Spokane (Washington)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hasonló cikkcímek és megnevezések: Spokane (egyértelműsítő lap).
Spokane
A belváros
A belváros
Spokane zászlaja
Spokane zászlaja
Közigazgatási adatok
Ország Amerikai Egyesült Államok
ÁllamWashington
MegyeSpokane megye
Rangváros
Alapítás éve1871
Névadószpokének (népcsoport)
PolgármesterDavid Condon
(Republikánus Párt)
Irányítószám
Lista
  • 99201–99220
  • 99223–99224
  • 99228
  • 99251–99252
  • 99256
  • 99258
  • 99260
  • 99299
Körzethívószám509
Testvérvárosai
Lista
Népesség
Népesség228 989 fő (2020. ápr. 1.)[1][2]
Népsűrűség1173 fő/km²[3]
Földrajzi adatok
Tengerszint feletti magasság562 m
Terület180,01 km²
- ebből vízi1,91 km²
IdőzónaPacific Time Zone
UTC−08:00
Azonosítók
GNIS
GeoNames5811696
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 39′ 26″, ny. h. 117° 25′ 25″Koordináták: é. sz. 47° 39′ 26″, ny. h. 117° 25′ 25″
Elhelyezkedése Spokane megyében
Elhelyezkedése Spokane megyében
Spokane honlapja
A Wikimédia Commons tartalmaz Spokane témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Spokane (kiejtése: spoʊˈkæn) az Amerikai Egyesült Államok északnyugati részén, Washington állam Spokane megyéjében elhelyezkedő város, a megye székhelye. A Spokane-i episzkopális és római katolikus egyházmegye püspöki székvárosa. A 2010. évi népszámlálási adatok alapján 208 916 lakosa van.

Történet[szerkesztés]

Spokane 1895-ben
Az 1974-es világkiállítás helyszíne

A területen már 8–13 ezer évvel is éltek vadászó-gyűjtögető életmódot folytatók;[4] a szpokén (szalisul „a nap gyermekei”[5][6][* 1]) indiánok vagy ezen őslakosok, vagy az USA közepén elterülő Nagy-Alföld egykori lakóinak leszármazottai.[7] Az első fehér telepesek kérdésére az őslakosok azt válaszolták, hogy felmenőik északról származnak. A 19. században a Northwest Fur Company két prémvadászt küldött a Sziklás-hegységtől nyugatra;[8] őket a szpokének szent embereknek tartották, és télre a Colville folyótól északra szállást és élelmet biztosítottak nekik.[9]

Kereskedőhely[szerkesztés]

David Thompson kereskedő volt az első európai, aki a mai Washington keleti részére lépett.[10] A férfi a mai Idaho és Montana területén egy-egy kereskedőházat (Kullyspell és Saleesh) létesített, majd nyugatra kezdett terjeszkedni. Jacques Raphael Finlay és Finan McDonald prémvadászok 1810-ben[10] a Spokane folyó mentén létrehozták a Spokane kereskedőházat,[11] amely 1826-ig működött.[5] A Sziklás- és a Cascade-hegység közötti kereskedelmet tizenhat éven át biztosító helyet előbb a British North West Company, később pedig a Hudson’s Bay Company üzemeltette. Miután utóbbi vállalat felvásárolta az előbbit, a kereskedőpont feladatait a Colville erőd vette át, így a Spokane kereskedőház jelentősége csökkent.[12]

Samuel Parker tiszteletes 1836-os jelentése alapján 800 indián élt itt.[13] Marcus és Narcissa Whitman az indiánok és az oregoni ösvényen át érkezők számára Walla Wallától délre egészségügyi ellátóhelyet hozott létre. Miután 1847-ben a Whitman házaspárt megölték, Cushing Eells tiszteletes emlékükre megalapította a Whitman Főiskolát, valamint létrehozta a térség első templomát.[14]

Két évvel Washington Territórium megalapítása után, 1853-ban Isaac Stevens a Millwoodtól nem messzi folyami átkelőnél békét ajánlott Spokane Garry törzsfőnöknek.[15][16] Miután 1858-ban George Wright ezredes csapatai a jakima háborúban több győzelmet is arattak az őslakosok felett,[17] egyre több telepes jelent meg a térségben.[18][19]

Amerikai telepesek[szerkesztés]

Az 1818-as szerződés értelmében Oregon amerikai–brit uralom alatt állt; miután az oregoni ösvényen sok telepes érkezett, a terület hovatartozásáról vita kezdődött, amelyet az 1846-os megállapodás zárt le.

Az első amerikai telepesek J.J. Downing és S.R. Scranton, akik 1871-ben települtek le a mai Spokane területén, és a vízeséstől délre fűrésztelepet létesítettek.[20][21] James N. Glover és Jasper Matheney 1873-ban felismerték a terület értékességét, így a fűrésztelepet és a 65 hektáros területet négyezer dollárért megvásárolták.[22] A két férfi megtudta, hogy a Northern Pacific Railroad Company egyik vasúti fővonala erre fog haladni,[20] azonban az építkezés többszöri halasztása és a nyomvonal körüli viták miatt Matheney eladta részesedését Glovernek,[23][* 2] aki később sikeres üzletember és Spokane második polgármestere lett;[24] ma „Spokane atyjaként” ismerik.[25]

1880-ban a helységtől 90 km-re a vasútépítés biztonsága és egy jövőbeli település kijelölése érdekében létrejött a Spokane erőd.[26] 1881. június 30-án a vasút elérte a várost, így számos európai telepes költözött ide.[27][28] Spokane 1881. november 29-én kapott városi rangot;[29] első polgármestere Robert W. Forrest, a képviselőtestület pedig hét tagból áll; fizetésük nincs.[30]

Miután 1883-ban aranyat, ezüstöt és ólmot találtak a környéken, számos érdeklődő jelent meg;[31] a bányászati láz 1892-ig tartott,[32] mivel Spokane-ben minden olcsó volt „a lovaktól a serpenyőkig”,[33] valamint jól kiépített volt a vasúti infrastruktúra.[34][* 3]

A város növekedése 1889. augusztus 4-ig tartott, amikor a délután hat óra után felcsapó lángokban a kereskedelmi negyed megsemmisült.[35] A tűzoltók műszaki hiba miatt nem tudtak vízhez jutni,[36] így a szomszédos épületek felrobbantásával próbálkoztak a lángok elfojtásával. A tűzben egy ember meghalt és 32 épület megsemmisült.[35]

A belvárost később újjáépítették,[37][* 4] a település neve pedig „Spokane-re” változott.[* 5] David H. Stratton történész szerint ekkor a belvárosban számos irodát, bankot, üzleteket, hoteleket és más kereskedelmi egységeket emeltek. 1889 és 1896 között a Spokane folyó áradásai miatt a hat építés alatt lévő híd mindegyike leomlott.[38] Miután az 1890-es években Roslyn bányáit bezárták, számos afroamerikai keresett itt munkát; 1890-ben két afroamerikaiaknak szánt templom is épült: egy baptista és egy episzkopális.[39] 1892-ben a James J. Hill által alapított Great Northern Railway elérte az 1924-ben Spokane-hez csatolt Hillyardot,[40] ezzel a terület az USA nyugati oldalának egyetlen vasúti csomópontja lett, ami sok embert vonzott ide.[37][41][42][43]

20. század[szerkesztés]

A helyi gazdaság növekedése az 1910-es években hirtelen megállt, a népességszám pedig csökkenésnek indult.[10] Mivel a bányák és más természeti erőforrások a helyiektől országos cégekhez kerültek, a befektetési lehetőségek száma is csökkent. A szegényebbeken eluralkodott a nyugtalanság, mivel az ügynökségek az állásokra való jelentkezésért díjat számítottak fel, a cégek néha pedig a vesztegetés módszerével is éltek azért, hogy dolgozók nagyobb csoportját egyszerre elküldhessék a vállalatuktól.[44] A dolgozók szakszervezetének és más egyesülések megalakulásával a bűnözés az 1890-es és 1900-as években növekedésnek indult;[45][46] a szakszervezet sikerességét látva számos, a nyugati államokból származó dolgozó érkezett Spokane-be; közülük sokakat letartóztattak.[47]

Miután a 20. század fordulóján a bányaipar hanyatlásnak indult, a térségben a mezőgazdaság és a fafeldolgozás lett a meghatározó iparág;[48] utóbbit segítette a hirtelen növekedésnek induló népességszám, illetve a közlekedési infrastruktúra megléte, így a térségben a faanyagok többsége Spokane-ből származott.[49] A vasúti szállítás díjai magasak voltak: a Minneapolisi kereskedők az ide szánt árut először Seattle-be küldték, és onnan érkezett vissza, mivel így jelentősebb összeget takaríthattak meg.[41][50][* 6]

Korábban úgy gondolták, hogy a Palouse régióban a dombvidék miatt nem lehet búzát termeszteni, azonban az 1850-es években részben ezek megléte segített a termelés megkezdésében.[52] A vasúti és közúti kapcsolatok segítettek a kereskedésben;[53] a helyi termelők New Yorkba, Liverpoolba és Tokióba is exportáltak.[54]

1915. december 15-én kora reggel összedőlt a Division utcai híd; a balesetben öten meghaltak és több mint húsz ember megsérült, azonban a szerkezetet hamar újjáépítették.[55] Az 1920-as népszámláláskor kiderült, hogy többezer ember hagyta el a várost;[10] a település vezetői ezért úgy döntöttek, hogy a helységet a családok számára alkalmas, nyugalmas helyként hirdetik.[56] A bányákból, erdőkből és farmokról származó áruk általi kereslet megcsappant, azonban a második világháborúban kifejezetten megnőtt az alumínium iránti igény.[57]

Több évtizednyi stagnálás után az 1850-es években megalapították a Spokane Unlimitedet, amelynek célja a belváros revitalizációja.[58] Miután a vasúti vágányokat áthelyezték a Havermale-szigetre,[59] a belváros volt az első környezetbarát világvásár helyszíne;[60][61] a területen ma a Riverfront Park található.[62]

Az 1981-es válság során az ezüst, a faáruk és a termények ára lecsökkent,[63] és a gyártóiparban sokan vesztették el munkájukat.[64] A válság érintette a helyi alumíniumgyárat, melynek következtében sok embert elbocsátottak, a nyugdíjakat csökkentették, 1998–1999-ben pedig sztrájk tört ki. Az üzem 2002-ben csődbe ment;[65] a termelést 2005-ben kezdték újra. A válságot követően a város gazdaságában egyre jelentősebbé kezdtek válni a kutatócégek és könnyűipari üzemek.[63]

21. század[szerkesztés]

A huszonegyedik században a város továbbra is próbálja gazdaságát a gyártóipar helyett a szolgáltatásokra alapozni.[64] A gyógyászati és egészségügyi szektorban történő befektetéseknek köszönhetően az egyetemi negyedben két orvosi iskola is létrejött,[66][67][68] azonban a magasabb béreket kínáló munkahelyek száma kevés, a szegénység és a bűnözés mértéke pedig nagy.[64]

A River Park Square Mall 1999-es megnyitásával a belváros fejlődésnek indult: megnyílt a Spokane Area, bővítették a kongresszusi központot,[69] illetve több kulturális helyszínt és hotelt is felújítottak,[70][71] valamint elkészült a WSU gyógyszerészeti iskolájának épülete is.

