Spicospina flammocaerulea
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Sebezhető      
| ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Spicospina flammocaerulea Roberts, Horwitz, Wardell-Johnson, Maxson & Mahony, 1997 | ||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Spicospina flammocaerulea témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Spicospina flammocaerulea témájú kategóriát. |
A Spicospina flammocaerulea a kétéltűek (Amphibia) osztályának békák (Anura) rendjébe, a Myobatrachidae családba, azon belül a Spicospina nembe tartozó faj. A Spicospina nem monotipikus faja. A fajt 1994-ben fedezték fel.[1]
Előfordulása[szerkesztés]
Ausztrália endemikus faja. Nyugat-Ausztrália délnyugati részén, Walpole-tól 24-30 km-re északkeletre, mindössze három helyen honos. Előfordulási területének mérete mintegy 305 km², élőhelye töredezett.[2] Tizennégy populáció a Bow Bridge-től északra, nyugatra és keletre fekvő magánterületen található, a többi a Franklin-hegységi Nemzeti Parkban vagy a Roe-hegység és a Lindesay-hegység Nemzeti Park részeként kijelölt, de még hivatalosan nem bejelentett területen.[1]
Amikor 1997-ben először leírták, a faj csak három, egymástól jól elkülönülő tőzegmocsárból volt ismert Nyugat-Ausztrália délnyugati csücskében.[3] Az 1997 és 2000 között végzett felmérések során az ismert populációk száma 27-re növekedett, amelyek mindegyike az állam déli partvidékén, Walpole-tól keletre és északkeletre található.[1] A populáció méretéről nem állnak rendelkezésre megbízható adatok, azonban 1994-1997 között több helyen is számoltak hímeket.[1]
Megjelenése[szerkesztés]
Kis méretű békafaj, testhossza a 3,5 cm-t érheti el.[4] Háta kékesfekete, karjain és lábain, valamint a szeme körül apró, élénk kék foltokkal. Hasa kékesfekete, világoskék foltokkal, a torka élénk narancssárga. A felső ajak, a kezek, a lábak és a hónalj szintén élénk narancssárga. Ujjai között úszóhártya van, ujjai végén nincsenek korongok.[4]
Életmódja[szerkesztés]
Tavasszal és nyáron szaporodik. A nőstény a petéket egyenként rakja le a kis méretű, mély tavak vízfelszínén lévő algaszőnyegekre. Az ebihalak hossza elérheti a 3 cm-t, barna színűek. Gyakran maradnak a vízi algaszőnyegek között, és körülbelül három hónapig tart, amíg békává fejlődnek.[4]
Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]
A vörös lista a sebezhető fajok között tartja nyilván. Élőhelye kicsi, töredezett, bár több védett területen is előfordul.[2]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b c d Roberts, D., Conroy, S., and Williams, K. (1999). Conservation status of frogs in Western Australia. Declines and Disappearances of Australian Frogs. A. Campbell, eds., Environment Australia, Canberra, 177-184.
- ↑ a b AmphibiaWeb
- ↑ Roberts, J.D., Horwitz, P., Wardell-Johnson, G., Maxson, L.R., and Mahony, M.J. (1997). Taxonomy, relationships and conservation of a new genus and species of myobatrachid frog from the high rainfall region of southwestern Australia. Copeia, 1997, 373-381.
- ↑ a b c FrogID, Australian Museum
Források[szerkesztés]
- A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2021. december 20.) (angolul)
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2021. december 20.)
- Roberts, Horwitz, Wardell-Johnson, Maxson & Mahony, 1997 : Taxonomy, relationships and conservation of a new genus and species of myobatrachid frog from the high rainfall region of southwestern Australia. Copeia, vol. 1997, n° 2, p. 373-381.
- Amphibian Species of the World 6.0
- A Spicospina flammocaerulea az AmphibiaWeb oldalon
