol nyelven). Pennsylvaniai Állami Egyetem, 2005. [2012. február 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. február 1.)
  112. About Us (angol nyelven). Spokane-i római katolikus egyházmegye. [2014. november 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. február 1.)
  113. Diocese of Spokane (angol nyelven). Spokane-i episzkopális egyházmegye. [2014. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. február 1.)
  114. Spokane Washington Temple (angol nyelven). Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza. (Hozzáférés: 2020. február 1.)
  115. Stratton 33. oldal
  116. Schmeltzer 41. oldal
  117. Robert Higgs: Coasian Contracts in the Coeur d’Alene Mining District (angol nyelven). Independent Institute, 2004. június 2. (Hozzáférés: 2020. január 31.)
  118. Kensel 31. oldal
  119. Kensel 21. oldal
  120. Wheat (angol nyelven). Agricultural Marketing Resource Center. (Hozzáférés: 2020. január 31.)
  121. Stratton 128. oldal
  122. Kensel 91. oldal
  123. Schmeltzer 93. oldal
  124. Kensel 96–97. oldal
  125. a b Spokane County Profile (angol nyelven). Washington állam, 2001. január. [2007. február 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. január 31.)
  126. No. 1 worst metro area for jobs this fall: Spokane, Wash. (angol nyelven). Forbes. (Hozzáférés: 2020. január 31.)
  127. Spokane, WA (angol nyelven). Forbes. (Hozzáférés: 2020. január 31.)
  128. William P. Barrett: Fraud: Scam Capital of America (angol nyelven). Forbes, 2009. május 25. (Hozzáférés: 2020. január 31.)
  129. Janet Novack, William P. Barrett, Dirk Smillie, Katarzyna Moreno: The Informer (angol nyelven). Forbes, 2002. december 9. (Hozzáférés: 2020. január 31.)
  130. William P. Barrett: The Merry Scamsters of Spokane Strike Again! (angol nyelven). Forbes, 2011. szeptember 22. (Hozzáférés: 2020. január 31.)
  131. Top Employers (angol nyelven). Greater Spokane. [2014. január 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. január 31.)
  132. Jessica Meyers: Should Spokane learn to ’speak Canadian?’ (angol nyelven). The Herald Business Journal, 2007. július 30. [2016. március 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. január 31.)
  133. Business Incubators (angol nyelven). Greater Spokane Valley Chamber of Commerce. (Hozzáférés: 2020. január 31.)
  134. Jim Kershner: Armed Cheney citizens forcibly remove the county seat from Spokane Falls to Cheney on March 21, 1881. (angol nyelven). HistoryLink.org, 2007. augusztus 11. (Hozzáférés: 2020. február 1.)
  135. Spokane Government and Administration (angol nyelven). City of Spokane, Washington. (Hozzáférés: 2020. február 1.)
  136. November 06, 2012 General Election (angol nyelven). Washington állam, 2012. november 27. (Hozzáférés: 2020. február 1.)
  137. Stratton 7–8. oldal
  138. Stratton 8. oldal
  139. Uniform Crime Report Query (angol nyelven). Washington állam. [2014. november 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. február 1.)
  140. Spokane, WA Crime Rates (angol nyelven). NeighborhoodScout. (Hozzáférés: 2020. február 1.)
  141. Meghan M. Cuniff: Property crimes to get new focus (angol nyelven). The Spokesman-Review, 2012. március 31. (Hozzáférés: 2020. február 1.)
  142. Kienholz 188. oldal
  143. James Alan Fox – Jack Levin: Extreme Killing: Understanding Serial and Mass Murder. (angolul) Thousand Oaks: SAGE Publications. 2014. 144. o. ISBN 9781483352800 Hozzáférés: 2020. feb. 1.  
  144. Jonatah Brunt: Spokane Police Department to open two new precincts (angol nyelven). The Spokesman-Review, 2013. október 22. (Hozzáférés: 2020. február 1.)
  145. Joseph Turner: Pierce County: Dumping ground (angol nyelven). The News Tribune, 2006. október 20. (Hozzáférés: 2020. február 1.)
