Tiszta Föld buddhizmus
| A sorozat témája Mahájána |
|---|
 |
|
A Tiszta Föld buddhizmus (kínai: 淨土宗, pinjin: Jìngtǔzōng; japán: 浄土仏教,[1] dzsódo bukkjó; koreai: 정토종, csongthodzsong; vietnámi: Tịnh Độ Tông), más néven amidizmus[2][3] a mahájána buddhizmus ága, a kelet-ázsiai buddhizmus egyik legnépszerűbb hagyománya, amely Amitábha Buddha kultuszára épül.
A Tiszta Föld gyakorlatai és koncepciói szerepelnek a mahájána buddhista kozmológiában. Ezek fontos mahájána hagyományok Kínában, Japánban, Koreában, Vietnámban és Tibetben. A „Tiszta Föld buddhizmus” a Tiszta Föld mahájána szoteriológiájára („Tiszta Föld hagyományok” és „Tiszta Föld tanítások”) és a japánban kifejlődött különálló Tiszta föld irányzatra is vonatkozhat. A japán buddhizmusban a Tiszta Föld tanítások független szervezeti szektákká alakultak, mint például a dzsódo vagy a dzsódo sin iskola.
Története[szerkesztés]
India[szerkesztés]
A Tiszta Föld tanítások legelőször Indiában fejlődtek ki, amelyek azután népszerűvé váltak Kasmírban és Közép-Ázsiában.[4] A Tiszta Föld szútrák Gandhára területéről kerültek Kínába az i.sz. 147-ben. Ekkor kezdett Lókakséma, kusán szerzetes, buddhista szútrákat kínai nyelvre fordítani.[5] A legelső ilyen fordítások arról tanúskodnak, hogy azok gandhári nyelvről lettek fordítva, amely egy szanszkrittal rokon prakrit nyelv volt.[6] Ezekben szerepelnek kusán-kori, Gandhárában készült Amitábha Buddha képek, Avalókitésvara és Mahászthámaprápta bodhiszattvák társaságában.[7]
India buddhista hagyományaiban a Tiszta Föld tanokat és gyakorlatokat a mahájána tanítások elismert alakjai terjesztették, olyanok mint Nágárdzsuna vagy Vaszubandhu.[8] Bár a Tiszta Föld hagyomány hívei tisztelik és üdvözítik Amitábha Buddhát, ez mégis különbözött attól, ahogyan a hindu isteneket üdvözítették. A Tiszta Föld gyakorlatok a bodhiszattva buddhista ideáljában gyökereznek.[9]
A legfőbb Tiszta Föld szútrák a Rövidebb Szukhávatívjúha-szútra, a Hosszabb Szukhávatívjúha-szútra és az Amitájurdhjána-szútra. A rövidebb szútra másik neve Amitábha-szútra, a hosszabbé pedig Végtelen élet szútra. Ezek a szútrák Amitábha Buddháról és az ő boldog Tiszta Földjéről, Szukhávatí. Szintén ehhez a hagyományhoz kapcsolódik a Pratjutpanna Szamádhi-szútra, amely az Amithábha Buddha nevét kántáló meditáció gyakorlatának egy korai leírása. Ezeken felül több más mahájána szövegben is szerepel Amitábha Buddha. A 20. századi Taisó Tripitaka szöveggyűjteményben 290 ilyen művet számoltak össze.[10]
A Pratjutpanna Szamádhi-szútra nem sorolja fel az Amitábha fogadalmakat és nem is jellemzi a Szukhávatí birodalmat. Ez inkább egy rövid leírás arról, miképp kell ismételgetni Amitábha Buddha nevét és ezáltal a meditáció által hogyan lehet belépni birodalmába.[11]
Kína[szerkesztés]
A Tiszta Föld tanítások akkor váltak népszerűvé, amikor Huijüan (kínai: 慧遠) 402-ben megalapította a Lu-hegynél (kínai: 廬山) található Tunglin templomot. Ifjúként Huijüan taoizmust gyakorolt, de úgy érezte, hogy a halhatatlanságról szóló elméletek nem megbízhatóak és nem fedik a legvégső igazságot.[12] Ezért a buddhizmus felé fordult és belépett szerzetesnek. Miután a Lu-hegyen kolostort alapított, ismert tudósokat hívott, hogy ott gyakorolják a buddhizmust. Ekkor jött létre a Fehér Lótusz Társaság (kínai: 白蓮社).[13] A szútrák közül mérvadónak a Rövidebb Szukhávatívjúha-szútrát és a Hosszabb Szukhávatívjúha-szútrát választották, valamint pártolták az Amitábha Buddha nevét kántáló meditációt, hogy a Szukhávatí birodalomban születhessenek újra.[14] A Tiszta Föld hagyományban az egyik legszentebb vallási helyszínnek tekintik a Lu-hegyet,[15] amely az első Tiszta Föld gyülekezet helyszíne.[16]
A Tiszta Föld tanítások és meditációs módszerek gyorsan elterjedtek Kína szerte, amelyeket kiemelkedő szerzetes tudósok foglaltak rendszerbe (például: Tan-luan, Tao-cso, San-tao). A kínai Tiszta Föld hagyomány legfőbb tanítása az Amitábha Buddha nevének kántálása során fellépő Buddha tudatosságra (szanszkrit: buddhánuszmrti) való összpontosítás, amellyel elérhető az újjászületés a Szukhávatí birodalomban.[17]
Később a Tiszta Föld tanok elérték Japánt is és jelentős népszerűségre tettek szert. Gensin (942-1017) elfogadtatta Fudzsivara no Micsinaga (966-1028) politikussal a Tiszta Föld tanításokat. Hónen (1133–1212) megalapította Japán független Tiszta Föld szektáját, amely dzsódo néven vált ismertté.
