Tengrizmus
 |
Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. |
A tengrizmus ősi közép-ázsiai vallás, amelyet a sámánizmus, animizmus, totemizmus és az őstisztelet jellemzett. Olyan politeista vallás, amelynek élén egy főisten állt.[1][2][3] A magyar, hun, török, mongol sztyeppi népek ősvallása volt, fénykorában óriási területeken nagy lélekszámú népcsoportok követték.
Több változata volt; legfejlettebb formáját a kazárok gyakorolták. Együtt élt a sámánizmus hitrendszerével, attól egyes elemei nehezen választhatók el; valószínűleg szorosan összefonódott a két hitvilág. Fő istensége Tengri, az égi atya, a mindenség teremtője. A türk feliratok szerint a legfőbb uralkodó, a kagán Tengrihez hasonló és általa jön létre, azaz Tengri fia.
Tengri[szerkesztés]
.JPG)
Az égisten hozta létre a világot, de nem a semmiből teremtette, hanem a meglevőből készítette.[forrás?] Bizonyos népeknél csak az embert teremtette meg és nincs szó világteremtésről.[4] Az istenvilág központjában ő áll, aki az égben lakik. Az ég (menny) török neve tanri. E szót Ahmad ibn Fadlán az oguzokkal kapcsolatban idézi.
A vallástörténet Tengri istenség nyomán nevezi a hozzá kapcsolódó vallást tengrizmusnak. A türk feliratok az égisten tevékenységét a jarat igével írják le. Magyar megfelelője e szónak a gyarat, melyet ma gyárt-nak mondunk.
A többi isten[szerkesztés]
Ahmad ibn Fadlán leírja, hogyan tisztelik a baskírok (magyarok) egyik istenségüket: neve vélhetően Mag. Azon kívül felsorolja további tizenkét istenségüket: Tél, Nyár, Eső, Szél, Fa, Ember, Ló, Víz, Nap, Éjszaka, Halál, Föld. A legnagyobb, tizenharmadik istenük az Ég ura, illetve megszemélyesítője.[5]
Jákút meghatározása szerint bāšġird egy ország Konstantinápoly és Bulgár között. Eszerint az említett név a Kárpát-medencében élő magyarságra hivatkozik.[5]
Jákút felsorolásában a Halál mellé az Élet is be van toldva, azaz nála már tizennégy istenről van szó. Pontosabban még ennél is többről: beszámolója szerint egyes törzsek kígyókat, halakat és darvakat is tiszteltek.[5]
Jákút tudósításának szóban forgó szakaszai ekként szólnak:
- „Közülük mindegyik egy fadarabot penis formára farag, s azután nyakába akasztja; ha utazni, vagy pedig ellenséggel szembeszállni kíván, megcsókolja s előtte leborulva azt mondja »Úristen, tégy velem így meg így!« Erre azt mondtam a tolmácsnak »Kérdezd meg valamelyiket, miféle érve van erre nézve, és miért tekinti istenének!« Felelte »Azért, mert én is ehhez hasonlóból jöttem a világra, és nem ismerek kívüle mást, ami létrehozott volna.«” (Kmoskó Mihály fordítása.)[5]
- „Vannak közülük egyesek, akik állítják, tizenkét istenük van: istene van a télnek, nyárnak, esőnek, szélnek, fának, embernek, lónak, víznek, éjjelnek, nappalnak, halálnak, életnek s földnek. Az az isten, aki az égben van, a legnagyobb köztük, jóllehet az velük közös megegyezés alapján állapodik meg, s mindegyikük helyeslőleg veszi tudomásul, amit társa tesz. »Távol legyen Allahtól, amit ezek a gonosztevők és hálátlanok (hitetlenek) állítanak, a lehető legtávolabb!« Láttunk közülük olyan törzset, amely kígyókat, egy olyan törzset, amely halakat, egy olyan törzset, amely darvakat tisztel; erre vonatkozólag értésemre adták: amikor egy velük ellenséges néppel hadakoztak, amely őket megszalasztotta, a darvak megszólaltak a hátuk mögött, mire azok, akik őket megszalasztották, megfutamodtak; ezért tisztelik a darvakat azt mondva: »Ez a mi istenünk, mert megszalasztotta ellenségeinket«; ezért tartják azokat tiszteletben.” (Kmoskó Mihály fordítása.)[5]
A vallási uralkodó[szerkesztés]
A türk feliratok szerint a türk uralkodó, a kagán az égistenhez hasonló, az égisten hozta létre, azaz „gyártotta”: tengri teg tengri jaratmis türk Bilge kagan. A kagán ugyanúgy gyakorolja a teljhatalmat a birodalomban, ahogyan az égisten a mennyben. A tengrizmusra jellemző a szent királyság.
