Óceáni árok
Az óceáni árok vagy mélytengeri árok hosszú, keskeny mélyedés az óceáni aljzatban, amely azon a hajlatvonalon alakul ki, ahol az öreg, kihűlt óceáni lemez a kisebb sűrűségű kontinentális lemez alá bukik (szubdukció).[1]
Globális átlagban mintegy egytized négyzetméternyi óceáni litoszféra bukik alá másodpercenként. Ahol az óceáni lemezek ezzel szemben távolodnak egymástól, ott óceáni hátság keletkezik. Ennek egyik fajtája is lehet hasadék, de ezek kevésbé mélyek, mint az óceáni árkok.[2]
Az óceáni árkok az óceáni aljzatok legmélyebb részei, tipikusan 3-4 kilométerre nyúlnak az aljzat alá. Általában párhuzamosan futnak egy felszíni vulkanikus ívvel (szigetek, vagy hegyek), mintegy 200 kilométeres távolságban. A legnagyobb ismert óceánmélységet - 10 911 métert a Fülöp-szigetek közelében, a csendes-óceáni Mariana-árok déli végénél mérték (Challenger-szakadék).
A legfontosabb óceáni árkok[szerkesztés]
| Árok | Óceán | Mélység (méter) |
|---|---|---|
| Mariana-árok | Csendes-óceán | 10 911 |
| Tonga-árok | Csendes-óceán | 10 882 |
| Kurili-kamcsatkai árok | Csendes-óceán | 10 542 |
| Fülöp-árok | Csendes-óceán | 10 540 |
| Kermadec-árok | Csendes-óceán | 10 047 |
| Izu-Bonin-árok | Csendes-óceán | 9 780 |
| Japán-árok | Csendes-óceán | 9 000 |
| Puerto Ricó-i árok | Atlanti-óceán | 8 605 |
| Peru–Chile árok vagy Atacama-árok | Csendes-óceán | 8 065 |
| Árok | Helye |
|---|---|
| Aleuti-árok | Alaszkától nyugatra |
| Bougainville-árok | Pápua Új-Guineától délre |
| Kajman-árok | A Karib-tenger nyugati része |
| Cedros-árok (inaktív) | Alsó-Kalifornia mexikói állam csendes-óceáni partja |
| Hikurangi-árok | Új-Zélandtól keletre |
| Japán-árok | Északkelet-Japán |
| Kurili-kamcsatkai árok | A Kuril-szigetek közelében |
| Mariana-árok | Nyugat-Csendes-óceán; a Mariana-szigetektől keletre |
| Közép-amerikai árok | |
| Új-Hebridák árok | Vanuatutól nyugatra |
| Puerto Ricó-i árok (az Atlanti-óceán legmélyebb pontja) | A Karib-tenger és az Atlanti-óceán határán |
| Atacama-árok | Kelet-Csendes-óceán; Peru és Chile partjainál |
| Fülöp-árok | A Fülöp-szigetektől keletre |
| Rjukju-árok | A japán Rjukju-szigetek keleti szegélye |
| Dél-Sandwich árok | |
| A Szunda-ív és a Jávai árok | |
| Tonga-árok | Ausztráliától északkeletre |
| Yap-árok | Nyugat-Csendes-óceán; a Palau-szigetek és a Mariana-árok között |
Jegyzetek[szerkesztés]
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben az Oceanic crust című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források[szerkesztés]
- ↑ mindentudas.hu: mindentudas.hu kislexikon
- ↑ interware.hu: Az óceáni hátságok új típusát fedezték fel
- A fordítás alapjául vett cikk forrásai
- (2002) „Subduction Zones”. Reviews of Geophysics 40 (4), 1012–1049. o. DOI:10.1029/2001RG000108.
- A.B. Watts, 2001. Isostasy and Flexure of the Lithosphere. Cambridge University Press. 458p.
- (2000) „Bathymetry of the Tonga Trench and Forearc: a map series”. Marine Geophysical Researches 21 (489–511), 2000. o.
- (1998) „Biogeography, biodiversity and fluid dependence of deep-sea cold-seep communities at active and passive margins”. Deep-Sea Research II (45), 517–567. o.
- (1997) „Global sea floor topography from satellite altimetry and ship depth soundings”. Science 277 (5334), 1956–1962. o. DOI:10.1126/science.277.5334.1956.
- "Deep-sea trench". McGraw-Hill Encyclopedia of Science & Technology, 8th edition, 1997.
- (1993) „The return of sialic material to the mantle indicated by terrigeneous material subducted at convergent margins”. Tectonophysics 219, 163–175. o. DOI:10.1016/0040-1951(93)90294-T.
- J.W. Ladd, T. L. Holcombe, G. K. Westbrook, N. T. Edgar, 1990. "Caribbean Marine Geology: Active margins of the plate boundary", in Dengo, G., and Case, J. (eds.) The Geology of North America, Vol. H, The Caribbean Region, Geological Society of America, p. 261–290.
- W. B. Hamilton 1988. "Plate tectonics and island arcs". Geological Society of America Bulletin: Vol. 100, No. 10, pp. 1503–1527.
- (1986) „Relations among subduction parameters”. Reviews of Geophysics 24 (2), 217–284. o. DOI:10.1029/RG024i002p00217.
- (1984) „Evolution of Intra-Oceanic Arc-Trench Systems”. Tectonophysics 102, 175–205. o. DOI:10.1016/0040-1951(84)90013-1.
- R. L. Fisher and H. H. Hess, 1963. "Trenches" in M. N. Hill (ed.) The Sea v. 3 The Earth Beneath the Sea. New York: Wiley-Interscience, p. 411–436.
További információk[szerkesztés]
- Kis Károly (2007): Általános geofizikai ismeretek. Eötvös Kiadó, Budapest, 1-420 old.
- Horváth Ferenc (2006): Lemeztektonika és az új globális geodinamika. Magyar Tudomány, 8: 930-945.
- Márton Péter (2004): Általános geofizika: a Föld fizikája. Magyar Geofizika, 45: 79-86.
- Horváth Ferenc (1977): A szilárd Föld fizikája. Tankönyvkiadó, Budapest, 1-210 old.
- Davies, G. F. (1999): Dynamic Earth: plates, plumes and mantle convection. Cambridge Univ. Press, pp. 1–458. (angol)