A Tiszta Föld birodalom[szerkesztés]
A kortárs Tiszta Föld hagyományokban Amitábha saját buddha-mezejében (szanszkrit: buddhakṣetra) vagy "tiszta földjén" (kínai: 净土, jìngtǔ) terjeszti a dharmát. Ebben a birodalomban kis időre karmikus nyugalomba lehet kerülni. Szukhávatí a Hosszabb Szukhávatívjúha-szútrában úgy szerepel, mint egy szépséges föld, amely minden más birodalmat felülmúl és amelyet istenek, emberek, virágok, gyümölcsök, kívánság teljesítő fák népesítenek be.[18] A hagyomány szerint a Tiszta Föld birodalmába való belépés megegyezik a megvilágosodással, amely után Amitábha Buddha és számos bodhiszattva nyújt további tanításokat a legvégső megvilágosodásig. Ezután eldönthető, hogy valaki bodhiszattvaként visszatér a hat birodalom bármelyikébe és bármelyik korba, hogy segítsék a szamszárában keringő érző lényeket, vagy tovább marad ott és eléri a buddhaságot.
A mahájána buddhizmusban sok buddha létezik és mindegyiknek van egy tiszta földje. Amitábha tiszta földjét nevezik Szukhávatí-nak, amely nyugati irányban van. De például Aksobhja tiszta földje Abhirati keletre van. A keleti Tiszta Föld buddhizmus kevésbé népszerű, mint a nyugati, jóllehet a japán singon szekta elismeri mindkettőt. Különböző tiszta föld hagyományok léteznek, amelyek közül a legnépszerűbb az Amitábha Buddhához köthető Tiszta Föld.
Meditáció[szerkesztés]
Charles Luk, egykori neves angol-kínai fordító, három olyan meditációs gyakorlatot különböztetett meg, amelyet széles körben használtak a Tiszta Föld buddhizmusban.[19]
Amitábha Buddha tudatosság[szerkesztés]
Amitábha Buddha nevének ismételgetése a Buddha tudatosság (szanszkrit: buddhānusmṛti) egyik hagyományos formája. Kínai fordítása, a nianfo, népszerű kifejezéssé vált a nyugati Tiszta Föld buddhista körökben is. A gyakorlat abból áll, hogy a gyakorlók Buddha nevének ismételgetésével megjelenítik tudatukban a Buddhát, majd figyelmüket csak rá összpontosítják (lásd: szamádhi).[20] Az ismételgetés hang nélkül, vagy kántálással szokott történni, miközben buddhista imafüzér segítségével számolják is ezeket a mantrákat. A gyakorlók gyakran tesznek fogadalmat bizonyos számú napi mantra kántálására.[20] A hagyományok szerint a második Tiszta Föld iskola pátriárkája, Sandao, ezt gyakorolta éjt nappallá téve és állítólag fényt bocsátott ki a száján keresztül. Emiatt a Tang-dinasztia császára, Kao Cung (kínai: 高宗) elnevezte a „fény nagy mesterének” (光明大師).[21]
A kínai buddhizmusban is van egy hasonló gyakorlat, a „csan és a Tiszta Föld művelésének kettős ösvénye”, vagy más néven „az üresség és a létezés kettős ösvénye”.[22] As taught by Nan Huai-Csin 20. századi buddhista tanító szerint a kántálást lassan kell végezni és minden egyes kiejtés után ki kell üríteni a tudatot. Amikor elkalandoznak a gondolatok, akkor az újabb sor kántálás visszahozza azokat a szigorú összpontosításba. Folyamatos gyakorlással a tudat képes megmaradni a békés ürességben, amellyel elérhető a szamádhi.[22]
Tiszta Föld újjászületés dháraní[szerkesztés]
A Tiszta Föld újjászületés dháraní ismételgetése is a Tiszta Föld buddhizmus egyik módszere, amely hasonlít az Amitábha Buddha nevének kántálásához. Ennek a dháranínek a használata állítólag nagyon népszerű a hagyományos kínai buddhizmusban.[21] Úgy tartják erről szanszkrit nyelven fennmaradt dháraní-ról, hogy amint a gyakorló sikeresen eléri a kántálással az egyhegyű összpontosítást, akkor megérti annak igaz és mély jelentését.[21]
- namo amitábhája tathágatája tadjathá
- amrtabhave amrtaszambhave
- amrtavikránte amrtavikrántagámini
- gagana kírtícsare szváhá
A kínaiak ezt a szanszkrit szöveget lefordították kínai nyelvre: "Mantra a Tiszta Földön való újjászületéshez" (生淨土咒 seng csingtu cou)[23] - de többféle fordítást is használnak.