Földrajz és éghajlat[szerkesztés]

Topográfia[szerkesztés]

A Spokane-vízesés

Spokane a Spokane folyó partján, a kanadai határtól 148 km-re és Seattle-től 369 km-re fekszik. A város legalacsonyabb pontja 490 méter, a legmagasabb pedig 790 méter.[72]

A város a Sziklás-hegység ökorégiójában fekszik a Selkirk- és a Coueur d’Alane-hegységtől nyugatra, egyben átmenetet képez a Columbia-medence és a környező fenyőerdők között.[73][74]

Élővilág[szerkesztés]

A város a Sziklás-hegység ökorégiójában fekszik, így mind a flóra, mind a fauna változatos. A térségben a sűrű erdők és a gyér tisztások egyaránt megtalálhatóak;[75] az alacsonyabb magasságokon gyakori a sárga- és a duglászfenyő. Utóbbi Spokane város szimbóluma; a fafaj első magvait David Douglas botanikus gyűjtötte be 1826-ban.[76]}[77]}[* 7]

A térségben 70 emlős-, 16 hüllő- és kétéltű-, 168 madár- és 41 halfaj fordul elő.[78] Gyakoriak a ragadozók; decemberben és januárban a lazacokra vadászó rétisasok nagyobb populációja figyelhető meg.[79] A helyi vizekben leggyakrabban előforduló hal a Washington hivatalos halának választott szivárványos pisztráng.[80] Az erdők leggyakoribb nagyvadai a fekete és grizzly medvék, a sziklás-hegységi vapitik, a vadjuhok és a pumák;[81] emellett fehérfarkú és öszvérszarvasok, továbbá jávorszarvasok nagyobb populációja is él itt. Az utóbbi időkben elkezdődött a szürkefarkasok visszatelepítése.[82]

Ugyan a környékbeli erdők nagyobbrészt érintetlenek, a fakitermelés és a lakott területek növekedése miatt az erdei karibuk és a héják élőhelyének nagysága csökken.[83]

Éghajlat[szerkesztés]

Spokane éghajlata száraz nyári kontinentális (a Köppen-skála szerint Dsb),[84] azonban a hőmérséklet alapján a település a leghidegebb hónapban a meleg nyári mediterrán (Csb) éghajlat alá is sorolható.[85][86]

Spokane éghajlati jellemzői
HónapJan.Feb.Már.Ápr.Máj.Jún.Júl.Aug.Szep.Okt.Nov.Dec.Év
Rekord max. hőmérséklet (°C)16,717,222,832,235,641,142,242,236,730,620,615,642,2
Átlagos max. hőmérséklet (°C)1,14,49,413,919,423,328,328,322,814,45,60,014,3
Átlagos min. hőmérséklet (°C)−3,9−3,30,02,86,710,013,313,38,32,8−1,1−5,03,7
Rekord min. hőmérséklet (°C)−34,4−31,1−23,3−10,0−4,40,62,81,7−5,6−13,9−29,4−31,7−34,4
Átl. csapadékmennyiség (mm)453541334132161517305958422
Forrás: The Weather Channel[87]


Népesség[szerkesztés]

Népesség különböző években
Év Népesség Vált. (%)
1880350
—
189019 9225592%
190036 84885%
1910104 402183,3%
1920104 4370%
1930115 51410,6%
1940122 0015,6%
1950161 72132,6%
1960181 60812,3%
1970170 516−6,1%
1980171 3000,5%
1990177 1963,4%
2000195 62910,4%
2010208 9166,8%
2018 (becsült)219 190[88]
Népszámlálási adatok[89]
2015-ös becslés[90]

A Spokane megyét magába foglaló spokane-i agglomerációnak a 2018-as becslés alapján 573 490 lakosa van.[91] Az USA költségvetési hivatala a területet a keletre fekvő Coeur d’Alane-i agglomerációval együtt a Spokane–Coeur d’Alane-i összetett statisztikai körzetként tartja számon, melynek a 2017-es becslés szerint 721 873 lakosa van.[92]

Spokane-t korábban erősen kritizálták a diverzitás és a multikulturalizmus hiánya miatt,[93][94] de ezen a téren az elmúlt évtizedekben javult a helyzet. A Szovjetunió felbomlása után sok orosz és ukrán érkezett a térségbe;[95] a 2000-es adatok szerint a megyében 7700-an (a városban 4900-an) laknak, ezzel ők adják a helyi lakosság két százalékát.[96] Az oroszok, ukránok és a spanyolajkúak után a legnagyobb létszámú csoport a Csendes-óceáni szigetekről származóké, amely népcsoport az egyik leggyorsabban növekszik.[97] 1974-ig a városban egy nagyobb méretű kínai negyed is volt,[98] ahol főleg japánok éltek, akik a közeli vasútépítéseken dolgoztak. Az 1940-es években az ázsiaiak száma megfogyatkozott, és az 1974-es világvásárra a negyedet lebontották.[99]

Spokane, Coeur d’Alane és Idaho egy része korábban népszerű volt egyes gyűlöletcsoportok körében.[100] Az alacsony diverzitás miatt a térség népszerű volt a fehér homogén közösséget keresők körében; Richard Butler mérnök 1974-ben az Árja Nemzetek szervezethez köthető, fehér felsőbbrendűséget hirdető templomot hozott létre az idahói Haydenben.[101] Az Árja Nemzetek tagjai több gyűlölet- és terrorcselekményért voltak felelősek. 2000-ben a Southern Poverty Law Center polgári peres eljárásban 6,3 millió dollárt követelt a csoporttól, így annak haydeni ága csődbe ment. 2011-ben a Martin Luther King napi felvonuláson egy hátizsákban csőbombát találtak és hatástalanítottak;[102] az elkövető az Addyben élő Kevin William Harpham volt.[103] A Southern Poverty Law Center jelenleg három gyűlöletkeltő csoportot tart nyílván a régióban: egy muszlimellenes, egy holokauszttagadó és egy általános gyűlöletcsoportot.[104]

2010[szerkesztés]

A 2010-es népszámláláskor a városnak 208 916 lakója, 87 271 háztartása és 49 204 családja volt. A népsűrűség 1173 fő/km2. A lakóegységek száma 94 291, sűrűségük 529,4 db/km2. A lakosok 86,7%-a fehér, 2,3%-a afroamerikai, 2%-a indián, 2,6%-a ázsiai, 0,6%-a a Csendes-óceáni szigetekről származik, 1,3%-a egyéb, 4,6%-a pedig kettő vagy több etnikumú. A spanyol vagy latino származásúak aránya 5% (3,4% mexikói, 0,3% Puerto Ricó-i, 0,2% kubai, 1,2% egyéb spanyol vagy latino származású.)

A háztartások 26,3%-ában élt 18 évnél fiatalabb. 38,5% házas, 12,9% egyedülálló nő, 5% egyedülálló férfi, 43,6% pedig nem család. 34,2% egyedül élt; 11%-uk 65 éves vagy idősebb. Egy háztartásban átlagosan 2,31 személy élt; a családok átlagmérete 2,97 fő.

A medián életkor 35 év volt. A város lakóinak 22,4%-a 18 évesnél fiatalabb, 8,8% 18 és 24 év közötti, 27,6%-uk 25 és 44 év közötti, 25,1%-uk 45 és 64 év közötti, 12,8%-uk pedig 65 éves vagy idősebb. A lakosok 48,8%-a férfi, 51,2%-a pedig nő.[105]

Vallási megoszlás[szerkesztés]

Az egyházi levéltár 2010-es felmérése szerint a spokane-i körzetben 64 277 evangélikus, 682 fekete protestáns, 24 826 protestáns, 66 202 katolikus és 31 674 egyéb vallású élt; 339 338 pedig nem hívő.[106] 2016-ban a térségben legalább három zsidó hitközség működött.[107][108][109]

Az első spokane-i zsinagógát 1892. szeptember 14-én alapította az Emanu-El gyülekezet,[110] az első mecset (Spokane Islamic Center) pedig 2009-ben nyílt meg.[111] Az USA nyugati partja az „egyház nélküliek övébe” tartozik az egyházi tagság és a hívők számának alacsony aránya miatt.[112] Spokane az 1913-ban alapított római katolikus[113] és az 1929-ben alapított episzkopális[114] egyházmegyék székhelye. Az 1999-ben megnyitott Spokane Washington Temple Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza temploma.[115]

Gazdaság[szerkesztés]

A Peyton Building, a tőzsde egykori székhelye

Mivel Spokane farmok és bányák között helyezkedik el, fontos vasúti csomóponttá és árucsere-középponttá vált.[116][117] Az 1880-as évek elején Washington keleti részén aranyat és ezüstöt találtak; az ásványokban gazdag Coeur d’Alane felé tartó bányászok tárgyi szükségleteit a város biztosította.[31] A bányák ma is Észak-Amerika legtermelékenyebb ásványlelőhelyeinek számítanak.[118]

A természeti erőforrások mindig fontos szerepet játszottak Spokane gazdaságában.[48] A huszadik század elején a bányaipar hanyatlani kezdett; ekkor helyét a mezőgazdaság és a faipar vette át. A vizek és vasutak mentén dolgozó favágók és bányászok is Spokane-be jártak vásárolni.[119] A város életében mindig nagy szerepet játszott a mezőgazdaság; a délre fekvő Palouse régió[120] az USA egyik legnagyobb búzatermő vidéke.[121] A helyi farmerek New York, Liverpool és Tokió kikötőibe is exportáltak búzát, haszonállatokat és más termékeket;[52] az áruk célállomása napjainkban a Távol-Kelet.[122] A térségben több borászat és kézműves sörfőzde is található.[123][124] A huszadik század elejére Spokane-ben az ipar helyét fokozatosan a kereskedelem vette át.[125]

