Wim Kok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wim Kok
Hollandia 48. miniszterelnöke
Hivatali idő
1994. augusztus 22. – 2002. július 22.
UralkodóBeatrix holland királynő
ElődRuud Lubbers
UtódJan Peter Balkenende
Hollandia pénzügyminisztere
Hivatali idő
1989. november 7. – 1994. augusztus 22.
Holland Munkáspárt elnöke
Hivatali idő
1986. július 21. – 2001. december 15.

Születési névWillem Kok
Született1938. szeptember 29.[1][2]
Bergambacht
Elhunyt2018. október 20. (80 évesen)
Amszterdam
PártMunkáspárt

HázastársaRita Kok (1965 – 2018. október 20.)
Foglalkozáspolitikus, szakszervezeti vezető
IskoláiNyenrode Business University
Halál okaszívelégtelenség

Díjak
  • Katolikus Izabella-rend nagykeresztje (2001. október 19.)
  • Grand Cross with Collar of the Order of the Three Stars (2004. november 15.)
  • Global Economy Prize (2005)
  • Grand Cross of the Order of Orange-Nassau (2002. december 10.)
  • Grand Cross of Royal Norwegian Order of Merit
  • Commander with Star of the Order of Merit of the Republic of Poland

Wim Kok aláírása
Wim Kok aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Wim Kok témájú médiaállományokat.

Willem "Wim" Kok (Bergambacht, 1938. szeptember 29.Amszterdam, 2018. október 20.[3]) holland munkáspárti politikus, szakszervezeti vezető. Hollandia miniszterelnöke volt 1994 és 2002 között.

Élete[szerkesztés]

Családi háttér[szerkesztés]

1938-ban született Bergambachtban, Dél-Holland tartományban. Édesapja Willem Kok (1910-1981) ács volt, édesanyja Neeltje de Jager (1913-2005) volt, öccse 7 évvel fiatalabb nála.

Szakszervezeti hivatása[szerkesztés]

Érettségi után az Utrecht közelében levő Breukelenben járt a Nyenrode Üzleti Egyetemre, ahol üzleti szakos hallgató volt, diplomázása után 1961-ben a szociáldemokrata szellemiségű Holland Szakszervezeti Szövetség (Nederlands Verbond van Vakverenigingen, NVV) kezdett el dolgozni. Itt 1973-ban a szakszervezet elnöke lett, a tisztséget 1982-ig töltötte be. 1982-ben a katolikus Holland Katolikus Szakszervezettel együtt az NVV beolvadt a Holland Szakszervezeti Szövetségbe (FNV). 1986-ban kilépett a szakszervezettől.[4]

Politikai pályája[szerkesztés]

Képviselő és Pénzügyminiszter[szerkesztés]

1986-ban lett tagja a Képviselőháznak, miután az 1986-os holland választáson a Munkáspárt színeiben bejutott az alsóházba. A választások után Joop den Uyl a Munkáspárt addigi elnöke és frakcióvezetője 20 év után lemondott tisztségéről, a párt új elnöke Kok lett. Kok egyben a párt új frakcióvezetője lett a Képviselőházban, ezzel egyidőben ő lett az ellenzék vezetője a Második Lubbers-kormánnyal szemben. Az 1989-es választásokon ugyan Ruud Lubbers győzött a Kereszténydemokrata Tömörüléssel, ám a liberális-konzervatív Szabadság és Demokrácia Néppártja számos mandátumot vesztett, ami miatt Rubbers a Munkáspárttal kötött kormánykoalíciót. A Harmadik Lubbers-kormányban pénzügyminiszter lett, amit 1989 és 1994 között töltött be.

