Tu–204

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tu–204
Az orosz Vladivostok Air egyik Tu–204-ese.
Az orosz Vladivostok Air egyik Tu–204-ese.

Funkcióutasszállító repülőgép
GyártóKazanyi Repülőgépgyártó Termelési Egyesülés
Aviasztar-SZP
TervezőTupoljev
Sorozatgyártás1989–
Gyártási darabszám89

Kapacitás142–215 fő
Személyzet2–3
TípusváltozatokTu-204/–204C/–100/–120/–120C/–200/–220/–220C/–300/–500
Tu–206
Tu–214
Első felszállás1989. január 2.
Szolgálatba állítás1996. február 23.
Méretek
Hossz40,19–46,14 m
Fesztáv41,8 m
Magasság13,9 m
Szárnyfelület184,2 m²
Törzsátmérő3,8 x 4,1 m
Tömegadatok
Üzemanyag35,7–36 kg
Hasznos terhelés18–25,2 kg
Max. felszállótömeg103–111 kg
Hajtómű
HajtóműAviadvigatyel PSZ–90 vagy Rolls-Royce RB211
Tolóerő156–186 kN
Repülési jellemzők
Max. sebesség900 km/h
Utazósebesség810–850 km/h
Hatótávolság4100–5800 km
Legnagyobb repülési magasság12 100–12 200 m
A Wikimédia Commons tartalmaz Tu–204 témájú médiaállományokat.

A Tu–204 az 1980-as évek végén, az 1990-es évek elején a Tupoljev-tervezőirodában a Tu–154 leváltására kifejlesztett közepes hatótávolságú utasszállító repülőgép. 1989-ben repült először, 1994-ben állították forgalomba. A gép sorozatgyártása 1990-ben kezdődött a Kazanyi Repülőgépgyártó Termelési Egyesülésben (KAPO) és az uljanovszki Aviasztar-SZP repülőgépgyárban.

Az utasférőhelyek száma kétosztályos elrendezésben, típustól függően 160 és 210 fő, a hatótávolság 6300 és 8500 kilométer között mozog. Csaknem teljesen megegyezik az amerikai Boeing 757-essel. Az Aeroflot számára fejlesztették ki, mint a Tu–154-es utódját. A légitársaságok 1996 óta alkalmazzák.

Jellemzők[szerkesztés]

A Tu–204-est modern, személy- és teherszállító repülőgépcsaládnak készült. Üzemeltetési költsége, üzemanyagfogyasztása és zajszennyezése alacsony. Aviadvigatyel PSZ-90-es vagy Rolls-Royce RB211-es hajtóművekkel szerelhető fel. A Tu–204-est a két legnagyobb oroszországi repülőgépgyártó üzemben gyártják Uljanovszkban és Kazányban.

A repülőgép utaskabinjának többféle elrendezése lehet a megrendelő igényei szerint: egyosztályos 210 fő részére illetve két- vagy háromosztályos 164-193 fős kapacitással. A Tu–204-es kargóváltozatát jelenleg európai és egyiptomi légitársaságok üzemeltetik.

Első-, másod- vagy turistaosztályú kabinokban 2+2 vagy 3+3 ülés kaphat helyet egy sorban. A másodosztályú elrendezésben a széksorok távolsága, bevett szokás szerint, 810 mm. Az utasteret mozgatható és teljesen eltávolítható válaszfallal vagy függönnyel lehet felosztani.

A Tu–204 új generációs orosz repülőgép, így olyan technikai újdonságokkal rendelkezik, mint a fly-by-wire rendszer, a szárnyfül, modern orosz és nyugati avionika vagy az áttekinthetőség miatt a kijelzőkkel felszerelt pilótafülke. A Tu–204-es az első orosz repülőgép, amely nyugati hajtóműveket is használ (Rolls-Royce RB211).

Típusváltozatok[szerkesztés]

Tu–204–100[1][szerkesztés]

A kubai Cubana légitársaság Tu–204–100-as gépe

A -100-as és -200-as a Tu–204-es gépcsalád első tagja orosz PSZ–90-es hajtóművekkel és orosz avionikával. A repüléshez szükséges engedélyeket 1995 januárjában kapta meg. A Tu–204-200-as nagyobb változat hosszabb távra. Csak egyetlen Tu–204-200-as készült Uljanovszkban, de szolgálatba nem állt. Ezt a típust ma Kazányban gyártják Tu-214-es néven.

A Tu–204-100SZ és a -200SZ teherszállító változatok. A géptörzs elején, bal oldalon nagyméretű teherajtó kapott helyet a teher be- és kirakodására. A -100C és a -200C a légitársaságok számára elérhető továbbfejlesztett PSZ90-A2 hajtóművekkel is, amelyek kevesebb karbantartást igényelnek.

Tu-204–120[szerkesztés]

Tu–204–200[szerkesztés]

Tu–204–220[szerkesztés]

Tu–204–300[szerkesztés]

A Tu–204–300-as, avagy Tu–234-es, a Tu–204-es alapváltozat rövidebb törzsű, hosszabb hatótávolságú és alacsonyabb üzemanyag-fogyasztású változata. Két alváltozata létezik: a nehezebb változat Aviadvigatyel PS 90–A2 hajtóművekkel van felszerelve, maximális felszállótömege 107,5 tonna, hatótávolsága 166 utassal 9300 kilométer; a könnyebb változat maximális felszállótömege 89 tonna, hatótávolsága 166 utassal 3500 kilométer. A Tu–204–300-as a Vladivostok Airnél állt szolgálatba, 2023-ban az Air Koryo az egyetlen civil üzemeltetője.

Tu–204SZ[2][3][szerkesztés]

Tu–2004–100SZ[szerkesztés]

Tu–204SZ3[szerkesztés]

Tu–204–210[szerkesztés]

Tu–204–230[szerkesztés]

Tu–204–400[szerkesztés]

Tu–204K[szerkesztés]

A Tu–204 kriogén hajtású változatának terve, mely nem valósult meg. A gépre két darab PSZ–92 turbóventilátoros gázturbinás sugárhajtóművel felszerelését tervezték. Eredeti típusjelzése Tu–206 volt, később átnevezték Tu–204K-re (K – kriogennoje toplivo). A cseppfolyósított földgáz (LNG) tartályait a törzs felső részén, a pilótafülkétől a függőleges vezérsíkig végigfutó gerinc alatt helyezték volna el. A sorozatgyártású PSZ–90A sugárhajtómű vegyes üzemű változatának, a PSZ–92-nek LNG-vel üzemeltetve összességében negyedannyi károsanyag-kibocsátása volt, mint a PSZ–90-nek. Ezen belül a nitrogén-oxid kibocsátást 15 százalékkal, a szénmonoxid-kibocsátást 20 százalékkal sikerült csökkenteni. A 161 kN maximális tolóerejű PSZ–92 alkalmas kerozinnal történő üzemeltetésre is. A gép tervezett maximális felszálló tömege 110 750 kg, hasznos terhelése 25 200 kg volt. Maximális terheléssel 3600 km-es, normál terheléssel 5300 km-es hatótávolsággal rendelkezett volna.

Tu–214[szerkesztés]

A Tu–204 továbbfejlesztett, növelt hatótávolságú változata, melyet Jurij Vorobjov főkonstruktőr vezetésével dolgoztak ki a Tupoljevnél. 1996. március 21-én repült először, 1997 márciusában kapta meg a légügyi hatósági engedélyeket.

Oroszoroszág Ukrajna elleni inváziója után 2022 tavaszán a Rostec bejelentette, hogy a nemzetközi szankciók miatt újraindulhat a Tu-214-esek sorozatgyártása. Ezt egy újabb bejelentés követte, miszerint a United Aircraft Corporation megkezdte 20 Tu-214-es összeszerelését, hogy azzal cseréljék le az orosz légitársaságok Airbus és Boeing gépeit. Összesen 70 gép összeszerelését tervezik a következő hat évben.[4]

Tu–214F[szerkesztés]

A Tu–214 növelt, 9000 km hatótávolságú teherszállító változatának terve (F – freight). Az üzemanyag mennyiségét megnövelik, a hasznos terhelés eléri a 30 tonnát. A Kazányi Repülőgépgyár tervezi a sorozatgyártását. Kialakításában és felszereltségében hasonló az Uljanovszkban gyártott Tu–204C-hez. A törzsön nincs ablak, a törzs bal oldalán, elöl nagyméretű teherajtó kap helyet.

Tu–214VIP[szerkesztés]

A Tu–214 növelt komfortfokozatú (szalon-) változatának terve. Az orosz kormányzat és a fegyveres erők tervezik alkalmazását.

Tu–224[szerkesztés]

A Tu–214 Rolls-Royce RB.211–535E4 hajtóművekkel és nyugati avionikával felszerelt változata. Egyelőre terv.

Tu–204SZM[szerkesztés]

A Tu–204 modernizált, továbbfejlesztett változata. Csökkentették a felszálló tömeget és a személyzetből elhagyták a fedélzeti mérnököt. Az utasférőhelyek száma kialakítástól függően 176–194 között változik. Modernizálták a gép avionikai berendezéseit, valamint új, gazdaságosabb üzemű PSZ–90A–2 gázturbinás sugárhajtóműveket kapott. Ugyancsak új a TA–18–200 típusú fedélzeti segédhajtóműve. A pilótafülkében minden felirat angol nyelvű (kivéve azokon a gépeken, amelyek kizárólag belföldi járatokon fognak üzemelni). A Tu–204SZM változat első prototípusa 2010. december 29-én emelkedett először a levegőbe az Uljanovszk Vosztocsnij repülőtérről. Az orosz Red Wings légitársaság mintegy 30 darab Tu–204SZM beszerzését tervezi a jövőben.

Üzemeltetők[szerkesztés]

További megrendelők[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A Tu–204–100 a gyártó Aviasztar-SZP honlapján (oroszul). [2009. augusztus 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. július 6.)
  2. A Tu–204SZ a gyártó honlapján. [2007. november 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. július 6.)
  3. A Tu–2004 műszaki leírása (Aviasztar-SZP, oroszul). [2007. november 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. július 6.)
  4. Vlagyimir Karnozov: Russia Relaunches Series Production of Tupolev Tu-214. AINOnline (angolul) (2022. április 20.) (Hozzáférés: 2022. május 17.)

Források[szerkesztés]

  • Szovremennaja aviacija Rosszii, Vojennij Parad, Moszkva, 2007, ISBN 5-902975-08-5, pp. 106–109.
  • Yefim Gordon, Vladimir Rigmant: OKB Tupolev – A History of the Design Bureau and its Aircraft, Midland, 2005, ISBN 1-85780-214-4, pp. 267–276.

Külső hivatkozások[szerkesztés]