A helyi gyártóipar húzóágazatai a fafeldolgozás, az ételipar, a nyomtatás és publikáció, a fémnemesítés és -gyártás, valamint a műszaki cikkek és közlekedési eszközök előállítása.[126] A bányászat, a faipar és a mezőgazdaság ma is fontos szerepet tölt be, azonban helyüket egyre inkább a high-tech szektor veszi át.[63] Az új iparágak megjelenése ellenére a gazdaság rossz helyzetben van; a városokat a legkevesebb munkalehetőség szerint rangsoroló listán Spokane 2012-ben[127] és 2015-ben is az első lett,[128] 2014-ben pedig a negyedik helyre került; továbbá 2009-ben egy üzleti csalássorozat miatt a Forbes a települést az „átverések városa” címmel tüntette ki;[129] ezen eseménysorozatot 1998-ban, 2002-ben[130] és 2011-ben is észlelték.[131]

2013-ban a legnagyobb foglalkoztatók az állam, a tankerület, a Providence kórháza, a Fairchild légitámaszpont 92. bombázóraja, valamint a megye voltak.[132] A tizenhat éven felüliek foglalkoztatását figyelembe véve a vezető iparágak az oktatás, az egészségügy és a szociális ellátórendszer (26,5 százalék), a kiskereskedelem (12,7 százalék), valamint a művészeti és a szórakoztatóipar, valamint a kikapcsolódáshoz kapcsolódó ipar és az éttermek (10,4 százalék). Spokane a térség kereskedelmi, gyártóipari, közlekedési, egészségügyi, illetve bevásárló és szórakoztató központja.[126][133] 2017-ben a spokane-i agglomeráció GMP-je (agglomerációs össztermék) 25,5 millió amerikai dollár volt.

A gazdaság élinkítése érdekében a településen állami támogatással egy vállalkozásindítás-segítő központot hoztak létre.[134]

Politika[szerkesztés]

A törvényszék

Spokane 1886 óta a megye székhelye; előtte a rangot Cheney városa viselte.[135] Az önkormányzat végrehajtó és törvényhozói testületeinek tagjai pártfüggetlenek.[136]

Szövetségi szinten Spokane városa Washington állam ötödik választókerületében fekszik; a kerület képviselője 2005 óta a republikánus Cathy McMorris Rodgers; a szenátusban a várost a demokrata Maria Cantwell képviseli. A 2012-es elnökválasztás során a megye 41,5%-a Mitt Romney-ra szavazott Barack Obama ellenében;[137] a választópolgárok a marihuána legalizációját 52,2%-kal támogatták, az azonos neműek házasságát pedig 55,9%-kal elutasították. A helyi születésű Tom Foley 30 éven át volt a képviselőház elnöke, azonban az 1994-es „republikánus forradalom” idején leváltották;[138] 1860 óta ez volt az első eset, hogy a szavazók egy hivatalban lévő házelnök eltávolítására voksoljanak.[139]

Bűnözési ráta[szerkesztés]

2012-ben a spokane-i agglomerációban 1000 emberre 64,8 bűneset jutott; az állami átlag 38,3.[140] Az erőszakos bűncselekmények aránya 3,8 (az állami átlag 2,5); a tulajdon elleni bűncselekményeké 61 (az állami átlag 35,8). A NeighborhoodScout szerint Spokane az USA-beli városok egy százalékánál biztonságosabb.[141]

A tulajdon elleni bűnesetek fele a város 6,5%-ára korlátozódik;[142] 2010-ben és 2011-ben az országos autólopások tekintetében Spokane a negyedik helyen állt. A droghasználat (főleg crack) és az autós lövöldözések többsége az 1990-es évek elején történt; utóbbi esetből 1993-ban négyet regisztráltak.[143] 1990-ben a sorozatgyilkos Robert Lee Yates tizenhárom prostituáltat gyilkolt meg Spokane vörös lámpás negyedében, és elmondása szerint Tacomában további kettőt ölt meg.[144] Miután a városi rendőrséget körzeti alapon szervezték újra, a bűnözés csökkent.[145] A Spokane megyei elítéltek 6,21%-a van állami börtönökben, azonban a feltételesen szabadlábra kerülők 16,73%-a valamely megyei intézménybe érkezik.[146]

A városi rendőrkapitányság a 2000-es és 2010-es években is az országos hírekbe került az esetleges rendőri visszaélések miatt; a legismertebb eset Otto Zehm 2006-os halála;[147] az értelmi fogyatékos férfit lopással gyanúsították meg, és gumibottal megverték, valamint sokkolót alkalmaztak ellene.[148] Zehmről később kiderült, hogy ártatlan volt. A rendőrség az esetet követően átvizsgálta a belső szabályzatot, valamint testkamerákat szerzett be.[149]

Városszerkezet[szerkesztés]

Kerületek[szerkesztés]

Spokane kerületei változatos képet mutatnak: míg South Hill a viktoriánus, addig az északi városrészek a modern kor stílusjegyeit viselik. A történelmi helyek jegyzékében tizennyolc városi kerület szerepel.[61][150]

Riverside a belvárost és az üzleti negyedet foglalja magában; a belvárostól délre fekvő területeket összefoglalóan South Hillként említik. A belvárosban található a városháza, a Riverfront Park, a kongresszusi központ, a művészeti központ; a sportarénának és a megyei törvényszéknek West Central kerület ad otthont. A belvárostól nyugatra fekszik a legrégebbi és legsűrűbben lakott városrész, a történelmi Browne’s Addition. A város látványosságának számító Monroe utcai híd East Central kerületet köti össze az egyetemi és a nemzetközi városrésszel.

A történelmi városrészben több, Anna brit királynő korabeli stílusban épült kastély is található és itt van a Northwest Museum of Arts and Culture is.[151] Egykor Hillyard kerületben volt a Great Northern Railway kocsiszíne, amelyet a magas adók miatt a városhatáron kívül hoztak létre. A Marker utcai üzleti negyed az első városi körzet, amely szerepel a történelmi helyek jegyzékében. A városrész lakóházainak többsége a vasútépítésen dolgozó munkások (közülük sokan bevándorlók voltak) elszállásolására épült. A város egyre növekvő orosz, ukrán és délkelet-ázsiai lakossága jelenleg főleg Hillyard kerületben él.[40][152][153]

Épített környezet[szerkesztés]

Kereskedelmi és középületek[szerkesztés]

A katedrális

A nevezetes és történelmi épületek többsége Riverside kerületben és a belváros üzleti negyedében található; az 1889-es tűzesetet követően a házak többségét (például az óratorony, a The Spokesman-Review székhelye, a katedrális vagy a vízműszolgáltató Post utcai alállomása[154]) neoromán stílusban építették újjá.[35]

A város több épületét is az 1886-ban Spokane-be költöző Kirtland Kelsey Cutter tervezte;[64] a banki ügyintézőként dolgozó Cutter első alkotása a saját családja számára tervezett Hohenstein faház,[155] de az ő nevéhez fűződik a Spokane Club, a Monroe utcai híd, az elektromos alállomás és a Davenport Hotel is. Utóbbi szálloda 1914 szeptemberében nyílt meg, és több, akkor még újnak számító technológiát (felvonó és légkondicionálás) is megvalósítottak benne.[70]

A modern idők egyik legjelentősebb építésze a századközepi városkép kialakításában közreműködő Warren C. Heylman,[156] aki az 1960-as és 1970-es években számos lakóházat és építészeti díszítőelemeket tervezett. Heylman nevéhez fűződik a The Parkade, a nemzetközi repülőtér, a regionális egészségház és a Hangman-völgyben a Latah patak felett futó híd is.[157]

A Spokane-ben jellemző építészeti stílusok még az art déco (városháza, Fox Theater); a neoreneszánsz (törvényszék, San Marco lakótömb); a neoklasszicista (Hutton Building, Bring Crosby Theater); „Chicago School” (Liberty Building, régi városháza); továbbá a modern (The Parkade, Ridpath Hotel). A város legmagasabb épülete (88 m) a Bank of America pénzügyi központja.[154]

Lakóövezetek[szerkesztés]

Browne’s Addition kerület lakóházai a nyugati parton a 19. század és 1930 között népszerű stílusokban épültek fel.[151][158] Az 1893-as chicagói világvásáron felépült Idaho Building mellett több iparmágnás (például Patrick „Patsy” Clark, illetve Daniel és Austin Corbin) lakóházait is Kirtland Kelsey Cutter irodája tervezte.[159]

A huszadik században kialakult városrészekben főleg a kisebb, 1-2 szintes házak a jellemzőek; Hillyard épített környezete 85%-ban történelmi épületekből áll.[160] A főleg északi irányban terjeszkedő kerületek házai egységesek, mögöttük pedig az áru- ész szemétszállítást lehetővé tevő átjárók húzódnak; ez a kialakítás az északi és déli városhatár mellett Kendall Yards városrészre is jellemző.[161]

Infrastruktúra[szerkesztés]

Oktatás[szerkesztés]

A Gonzaga Egyetem temploma

Az 1904-ben Andrew Carnegie által alapított Spokane-i Közkönyvtár a főépület mellett öt telephellyel rendelkezik.[162] Az intézmény gyűjteményében főleg a térséget bemutató könyvek, folyóiratok, térképek, fotók és kormányzati dokumentumok találhatóak.[163]

Az 1889-ben létrehozott Spokane Public Schools Washington második legnagyobb tankerülete; a 34 általános iskolában, hat középiskolában és hat gimnáziumban harmincezer diák tanul.[164][165] A közintézmények mellett a városban előkészítő iskolák, illetve magán és egyházi üzemeltetésű intézmények is megtalálhatóak; a Spokane-i római katolikus egyházmegye fennhatósága alá 11 spokane-i iskola tartozik.[166]

A településen több felsőoktatási intézmény is működik; a magánkézben lévő Gonzaga és Whitworth egyetemek mellett két közösségi főiskola (Spokane-i Közösségi Főiskola és Spokane Falls Közösségi Főiskola) is található a városban. A Gonzaga Egyetemet Joseph Cataldo jezsuita pap,[167] a Whitworth Egyetemet[168] pedig a presbiteriánus egyház hozta létre.[169] A Riverpoint Campuson két másik intézmény, a Kelet-washingtoni Egyetem[170] és a Washingtoni Állami Egyetem[171] is tartanak fenn telephelyet; utóbbi intézmény ápolási[172] és orvostudományi[173] iskolái találhatóak itt. A városban működik a Washingtoni Egyetem WWMAI-programjához kapcsolódó orvostudományi iskola[174] és a Mukogawa Női Egyetem egy telephelye is.[175]