  146. Thomas Clouse: Zehm death a homicide (angol nyelven). The Spokesman-Review, 2006. május 31. [2008. június 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. február 1.)
  147. Nicholas Deshais: Police chief touts progress on Use of Force recommendations (angol nyelven). The Spokesman-Review, 2013. augusztus 22. (Hozzáférés: 2020. február 1.)
  148. Nicholas Deshais: Police chief touts progress on Use of Force recommendations (angol nyelven). The Spokesman-Review, 2013. augusztus 22. (Hozzáférés: 2020. február 1.)
  149. Thousands of Preservationists Will Gather in Spokane, Washington to Discuss the Power of Preservation to Create Jobs, Enrich Communities and Drive Social Change (angol nyelven). National Trust for Historic Preservation. [2012. november 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. január 31.)
  150. a b Stratton 168–169. oldal
  151. Linda Ashton: Spokane Is New Refugee Magnet For Ex-Soviets – Washington State Among The Country's Most Popular Destinations For Newcomers (angol nyelven). The Seattle Times, 1994. június 30. (Hozzáférés: 2020. január 31.)
  152. Tom Sowa: Marshallese making a new life in Spokane (angol nyelven). The Spokesman-Review, 2012. március 4. (Hozzáférés: 2020. január 31.)
  153. a b Spokane (angol nyelven). EMPORIS. (Hozzáférés: 2020. január 31.)
  154. Laura Arksey: Cutter, Kirtland Kelsey (1860-1939) (angol nyelven). HistoryLink.org, 2009. március 23. (Hozzáférés: 2020. január 31.)
  155. Mike Schmeltzer: Spokane a city of Modernist architectural gems (angol nyelven). The Spokesman-Review, 2017. szeptember 24. (Hozzáférés: 2020. január 31.)
  156. Nicholas Deshais: Warren Heylman’s architectural vision ‘all over’ Spokane (angol nyelven). The Spokesman-Review, 2016. július 10. (Hozzáférés: 2020. január 31.)
  157. Browne’s Addition National Register Historic District (angol nyelven). City–County of Spokane Historic Preservation Office. (Hozzáférés: 2020. január 31.)
  158. Stratton 167–173. oldal
  159. Spokane Register of Historic Places Nomination (angol nyelven). City–County of Spokane Historic Preservation Office. (Hozzáférés: 2020. január 31.)
  160. Mike McLean: Greenstone to jump-start urban project (angol nyelven). Spokane Journal of Business, 2010. január 14. (Hozzáférés: 2020. január 31.)
  161. Branch locations & hours (angol nyelven). Spokane-i Közkönyvtár. (Hozzáférés: 2020. január 26.)
  162. Ned M. Barnes Northwest Room (angol nyelven). Spokane-i Közkönyvtár. (Hozzáférés: 2020. január 26.)
  163. Stephen B. Emerson: Spokane: Early Education (angol nyelven). HistoryLink.org, 2008. augusztus 8. (Hozzáférés: 2020. január 26.)
  164. Profile & Performance (angol nyelven). Spokane Public Schools. (Hozzáférés: 2020. január 26.)
  165. Catholic Schools, Diocese of Spokane (angol nyelven). Spokane-i római katolikus egyházmegye. [2014. december 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. január 26.)
  166. Jim Kershner: Gonzaga University (angol nyelven). HistoryLink.org, 2007. február 21. (Hozzáférés: 2020. január 26.)
  167. Laura Arksey: Whitworth College (angol nyelven). HistoryLink.org, 2007. április 21. (Hozzáférés: 2020. január 26.)
  168. Whitworth University. In Center for Student Opportunity: 2011 College Access and Opportunity Guide. (angolul) Naperville: Sourcebooks, Inc. 2010. 408. o. ISBN 9781402244056 Hozzáférés: 2020. jan. 26.  