Vizualizációs módszer[szerkesztés]
A Tiszta Föld buddhizmusban szintén alkalmazzák a meditációs elmélyülést és Amitábha Buddha, az őt körülvevő bodhiszattvák és a Tiszta Föld vizualizációját. Ehhez szolgáltat alapot az Amitájurdhjána-szútra ("Amitábha meditáció szútra"), amelyben Gautama Buddha meséli el Vaidehi királynőnek a progresszív vizualizációs módszer tizenhárom gyakorlatát, amelyek a Tiszta Földön való újjászületéshez vezető különböző szintjeknek felelnek meg.[24] Az első a Szukhávatí birodalomban a lenyugvó nap képe.[25] Ezt további vizualizációk követnek, amelyek legvégén történik Amitábha Buddha és a bodhiszattvák képének vizualizációja.[25] Inagaki Hiszao szerint ezt a progresszív módszert használták régen is a szamádhi tudatszint kifejlesztéséhez.[9] A vizualizációnak ez a fajtája szintén népszerű a japán singon iskolában, illetve más ezoterikus buddhista irányzatban egyaránt.
Eljutni a Tiszta Földre[szerkesztés]
A gyakorlók azt állítják, hogy akadnak bizonyítékok arra, hogy haldokló emberek haláluk után eljutnak a Tiszta Földre:
- A halál időpontjának előzetes ismerete (預知時至)
- A "három Nyugati szent" (西方三聖): Amitábha Buddha és két bodhiszattva - jobbján Avalókitésvara és bal oldalán Mahászthámaprápta - jelenik meg a haldokló előtt. Más buddhákat és bodhiszattvákat rossz szellemeknek tekintik, akik álcázták magukat és próbálják megakadályozni, hogy a haldokló a Tiszta Földre kerüljön.[26]
- Egykor élt gyakorló Tiszta Föld buddhisták hátrahagytak ereklyéket (sarírá) hamvasztásuk után.
A holttest legutoljára kihűlő testrésze a fej búb (poszterior fontanelle). A buddhista tanításokban az a tudat, amely a Tiszta Földre távozik, a fejtetőn át hagyja el a testet. Emiatt marad tovább meleg ez a testrész.
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Okkal születtél. [2013. október 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. január 24.)
- ↑ Amidizmus, Britannica Online enciklopédia
- ↑ Amidizmus - a Columbia enciklopédia
- ↑ Skilton, Andrew. A Concise History of Buddhism. 2004. p. 104
- ↑ The Korean Buddhist Canon: A Descriptive Catalog (T. 361)
- ↑ Mukherjee, Bratindra Nath. India in Early Central Asia. 1996. p. 15
- ↑ Gandharan Sculptural Style: The Buddha Image. [2014. december 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. január 24.)
- ↑ Inagaki, Hisao. The Three Pure Land Sutras. 2003. pp. xiii–xiv
- ↑ a b Inagaki, Hisao. The Three Pure Land Sutras. 2003. p. xiv
- ↑ Inagaki, Hisao. The Three Pure Land Sutras. 2003. p. xiii
- ↑ Harrison, Paul. McRae, John. The Pratyutpanna Samādhi Sūtra and the Śūraṅgama Samādhi Sūtra. 1998. pp. 2-3, 19
- ↑ Nan, Huai-Chin. Basic Buddhism: Exploring Buddhism and Zen. 1997. p. 83
- ↑ Nan, Huai-Chin. Basic Buddhism: Exploring Buddhism and Zen. 1997. p. 81
- ↑ Nan, Huai-Chin. Basic Buddhism: Exploring Buddhism and Zen. 1997. p. 82
- ↑ Dumoulin, Heinrich and James W. Heisig, Paul F. Knitter. Zen Buddhism : a History: India and China. World Wisdom Inc., 67. o. (2005). ISBN 0-941532-89-5
- ↑ Takeuchi, Yoshinori and Jan van Bragt. Buddhist Spirituality: Indian, Southeast Asian, Tibetan, and early Chinese. Crossroad Publishing Company, original from University of Virginia, 283. o. (1993). ISBN 0-8245-1277-4
- ↑ Nan, Huai-Chin. Basic Buddhism: Exploring Buddhism and Zen. 1997. p. 91
- ↑ Birmingham Museum of Art: Guide to the Collection [archivált változat]. London, UK: GILES, 30–31. o. (2010). ISBN 978-1-904832-77-5. Hozzáférés ideje: 2011. július 8. [archiválás ideje: 2011. szeptember 10.]