Közlekedés[szerkesztés]

Utcák[szerkesztés]

A kelet–nyugati irányú utak a sugárút, míg az észak–déli utak az utca nevet viselik. A fontosabb sugárutak a Francis, a Wellesley, a Mission, a Sprague és a 29., míg a fontosabb utcák a Maple–Ash, a Monroe, a Division, a Hamilton, a Greene–Market és a Ray–Freya. A várost a Division Street keleti és nyugati, míg a Sprague Avenue északi és déli oldalakra osztja fel. A legtöbb üzlet Spokane-ben a Division Streeten, míg Spokane Valley-ben a Sprague Avenue-n található. A Division Street északi szakasza a város legforgalmasabb közlekedési folyosója: az Interstate 90-et a U.S. Route 2 és a U.S. Route 395 csomópontjával összekötő utat naponta negyvenezer jármű használja.[176]

Spokane-ben a gyalogos és kerékpáros infrastruktúrája gyér, így a legtöbb utazáshoz autó szükséges.[177] Egyes belvárosi üzletek között a gyalogos közlekedést üveghidak biztosítják.[178][179]

Közúti közlekedés[szerkesztés]

Az Interstate 90 nyugatról indulva Spokane-en át Missouláig halad. A U.S. Route 2 és a U.S. Route 395 az I-90-ről leágazva a Division Streeten át halad, majd szétválik: a US 2 Kanada, a US 395 pedig Newport felé fut.[180] A Palouse-hegység környéki közlekedés a U.S. Route 195-ön lehetséges. Az állami közlekedési hatóság a North Spokane Corridor megépítésével kívánja a torlódásokat csökkenteni.[181]

Közösségi közlekedés[szerkesztés]

Az STA Plaza

Spokane-ben a motorizációt megelőzően a személy- és áruszállítást villamosok és távolsági autóbuszok biztosították. Az első, ló vontatta villamosok 1888-tól jártak;[182] a vonalak nyomai néhol ma is láthatóak. 1922-ben a csökkenő igény miatt a villamosközlekedést korlátozták; 1936 augusztusára minden vonal megszűnt, azonban egyes járatokon később autóbuszok jártak.[183] A tömegközlekedést jelenleg a Spokane Transit Authority biztosítja 156 busszal; a cég 640 négyzetkilométernyi szolgáltatási területe a megye lakosságának 85%-át éri el.[184] A járatok többsége az STA Plaza pályaudvarról indul; az Amtrak vonatai és a Greyhound Lines távolsági buszai a Spokane Intermodal Centernél állnak meg. A város az Empire Builder InterCity-vonat megállója;[185] a járat a Spokane, Portland and Seattle Railway egykori vágányain halad. Spokane egy nagyobb vasúti csomópont, továbbá a Montana Rail Link nyugati végállomása.[186]

Légi közlekedés[szerkesztés]

A nemzetközi repülőtér

A Spokane-i nemzetközi repülőtér Washington állam második legnagyobb légikikötője, ahonnan hat személy- és két áruszállító légitársaság indít járatokat.[187] A reptér „GEG” azonosítója az 1960-as évekből ered: a repülőtér eredetileg Harold Geiger őrnagy nevét viselte.[188]

Az 1913-ban megnyílt Felts repülőtér jelenleg magángépeket szolgál ki, azonban a második világháborúig a személyszállító gépek is ide érkeztek. A James Buell Felts pilótáról elnevezett reptér 1927-ben az elsők között volt ,amely a kereskedelmi hivataltól megkapta a légikikötői rangot.[189]

Közművek[szerkesztés]

A település víz- és csatornahálózatáért az önkormányzat, a szemétszállításért pedig Spokane megye felel.[190] A megye és a város közötti együttműködés keretében Spokane-ben egy hulladékégető és egy hulladékfeldolgozó is működik; az előbbi által előállított árammal az üzemet működtetik, a felesleget pedig a Puget Sound Energy számára értékesítik.[191] A Spokane megyét és Idaho állam egy részét is kiszolgáló[192] víztározó kapacitása közel négybillió liter, emellett vize kifejezetten tiszta.[193][* 8]

A földgázt és az elektromos áramot az Avista Corporation, a telefont és az internetet pedig a CenturyLink és a Comcast biztosítja. A városban három gát működik; az Upriver az önkormányzat tulajdonában van, az általa generált áramot az Avistának értékesítik,[194] míg az Upper Falls és a Monroe Street gátak az Avistáé, ezek 10–15 megawatt energiát termelnek.[195]

Parkok és kikapcsolódás[szerkesztés]

A Duncan Kert

A város 1907-ben az Olmsted Testvérek vállalatot kérte fel a település parkjainak megtervezésére.[196] A közparkok többségét már az első világháború előtt létrehozták, ezzel Spokane az egyik első nyugati város, ahol kiterjedt parkhálózat épült ki.[197][198] Spokane-ben 17 négyzetkilométeren 87 közpark (a legnagyobbak a Riverfront Park, a Manito Park és Botanikus Kert, a Riverside Állami Park, a Spokane-hegyi Állami Park, a Mihály arkangyal Missziója Állami Park, a Plantes Ferry Pihenőövezet, a John A. Finch Arborétum, és a Dishman-völgyi Tájvédelmi Körzet), továbbá hat uszoda található.[199]

Az 1974-es világvásár helyszínén kialakított, 40 hektár területű Riverfront Park a város legnagyobb rendezvényeinek helye; a parkban egy felvonó, továbbá a Charles I. D. Looff által 1909-ben készített körhinta is megtalálható. A Manito Park és Botanikus Kert ad otthont az európai reneszánsz stílusú Duncan Kertnek, továbbá a Nisinomija Japánkertnek is.[200] A belvároshoz közel eső Riverside Állami Parkban hegymászásra, kerékpározásra és lovaglásra van lehetőség.[201]

Spokane térségében számos túraútvonal halad, melyek egy részét felhagyott vasútvonalak mentén jelölték ki; a legnagyobb ilyen a kőburkolattal rendelkező, 60,4 kilométer hosszú Spokane River Centennial Trail, amely az idahói határig fut.[202]

Egészségügy[szerkesztés]

A városnak hat kórháza van, melyből négy nyújt teljeskörű ellátást.[203] Az egészségügy Spokane egyik legnagyobb iparága, az intézmények hatóköre egészen a kanadai határig terjed.[204] A legnagyobb ellátócégek a Sacred Heart kórházat működtető Providence Health & Services, illetve a Deaconnes kórházat üzemeltető Multicare Health System.[205] A nonprofit vállalatok által fenntartott intézmények a belvárosban találhatóak.[206] A Mann–Grandstaff Veterans Affairs Medical Center[207] mellett a gyermek-ortopédiákat fenntartó Shiners Hospital egy klinikája is Spokane-ben található.[208]

Kultúra[szerkesztés]

Színházak[szerkesztés]

A Fox Theater

Spokane művészeti helyszínei Davenport, Garland és East Sprague kerületekben találhatóak meg.[209] A minden hónap első péntekén (a legnépszerűbbek a februári és októberi időpontok) megrendezett First Friday Artwalk a helyi kereskedők és művészek népszerűsítésére irányul.[210] A legtöbb galéria és színház Davenport kerületben helyezkedik el: itt található a Knitting Factory koncertterem és az art déco stílusra visszaállított Fox Theater,[211] amely a város szimfonikus zenekarának koncerthelyszíne. A 2006-ban Bing Crosby nevét felvevő[212] Metropolitan Performing Arts Centert 1988-ban újították fel. A stand-up művészek a Spokane Comedy Clubban léphetnek fel. A település legnagyobb színházüzemeltetője a The Modern Theater, azonban a közösségi színház mellett más, kisebb csoportok által üzemeltetett helyszínek is működnek. A legnagyobb kiállításoknak a First Interstate Center for the Artsban biztosítanak helyszínt. Spokane 1974-ben, 2004-ben és 2015-ben is elnyerte az All-America díjat.[213]

A kritikusok szerint Spokane-ben szükség lenne egy bármely zenekar által használható próbateremre. A településen egy jazz-zenekar is működik.[214]

Múzeumok[szerkesztés]

A város legnevezetesebb múzeuma a 19. századi kastélyok között található Northwest Museum of Arts and Culture. A Smithsonian Intézet társintézményében indián műalkotások mellett regionális és országos utazó kiállítások is megtekinthetőek.[215][216]

A belvárosban fekvő Mobius Science Center és a Mobius Children’s Museum célja a tudományok népszerűsítése a fiatalok körében.[217][218] A Gonzaga Egyetemen működő Jundt Art Museum 260 négyzetméteren különböző nyomatokat,[219] illetve Dale Chihuly üvegszobrai mellett festményeket, kerámiákat és kárpitokat is kiállít.[220] Szintén az egyetemen található meg Bing Crosby szülőháza, ahol a róla elnevezett szobában körülbelül 200 elemből álló gyűjtemény tekinthető meg.[221]

Rendezvények és események[szerkesztés]

Spokane-ből indult Sonora Smart Dodd mozgalma, amely kiharcolta, hogy az apák napja az USA-ban ünnepnap legyen;[222] erre először 1910. június 19-én került sor.[223] Az ötletet az egyik metodista episzkopális templom anyák napi szertartása adta.[224]

Május első vasárnapján kerül sor a 12,01 kilométer hosszú Lilac Bloomsday Run futó- és gyalogversenyre, amelyen külföldiek is részt vesznek.[225] A szintén májusban megrendezett Lilac Festival a katonák elismerésére, a fiatalok ünneplésére és a régió bemutatására irányul.[226] A város becenevét („Lilac City”; „A májusi orgona városa”) a területen a 20. század óta megtalálható orgonabokorról kapta.[227] A júniusi Spokane Hoopfest a legnagyobb 3×3-as kosárlabdaverseny.[228] A város legnépszerűbb rendezvénye a Riverfront Parkban hat napon át tartó Pig Out in the Park, ahol ételkóstolásra van lehetőség, emellett különféle együttesek lépnek fel.[229]

A februári nemzetközi filmfesztiválon dokumentum- és rövidfilmeket mutatnak be a világ minden részéről,[230] a novemberi Spokane Gay & Lesbian Film Festivalon pedig az LMBT-közösséggel kapcsolatos alkotásokat mutatnak be.[231]

A szomszédos Spokane Valley-ben található Expo Center ad otthont a Spokane County Interstate Fairnek.[232] Az áprilisi japán hét a Nisinomijával való testvérvárosi kapcsolatról emlékezik meg;[233] a programokon a Mukogawa, a Gonzaga, a Whitworth és más környékbeli egyetemek hallgatói vesznek részt. A Spokane Pride-ot júniusban tartják,[234] emellett reneszánsz bemutatóra[235] és polgárháborús megemlékezésekre[236] is rendszeresen sor kerül.

