Yves Congar

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Yves Congar
Született1904. április 13.[1][2]
Sedan
Elhunyt1995. június 22. (91 évesen)[3][4][5][6][7]
Párizs
ÁlneveR. Obert
Állampolgárságafrancia
Foglalkozása
  • teológus
  • író
  • naplóíró
  • katolikus pap
  • katolikus szerpap
Tisztségecardinal-deacon (1994. november 26. – 1995. június 22., Cardinal deacons of San Sebastiano al Palatino)
IskoláiInstitut Catholique de Paris
Kitüntetései
  • Broquette-Gonin-díj
  • Montyon-díj (1982)
SírhelyeMontparnasse-i temető
A Wikimédia Commons tartalmaz Yves Congar témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Yves Congar, teljes nevén Yves-Marie-Joseph Congar (Sedan, 1904. április 13.Párizs, 1995. június 22.) római katolikus pap, 1994-től bíboros, a 20. század egyik legismertebb katolikus teológusa.[8] A nouvelle théologie egyik úttörőjének tekintik.

Élete[szerkesztés]

1921 és 1924 között a Párizsi Katolikus Egyetemen folytatta tanulmányait. A kötelező katonai szolgálat után egy évvel, 1925-ben csatlakozott a francia Domonkos-rendhez és papnak szentelték fel.[8]

1931-től 1954-ig, a II. világháború éveit kivéve, (amikor német hadifogságban volt), a Domonkos-rend Párizs melletti főiskoláján filozófiát és teológiát tanított, majd hitszónokként Strasbourgban működött. 1960-tól a Párizsi Katolikus Egyetem tanára volt.[9]

XXIII. János pápa meghívta a második vatikáni zsinat előkészítő teológiai bizottságába és a zsinat folyamán Congar jelentős hozzájárulást nyújtott számos dokumentumhoz.[8]

1994 őszén II. János Pál pápa bíborossá kreálta.

Munkássága[szerkesztés]

Tevékenységét a neotomizmus konzervativizmusának eredeti szellemében, de a modern filozófiák kérdésfeltevéseire is figyelemmel történő meghaladása jellemezte. Teológiai munkásságával az egyház megújulását (→ nouvelle théologie) és a keresztények egységét (→ ökumenikus mozgalom) akarta előmozdítani.[9] E tevékenysége miatt XII. Piusz pápa és elöljárósága elmarasztalta, később azonban XXIII. János pápa rehabilitálta.[9]

Magyarul megjelent művei[szerkesztés]

  • Hűség és haladás. Gyűjtemény; többekkel, ford. Bozsóky Gerő, Horváth Mária, Virágh József; Opus Mystici Corporis, Bécs, 1977 (A dialógus jegyében)
  • Szeretem az egyházat; ford. Farkas Mária; Vigilia, Bp., 1994 (XX. századi keresztény gondolkodók)
  • Az Egyház élő hagyománya. Tanulmány a hagyomány teológiai fogalmáról; ford. Száraz Katalin; L'Harmattan–Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola, Bp., 2015 (Sensus fidei fidelium)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. biography/Yves-Congar, Encyclopædia Britannica, angol, 2022. augusztus 1.
  2. 2022. augusztus 1., Store norske leksikon, Per Bjørn Halvorsen, bokmål norvég, 2019. október 22., Yves_Congar
  3. Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  4. Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. Store norske leksikon (bokmål norvég és nynorsk norvég nyelven)
  7. Gran Enciclopèdia Catalana (katalán nyelven). Grup Enciclopèdia
  8. a b c ENCYCLOPÆDIA BRITANNICA: Yves-Congar
  9. a b c Gecse Gusztáv: Vallástörténeti kislexikon