Ungváry Krisztián

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ungváry Krisztián
2014-ben
2014-ben
Életrajzi adatok
Született1969. október 30. (54 éves)
Budapest
Ismeretes mint
  • történész
  • egyetemi oktató
  • borász
SzüleiUngváry Rudolf
IskoláiEötvös Loránd Tudományegyetem
Iskolái
Felsőoktatási
intézmény
ELTE BTK (1989–1999)
Pályafutása
Szakterülettörténettudomány
Kutatási terület20. századi had- és politikatörténet; a kommunista időszak titkosszolgálatai és az állambiztonság története
Tudományos fokozatPhD (1999)
MTA doktori (2015)
Munkahelyek
ELTE BTKoktató (1995–1999)
Színház- és Filmművészeti Egyetemoktató (2007–2009)
1956-os Intézetkutató (2000–2019)
Jelentős munkáiBudapest ostroma 1944–1945
A Horthy-rendszer mérlege
A magyar megszálló csapatok a Szovjetunióban, 1941–1944
Szakmai kitüntetések
a Német Szövetségi Köztársaság érdemrendje (2022)
Ungváry Krisztián weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Ungváry Krisztián témájú médiaállományokat.

Ungváry Krisztián (Budapest, 1969. október 30. –) magyar történész, egyetemi oktató, borász,[1] az MTA doktora. Kutatási területe a 20. századi had- és politikatörténet, valamint a kommunista időszak titkosszolgálatai és az állambiztonság. Ungváry Rudolf könyvtáros, publicista és Monspart Éva újságíró fia.

Életpályája[szerkesztés]

1984-ben kezdte meg középiskolai tanulmányait a budapesti II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumban, ahol 1988-ban érettségizett. Ezt követően fél évig a Hadtörténeti Múzeumban dolgozott. 1989-ben felvették az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar német–történelem szakára. Egyetemi időszaka alatt A miskolci Egyetemi Diákparlament története 1956-ban című pályaművével elnyerte a Magyar Történészhallgatók Egyesülete által kiírt pályázatot és az Országos Tudományos Diákkörök konferenciájának első díját. Diplomáját 1995-ben szerezte meg. 1991 és 1994 között az ELTE BTK tudományos ösztöndíjasa. 1993-ban német ösztöndíjjal Freiburgban tanult és kutatott a Katonai Levéltárban, valamint a koblenzi Szövetségi Levéltárban.

Diplomájának megszerzése után az ELTE BTK-n volt történelemtudományi doktori hallgató, ebben az időszakban az egyetem oktatója. 1999-ben (jeles eredménnyel) védte meg PhD-disszertációját. A Budapest 1944-45-ös ostromát feldolgozó doktori disszertációja könyv alakban is megjelent. A mű hat magyar, négy német, két angol és két amerikai kiadást élt meg.

2000 és 2019 között az 1956-os Intézet, majd 2019-ben a jogutód Veritas Intézet tudományos munkatársa volt.[2] Emellett az egri Eszterházy Károly Főiskola doktori képzésén témavezető. 2007 és 2009 között a Színház- és Filmművészeti Egyetemen is tanított. 2005 és 2008 között a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumában tevékenykedett szakértőként, ahol az Emlékezet és Szolidaritás Alapítvány német–magyar–lengyel ügyeiben vett részt. 2005-ben lett tagja a német elűzések elleni központ tudományos tanácsának. Kutatási témái Magyarország 20. századi hadtörténetét, 1945 utáni politikatörténetét és állambiztonsági szolgálatainak történetét öleli át, valamint foglalkozik falerisztikai (kitüntetéstani) kutatásokkal is. 2015-ben a Horthy-korszak politikai rendszeréről szóló monográfiájával MTA doktora fokozatot szerzett.

Országos ismertségre 2010-ben egy nagy port kavart ügy okán tett szert, amikor Kiss László alkotmánybíró korábban több pert indított ellene egy, az Élet és Irodalomban 2007-ben megjelent, a pécsi Dialógus-csoportról szóló tanulmánya miatt.[3] A rágalmazás vádja alól felmentették Ungváryt, azonban a Legfelsőbb Bíróság hárommillió forintos nem vagyoni kártérítésre kötelezte Ungváryt és a lapot.[4] A Facebook nevű közösségi oldalon gyűjtést szerveztek Ungváry számára tőle függetlenül, ahol kétmillió forint gyűlt össze.[5] Boér Zoltán, Fráter Olivér és Ungváry Krisztián kutatók a levéltári kutatásaik eredményét 2011. március 2-án mutatták be a szigoruantitkos.hu weboldalon, ahol a kémelhárítás szigorúan titkos állományú (SZT) tisztjeinek adatai és életrajzaik szerepelnek.[6][7] 2013 decemberében az Emberi Jogok Európai Bírósága kimondta, hogy Ungvárynak történészként joga volt a kutatásokkal megalapozott szakmai véleménye közléséhez – Ungváry ezt úgy interpretálta, hogy Strassbourg neki adott igazat. Kiss László véleménye szerint azonban az ügynökvád jogerősen is elbukott Strassbourgban, emiatt újra perrel fenyegette Ungváryt,[8] de mégsem perelte be.

Nemcsak történészként tevékenykedik, hanem gyűjtő is. Rákosi Mátyáshoz köthető, 1941 és 1970 között keletkezett dokumentumok – hivatalos papírok, fogalmazványok, levelek -, összesen 264 darabból álló irathagyaték került Ungváry Krisztián birtokába, melyet egy meg nem nevezett embertől vásárolt meg. Az iratokat állítólag Cipruson egy szállodai szoba ruhásszekrényében levő táskában találták meg.[9] Az Ungváry Krisztián birtokában maradt iratok digitalizált másolatgyűjteményét 2019-ben teljes egészében elérhetővé tette Budapest Főváros Levéltára.[10]

Történészi munkája mellett borászattal foglalkozik. Mezőgazdasági őstermelőként Olaszliszka határában, a Vayi-dűlőben két hektárnyi területen saját szőlészetet és borászatot is üzemeltet. Emellett okleveles borbíráló és borszakíró. A cserkész mozgalomban is aktív: 1988. október 15-én a Magyar Cserkészszövetség egyik alapító tagja volt, azóta a 293. Szent Kapisztrán cserkészcsapat tagja.

Főbb publikációi[szerkesztés]

  • Budapest ostroma; Corvina, Bp., 1998 (Faktum) ISBN 963135377X
  • A magyar honvédség a második világháborúban; térképek Sebők László; Osiris, Bp., 2004 ISBN 9789633896853
  • A második világháború; szerk. Ungváry Krisztián, A közéleti és irodalmi emlékezet fej. dokumentumvál., jegyz. Tabajdi Gábor; Osiris, Bp., 2005 (Nemzet és emlékezet)
  • Tamási Miklós–Ungváry Krisztián: Budapest 1945; Corvina, Bp., 2006 ISBN 9789631355048
  • Tabajdi Gábor–Ungváry Krisztián: Elhallgatott múlt. A pártállam és a belügy. A politikai rendőrség működése Magyarországon, 1956-1990; Corvina–1956-os Intézet, Bp., 2008 ISBN 9789631357172
  • Magyarország a második világháborúban (Magyarország története, 19., főszerk. Romsics Ignác); Kossuth, Bp., 2010 (Metropol könyvtár)
  • Ungváry Krisztián–Tabajdi Gábor: Budapest a diktatúrák árnyékában. Titkos helyszínek, szimbolikus terek és emlékhelyek a fővárosban; Jaffa, Bp., 2012 ISBN 9786155235344
  • Stern Rózsi: Budapesttől Bergen-Belsenig. Egy füzet 1944-ből; szerk. Zágoni Zsolt, tan. Ungváry Krisztián; Zágoni Zsolt, Bp., 2012
  • A Horthy-rendszer mérlege. Diszkrimináció, szociálpolitika és antiszemitizmus Magyarországon, 1919–1944; 2. jav. kiad.; Jelenkor–OSZK, Pécs–Bp., 2013, ISBN 9789636765224
  • Búvópatakok. A jobboldal és az állambiztonság, 1945–1989; szerk. Ungváry Krisztián; 1956-os Intézet Alapítvány–Jaffa, Bp., 2013
  • Budapest ostroma; 7. átdolg. kiad.; Corvina, Bp., 2013
  • Tettesek vagy áldozatok? Feltáratlan fejezetek a XX. század történelméből; Jaffa, Bp., 2014
  • Magyar megszálló csapatok a Szovjetunióban, 1941–1944. Esemény, elbeszélés, utóélet; Osiris, Bp., 2015 ISBN 9789632762654
  • A Horthy-rendszer és antiszemitizmusának mérlege. Diszkrimináció és társadalompolitika Magyarországon, 1919–1944; 3. jav., bőv. kiad.; Jelenkor, Bp., 2016 ISBN 9789636766528, 735 p.
  • Az ostromlott Budapest két titka. A gettó megmentése. A szovjet hadikövetek; Kossuth, Bp., 2016 (A magyar történelem rejtélyei)
  • A szembenézés hiánya. Felelősségre vonás, iratnyilvánosság és átvilágítás Magyarországon 1990–2017; magánkiadás, Bp., 2017
  • Ungváry Krisztián–Meruk József: Rákosi Mátyás eltitkolt szolgálatai. Egy sztálinista diktátor börtönben, jólétben és száműzetésben; Jaffa, Bp., 2018
  • Hősök? A budapesti csata német katonai elitje; Jaffa, Bp., 2019, ISBN 9789634752110
  • Horthy Miklós. A kormányzó és felelőssége. 1920–1944; Jaffa, Bp., 2020, ISBN 9789634752387
  • Révai Gábor: Változó múltjaink. Beszélgetések Gyáni Gáborral és Ungváry Krisztiánnal; magánkiadás, Bp., 2020
  • Budapest ostroma; 8. átdolg. kiad.; Corvina, Bp., 2021
  • Utak a senkiföldjén. Kitörés 1945; Jaffa, Bp., 2021
  • Kiugrás a történelemből - Horthy Miklós a világpolitika színpadán; Open Books, Bp., 2022
  • A Mindszenty-mítosz; Open Books, Bp., 2023

Díjai[szerkesztés]

  • Akadémiai Díj (2014)[11]
  • Németországi Szövetségi Köztársaság Érdemrendjének érdemkereszt szalagon (2022)[12]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]