Média[szerkesztés]

A The Spokesman-Review székhelye

A város napilapja a The Spokesman-Review, amelynek hétfőtől szombatig 76 291, vasárnap pedig 95 939 példányát értékesítik.[237] Az újság az 1890-es évek elejéig kiadott Spokane Falls Review és Spokesman lapok összevonásával született, mai nevén először 1894. július 29-én publikálták;[238][239] később a Spokane Daily Chronicle is a The Spokesman-Review-hoz került.[240][241][* 9] A településen adják ki a The Pacific Northwest Insider alternatív lapot, az LGBT személyeket célzó Q View Northwestet, a Gonzaga Egyetem hallgatói által szerkesztett The Gonzaga Bulletint, a The Spokane Journal of Business kétheti üzleti magazint, illetve a szülőknek szánt Kids Newspapert. Spokane-ben a különböző témakörökre fókuszáló közösségi lapok is megjelennek, mint például a Garland kerületben élőket célzó The Garland Times, illetve a Spokane Coeur d’Alane Living életmódmagazin.[242]

Az Arbitron (ma Nielsen Audio) adatai alapján a régió az USA 94. legnagyobb rádiós piaca: a 12 év feletti rádióhallgatók száma 532 100 fő.[243] A városban 28 rádióadó üzemel;[244] a leghallgatottabbak a KKZX-FM (klasszikus rock), a KQNT-AM (hírek), a KXLY-FM (country), a KISC-FM (kortárs zene), illetve a KZZU-FM (kortárs slágerek).[245] A településen a közrádió egy adója (KPBX-FM) és egy közösségi csatorna (KYRS-FM) is hallható.[246]

Spokane az USA 73. legnagyobb televíziós piaca, a tévénézők 0,366 százaléka itt él.[247] A városban hat csatorna fogható be, amelyek között a legnagyobb kereskedelmi és közcélú csatornák is megtalálhatóak. Spokane-ből biztosítják Kelet-Washington, Észak-Idaho, Északnyugat-Montana és Északnyugat-Oregon televíziós lefedettségét, a kábelcsatornák pedig Dél-Kanada bizonyos területein is befoghatóak. A legnagyobb tévécsatornák a KREM-TV (CBS), a KXLY-TV (ABC), a város legrégebbi, 1952 óta sugárzó csatornája, a KHQ-TV (NBC), a KAYU-TV (FOX), a KSKN-TV (The CW), a KSPS-TV és a KCDT-TV (mindkettő a PBS hálózatának tagja).[248]

Sport[szerkesztés]

A Spokane Veterans Memorial Arena

Mivel Spokane közelében számos folyó, tó, illetve hegy található, a térségben népszerű az úszás, csónakázás, kajakozás, vadvízi evezés, horgászat, síelés, hegymászás, kerékpározás és a túrázás.[249] A város profi baseballcsapata a Spokane Indians, profi jéghokicsapata pedig a Spokane Chiefs. A településen működő két egyetemi sportegyesület a Gonzaga Egyetemhez tartozó Gonzaga Bulldogs, illetve a Whitworth Egyetemhez tartozó Whitworth Pirates.[250]

A Northwest League-ben játszó Spokane Indians 2003 óta a Texas Rangers utánpótlás-nevelő csapataként működik.[251] A Spokane Indians a 6803 fő befogadására alkalmas Avista Stadionban játszik; legnagyobb sikereiket az 1970-es években érték el.[252] A régió csapatai az 1920-as és 1930-as években a Spokane City League keretében mérkőztek meg egymással.[253]

A Spokane Chiefs a Western Hockey League-ben játszó jéghokicsapat; hazai mérkőzéseiket a Spokane Veterans Memorial Arenában rendezik. A Spokane Chiefs 1991-ben és 2008-ban elnyerte a Canadian Hockey League győztesének járó Memorial-kupát.[254]

A város legnagyobb sportcsarnoka a Spokane Veterans Memorial Arena, amely megnyitása óta több neves sporteseménynek is otthont adott: az első itt játszott mérkőzés a Memorial-kupáért zajló 1998-as meccs volt,[255] de korcsolyabajnokságokat is tartottak itt.[256] A 2007-es U.S. Figure Skating Championshipsre 155 ezren váltottak jegyet, így ez volt az itt rendezett eddigi legnépszerűbb esemény.[257]

Testvérvárosok[szerkesztés]

Megjegyzések[szerkesztés]

  1. ↑ Az elnevezés a „spukcane” hangutánzó szóból ered, amely hangot a kígyók adnak ki magukból. A szpokén törzsfőnökök szerint ez a hang az „agy energiája”.
  2. ↑ Azt a két férfi egyike se tudta, hogy a Sziklás-hegység keleti oldalára csak a Spokane-völgyön át lehet eljutni.
  3. ↑ John R. Reavis, az iparkamara titkára 1891-es éves jelentésében méltatta a vasúti infrastruktúra kiépítettségét.
  4. ↑ A helyreállítást holland bankárok finanszírozták; 1896-ban az ő tulajdonukban volt a város negyede.
  5. ↑ Az 1891-es alapszabály a várost „Spokane Falls” néven említi, azonban később ezt Spokane-re rövidítették.
  6. ↑ Miután a város panaszt emelt a gyakorlat ellen, 1892-ben a kereskedelmi szövetség egyetértését fejezte ki, azonban egy szövetségi döntés ezt felülbírálta. Később a Hepburn Act révén a települést perbe fogták, azonban az ügyben Spokane javára döntöttek.[51]
  7. ↑ A felfedezés pontos körülményei vitatottak.
  8. ↑ A The Spokesman-Reivew-ban 1900-ban közölt eredmények szerint a vízben köbcentiméterenként 7–8 baktériumot találtak; a víz száz feletti baktérium esetén számít szennyezettnek.
  9. ↑ A The Spokesman-Review 1894 óta családi vállalkozásként működik, valamint napjainkban a KHQ-TV is a Cowles családé.

