Zajditák
| Iszlám |
|---|
 |
|
A vallás alapjai
|
|
Az iszlám története
|
|
Irányzatok és mozgalmak
|
|
Szervezetek, egyházak, vallások
|
|
Fontosabb személyek
|
|
Iszlám kultúra
|
|
Kapcsolódó fogalmak, nevek
|
|
Összehasonlítása
más világvallásokkal |
A zajditák vagy másképp: zajdik, zajdijja (arabul: الزيدية ’az-zajdijja’) vagy ötös síiták az iszlám síiták három fő ágának egyike, a szunnitákhoz legközelebb álló irányzat. A 8. században alakult ki.[1]
Történet[szerkesztés]
A 4. imám 713-ban bekövetkezett halála után az utódlás Muhammad al-Bákirra (Al-Huszajn unokájára) szállt. A síiták egy csoportja azonban úgy vélte, hogy túlzottan hajlik a kompromisszumkötésre az Omajjáda-kalifákkal, ezért Bákir fiatalabb féltestvérét, Zajdot ismerték el 5. imámként.[2]
Zajd sikertelen felkelést indított az Omajjádok ellen, és kivégezték. Hívei a jemeni hegyekbe és a Kaszpi-tenger déli partvidékére vonultak vissza. A 10. századtól egészen az 1962-es forradalomig ők uralták Jement, és a fennhatóságuk alatt állt a Kaszpi-tengertől DNy-ra húzódó régió is.[2]
Ma leginkább Jemen nyugati felén, és Szaúd-Arábia jemeni határvidékén élnek.
Nézeteik[szerkesztés]
Abban megegyeznek a többi síitával, hogy az imámnak Ali valamelyik leszármazottjának kell lennie. Abu Bakrt és Omárt törvényes kalifaként ismerik el, viszont Oszmán megítélését illetően már nézeteltérés van közöttük.[2]
Nem osztják azt a nézetet sem, hogy a törvényes imámok meghatározott öröklési rend szerint kell kövessék egymást. Hitük szerint nem kell mindig léteznie egy élő imámnak, és nem fogadják el a rejtőzködő imám (mahdi) koncepcióját sem.[2]
Források[szerkesztés]
- ↑ Malcolm Clark: Islam For Dummies. Wiley (2019. augusztus 9.). ISBN 978-1-119-64304-3
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Regional Surveys of the World: The Middle East and North Africa 2003. London, England: Europa Publications. 2003. p. 149. ISBN 978-1-85743-132-2.
- ↑ a b c d Malcolm Clark 14. fejezet
