Tusnádfürdő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tusnádfürdő (Băile Tușnad, Bad Tuschnad)
Tusnádfürdő a Sólyom-kőről
Tusnádfürdő a Sólyom-kőről
Tusnádfürdő címere
Tusnádfürdő címere
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióSzékelyföld
Fejlesztési régióKözép-romániai fejlesztési régió
MegyeHargita
Rangváros
KözségközpontTusnádfürdő
Beosztott falvakKárpitus
PolgármesterButyka Zsolt (független)
Irányítószám535100
SIRUTA-kód83428
Népesség
Népesség1372 fő (2021. dec. 1.)[2] +/-
Magyar lakosság1142 (83%, 2021)[3]
Község népessége1372 fő (2021. dec. 1.)[1]
Népsűrűség725,93 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság650 m
Terület1,89 km²
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 08′ 41″, k. h. 25° 51′ 33″Koordináták: é. sz. 46° 08′ 41″, k. h. 25° 51′ 33″
Tusnádfürdő weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Tusnádfürdő témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Tusnádfürdő (románul: Băile Tușnad, németül: Bad Tuschnad) város Romániában Hargita megyében. Országos hírű gyógyfürdő és üdülőhely, a 2011-es népszámláláskor Románia legkisebb népességű városa.[4]

Fekvése[szerkesztés]

Csíkszeredától 32 km-re délkeletre, Sepsiszentgyörgytől 35 km-re északra, az Olt két partján fekszik. Kárpitus tartozik hozzá.

Története[szerkesztés]

Területe ősidők óta lakott. A Vár-tetőn Erdély egyik legnagyobb, 2 hektár területű vaskori erődítményének sáncai látszanak. A középkorban megfigyelőhely volt, tornyának falai ma is látszanak. A szomszédos Alsó-Sólyomkő sziklacsúcsán állnak Sólyomkő várának romjai.

Tusnádfürdõ alapítása 1842-ben történt. A fürdőtől Csík felé menő út feletti Alvégszurdoka-Tepej nevű sziklaszirten vívták a székelyek utolsó csatájukat Gál Sándor vezetésével 1849. július 5-én a betörő oroszok ellen. A trianoni békeszerződésig Csík vármegye Kászonalcsíki járásához tartozott. A település nevezetes gyógyfürdőhely, hét gyógyforrása van. A székelyek vizét már régóta használták fürdésre. Gyógyfürdőjét 1842-ben alapították egy állítólagos csodás gyógyulás után, 1849-ben a harcok miatt tönkrement, de 1852-ben ittjártakor a császár újjáépítését rendelte el. Rohamos fejlődése 1860 után indult meg. A Mikes-forrás név a fürdőválasztmányi elnök, gr. Mikes Benedek emlékét őrzi, aki saját költségén 1868-ban Ditrich H. Gusztáv zürichi vegyésszel nyolc forrásnak a vizét elemeztette, így ettől számítható a fürdő gyógyhatású borvizeinek tudományos értékelése és hasznosítása. 1890-ben épült meg a Stefánia gyógyintézet, amely 1975-ig volt a fürdő kezelőközpontja.

1900-ban létrehozták a Csukás-tavat, melyet 1928-ban strandfürdővé építettek ki. 1934-ben választották le Nagytusnádtól, 1968-óta város. Nagy szállodái az 1970-es években épültek.

1997 óta itt rendezik a Bálványosi Nyári Szabadegyetemet, amely Bálványosfürdőről költözött ide.

2002-ben 1728 lakosából 1615 magyar és 106 román volt.

Fürdőélet[szerkesztés]

Tusnádfürdő a 19. század közepétől kezdett szélesebb körben is ismertté válni. A korábban mocsaras, bozótos, csak a helyiek által használt helyre egy pásztorfiú csodálatos gyógyulása hívta fel a figyelmet. A történet hatására egyre több környékbeli kereste fel Tusnád Alvégi részén található “Beszédmező” forrásait, gyógyulást keresve. A nagy érdeklődést látva 1845-ben a tusnádi Élthes Lajos hat birtokos társával együtt részvénytársaságot alapított. A részvényesek 99 évre kibérelték a négy tulajdonos községtől (Tusnád, Verebes, Kozmás, Lázárfalva) a területet és elkezdték a ma ismert Tusnádfürdő kiépítését. Pár év alatt jelentősen megnövekedett a csíki és a háromszéki részvényesek száma, befektetésük eredményeképpen a telepen számos villa és fogadóház épült a fürdővendégek fogadására. A fejlesztéshez hozzájárult Erdély akkori püspöke, a tusnádi születésű Kovács Miklós is, aki a szegény sorsú betegek számára fogadóházat (Püspökház) építtetett a fürdőtelepen. Az 1848-49-es forradalom alatt hadszíntérré változott a virágzó fürdőtelep. A harcok által okozott károkat fokozta a helyi lakosok bosszúja, akik sérelmezték hogy elvették tőlük az ingyenes fürdő- és borvíz használatát, ezért felgyújtották a fürdőt. A szájhagyomány szerint 1852-ben Ferenc József császár országjáró körútja során megpihent a fürdőn és mivel megtetszett neki a fenyvesekkel körülvett, borvizekben bővelkedő tusnádi táj, elrendelte a fürdő felújítását. Báró Szentkereszti Zsigmond és gróf Mikes Benedek kezdeményezésére a részvényesek még abban az évben elkezdték a fürdő fejlesztését, újjáépítését. Svájci stílusú villákat építettek az Alvégi-szikla alatt található területen, melyet azután Svájcnak hívtak a helybeliek.