Ibn Fadlán a kazárokkal kapcsolatban írja le, hogy a kagán a nép jólétének letéteményese, akinek ha lejár az ideje, szertartásosan meggyilkolják. A 10. századi al-Isztahri leírja a kazárokról, hogy az új kagánt selyemzsinórral fojtogatni kezdik, amíg lélegzetét nem veszti, s ekkor megkérdezik tőle, hány évig akar uralkodni. Ha ezen idő előtt nem hal meg, akkor megölik. Az Északi Csou uralkodóház évkönyvei hasonlót írnak a türkökről. Az új uralkodót nemezbe tekerik, kilencszer megforgatják. Ezután nagy hajlongások közepette lóra ültetik, és meglovagoltatják, majd selyemzsinórral úgy fojtogatják, hogy éppen csak életben marad. Ekkor gyorsan megkérdik, mennyi ideig akar kagán maradni. S ekkor ő – alig van magánál – érthetetlen szavakat mormol. Ebből vonja le azután környezete a következtetést, hány évig fog uralkodni. S ha nem hal meg ezen időpont előtt, akkor megölik. A 750. év körüli időkből származó ujgur feliratokon is találtak utalást hasonló szokásra.
A kagán szentsége a török népeknél azt jelenti, hogy kutja van. A kut hittel kapcsolatos fogalom, mely anyagi képzetekben gyökerezik. A kut a kirgizeknél egyik formájában vörös kocsonyaként csöpög a sátor nyílásán keresztül a tűzhelyre. De a kut jelentett varázsszert, életerőt, lelket, szerencsét, boldogságot is.
A vallási uralkodó és a hatalmat ténylegesen gyakorló helyettese alkották a szakrális kettős királyság intézményét.
Hivatkozások[szerkesztés]
- ↑ The spelling Tengrism is found in the 1960s, e.g. Bergounioux (ed.), Primitive and prehistoric religions, Volume 140, Hawthorn Books, 1966, p. 80. Tengrianism is a reflection of the Russian term, Тенгрианство. It is reported in 1996 ("so-called Tengrianism") in Shnirelʹman (ed.), Who gets the past?: competition for ancestors among non-Russian intellectuals in Russia, Woodrow Wilson Center Press, 1996, ISBN 978-0-8018-5221-3, p. 31 in the context of the nationalist rivalry over Bulgar legacy. The spellings Tengriism and Tengrianity are later, reported (deprecatingly, in scare quotes) in 2004 in Central Asiatic journal, vol. 48–49 (2004), p. 238. The Turkish term Tengricilik is also found from the 1990s. Mongolian Тэнгэр шүтлэг is used in a 1999 biography of Genghis Khan (Boldbaatar et. al, Чингис хаан, 1162-1227, Хаадын сан, 1999, p. 18).
- ↑ R. Meserve, Religions in the central Asian environment. In: History of Civilizations of Central Asia, Volume IV, The age of achievement: A.D. 750 to the end of the fifteenth century, Part Two: The achievements, p. 68:
- "[...] The ‘imperial’ religion was more monotheistic, centred around the all-powerful god Tengri, the sky god."
- ↑ Michael Fergus, Janar Jandosova, Kazakhstan: Coming of Age, Stacey International, 2003, p.91:
- "[...] a profound combination of monotheism and polytheism that has come to be known as Tengrism."
- ↑ Mircea Eliadeː Vallási hiedelmek és eszmék tört. → Tengri
- ↑ a b c d e Kmoskó 2007
Források[szerkesztés]
- Kmoskó Mihály (2007): Mohamedán írók a steppe népeiről. Földrajzi irodalom. In Zimonyi István (szerk.): Magyar Őstörténeti Könyvtár. 23. Budapest.
- Bruno J. Richtsfeld: Rezente ostmongolische Schöpfungs-, Ursprungs- und Weltkatastrophenerzählungen und ihre innerasiatischen Motiv- und Sujetparallelen; in: Münchner Beiträge zur Völkerkunde. Jahrbuch des Staatlichen Museums für Völkerkunde München 9 (2004), S. 225–274.
- Róna-Tas András: A honfoglaló magyar nép: Bevezetés a korai magyar történelem ismeretébe. Budapest: Balassi. 1997. ISBN 963 506 140 4
- Zimonyi István (2012): A magyarság korai történetének sarokpontjai. Elméletek az újabb irodalom tükrében. Szeged.
