Vistai András János

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vistai András János
Élete
Születési névAndrás János
Született1926. április 5.
Magyarvista
Elhunyt2006. február 25. (79 évesen)
Bukarest
Nemzetiségmagyar
Pályafutása
Írói álneveVistai András János
Alkotói évei1946–2006
Fontosabb műveiTekintő – erdélyi helynévkönyv
KiadóiKriterion Könyvkiadó

Vistai András János (eredeti nevén András János, gyakran V. András János; Magyarvista, 1926. április 5. – Bukarest, 2006. február 25.) romániai magyar szerkesztő, szakíró, műfordító, néprajzkutató, helytörténész; Kalotaszeg történetének egyik legjelentősebb kutatója. A 20. század második felében számos román nyelvű munkát fordított magyar nyelvre. 1969 és 1974 között a Művelődés című bukaresti folyóirat főszerkesztője volt, ezzel jelentős részt vállalt a lap fejlődésében.

„ Elmondhatom, hogy a Kriterionnak méltán hírnevet szerzett történelmi és néprajzi kiadványok sokat nyertek az ő szerkesztői közreműködésével. Gondolom, sok szerzőnket megbánthatta nem ritkán nyersen, szókimondóan közölt észrevételeivel, de talán még többen voltak, akik megértették, hogy számára csakis a kézirat érdeke létezett, kényesen vigyázott az adatok hitelességére, a gondolatmenet épségére, kevésbé a szerzők hiúságára. Azt mondhatnám, hogy született szerkesztő volt, csakhogy a szerkesztő nem születik, hosszú évek tapasztalatával lesz azzá, hogy aztán életműve a mások életművébe rejtve épüljön, alakuljon erős függésben a körülményektől, a lehetőségektől. Írni ugyanis lehet az íróasztalfióknak, szerkeszteni nem. ”
– H. Szabó Gyula Vistai András János szerkesztői munkásságáról

Élete és munkássága[szerkesztés]

1926. április 5-én született a Kolozs megyében található Magyarvista településen András János néven. 1939-ben a kolozsvári református kollégiumhoz került, itt tette le az érettségit is. Ezt követően egyetemi tanulmányokat folytatott előbb Kolozsváron, majd Bukarestben. Tagja volt a Móricz Zsigmond Kollégiumnak. Első újságcikke a Világosság címet viselő kolozsvári napilapban jelent meg 1946-ban. 1948-tól – mint a Magyar Népi Szövetség (MNSZ) aktivistája – figyelmét leginkább a művelődés kérdései felé fordította. 1952-ben a bukaresti és kolozsvári szerkesztőségekkel rendelkező Irodalmi Könyvkiadó lektora lett, ebben a minőségében nagy gondot fordított a történelmi, művelődési és néprajzi kötetek szerkesztésére. A tisztséget 16 éven át, 1968-ig töltötte be.

Szerkesztőként az 1950-es évek során először a Művelődési Útmutató, később a Tanügyi Újság, valamint a román nyelven megjelenő Îndrumătorul Cultural című folyóiratoknál munkálkodott. A Művelődés szerkesztője, majd 1969 és 1974 között főszerkesztője volt, ezt a folyóiratot a romániai magyarság tömegei cselekvő művelődésének egyik jelentékeny központi szervévé fejlesztette. Szabó Zsolt szerint „[a Művelődés] legjobb korszaka az 1969-es kinevezése és 1974-es leváltása közötti szűk fél évtized”. Önművelődés címen folytatta tevékenységét az újságnál, ezzel a Művelődés a romániai magyar kisebbség egyik jelentős helytörténeti, néprajzi, történelmi és művelődéstörténeti műhelyévé vált.

1991-ben vonult nyugdíjba. Az 1990-es évek folyamán Miskolczy Ambrussal, a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Román Filológiai Tanszékének vezetőjével közreműködésben dolgozott, ennek eredményeképpen részt vett az Encyclopedia Transylvanica és az Europa Annales című könyvsorozatok szerkesztésében. Eközben műfordítást és szerkesztést oktatott. Továbbá ő adta a nevét, illetve az ő ötlete alapján születtek meg a Kincses Könyvtár, a Téka, a Népismereti Dolgozatok, valamint a Fehér Könyvek című könyvsorozatok. 1990-ben válogatott jegyzetei jelentek meg Jókai Mór Kelet királynéja című kötetéről, majd 1991–92-ben Mikszáth Kálmán Vidéki alakok című művéről. Nyugdíjazását követően több éven keresztül Györffy György akadémikus mellett dolgozott Budapesten Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza soron levő kötetein.