Miniszterelnök[szerkesztés]

Első Kok-kormány (1994-1998)[szerkesztés]

1994-es holland választáson 24%-kal a Munkáspárt győzött, így Wim Kok alakíthatott kormányt. A kormánykoalíciónak a 66-os demokraták és a VVD lett a tagja. A pártok színeinek a kombinációja miatt ezt a kormány lila koalíciónak is nevezték. Ez a kormánykoalíció történelmi fordulópont is volt Hollandia életében, mert 1908 óta most először nem volt kereszténydemokrata párt a koalíció tagja.[5] Ezzel létrejött egy konzervatív liberális-munkáspárti és balliberális kormánykoalíció. Az Első Kok-kormány fő célkitűzése a foglalkoztatás növelése volt, hiszen a holland gazdaság mély recesszión esett át. A piacnak nagyobb szerepet tulajdonított a kormány. Ennek érdekében adócsökkentést hajtottak végre, a szociális segélyek helyett az embereket a foglalkoztatás felé terelték. Emiatt nagy infrastrukturális beruházások kezdődtek meg. Másik fő cél volt a holland államadósság csökkentése volt.

A szociális juttatások rendszerét is megváltoztatta a kormány: megváltoztatták az özvegyi nyugdíjhoz való hozzáférés jogosultságát.

Ez alatt a ciklus alatt írták alá az Amszterdami Szerződést. A kabinet idejében történt meg a Srebrenicai mészárlás, amiben felmerült az Első-Kok kormány felelőssége is. A ciklus alatt nagy mértékű gazdasági növekedés kezdődött meg és a munkanélküliség is csökkent, 1996-ban 2,7%-os GDP növekedés volt, ami akkoriban semelyik más európai uniós országban nem volt.[6] Sikerült a kormánynak a maastrichti kritériumokat is teljesítenie.

Az 1998-as általános választáson a kormánykoalíció megtartotta parlamenti többségét.

Második Kok-kormány (1998-2002)[szerkesztés]

A második ciklusban ugyanaz a koalíció vezette tovább Hollandiát. Folytatódott az előző ciklusban elkezdett takarékoskodó, adócsökkentő és munkanélküliséget csökkentő politika. A koalíció első komoly problémája 1999 májusában volt, ugyanis a 66-os Demokraták kiléptek a koalícióból, miután népszavazást szerettek volna az alkotmányos reformok miatt, amit a koalíció többi tagja elutasított. Rövidesen visszatértek a koalícióba. Ez a kormány szavazta meg az eutanáziát és ők szavazták meg az azonos neműek házasságát 2001-ben, amivel Hollandia a világ első ilyen országává vált. 2001. december 15.-én Kok bejelentette, hogy a 2002-es választás után visszavonul a politikától, ugyanezen a napon lemondott a Munkáspárt elnöki tisztségéből.

2002. április 16.-án Wim Kok benyújtotta lemondását, miután nyilvánosságra került a Holland Háborús Dokumentációs Intézet jelentése a Srebrenicai mészárlásról. A jelentésben az ENSZ mellett a holland kormányt hibáztatták a Srebrenicai mészárlás megtörténése miatt, ugyanis a holland kormány megfelelő felszerelés nélkül küldte a holland békefenntartókat a boszniai településre. A jelentésből az is kiderült, hogy a holland katonák utasítást is kaptak, hogy kerüljék el a konfliktusokat.[7]

Hagyatéka[szerkesztés]

Wim Kokot utólag számos dicséret övezi a harmadik utas szociáldemokrácia hollandiai meghonosítása miatt illetve a polder modell értelmében a lila koalíció vezetése miatt is. Megvalósított számos szociális reformot, a gazdaságban több privatizálást hajtott végre kormánya, növelte a foglalkoztatást és csökkentette az államadósságot 73%-ról 48%-ra.

Politika utáni élete[szerkesztés]

A 2002-es választás után otthagyta a holland politikai életet és az Európai Unió egyik lobbystája lett emellett számos holland tulajdonú vállalat felügyelőbizottsági tagja lett (Royal Dutch Shell, KLM, Stork, Anne Frank Alapítvány, TNT Post, ING Group)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. http://www.nndb.com/people/086/000164591/
  2. Munzinger Personen (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. Elhunyt Wim Kok. Atv.hu. 2018. okt. 20.
  4. Willem (Wim) Kok, former Prime Minister of The Netherlands. [2017. december 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. december 4.)
  5. PAARSE KABINETTEN (1994-2002). (Hozzáférés: 2017. december 4.)
  6. A HOLLAND MODELL – Wim Kok “aratása”. (Hozzáférés: 2017. december 22.)
  7. Lemondott a holland kormány. [2018. április 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. december 4.)

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Wim Kok című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]