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. ↑ Explore Census Data – Spokane city, Washington. Népszámlálási Hivatal. (Hozzáférés: 2021. november 16.)
  2. ↑ 2020. évi népszámlálás az Egyesült Államokban. (Hozzáférés: 2022. január 1.)
  3. ↑ 2010
  4. ↑ Ruby & Brown (2006) 5. oldal
  5. ↑ a b Phillips 134–135. oldal
  6. ↑ Ruby & Brown (2006) 7–8. oldal
  7. ↑ Ruby & Brown (2006) 5–6. oldal
  8. ↑ Ruby & Brown (2006) 34. oldal
  9. ↑ Ruby & Brown (2006) 35. oldal
  10. ↑ a b c d Stratton 35.oldal
  11. ↑ Kit Oldham: The North West Company establishes Spokane House in 1810. (angol nyelven). HistoryLink.org, 2003. január 23. (Hozzáférés: 2020. január 21.)
  12. ↑ Meinig 69. oldal
  13. ↑ Ruby 75. oldal
  14. ↑ Cassandra Tate: Missionaries Marcus and Narcissa Whitman begin their journey to the Northwest, one day after their wedding, on February 19, 1836. (angol nyelven). HistoryLink.org, 2014. május 8. (Hozzáférés: 2020. január 21.)
  15. ↑ Cassandra Tate: Cayuse Indians (angol nyelven). HistoryLink.org, 2013. április 3. (Hozzáférés: 2020. január 21.)
  16. ↑ Jim Kershner: Chief Spokane Garry (ca. 1811-1892) (angol nyelven). HistoryLink.org, 2008. augusztus 1. (Hozzáférés: 2020. január 21.)
  17. ↑ Stratton 81–83. oldal
  18. ↑ Stratton 84. oldal
  19. ↑ David Wilma: U.S. Army Colonel George Wright hangs Yakama and Palouse prisoners at the Ned-Whauld River beginning on September 25, 1858. (angol nyelven). HistoryLink.org, 2003. január 29. (Hozzáférés: 2020. január 21.)
  20. ↑ a b Kensel (1971) 19. oldal
  21. ↑ David Wilma: J. J. Downing and S. R. Scranton file claims and build a sawmill at Spokane Falls in May 1871. (angol nyelven). HistoryLink.org, 2003. január 27. (Hozzáférés: 2020. január 21.)
  22. ↑ Schmeltzer 39. oldal
  23. ↑ Kensel (1971) 20. oldal
  24. ↑ Durham 362–363. oldal
  25. ↑ Schmeltzer 40. oldal
  26. ↑ Kit Oldham: U.S. Army establishes Fort Spokane at the junction of the Spokane and Columbia rivers in 1882. (angol nyelven). HistoryLink.org, 2003. március 4. (Hozzáférés: 2020. január 21.)
  27. ↑ Kensel (1971) 23. oldal
  28. ↑ David Wilma: First train arrives at Spokane Falls on June 25, 1881. (angol nyelven). HistoryLink.org, 2003. január 28. (Hozzáférés: 2020. január 21.)
  29. ↑ Laura Arksey: Spokane Falls (later renamed Spokane) is incorporated as a first-class city on November 29, 1881. (angol nyelven). HistoryLink.org, 2009. október 3. (Hozzáférés: 2020. január 21.)
  30. ↑ Durham 362. oldal
  31. ↑ a b Stratton 28. oldal
  32. ↑ Kensel (1971) 88–89. oldal
  33. ↑ Kensel (1971) 85. oldal
  34. ↑ Kensel (1971) 85–89. oldal
  35. ↑ a b c Laura Arksey: Great Spokane Fire destroys downtown Spokane Falls on August 4, 1889. (angol nyelven). HistoryLink.org, 2006. március 20. (Hozzáférés: 2020. január 21.)
  36. ↑ Schmeltzer 42–43. oldal
  37. ↑ a b Schmeltzer 44.oldal
  38. ↑ Creighton 7. oldal
  39. ↑ Williamson 7. oldal
  40. ↑ a b Jim Kershner: Spokane Neighborhoods: Hillyard – Thumbnail History (angol nyelven). HistoryLink.org. (Hozzáférés: 2020. január 31.)
  41. ↑ a b Malone 201. oldal
  42. ↑ Stratton 32. oldal
  43. ↑ Railway Employees’ Magazine. (angolul) 6. kötet. San Francisco (Kalifornia): Stanford Egyetem. 1911. Hozzáférés: 2020. január 21.  
  44. ↑ Ross Rieder: IWW formally begins Spokane free-speech fight on November 2, 1909. (angol nyelven). HistoryLink.org, 2005. június 22. (Hozzáférés: 2020. január 21.)
  45. ↑ Stratton 148–151. oldal
  46. ↑ Kienholz 209–210. oldal
  47. ↑ Stratton 152. oldal
  48. ↑ a b Kensel (1971) 25. oldal
  49. ↑ Kensel (1971) 28–29, 31. oldal
  50. ↑ Durham 598. oldal
  51. ↑ Durham 599–603. oldal
  52. ↑ a b Stratton 119. oldal
  53. ↑ Stratton 126–127. oldal
  54. ↑ Stratton 127. oldal
  55. ↑ Creighton 82. oldal
  56. ↑ Stratton 35–36. oldal
  57. ↑ Stratton 38. oldal
  58. ↑ Stratton 211–212. oldal
  59. ↑ Stratton 215. oldal
  60. ↑ Stratton 207. oldal
  61. ↑ a b Knute Berger: Preserving state’s heritage: Why Spokane is central (angol nyelven). Crosscut, 2012. november 6. [2012. november 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. január 21.)
  62. ↑ Jim Kershner: President Richard M. Nixon presides over the opening of Expo ’74, Spokane's World's Fair, on May 4, 1974. (angol nyelven). HistoryLink.org, 2014. május 20. (Hozzáférés: 2020. január 21.)
  63. ↑ a b c Schmeltzer 87. oldal
  64. ↑ a b c d Laura Arksey: Spokane – Thumbnail History (angol nyelven). HistoryLink.org, 2005. szeptember 4. (Hozzáférés: 2020. január 21.)
  65. ↑ Jim Kershner: Spokane Valley – Thumbnail History (angol nyelven). HistoryLink.org, 2012. május 25. (Hozzáférés: 2020. január 21.)
  66. ↑ UW Medical Education in Spokane (angol nyelven). Washingtoni Egyetem. (Hozzáférés: 2020. január 21.)
  67. ↑ Washington’s community based medical school (angol nyelven). Washingtoni Állami Egyetem. (Hozzáférés: 2020. január 21.)
  68. ↑ Nicholas K. Geranios: With new school opening, medical education surges in Spokane (angol nyelven). The Seattle Times, 2017. február 12. (Hozzáférés: 2020. január 21.)
  69. ↑ Spirou 210. oldal
  70. ↑ a b Laura Arksey: Davenport Hotel (Spokane) (angol nyelven). HistoryLink.org, 2005. november 29. (Hozzáférés: 2020. január 21.)
  71. ↑ Restored Fox Theater in Spokane reopens as the Martin Woldson Theater at the Fox in a gala concert on November 17, 2007. (angol nyelven). HistoryLink.org, 2008. július 2. (Hozzáférés: 2020. január 21.)
  72. ↑ Delorme Topo USA 5.0 West Region. (angolul) 5. kiadás. Yarmouth (Maine): DeLorme Publishing. 2004.  
  73. ↑ Spokane, WA (angol nyelven). National Weather Service. (Hozzáférés: 2020. január 22.)
  74. ↑ Draft: Level III and IV Ecoregions of the Northwestern United States (angol nyelven). Environmental Protection Agency, 2002. május 15. [2019. április 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. január 22.)
  75. ↑ Canadian Rocky Mountains Vegetation (angol nyelven). Landscope America. (Hozzáférés: 2020. január 22.)
  76. ↑ David Wasson: Ponderosa pine named Spokane’s official city tree (angol nyelven). The Spokesman-Review, 2014. április 22. (Hozzáférés: 2020. január 22.)
  77. ↑ Robert Z. Callaham: Pinus ponderosa :A Taxonomic Review With Five Subspecies in the United States (angol nyelven). United States Department of Agriculture, Forest Service, 2013. szeptember. (Hozzáférés: 2020. január 22.)
  78. ↑ Canadian Rocky Mountains Wildlife (angol nyelven). Landscope America. (Hozzáférés: 2020. január 22.)
  79. ↑ City of Coeur d’Alane (angol nyelven). Idaho Fish and Game Watchable Wildlife Program. (Hozzáférés: 2020. január 22.)[halott link]
  80. ↑ Lowland Lakes (angol nyelven). Washington Department of Fish and Wildlife. (Hozzáférés: 2020. január 22.)
  81. ↑ Eastern – Region 1 (angol nyelven). Washinggton Department of Fish and Wildlife. [2010. március 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. január 22.)
  82. ↑ Wolf Packs in Washington (angol nyelven). Washington Department of Fish and Wildlife. (Hozzáférés: 2020. január 22.)
  83. ↑ Human Impact (angol nyelven). Landscope America. (Hozzáférés: 2020. január 22.)
  84. ↑ M. C. Peel, B. L. Finlayson, T. A. McMahon: Updated world map of the Köppen–Geiger climate classification (angol nyelven). Hydrology and Earth System Sciences, 2007. október 11. (Hozzáférés: 2020. február 1.)
  85. ↑ M. Kottek, J. Grieser, C. Beck, B. Rudolf, F. Rubel: World Map of Köppen–Geiger Climate Classification (angol nyelven). Meteorol, 2006. (Hozzáférés: 2020. február 1.)
  86. ↑ Spokane, WA (angol nyelven). The Weather Channel. [2014. június 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. február 1.)
  87. ↑ Spokane, WA (magyar nyelven). The Weather Company. (Hozzáférés: 2019. december 22.)
  88. ↑ Population and Housing Unit Estimates Tables (angol nyelven). United States Census Bureau. (Hozzáférés: 2019. december 22.)
  89. ↑ Census of Population and Housing (angol nyelven). United States Census Bureau. [2015. május 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. december 22.)
  90. ↑ Annual Estimates of the Resident Population for Incorporated Places: April 1, 2010 to July 1, 2015 (angol nyelven). United States Census Bureau. [2016. október 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. december 22.)
  91. ↑ Population and Housing Unit Estimates Tables (angol nyelven). United States Census Bureau. (Hozzáférés: 2020. február 1.)
  92. ↑ John Stucke: Spokane, Coeur d’Alene now one statistical region (angol nyelven). The Spokesman-Review, 2011. június 8. (Hozzáférés: 2020. február 1.)
  93. ↑ A Day for Diversity (angol nyelven). Inlander, 2012. augusztus 14. (Hozzáférés: 2020. február 1.)
  94. ↑ Unity in the Community reflects commitment to diversity in the Inland Northwest (angol nyelven). The Fig Tree, 2012. szeptember. (Hozzáférés: 2020. február 1.)
  95. ↑ Linda Ashton: Spokane Is New Refugee Magnet For Ex-Soviets – Washington State Among The Country’s Most Popular Destinations For Newcomers (angol nyelven). The Seattle Times, 1994. január 30. (Hozzáférés: 2020. február 1.)
  96. ↑ City in eastern Washington state has become home to many Russians and Ukrainians (angol nyelven). Kyiv Post, 2002. május 30. (Hozzáférés: 2020. február 1.)
  97. ↑ Tom Sowa: Marshallese making a new life in Spokane (angol nyelven). The Spokesman-Review, 2012. március 4. (Hozzáférés: 2020. február 1.)
  98. ↑ Jim Kershner: Spokane’s Japanese Community (angol nyelven). HistoryLink.org, 2007. január 8. (Hozzáférés: 2020. február 1.)
  99. ↑ Jim Kershner: Spokane Neighborhoods: Old Chinatown – Trent Alley – Thumbnail History (angol nyelven). HistoryLink.org, 2007. március 30. (Hozzáférés: 2020. február 1.)
  100. ↑ Joel Smith: Whitopia, Idaho (angol nyelven). Inlander, 2009. október 15. (Hozzáférés: 2020. február 1.)
  101. ↑ Bill Morlin: Some Say Potato, Most Say Aryan Nations (angol nyelven). The Blue Review, 2014. február 11. [2015. április 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. február 1.)
  102. ↑ Michael Winter: MLK Day bomb in Spokane contained rat poison, shrapnel (angol nyelven). USA Today, 2011. január 27. (Hozzáférés: 2020. február 1.)
