Wallaszky Pál

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wallaszky Pál
Született1742. január 29.
Bagyan
Elhunyt1824. szeptember 29. (82 évesen)
Jolsva
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásairodalomtörténész,
evangélikus lelkész
A Wikimédia Commons tartalmaz Wallaszky Pál témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Wallaszky Pál (Bagyan, 1742. január 29.Jolsva, 1824. szeptember 29.) irodalomtörténész, evangélikus lelkész.

Élete[szerkesztés]

Szlovák földműves szülők, Wallaszky Jakab és Tomischovicz Mária fia. 1753-tól Selmecbányán, 1756-ban Rimaszombatban, 1757-től Pozsonyban végezte iskoláit. Már tanuló korában beszélt magyarul, szlovákul, latinul és németül, értett görögül és héberül. 1761-ben tanárai a Sembery családhoz küldték nevelőnek Losoncra. Két évig ott volt nevelő, majd tanítványával újra a pozsonyi evangélikus gimnáziumba ment és tovább képezte magát.

1767-ben Lipcsébe utazott hittudományt hallgatni. Közben tanulmányozta a bölcseletet, a régi nyelveket és a történelmet is. Tanulmányaiban Bél Mátyás fia, a lipcsei egyetemen tanárként működő Bél Károly András irányította. Ekkor már gyűjtötte az adatokat irodalomtörténeti munkájához. Halléban és Wittenbergben is tanult, az utóbbi helyen átnézte Rotarides Mihály hátrahagyott kéziratait.

1769 végén a Békés vármegyei Tótkomlós evangélikus gyülekezete meghívta papjának. Később a Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyei Cinkotán volt prédikátor, ekkor került kapcsolatba pesti tudós körökkel, többek között Cornides Dániellel és Horányi Elekkel. Néhány évvel később betegsége miatt lemondott állásáról és a Gömör vármegyei Jolsva magyar-szlovák evangélikus gyülekezetének lelkipásztora lett, itt is maradt haláláig. Mint gömöri alesperes tagja volt a pesti zsinatnak (1791). Ötvenéves papi jubileumán, 1819-ben falujában széleskörű ünneplésben részesítették.

Irodalomtörténeti munkája[szerkesztés]

A magyar irodalomtörténet rendszerezésre törekvő első áttekintését ő írta meg Conspectus reipublicae litterariae in Hungaria… (1785) című könyvében. Ebben összefüggően igyekszik tárgyalni a magyar irodalom és művelődés történetét. Bevezetésül bíráló észrevételek kíséretében ismerteti az addig megjelent rokon tárgyú munkákat. Magát a munkát két részre és ezeket két-két fejezetre osztja. Az első rész két fejezete a hunok korával és a 11–15. századok történetével foglalkozik; a második rész első fejezete a 16. századtól (a mohácsi csatától) 1776-ig, a második innen a szerző koráig terjed. Sorban veszi az egyes tudományágakat, mindegyiknél csoportokba gyűjti az írók neveit; az életükre és munkáikra vonatkozó ismertetéseket jegyzetekben adja meg. Jóval nagyobb teret szentel az iskolák, a nyomdák és a könyvtárak ismertetésének. Az utolsó fejezet alig több, mint a Ratio Educationis kiadása után átszervezett különféle iskolák tanulmányi, szervezeti rendjének ismertetése. A szorosan vett irodalomtörténetet csak a fejezetek elején, röviden tárgyalja, így az háttérbe szorul. A szerző elsősorban anyaggyűjtő munkát akart végezni, rendszerezése inkább csak első kísérletnek tekinthető.

Művei[szerkesztés]

  • De Stephano Werbőczyo jurisconsulto Hungariae celeberrimo dissertatio historico epistolica... dno Andreae Semberi de Felső Szud... quum 16. Maji A. D. 1768. in Gymnasio Evangelico Posoniensi studiis schoasticis valediceret jus Hungariae auspiaturus dicata... (Lipcse, 1768. Werbőczy István életrajza és jogtudományi érdemei.)
  • Tentamen Historiae Literarum sub Rege Gloriosissimo Mathia Corvino de Hunyad in Hungaria. (Lipcse, 1769. A magyar műveltség Mátyás király korában.)
  • Vindiciae opusculi Pestiensis inscripti Fundata B. Tolerantialis Decreti sequela, contra Anonymi Jurisperiti Examen. (Pest, 1782)
  • Conspectus Reipublicae Litterariae in Hungaria, ab initiis Regni ad nostra usque tempora delineatus. (Pozsony és Lipcse, 1785. Irodalomtörténetét később javítva, adatait a 19. század első évtizedéig bővítve második kiadásban is közreadta: Buda, 1808. Online)
  • De bibliothecis quibusdam veterum memorabilibus, oratio Inauguralis Bibliothecae Senioratus Ev. Gömöriensis, dicata honori Illustr. Domini Leopoldi a Comitibus Andrássy de Szent-Király et Krasznahorka etc. dicta die 26. Junii 1816. in splendissima Panegyri Betlerini. Cassoviae.

Ismeretesek szlovák nyelvű munkái és kéziratai is.

Források[szerkesztés]