Mikes forrás 1900-ban

1866-ban gróf Mikes Benedek lett a részvénytársaság elnöke. Saját költségén mintákat küldött 8 alkalmasnak talált forrás vizéből a zürichi Dietrich H. Gusztav vegyésznek. A Főkút vagy Őskút vizét a vegyelemzés után palackozni kezdték, a tusnádi ásványvíz nemsokára komoly vetélytársa lett a hazai és a külföldi piacokon a híres borszéki borvíznek. Sajnos a rossz foglalásnak következtében a kút hozama csökkenni kezdett, az 1900-as évek elején a víz palackozást beszüntették. A valaha híres kút helyét ma csak egy opálszínű forráskúp jelzi. A többi borvízforrást (Ilona- vagy Rezső-forrás, a 3-as számú, gróf Mikes Benedek emlékének tiszteletére elnevezett Mikes-forrás, a 4-es számú, báró Apor Teréz után elnevezett Apor-forrás, az Anna I-, II-források, a Rudi forrás) napjainkban is ismerik és használják. 1880-as évektől a különféle beruházások hatására kivirágzott a fürdőtelep, jelentősen megnőtt a fürdővendégek száma. 1890-ben felépült a Stefánia Gyógyintézet, melyet a legkorszerűbb berendezésekkel szereltek fel az akkori időkben. A gyógyintézet nagy népszerűségnek örvendett és 1975-ig működött a fürdőtelepen. 1893-ban a langyos vizű Rezső forrás fölé épített kétmedencés fürdő szintén nagy népszerűségnek örvendett a fürdővendégek körében. Az 1900-as évek elején az Olt holtágában kialakították a Csukás tavat, a fürdővendégek csónakázásra használták. Az első világháború megállította a település fejlődését, csak az 1920-as években kezdett újra beindulni a fürdőélet. Új villák, kezelőhelyek, sportpályák várták a vendégeket. 1928-ban a Csukás tavat stranddá alakítottak át, a tó északi partján szórakoztató központ épült. A második világháború történései következtében a fürdőtelep fejlődése újból leállt. Az államosítást követően 1948-ban a villák állami tulajdonba kerültek, fokozatosan pusztulni kezdtek. 1968-ban, a megyésítéskor Tusnádfürdőt városi rangra emelték. Ezt követően jelentős állami beruházásokat eszközöltek a fürdőtelepen, mely az országos szakszervezetek egyik fontos üdülőközpontja lett. Az 1970-es években három nagy szállodát és kezelőközpontot építettek. Villanyárammal és fűtéssel látták el a települést, felújították a villákat, kempingtáborokat létesítettek.

A rendszerváltozás után megcsappant a fürdőhely látogatottsága, az épületek kihasználatlansága következtében egyre jobban lepusztult a fürdőváros. A 2000-es évektől kezdődően lassan újra fejlődésnek indult a fürdőtelep. Új szállodákat, panziókat, sportcsarnokot, sípályát építettek, régi épületeket modernizáltak, újítottak fel. A fürdőváros legújabb fejlesztése a 2013 decemberében beüzemeltetett termálvizes élményfürdő.

Látnivalók[szerkesztés]

  • A Felső-Sólyomkő nevű sziklaszirten egykori őrtorony maradványai láthatók.
Bővebben: Sólyom-kő

Testvérvárosai[szerkesztés]

Galéria[szerkesztés]

  • Városközpont a Sólyom-kőről
    Városközpont a Sólyom-kőről
  • Az Olt völgye
    Az Olt völgye
  • Tusnádfürdő emlékműve
    Tusnádfürdő emlékműve
  • Ortodox templom
    Ortodox templom
  • Sólyomkővár romjai
    Sólyomkővár romjai
  • Az Olt folyó
    Az Olt folyó
  • Tusnád
    Tusnád
  • Vasútállomás
    Vasútállomás

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ 2021-es romániai népszámlálás
  2. ↑ Populația rezidentă după etnie (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2021. december 1.)
  3. ↑ 2021-es romániai népszámlálás (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet, 2023. (Hozzáférés: 2024. január 21.)
  4. ↑ Recensământul populației și locuitorilor 2011, Rezultate definitive: Tab8. Populaţia stabilă după etnie – judeţe, municipii, oraşe, comune. INS [Nemzeti Statisztikai Hivatal, végleges adatok]. (Hozzáférés: 2023. április 5.)

Források[szerkesztés]

(Földünk térképeken) Felelős kiadó: Vajda Béla: Világatlasz országlexikonnal. TOPOGRÁF Térképészeti Kft. 3.javított kiadás. Nyíregyháza: NYÍR-KARTA Bt. 2005. ISBN 978-963-9618-01-5   15. oldal N5

  • Székelyföld írásban és képekben. Szerk. Dávid József. Budapest, 1941.
  • Hargita megye természetes gyógytényezői. Csíkszereda, 1974.
  • A Hargita-hegység és környéke ásványvizes fürdői. Szerk. Jánosi Csaba, Péter Éva. Csíkszereda, 2003.
  • Székelyföld borvizei. Csíkszereda. Polgár-Társ Alapítvány - Csíki Természetjáró és Természetvédő Egyesület, 2009.
  • Jánosi Csaba – Berszán József – Péter Éva: Székelyföld fürdői. Csíkszereda, 2013.

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Tusnádfürdő&oldid=25473461”