  103. ↑ Michael Martinez: Man who placed bomb on MLK Day parade route sentenced to 32 years (angol nyelven). CNN, 2011. december 20. (Hozzáférés: 2020. február 1.)
  104. ↑ Hate Map (angol nyelven). Southern Poverty Law Center. (Hozzáférés: 2020. február 1.)
  105. ↑ Summary File 1 Dataset (angol nyelven). United States Census Bureau. (Hozzáférés: 2019. december 22.)
  106. ↑ Religious Traditions, 2010 (angol nyelven). The Association of Religion Data Archives. [2014. június 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. február 1.)
  107. ↑ Our History (angol nyelven). Temple Beth Shalom. (Hozzáférés: 2020. február 1.)
  108. ↑ Congregation Emanu-El (angol nyelven)
  109. ↑ About Us (angol nyelven). [2020. február 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. február 1.)
  110. ↑ Jim Kershner: Jewish Community of Spokane (angol nyelven). HistoryLink.org, 2008. július 4. (Hozzáférés: 2020. február 1.)
  111. ↑ Mary Stamp: Muslim mosque invites dialogue (angol nyelven), 2009. február 14. (Hozzáférés: 2020. február 1.)
  112. ↑ Roger Finke és Christopher Scheitle: Accounting for the Uncounted: Computing Correctives for the 2000 RCMS Data (angol nyelven). Pennsylvaniai Állami Egyetem, 2005. [2012. február 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. február 1.)
  113. ↑ About Us (angol nyelven). Spokane-i római katolikus egyházmegye. [2014. november 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. február 1.)
  114. ↑ Diocese of Spokane (angol nyelven). Spokane-i episzkopális egyházmegye. [2014. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. február 1.)
  115. ↑ Spokane Washington Temple (angol nyelven). Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza. (Hozzáférés: 2020. február 1.)
  116. ↑ Stratton 33. oldal
  117. ↑ Schmeltzer 41. oldal
  118. ↑ Robert Higgs: Coasian Contracts in the Coeur d’Alene Mining District (angol nyelven). Independent Institute, 2004. június 2. (Hozzáférés: 2020. január 31.)
  119. ↑ Kensel 31. oldal
  120. ↑ Kensel 21. oldal
  121. ↑ Wheat (angol nyelven). Agricultural Marketing Resource Center. (Hozzáférés: 2020. január 31.)
  122. ↑ Stratton 128. oldal
  123. ↑ Kensel 91. oldal
  124. ↑ Schmeltzer 93. oldal
  125. ↑ Kensel 96–97. oldal
  126. ↑ a b Spokane County Profile (angol nyelven). Washington állam, 2001. január. [2007. február 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. január 31.)
  127. ↑ No. 1 worst metro area for jobs this fall: Spokane, Wash. (angol nyelven). Forbes. [2019. január 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. január 31.)
  128. ↑ Spokane, WA (angol nyelven). Forbes. [2019. január 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. január 31.)
  129. ↑ William P. Barrett: Fraud: Scam Capital of America (angol nyelven). Forbes, 2009. május 25. (Hozzáférés: 2020. január 31.)
  130. ↑ Janet Novack, William P. Barrett, Dirk Smillie, Katarzyna Moreno: The Informer (angol nyelven). Forbes, 2002. december 9. (Hozzáférés: 2020. január 31.)
  131. ↑ William P. Barrett: The Merry Scamsters of Spokane Strike Again! (angol nyelven). Forbes, 2011. szeptember 22. (Hozzáférés: 2020. január 31.)
  132. ↑ Top Employers (angol nyelven). Greater Spokane. [2014. január 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. január 31.)
  133. ↑ Jessica Meyers: Should Spokane learn to ’speak Canadian?’ (angol nyelven). The Herald Business Journal, 2007. július 30. [2016. március 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. január 31.)
  134. ↑ Business Incubators (angol nyelven). Greater Spokane Valley Chamber of Commerce. [2020. január 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. január 31.)
  135. ↑ Jim Kershner: Armed Cheney citizens forcibly remove the county seat from Spokane Falls to Cheney on March 21, 1881. (angol nyelven). HistoryLink.org, 2007. augusztus 11. (Hozzáférés: 2020. február 1.)
  136. ↑ Spokane Government and Administration (angol nyelven). City of Spokane, Washington. (Hozzáférés: 2020. február 1.)
  137. ↑ November 06, 2012 General Election (angol nyelven). Washington állam, 2012. november 27. (Hozzáférés: 2020. február 1.)
  138. ↑ Stratton 7–8. oldal
  139. ↑ Stratton 8. oldal
  140. ↑ Uniform Crime Report Query (angol nyelven). Washington állam. [2014. november 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. február 1.)
  141. ↑ Spokane, WA Crime Rates (angol nyelven). NeighborhoodScout. (Hozzáférés: 2020. február 1.)
  142. ↑ Meghan M. Cuniff: Property crimes to get new focus (angol nyelven). The Spokesman-Review, 2012. március 31. (Hozzáférés: 2020. február 1.)
  143. ↑ Kienholz 188. oldal
  144. ↑ James Alan Fox – Jack Levin: Extreme Killing: Understanding Serial and Mass Murder. (angolul) Thousand Oaks: SAGE Publications. 2014. 144. o. ISBN 9781483352800 Hozzáférés: 2020. február 1.  
  145. ↑ Jonatah Brunt: Spokane Police Department to open two new precincts (angol nyelven). The Spokesman-Review, 2013. október 22. (Hozzáférés: 2020. február 1.)
  146. ↑ Joseph Turner: Pierce County: Dumping ground (angol nyelven). The News Tribune, 2006. október 20. (Hozzáférés: 2020. február 1.)
  147. ↑ Thomas Clouse: Zehm death a homicide (angol nyelven). The Spokesman-Review, 2006. május 31. [2008. június 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. február 1.)
  148. ↑ Nicholas Deshais: Police chief touts progress on Use of Force recommendations (angol nyelven). The Spokesman-Review, 2013. augusztus 22. (Hozzáférés: 2020. február 1.)
  149. ↑ Nicholas Deshais: Police chief touts progress on Use of Force recommendations (angol nyelven). The Spokesman-Review, 2013. augusztus 22. (Hozzáférés: 2020. február 1.)
  150. ↑ Thousands of Preservationists Will Gather in Spokane, Washington to Discuss the Power of Preservation to Create Jobs, Enrich Communities and Drive Social Change (angol nyelven). National Trust for Historic Preservation. [2012. november 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. január 31.)
  151. ↑ a b Stratton 168–169. oldal
  152. ↑ Linda Ashton: Spokane Is New Refugee Magnet For Ex-Soviets – Washington State Among The Country's Most Popular Destinations For Newcomers (angol nyelven). The Seattle Times, 1994. június 30. (Hozzáférés: 2020. január 31.)
  153. ↑ Tom Sowa: Marshallese making a new life in Spokane (angol nyelven). The Spokesman-Review, 2012. március 4. (Hozzáférés: 2020. január 31.)
  154. ↑ a b Spokane (angol nyelven). EMPORIS. (Hozzáférés: 2020. január 31.)
  155. ↑ Laura Arksey: Cutter, Kirtland Kelsey (1860-1939) (angol nyelven). HistoryLink.org, 2009. március 23. (Hozzáférés: 2020. január 31.)
  156. ↑ Mike Schmeltzer: Spokane a city of Modernist architectural gems (angol nyelven). The Spokesman-Review, 2017. szeptember 24. (Hozzáférés: 2020. január 31.)
  157. ↑ Nicholas Deshais: Warren Heylman’s architectural vision ‘all over’ Spokane (angol nyelven). The Spokesman-Review, 2016. július 10. (Hozzáférés: 2020. január 31.)
  158. ↑ Browne’s Addition National Register Historic District (angol nyelven). City–County of Spokane Historic Preservation Office. (Hozzáférés: 2020. január 31.)
  159. ↑ Stratton 167–173. oldal
  160. ↑ Spokane Register of Historic Places Nomination (angol nyelven). City–County of Spokane Historic Preservation Office. (Hozzáférés: 2020. január 31.)
  161. ↑ Mike McLean: Greenstone to jump-start urban project (angol nyelven). Spokane Journal of Business, 2010. január 14. (Hozzáférés: 2020. január 31.)
  162. ↑ Branch locations & hours (angol nyelven). Spokane-i Közkönyvtár. (Hozzáférés: 2020. január 26.)
  163. ↑ Ned M. Barnes Northwest Room (angol nyelven). Spokane-i Közkönyvtár. [2020. január 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. január 26.)
  164. ↑ Stephen B. Emerson: Spokane: Early Education (angol nyelven). HistoryLink.org, 2008. augusztus 8. (Hozzáférés: 2020. január 26.)
  165. ↑ Profile & Performance (angol nyelven). Spokane Public Schools. (Hozzáférés: 2020. január 26.)
  166. ↑ Catholic Schools, Diocese of Spokane (angol nyelven). Spokane-i római katolikus egyházmegye. [2014. december 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. január 26.)
  167. ↑ Jim Kershner: Gonzaga University (angol nyelven). HistoryLink.org, 2007. február 21. (Hozzáférés: 2020. január 26.)
  168. ↑ Laura Arksey: Whitworth College (angol nyelven). HistoryLink.org, 2007. április 21. (Hozzáférés: 2020. január 26.)
  169. ↑ Whitworth University. In Center for Student Opportunity: 2011 College Access and Opportunity Guide. (angolul) Naperville: Sourcebooks, Inc. 2010. 408. o. ISBN 9781402244056 Hozzáférés: 2020. január 26.  
  170. ↑ Spokane (angol nyelven). Kelet-washingtoni Egyetem. (Hozzáférés: 2020. január 26.)
  171. ↑ Contact Us (angol nyelven). Washingtoni Állami Egyetem. (Hozzáférés: 2020. január 26.)
  172. ↑ Contact US (angol nyelven). WSU Ápolási Főiskola. [2020. január 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. január 26.)
  173. ↑ About the College (angol nyelven). Elson S. Floyd Orvostudományi Főiskola. [2020. április 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. január 26.)
  174. ↑ Spokane (angol nyelven). Washingtoni Egyetem. (Hozzáférés: 2020. január 26.)
  175. ↑ Mukogawa Fort Wright Institute (angol nyelven). Mukogawa Női Egyetem. [2020. január 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. január 26.)
  176. ↑ City of Spokane Traffic Flow Map (angol nyelven). City of Spokane, Washington. (Hozzáférés: 2020. január 26.)
  177. ↑ Cities & Neighborhoods (angol nyelven). Walk Score. (Hozzáférés: 2020. január 26.)
  178. ↑ Spotlight on one of the largest Skywalk systems in the US (angol nyelven). ByCityLight.com, 2006. július 23. (Hozzáférés: 2020. január 26.)
  179. ↑ Don Young – Marjorie Young: Adventure Guide to the Pacific Northwest. (angolul) Madison (Dél-Dakota): Hunter Publishing, Inc. 1999. ISBN 9781556508448 Hozzáférés: 2020. január 26.  
  180. ↑ Washington State Highways 2014–2015 (angol nyelven). Washington State Department of Transportation. [2017. február 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. január 26.)
  181. ↑ NSC Quick Facts (angol nyelven). Washington Department of Transportation, 2014. július. [2014. október 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. január 26.)
  182. ↑ Creighton 64. oldal
  183. ↑ Jim Kershner: Spokane’s Streetcars (angol nyelven). HistoryLink.org, 2007. január 25. (Hozzáférés: 2020. január 26.)
  184. ↑ FAQ (Frequently Asked Questions) (angol nyelven). Spokane Transit Authority. [2014. december 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. január 26.)
  185. ↑ Spokane, WA (angol nyelven). Amtrak. (Hozzáférés: 2020. január 26.)
  186. ↑ Bruce Kelly: Spokane, Wash. (angol nyelven). Trains, 2006. július 26. [2020. január 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. január 26.)
  187. ↑ Jesse Tinsley: Then and Now: Spokane International Airport (angol nyelven). The Spokesman-Review, 2016. november 21. (Hozzáférés: 2020. január 26.)
  188. ↑ Spokane International Airport (angol nyelven). Exclusive Private Jets. [2020. január 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. január 26.)
  189. ↑ Laura Arksey: Felts Field (Spokane) (angol nyelven). HistoryLink.org, 2008. január 15. (Hozzáférés: 2020. január 26.)
  190. ↑ Jonathan Brunt: Spokane cedes control of solid waste system to county (angol nyelven). The Spokesman-Review, 2014. február 11. (Hozzáférés: 2020. január 26.)
  191. ↑ Richard Roesler: Plant’s electricity could gain value with ‘renewable’ status (angol nyelven). The Spokesman-Review, 2009. február 25. (Hozzáférés: 2020. január 26.)
  192. ↑ Compilation of Information for Spokane Valley–Rathdrum Prairie Aquifer, Washington and Idaho (angol nyelven). United States Geological Survey. (Hozzáférés: 2020. január 26.)
  193. ↑ The Spokane Valley-Rathdrum Prairie Aquifer Atlas (angol nyelven). Spokane Aquifer, 2009. (Hozzáférés: 2020. január 26.)
  194. ↑ Public Works & Utilities (angol nyelven). City of Spokane, Washington. [2014. március 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. január 26.)
  195. ↑ Spokane River Dams (angol nyelven). Avista Corporation. [2016. március 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. január 26.)
  196. ↑ Jim Kershner: Olmsted Parks in Spokane (angol nyelven). HistoryLink.org, 2007. július 18. (Hozzáférés: 2020. január 31.)
  197. ↑ Schmeltzer 64–65. oldal
  198. ↑ Laura Arksey: Spokane Board of Park Commissioners begins its duties on June 1, 1907. (angol nyelven). HistoryLink.org, 2010. április 5. (Hozzáférés: 2020. január 31.)
  199. ↑ Parks & Recreation (angol nyelven). City of Spokane, Washington. (Hozzáférés: 2020. január 31.)
  200. ↑ Jim Kershner: Expo ’74: Spokane World’s Fair (angol nyelven). HistoryLink.org, 2014. május 28. (Hozzáférés: 2020. január 31.)
  201. ↑ Rich Landers: 100 Hikes in the Inland Northwest: Eastern Washington, Northern Rockies, Wallowas. (angolul) Seattle: The Mountaineers Books. 2003. 92. o. ISBN 9780898869088 Hozzáférés: 2020. január 31.  
  202. ↑ Marge Mueller – Ted Mueller: Washington State Parks: A Complete Recreation Guide. (angolul) Seattle: The Mountaineers Books. 2004. 270. o. ISBN 9780898868937 Hozzáférés: 2020. január 31.  
  203. ↑ Hospitals in Spokane, Washington (angol nyelven). HealthGrades. [2016. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. január 26.)
  204. ↑ Stratton 9. oldal
  205. ↑ John Stucke: Providence, CHS have split Spokane’s health care system (angol nyelven). The Spokesman-Review, 2013. március 17. (Hozzáférés: 2020. január 26.)
  206. ↑ Mike McLean: WSU Spokane starts work on master-plan update (angol nyelven). Spokane Journal of Business, 2014. február 13. (Hozzáférés: 2020. január 26.)
  207. ↑ Mann–Grandstaff VA Medical Center (angol nyelven). U.S. Department of Veteran Affairs. (Hozzáférés: 2020. január 26.)
  208. ↑ Locations (angol nyelven). Shiners Hospitals for Children. [2013. december 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. január 26.)
  209. ↑ Neighborhood Districts (angol nyelven). Experience Spokane. (Hozzáférés: 2020. január 29.)
  210. ↑ First Friday (angol nyelven). Downtown Spokane. (Hozzáférés: 2020. január 29.)
  211. ↑ Jim Kershner: Restored Fox Theater in Spokane reopens as the Martin Woldson Theater at the Fox in a gala concert on November 17, 2007. (angol nyelven). HistoryLink.org, 2008. július 2. (Hozzáférés: 2020. január 29.)
  212. ↑ Tom Sowa: Met Theater will be renamed to honor Bing Crosby (angol nyelven). The Spokesman-Review, 2006. szeptember 29. (Hozzáférés: 2020. január 29.)
  213. ↑ Past Winners of the All-America City Award (angol nyelven). National Civic League. [2014. december 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. január 29.)
  214. ↑ Jazz Concerts (angol nyelven). Spokane Jazz Orchestra. (Hozzáférés: 2020. január 29.)
  215. ↑ About the MAC (angol nyelven). Northwest Museum of Arts and Culture. (Hozzáférés: 2020. január 29.)
  216. ↑ Smithsonian Affiliations (angol nyelven). Smithsonian Intézet. [2014. december 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. január 29.)
  217. ↑ Mobius Science Center (angol nyelven). Mobius Spokane. [2020. január 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. január 29.)
  218. ↑ Mobius Children’s Museum (angol nyelven). Mobius Spokane. [2020. január 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. január 29.)
  219. ↑ Ware 339. oldal
  220. ↑ Jundt Art Museum (angol nyelven). Gonzaga Egyetem. (Hozzáférés: 2020. január 29.)
  221. ↑ Bao 461. oldal
  222. ↑ Schmidt 275–276. oldal
  223. ↑ Jim Kershner: Father's Day is conceived by Spokane's Sonora Smart Dodd and celebrated for the first time in Spokane on June 19, 1910. (angol nyelven). HistoryLink.org. (Hozzáférés: 2020. január 29.)
  224. ↑ Schmidt 276. oldal
  225. ↑ History (angol nyelven). Lilac Bloomsday Run. (Hozzáférés: 2020. január 29.)
  226. ↑ Spokane Lilac Festival (angol nyelven). Spokane Lilac Festival. [2014. október 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. január 29.)
  227. ↑ Linda Kiddo: History of the Spokane Lilac Festival (angol nyelven). Spokane Lilac Festival, 2004. február. [2008. április 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. január 29.)
  228. ↑ A History: 1990-Present (angol nyelven). Spokane Hoopfest Association. [2014. október 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. január 29.)
  229. ↑ Spokane Pig Out in the Park (angol nyelven). Burke Marketing. (Hozzáférés: 2020. január 29.)
  230. ↑ Festival (angol nyelven). Spokane International Film Festival. (Hozzáférés: 2020. január 29.)
  231. ↑ Spokane Gay & Lesbian Film Festival (angol nyelven). Film Freeway. (Hozzáférés: 2020. január 29.)
  232. ↑ About the Fair (angol nyelven). Spokane County. (Hozzáférés: 2020. január 29.)
  233. ↑ Japan Week Spokane (angol nyelven). Japan Week Spokane. (Hozzáférés: 2020. január 29.)
  234. ↑ About OutSpokane (angol nyelven). OutSpokane. [2015. február 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. január 29.)
  235. ↑ The Spokane Renaissance Faire (angol nyelven). The Spokane Renaissance Faire. (Hozzáférés: 2020. január 29.)
  236. ↑ The Battle of Cheney (angol nyelven). Spokanecivilwar.com. (Hozzáférés: 2020. január 29.)
  237. ↑ U.S. newspaper circulation falls 8,7 percent (angol nyelven). The Seattle Times, 2010. április 26. [2014. október 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. január 27.)
  238. ↑ Ralph E. Dyar: News for an Empire: He Story of The Spokesman-Review of Spokane, Washington and of the Field It Serves. (angolul) Caldwell (Idaho): The Caxton Printers. 1952. ISBN 978-1-258-21546-0  
  239. ↑ Jim Kershner: Bumpy beginning, but quite a ride (angol nyelven). The Spokesman-Review, 2007. május 19. (Hozzáférés: 2020. május 6.)
  240. ↑ Jim Kershner: The Spokesman-Review (Spokane) (angol nyelven). HistoryLink.org, 2012. július 26. (Hozzáférés: 2020. január 26.)
  241. ↑ About Spokane daily chronicle. (Spokane, Wash.) 1890–1982. (angolul) Spokane: Chronicle Publishing Coroporation. 1890–1892. Hozzáférés: 2020. január 27. OCLC  
  242. ↑ Newspapers and Magazines (angol nyelven). Spokane Cares. [2020. január 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. január 27.)
  243. ↑ Market Surves Schedule & Population Rankings (angol nyelven). Arbitron, 2013. (Hozzáférés: 2020. január 27.)
  244. ↑ Radio Stations in Spokane, Washignton (angol nyelven). Radio-Locator. (Hozzáférés: 2020. január 27.)
  245. ↑ Nielsen Audio Ratings (angol nyelven). Radio-Online. (Hozzáférés: 2020. január 27.)
  246. ↑ Where to Listen (angol nyelven). Spokane Public Radio. (Hozzáférés: 2020. január 27.)
  247. ↑ https://www.tvb.org/media/file/Nielsen_2014-2015_DMA_Ranks.pdf (angol nyelven). Nielsen Media Research, Inc.. [2014. október 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. január 27.)
  248. ↑ Spokane Television Stations (angol nyelven). Station Index. (Hozzáférés: 2020. január 27.)
  249. ↑ 100 best places to live and launch (angol nyelven). CNN. (Hozzáférés: 2020. január 23.)
  250. ↑ Recreation & Sports (angol nyelven). Experience Spokane. (Hozzáférés: 2020. január 23.)
  251. ↑ John Blanchette: Jewel on Havana Street (angol nyelven), 2008. június 15. (Hozzáférés: 2020. január 23.)
  252. ↑ 1970 PCL Champions (angol nyelven). Spokane Indians. (Hozzáférés: 2020. január 23.)
  253. ↑ Popejoy 127. oldal
  254. ↑ Spokane Chiefs win Memorial Cup (angol nyelven). CBC Sports, 2008. május 25. (Hozzáférés: 2020. január 23.)
  255. ↑ 20 Years Ago Today: Portland Wins 1998 Memorial Cup (angol nyelven). Portland Winterhawks, 2008. május 17. (Hozzáférés: 2020. január 23.)
  256. ↑ 2010 US Figure Skating Championships Schedule (angol nyelven). Go Figure Skating. (Hozzáférés: 2020. január 23.)
  257. ↑ Thomas Clouse: Spokane lands another major skating event: Team Challenge Cup (angol nyelven). The Spokesman-Review, 2015. szeptember 24. (Hozzáférés: 2020. január 23.)

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Spokane, Washington című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Wikivoyage
Wikivoyage
A Wikivoyage tartalmaz Spokane témájú leírást.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Spokane_(Washington)&oldid=26850786”