Műfordítói pályafutása is jelentős. Számos román alkotó – köztük Nicolae Cocea, Mihail Sadoveanu, Marin Preda, Liviu Rebreanu és Zaharia Stancu – több elbeszélését és regényét fordította magyar nyelvre, továbbá Nicolae Bălcescu A románok Vitéz Mihály vajda idejében című írása is az ő fordításában jelent meg magyarul először 1963-ban, majd második kiadásban 1974-ben. Mihai Gafiţa román íróval közös szerkesztésében jelent meg A román irodalom kis tükre című antológia II-IV. kötete, amely szemelvényanyagával és életrajzaival a legteljesebb ilyen jellegű magyar kiadványnak is tekinthető. 1984-ben műfordítói munkásságának elismeréseképpen kitüntették a Romániai Írószövetség fordítói díjával. H. Szabó Gyula méltatása szerint „aki ma kezébe veszi [Vistai András János] Voiculescu- vagy Sadoveanu-tolmácsolásait, az fordításirodalmunk legjobb lapjait forgatja”.

A felsoroltakon kívül több irodalmi antológia és román műfordítás-gyűjtemény összeállításában működött közre, melyek a magyarországi Európa Könyvkiadónál jelentek meg. Ezek közül a legfontosabbak: Jékely Zoltánnal közösen A pásztorleány cím alatt George Coșbuc válogatott versei (Budapest, 1958); Nicolae Cocea írásainak A hosszú élet bora címet viselő gyűjteménye (Budapest, 1962); Domokos Jánossal közösen román népdalok és népballadák Kihajtott a bükk levele[1] címmel (Budapest, 1962); valamint a Romániai elbeszélők című kötet Belia Györggyel közösen (Budapest, 1965). Az ő fordításában az Európa Könyvkiadó gondozásában jelent meg Zaharia Stancu Bolond erdő című regénye (Budapest, 1968). Műfordításait közli a Körutazás címmel megjelent 1977-es antológia. Az 1990-es évek végén, fordítói pályájának alkonyán jelent meg tolmácsolásában Lucian Boia román történész Istorie și mit în conștiința românească[2] című 1997-ben megjelent munkája. A magyarra fordított kötet 1999-ben jelent meg Történelem és mítosz a román köztudatban címmel.

„Több mint ötven évig volt bukaresti lakos, s mégis lélekben mindig Vistán volt, az otthoni dolgok foglalkoztatták.” – H. Szabó Gyula

Helytörténeti és néprajztudományi munkásságának részeként a kezdetektől egészen élete végéig kiemelkedő helytörténeti adatgyűjtői tevékenységet végzett a Kalotaszeggel és szűkebb szülőhelyével kapcsolatosan, ennek a kutatómunkának a felhasználásával született meg a Tekintő – erdélyi helynévkönyv címet viselő átfogó munkája, mely az erdélyi települések helynév- és tájnyelvtörténeti adattára. A kötet az interneten érhető el. 1993-ban nevét a Vistai előnévvel egészítette ki, ezzel is utalva szülőfalujára. 2006. február 25-én érte a halál egy bukaresti tömbház harmadik emeleti lakásában. Végakaratának eleget téve szülőfalujában, Magyarvistán helyezték örök nyugalomra.

Fontosabb munkái[szerkesztés]
  • Mikszáth Kálmán: Vidéki alakok, 1–2. kötet, válogatott jegyzetek. Kolozsvár, 1991, 1992
  • Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza, 4. kötet (szerkesztő, Györffy Györggyel). Budapest, 1998.
  • Tekintő. Erdélyi helynévkönyv, 1–3. kötet (adattári tallózásból összehozva). [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] Online hozzáférés
  • Nem lehet elmenni a szován, magyarvistai szójegyzék (összeállítva). Sepsiszentgyörgy: Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége, 2007. AESZ-füzetek: 11. 117 o. ISBN 978-973-85142-8-7

Műfordításai[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b Az Új magyar irodalmi lexikon, a Romániai magyar irodalmi lexikon, illetve a Ki kicsoda Aradtól Csíkszeredáig? című lexikonok tévesen Kizöldült a bükk levele címmel jelölik a művet.
  2. ↑ Bukarest: Humanitas; 1997, 2000, 2002

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Vistai_András_János&oldid=23598563”