  169. Spokane (angol nyelven). Kelet-washingtoni Egyetem. (Hozzáférés: 2020. január 26.)
  170. Contact Us (angol nyelven). Washingtoni Állami Egyetem. (Hozzáférés: 2020. január 26.)
  171. Contact US (angol nyelven). WSU Ápolási Főiskola. (Hozzáférés: 2020. január 26.)
  172. About the College (angol nyelven). Elson S. Floyd Orvostudományi Főiskola. (Hozzáférés: 2020. január 26.)
  173. Spokane (angol nyelven). Washingtoni Egyetem. (Hozzáférés: 2020. január 26.)
  174. Mukogawa Fort Wright Institute (angol nyelven). Mukogawa Női Egyetem. (Hozzáférés: 2020. január 26.)
  175. City of Spokane Traffic Flow Map (angol nyelven). City of Spokane, Washington. (Hozzáférés: 2020. január 26.)
  176. Cities & Neighborhoods (angol nyelven). Walk Score. (Hozzáférés: 2020. január 26.)
  177. Spotlight on one of the largest Skywalk systems in the US (angol nyelven). ByCityLight.com, 2006. július 23. (Hozzáférés: 2020. január 26.)
  178. Don Young – Marjorie Young: Adventure Guide to the Pacific Northwest. (angolul) Madison (Dél-Dakota): Hunter Publishing, Inc. 1999. ISBN 9781556508448 Hozzáférés: 2020. jan. 26.  
  179. Washington State Highways 2014–2015 (angol nyelven). Washington State Department of Transportation. [2017. február 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. január 26.)
  180. NSC Quick Facts (angol nyelven). Washington Department of Transportation, 2014. július. [2014. október 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. január 26.)
  181. Creighton 64. oldal
  182. Jim Kershner: Spokane’s Streetcars (angol nyelven). HistoryLink.org, 2007. január 25. (Hozzáférés: 2020. január 26.)
  183. FAQ (Frequently Asked Questions) (angol nyelven). Spokane Transit Authority. [2014. december 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. január 26.)
  184. Spokane, WA (angol nyelven). Amtrak. (Hozzáférés: 2020. január 26.)
  185. Bruce Kelly: Spokane, Wash. (angol nyelven). Trains, 2006. július 26. (Hozzáférés: 2020. január 26.)
  186. Jesse Tinsley: Then and Now: Spokane International Airport (angol nyelven). The Spokesman-Review, 2016. november 21. (Hozzáférés: 2020. január 26.)
  187. Spokane International Airport (angol nyelven). Exclusive Private Jets. (Hozzáférés: 2020. január 26.)
  188. Laura Arksey: Felts Field (Spokane) (angol nyelven). HistoryLink.org, 2008. január 15. (Hozzáférés: 2020. január 26.)
  189. Jonathan Brunt: Spokane cedes control of solid waste system to county (angol nyelven). The Spokesman-Review, 2014. február 11. (Hozzáférés: 2020. január 26.)
  190. Richard Roesler: Plant’s electricity could gain value with ‘renewable’ status (angol nyelven). The Spokesman-Review, 2009. február 25. (Hozzáférés: 2020. január 26.)
  191. Compilation of Information for Spokane Valley–Rathdrum Prairie Aquifer, Washington and Idaho (angol nyelven). United States Geological Survey. (Hozzáférés: 2020. január 26.)
  192. The Spokane Valley-Rathdrum Prairie Aquifer Atlas (angol nyelven). Spokane Aquifer, 2009. (Hozzáférés: 2020. január 26.)
  193. Public Works & Utilities (angol nyelven). City of Spokane, Washington. [2014. március 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. január 26.)
  194. Spokane River Dams (angol nyelven). Avista Corporation. [2016. március 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. január 26.)
  195. Jim Kershner: Olmsted Parks in Spokane (angol nyelven). HistoryLink.org, 2007. július 18. (Hozzáférés: 2020. január 31.)
  196. Schmeltzer 64–65. oldal
  197. Laura Arksey: Spokane Board of Park Commissioners begins its duties on June 1, 1907. (angol nyelven). HistoryLink.org, 2010. április 5. (Hozzáférés: 2020. január 31.)
  198. Parks & Recreation (angol nyelven). City of Spokane, Washington. (Hozzáférés: 2020. január 31.)
  199. Jim Kershner: Expo ’74: Spokane World’s Fair (angol nyelven). HistoryLink.org, 2014. május 28. (Hozzáférés: 2020. január 31.)
