Sphacelariales
 | ||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Sphacelariales témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Sphacelariales témájú kategóriát. |
A Sphacelariales a barnamoszatok (Phaeophyceae) osztályának rendje.[1]
Történet
[szerkesztés]A Sphacelarialest Walter Migula írta le először 1909-ben.[2] Bár eleinte a rendszertanok a mai Discosporangiales nemzetségeit ide sorolták a Choristocarpaceae, illetve Discosporangiaceae családokban, előbbibe pedig az Onslowiaceae két nemzetségét, újabb rendszertanok szerint a Choristocarpaceae és a Discosporangiaceae a legősibb ismert barnamoszatrendet, a Discosporangialest alkotják, míg az Onslowiaceae mindkét renden kívül szerepel az Onslowialesben.[1][3]
A Herpodiscus nemzetség 2010-ig monotipikus volt, amikor Draisma et al. molekuláris filogenetikai alapon a korábbi Sphacelaria pulvinatát Herpodiscus pulvinatusra nevezte át, továbbá áthelyezett 2 Sphacelaria-alnemzetséget (Bracteata, Reinkea) is a Herpodiscus nemzetségbe.[4]
Genetika
[szerkesztés]Bár szekvenált magi genommal rendelkező faja nincs, egyes fajainak (például Halopteris paniculata) ismertek teljes ptDNS-ei.[5] A ptDNS-ben a fordított ismétlődésű szakasz hossza befolyásolja az rpl21 határgén helyzetét – például a Dictyotaleshez és az Ectocarpaleshez hasonlóan a Sphacelariales e génje a fordított ismétlődésű szakaszon belül van.[6]
Filogenetika
[szerkesztés]Adl et al. 2019-es rendszertana 5 nemzetséget különböztet meg a kládban (Chaetopteris, Halopteris, Stypocaulon, Sphacelaria, Verosphacela),[1] azonban egyes rendszertanok szerint a Verosphacela az Onslowiaceae nemzetsége.[7]
Morfológia
[szerkesztés]Szervezet
[szerkesztés]Gametofitonja és sporofitonja egyaránt elágazó többsoros fonalas élőlények apikális növekedéssel, sejtenként több elszórt lemezes plasztiszában pirenoid nélkül.[1] Egyes fajok propagulái többsejtűek.[8]
Sejt
[szerkesztés]Különböző méretű molekulák a Halopteris congesta fajban a plazmodezmákon át mozoghatnak a Fucus spiralishoz hasonlóan.[9]
A sejtfal összeállítása aktinfonalakat igényel, melyek az I. és II. fázisú embriókban kortikális helyzetűek.[10]
Sejtjei téglalap alapúak, és a Polysphaeroides filiformisnál nagyobbak – hosszuk fajtól függően 38 vagy 24, szélességük 14, illetve 10 μm.[11]
Élőhely
[szerkesztés]2 faja – a Sphacelaria brachygonia és a S. rigidula – megtalálható a Délnyugat-Atlanti-óceán két védett tengeri területén.[12]
Ökológia
[szerkesztés]Életmód
[szerkesztés]Bár legtöbb faja szabadon élő, a Herpodiscus durvillaeae a Durvillaea antarctica, a Durvillaea poha és a Durvillaea willana[13][4] endo- vagy epifiton obligát parazitája. Plasztiszai szürkék, de rbcL génjét nem vesztette el, és kultúrában nem sikerült szaporítani, tehát Heesch et al. nem tudta vizsgálni, hogy fotoszintetikus-e.[14] Ezenkívül vannak a Sphacelaria nemzetségben is részben endofiton fajok, ilyenek például a Sphacelaria cirrosa, mely nem függ gazdája fotoszintézise termékeitől. Más fajok, például a Sphacelaria caespitula alapvetően endofitonok, de epifitonként vagy epilitonként is életképesek.[14] Egyes Sphacella-fajok fakultatív epi-endofitonok: bár természetes környezetükben csak epi- vagy endofitonként vannak jelen, gazdája nélkül is tenyészthető.[14]
Társulások
[szerkesztés]Algaszőnyegeket alkothat – például a Capraia-sziget közelében lévő sziklás zátonyokon élő algaszőnyegek jellemző fonalas rendje.[15]
Tengeri szerkezeteken is kimutatható: tavasszal 2, nyáron 1, ősszel legfeljebb 4 hét után telepszik meg.[16]
Életciklus
[szerkesztés]Nemzedékváltakozása általában izomorf, életciklusában fajonként eltér, hogy az ivaros szaporodás módja izogámia, nem oogám anizogámia vagy oogámia.[1]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c d e f Adl SM, Bass D, Lane CE, Lukeš J, Schoch CL, Smirnov A, Agatha S, Berney C, Brown MW, Burki F, Cárdenas P, Čepička I, Chistyakova L, Del Campo J, Dunthorn M, Edvardsen B, Eglit Y, Guillou L, Hampl V, Heiss AA, Hoppenrath M, James TY, Karnkowska A, Karpov S, Kim E, Kolisko M, Kudryavtsev A, Lahr DJG, Lara E, Le Gall L, Lynn DH, Mann DG, Massana R, Mitchell EAD, Morrow C, Park JS, Pawlowski JW, Powell MJ, Richter DJ, Rueckert S, Shadwick L, Shimano S, Spiegel FW, Torruella G, Youssef N, Zlatogursky V, Zhang Q (2019. január 19.). „Revisions to the Classification, Nomenclature, and Diversity of Eukaryotes”. J Eukaryot Microbiol 66 (1), 4–119. o. DOI:10.1111/jeu.12691. PMID 30257078. PMC 6492006.
- ↑ Migula, Walter. Algen. 2. Teil. Rhodophyceae, Phaeophyceae, Characeae, Kryptogamen-Flora von Deutschland, Deutsch-Österreich und der Schweiz. Verlag Friedriech von Zezschwitz (1909)
- ↑ Kawai H, Hanyuda T, Draisma SG, Wilce RT, Andersen RA (2015. szeptember 27.). „Molecular phylogeny of two unusual brown algae, Phaeostrophion irregulare and Platysiphon glacialis, proposal of the Stschapoviales ord. nov. and Platysiphonaceae fam. nov., and a re-examination of divergence times for brown algal orders”. J Phycol 51 (5), 918–928. o. DOI:10.1111/jpy.12332. PMID 26986888. PMC 5054896.
- ↑ a b Fraser CI, Waters JM (2012. november 21.). „Algal parasite Herpodiscus durvillaeae (Phaeophyceae: Sphacelariales) inferred to have traversed the Pacific Ocean with its buoyant host”. J Phycol 49 (1), 202–206. o. DOI:10.1111/jpy.12017. PMID 27008401.
- ↑ William W, Istace B: Stypocaulon paniculatum strain Hal grac a UBK genome assembly, contig: H-paniculata_contig1, whole genome shotgun sequence. Nucleotide . (Hozzáférés: 2025. április 7.)
- ↑ Liu YJ, Zhang TY, Wang QQ, Draisma SGA, Hu ZM (2024. július 31.). „Comparative structure and evolution of the organellar genomes of Padina usoehtunii (Dictyotales) with the brown algal crown radiation clade”. BMC Genomics 25. DOI:10.1186/s12864-024-10616-4. PMID 39080531. PMC 11290263.
- ↑ Phillips N, Burrowes R, Rousseau F, De Reviers B, Saunders GW (2008. április 1.). „Resolving evolutionary relationships among the brown algae using chloroplast and nuclear genes”. J Phycol 44 (2), 394–405. o. DOI:10.1111/j.1529-8817.2008.00473.x. PMID 27041195.
- ↑ Bittner L, Payri CE, Couloux A, Cruaud C, de Reviers B, Rousseau F (2008. július 3.). „Molecular phylogeny of the Dictyotales and their position within the Phaeophyceae, based on nuclear, plastid and mitochondrial DNA sequence data”. Mol Phylogenet Evol 49 (1), 211–226. o. DOI:10.1016/j.ympev.2008.06.018. PMID 18652904.
- ↑ Nagasato C, Tanaka A, Ito T, Katsaros C, Motomura T (2017. január 3.). „Intercellular translocation of molecules via plasmodesmata in the multiseriate filamentous brown alga, Halopteris congesta (Sphacelariales, Phaeophyceae)”. J Phycol 53 (2), 333–341. o. DOI:10.1111/jpy.12498. PMID 27885652.
- ↑ Boscq S, Theodorou I, Milstein R, Le Bail A, Chenivesse S, Billoud B, Charrier B (2025. január 7.). „Longitudinal growth of the Saccharina kelp embryo depends on actin filaments that control the formation of a corset-like structure composed of alginate”. Sci Rep 15. DOI:10.1038/s41598-024-83814-5. PMID 39774153. PMC 11706932.
- ↑ Demoulin CF, Sforna MC, Lara YJ, Cornet Y, Somogyi A, Medjoubi K, Grolimund D, Sanchez DF, Tachoueres RT, Addad A, Fadel A, Compère P, Javaux EJ (2024. január 11.). „Polysphaeroides filiformis, a proterozoic cyanobacterial microfossil and implications for cyanobacteria evolution”. iScience 27 (2), 108865. o. DOI:10.1016/j.isci.2024.108865. PMID 38313056. PMC 10837632.
- ↑ Karez CS, Bahia RG, Nunes JMC, Santos GN, Moura RL, Salomon PS, Ribeiro CCM, Silva CC, Cardial P, Leal GA, Lyra MB, Salgado LT (2024. július 23.). „Checklist of marine macroalgae in two contiguous Marine Protected Areas in the south-western Atlantic”. Biodivers Data J 12, e122350. o. DOI:10.3897/BDJ.12.e122350. PMID 39092448. PMC 11292122.
- ↑ Draisma SGA, van Reine WFP, Kawai H (2010). „A revised classification of the Sphacelariales (Phaeophyceae) inferred from a psbC and rbcL based phylogeny”. European Journal of Phycology 45 (3), 308–326. o. DOI:10.1080/09670262.2010.490959.
- ↑ a b c Heesch S, Peters AF, Broom JE, Hurd CL (2008. szeptember 9.). „Affiliation of the parasite Herpodiscus durvillaeae (Phaeophyceae) with the Sphacelariales based on DNA sequence comparisons and morphological observations”. Eur J Phycol 43 (3), 283–295. o. DOI:10.1080/09670260801911157. (Hozzáférés: 2025. április 7.)
- ↑ Elsherbini J, Corzett C, Ravaglioli C, Tamburello L, Polz M, Bulleri F (2023. február 15.). „Epilithic Bacterial Assemblages on Subtidal Rocky Reefs: Variation Among Alternative Habitats at Ambient and Enhanced Nutrient Levels”. Microb Ecol 86 (3), 1552–1564. o. DOI:10.1007/s00248-023-02174-1. PMID 36790500. PMC 10497455.
- ↑ Vinagre PA, Fonseca G, Vieira M (2024. június 19.). „Experimental insights on biofouling growth in marine renewable structures”. Open Res Eur 2, 108. o. DOI:10.12688/openreseurope.14854.2. PMID 39157204. PMC 11329864.
