Kis sándorpapagáj

Kis sándorpapagáj
	Indiai példányok
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Osztály:	Madarak (Aves);
Rend:	Papagájalakúak (Psittaciformes);
Öregcsalád:	Papagájszerűek (Psittacoidea);
Család:	Szakállaspapagáj-félék (Psittaculidae);
Alcsalád:	Szakállaspapagáj-formák (Psittaculinae);
Nemzetség:	Szakállaspapagáj-rokonúak (Psittaculini);
Nem:	Alexandrinus;
Faj:	A. krameri;
Tudományos név
	Alexandrinus krameri; (Scopoli, 1769)
Szinonimák
	Psittacula krameri
Elterjedés
	Elterjedési területe
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Kis sándorpapagáj témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Kis sándorpapagáj témájú médiaállományokat és Kis sándorpapagáj témájú kategóriát.

A kis sándorpapagáj (Alexandrinus krameri), korábbi nevén örvös sándorpapagáj, a madarak (Aves) osztályának papagájalakúak (Psittaciformes) rendjébe, ezen belül a szakállaspapagáj-félék (Psittaculidae) családjába tartozó faj.

Tudományos nevét Wilhelm Heinrich Kramer osztrák természettudósról kapta.

Magyar nevében a „sándor” Nagy Sándor makedón királyra utal, mivel ő volt az első, aki ilyen madarat hozott Európába.^[1]

Előfordulása[szerkesztés]

Közép-Afrikában a kontinenst kelet-nyugati irányban átszelő sávban honos, valamint az indiai szubkontinens legnagyobb részén, keleten Mianmarig. Németországba a Rajna-vidékére, Hollandiába, valamint Angliába is betelepítették, itt manapság kisebb populációi élnek a szabad természetben. A Handbook of alien species in Europea (DAISIE, 2009) szerint a száz legveszélyesebb európai invazív faj közé tartozik.

Alfajai[szerkesztés]

Alexandrinus krameri krameri - Nyugat-Afrikában Guineától, Szenegáltól és Mauritánia déli részétől keletre egészen Uganda nyugati részéig és Szudán déli részéig valamint délre egészen a Dél-afrikai Köztársaság keleti területéig előfordul.
Alexandrinus krameri parvirostris - Etiópia északi részén, Szomália északnyugati területein és Szudánban a Szennár területen él.
Alexandrinus krameri manillensis - India középső és déli részén, Srí Lanka szigetén és Bangladesben őshonos. Fogságból megszökött egyedekből alakult vagy mesterségesen betelepített populációi élnek Európában, Észak-Amerikában és Ausztráliában is.
Alexandrinus krameri borealis - Pakisztán keleti részén, Észak-Indiában, Nepálban és Mianmar középső területein honos.

Korábban e faj alfajának vélték a ma már önálló fajként kezelt mauritiusi sándorpapagájt (Alexandrinus eques) is. A DNS elemző genetikai vizsgálatok bebizonyították, hogy ez a kis sándorpapagájtól oly elszigetelten élő faj valóban önálló faj, de nagyon közel áll a kis sándorpapagájhoz.^[2]

Megjelenése[szerkesztés]

Testhossza 38–42 centiméter (25 centiméteres farkával együtt), szárnyfesztávolsága 42–48 centiméter és testtömege 120–150 gramm. A hímet a fekete torka különbözteti meg a tojótól. Harmadik életévében keskeny rózsaszínű gyűrű képződik a nyaka körül. A tollazata világító zöld; a hosszú, hegyes farok felső része kékeszöld. A lábujjak erősek és hajlottak, hogy a madár meg tudjon kapaszkodni az ágakon. A táplálékot is képes ügyesen megfogni és a csőréhez vinni. A csőr fénylő piros, nagyon erős és görbe.

Életmódja[szerkesztés]

Az örvös sándorpapagáj társas lény. Tápláléka gyümölcsökből, bogyókból és dióból áll.

Szaporodása[szerkesztés]

Az ivarérettséget kétéves korban éri el. A költési időszak Afrikában augusztustól novemberig, Indiában decembertől júniusig tart. A fészekalj 3-4 fehér tojásból áll. A tojásokon mindkét szülő 22-24 napig kotlik. A fiatal papagájok 40-50 nap múlva repülnek ki. Nem mindegyik fióka marad meg.