  200. Rich Landers: 100 Hikes in the Inland Northwest: Eastern Washington, Northern Rockies, Wallowas. (angolul) Seattle: The Mountaineers Books. 2003. 92. o. ISBN 9780898869088 Hozzáférés: 2020. jan. 31.  
  201. Marge Mueller – Ted Mueller: Washington State Parks: A Complete Recreation Guide. (angolul) Seattle: The Mountaineers Books. 2004. 270. o. ISBN 9780898868937 Hozzáférés: 2020. jan. 31.  
  202. Hospitals in Spokane, Washington (angol nyelven). HealthGrades. [2016. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. január 26.)
  203. Stratton 9. oldal
  204. John Stucke: Providence, CHS have split Spokane’s health care system (angol nyelven). The Spokesman-Review, 2013. március 17. (Hozzáférés: 2020. január 26.)
  205. Mike McLean: WSU Spokane starts work on master-plan update (angol nyelven). Spokane Journal of Business, 2014. február 13. (Hozzáférés: 2020. január 26.)
  206. Mann–Grandstaff VA Medical Center (angol nyelven). U.S. Department of Veteran Affairs. (Hozzáférés: 2020. január 26.)
  207. Locations (angol nyelven). Shiners Hospitals for Children. [2013. december 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. január 26.)
  208. Neighborhood Districts (angol nyelven). Experience Spokane. (Hozzáférés: 2020. január 29.)
  209. First Friday (angol nyelven). Downtown Spokane. (Hozzáférés: 2020. január 29.)
  210. Jim Kershner: Restored Fox Theater in Spokane reopens as the Martin Woldson Theater at the Fox in a gala concert on November 17, 2007. (angol nyelven). HistoryLink.org, 2008. július 2. (Hozzáférés: 2020. január 29.)
  211. Tom Sowa: Met Theater will be renamed to honor Bing Crosby (angol nyelven). The Spokesman-Review, 2006. szeptember 29. (Hozzáférés: 2020. január 29.)
  212. Past Winners of the All-America City Award (angol nyelven). National Civic League. [2014. december 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. január 29.)
  213. Jazz Concerts (angol nyelven). Spokane Jazz Orchestra. (Hozzáférés: 2020. január 29.)
  214. About the MAC (angol nyelven). Northwest Museum of Arts and Culture. (Hozzáférés: 2020. január 29.)
  215. Smithsonian Affiliations (angol nyelven). Smithsonian Intézet. (Hozzáférés: 2020. január 29.)
  216. Mobius Science Center (angol nyelven). Mobius Spokane. [2020. január 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. január 29.)
  217. Mobius Children’s Museum (angol nyelven). Mobius Spokane. [2020. január 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. január 29.)
  218. Ware 339. oldal
  219. Jundt Art Museum (angol nyelven). Gonzaga Egyetem. (Hozzáférés: 2020. január 29.)
  220. Bao 461. oldal
  221. Schmidt 275–276. oldal
  222. Jim Kershner: Father's Day is conceived by Spokane's Sonora Smart Dodd and celebrated for the first time in Spokane on June 19, 1910. (angol nyelven). HistoryLink.org. (Hozzáférés: 2020. január 29.)
  223. Schmidt 276. oldal
  224. History (angol nyelven). Lilac Bloomsday Run. (Hozzáférés: 2020. január 29.)
  225. Spokane Lilac Festival (angol nyelven). Spokane Lilac Festival. (Hozzáférés: 2020. január 29.)
  226. Linda Kiddo: History of the Spokane Lilac Festival (angol nyelven). Spokane Lilac Festival, 2004. február. [2008. április 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. január 29.)
  227. A History: 1990-Present (angol nyelven). Spokane Hoopfest Association. [2014. október 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. január 29.)