- ↑ Luk, Charles. The Secrets of Chinese Meditation. 1964. pp. 83–84
- ↑ a b Luk, Charles. The Secrets of Chinese Meditation. 1964. p. 83
- ↑ a b c Luk, Charles. The Secrets of Chinese Meditation. 1964. p. 84
- ↑ a b Yuan, Margaret. Grass Mountain: A Seven Day Intensive in Ch'an Training with Master Nan Huai-Chin. 1986. p. 55
- ↑ Kenneth K Tanaka. The Dawn of Chinese Buddhist Doctrine: Ching-Ying Hui-Yuan's Commentary on the Visualization Sutra, 51. o. (1990). Hozzáférés ideje: 2012. szeptember 10.
- ↑ Luk, Charles. The Secrets of Chinese Meditation. 1964. p. 85
- ↑ a b Inagaki, Hisao. The Three Pure Land Sutras. 2003. p. xix
- ↑ 淨空法師佛學問答(死生篇). [2015. január 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. január 24.)
További olvasmányok[szerkesztés]
| A sorozat témája Kínai buddhizmus 汉传佛教 / 漢傳佛教 Han-csuan Fo-csiao |
|---|
 |
|
Kultúra
|
- Hisao Inagaki, Harold Stewart (ford.): The Three Pure Land Sutras, Berkeley: Numata Center for Buddhist Translation and Research 2003. ISBN 1-886439-18-4 PDF
- Müller, F. Max (ford.) Buddhista mahájána szövegek, 2 kötet: The larger Sukhâvatî-vyûha, the smaller Sukhâvatî-vyûha, the Vagrakkedikâ, the larger Pragñâ-pâramitâ-hridaya-sûtra, the smaller Pragñâ-pâramitâ-hridaya-sûtra. The Amitâyur dhyâna-sûtra, fordította: J. Takakusu. Oxford, Clarendon Press 1894. Pure Land Sutras
- Shi Wuling: In one Lifetime: Pure Land Buddhism, Amitabha Publications, Chicago 2006. ISBN 9781599753577
- Halkias, Georgios: Luminous Bliss: A Religious History of Pure Land Literature in Tibet, with an annotated English translation and critical edition of the Orgyan-gling Gold manuscript of the short Sukhāvatīvyūha-sūtra. Hawaii: University of Hawai‘i Press 2013. [1]
- Shinko Mochizuki, Leo M. Pruden, ford. (1999). Pure Land Buddhism in China: A Doctrinal History, Chapter 1: A General Survey. In: Pacific World Journal, 3. sorozat, 1, 91-103. Archív: original
- Shinko Mochizuki, Leo M. Pruden, ford. (2001). Pure Land Buddhism in China: A Doctrinal History, 2. fejezet: The Earliest Period; 3. fejezet: Hui-yuan of Mt.Lu; és 4. fejezet: The Translation of Texts-Spurious Scriptures. In: Pacific World Journal, 3. sorozat, 3, 241-275. Archív: original
- Shinko Mochizuki, Leo M. Pruden, Trans. (2002). Pure Land Buddhism in China: A Doctrinal History, Chapter Five: The Early Pure Land Faith: Southern China, and Chapter Six: The Early Pure Land Faith: Northern China. In: Pacific World Journal, 3. sorozat, 4, 259-279. Archív: original
- Shinko Mochizuki, Leo M. Pruden, Trans. (2000). Pure Land Buddhism in China: A Doctrinal History, Chapter 7: T'an-luan. In: Pacific World Journal, 3. sorozat, 2., 149-165. Archív: eredeti
- Kenneth Tanaka (1989). Bibliography of English-language Works on Pure land Buddhism: Primarily 1983-1989, Pacific World Journal, Új sorozat, 5, 85-99. PDF
Külső hivatkozások[szerkesztés]
- Tiszta Föld buddhizmus hivatalos oldala Archiválva 2015. február 6-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Dzsódo sú buddhizmus hivatalos oldala