  228. Spokane Pig Out in the Park (angol nyelven). Burke Marketing. (Hozzáférés: 2020. január 29.)
  229. Festival (angol nyelven). Spokane International Film Festival. (Hozzáférés: 2020. január 29.)
  230. Spokane Gay & Lesbian Film Festival (angol nyelven). Film Freeway. (Hozzáférés: 2020. január 29.)
  231. About the Fair (angol nyelven). Spokane County. (Hozzáférés: 2020. január 29.)
  232. Japan Week Spokane (angol nyelven). Japan Week Spokane. (Hozzáférés: 2020. január 29.)
  233. About OutSpokane (angol nyelven). OutSpokane. [2015. február 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. január 29.)
  234. The Spokane Renaissance Faire (angol nyelven). The Spokane Renaissance Faire. (Hozzáférés: 2020. január 29.)
  235. The Battle of Cheney (angol nyelven). Spokanecivilwar.com. (Hozzáférés: 2020. január 29.)
  236. U.S. newspaper circulation falls 8,7 percent (angol nyelven). The Seattle Times, 2010. április 26. [2014. október 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. január 27.)
  237. Ralph E. Dyar: News for an Empire: He Story of The Spokesman-Review of Spokane, Washington and of the Field It Serves. (angolul) Caldwell (Idaho): The Caxton Printers. 1952. ISBN 978-1-258-21546-0  
  238. Jim Kershner: Bumpy beginning, but quite a ride (angol nyelven). The Spokesman-Review, 2007. május 19. (Hozzáférés: 2020. május 6.)
  239. Jim Kershner: The Spokesman-Review (Spokane) (angol nyelven). HistoryLink.org, 2012. július 26. (Hozzáférés: 2020. január 26.)
  240. About Spokane daily chronicle. (Spokane, Wash.) 1890–1982. (angolul) Spokane: Chronicle Publishing Coroporation. 1890–1892. Hozzáférés: 2020. jan. 27. OCLC  
  241. Newspapers and Magazines (angol nyelven). Spokane Cares. (Hozzáférés: 2020. január 27.)
  242. Market Surves Schedule & Population Rankings (angol nyelven). Arbitron, 2013. (Hozzáférés: 2020. január 27.)
  243. Radio Stations in Spokane, Washignton (angol nyelven). Radio-Locator. (Hozzáférés: 2020. január 27.)
  244. Nielsen Audio Ratings (angol nyelven). Radio-Online. (Hozzáférés: 2020. január 27.)
  245. Where to Listen (angol nyelven). Spokane Public Radio. (Hozzáférés: 2020. január 27.)
  246. https://www.tvb.org/media/file/Nielsen_2014-2015_DMA_Ranks.pdf (angol nyelven). Nielsen Media Research, Inc.. [2014. október 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. január 27.)
  247. Spokane Television Stations (angol nyelven). Station Index. (Hozzáférés: 2020. január 27.)
  248. 100 best places to live and launch (angol nyelven). CNN. (Hozzáférés: 2020. január 23.)
  249. Recreation & Sports (angol nyelven). Experience Spokane. (Hozzáférés: 2020. január 23.)
  250. John Blanchette: Jewel on Havana Street (angol nyelven), 2008. június 15. (Hozzáférés: 2020. január 23.)
  251. 1970 PCL Champions (angol nyelven). Spokane Indians. (Hozzáférés: 2020. január 23.)
  252. Popejoy 127. oldal
  253. Spokane Chiefs win Memorial Cup (angol nyelven). CBC Sports, 2008. május 25. (Hozzáférés: 2020. január 23.)
  254. 20 Years Ago Today: Portland Wins 1998 Memorial Cup (angol nyelven). Portland Winterhawks, 2008. május 17. (Hozzáférés: 2020. január 23.)
  255. 2010 US Figure Skating Championships Schedule (angol nyelven). Go Figure Skating. (Hozzáférés: 2020. január 23.)
  256. Thomas Clouse: Spokane lands another major skating event: Team Challenge Cup (angol nyelven). The Spokesman-Review, 2015. szeptember 24. (Hozzáférés: 2020. január 23.)

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Spokane, Washington című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Wikivoyage
A Wikivoyage tartalmaz Spokane témájú leírást.
  • USA USA-portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap