Tatár Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság

Tatár Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság
Татарская Автономная Советская Социалистическая Республика 1920. május 27. – 1991. október 18.
Tatár Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság címere Tatár Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság zászlaja
Általános adatok
Fővárosa	Kazany
Terület	68 000 km²
Népesség	3 637 809 fő
Hivatalos nyelvek	tatár, orosz
Beszélt nyelvek	tatár, orosz
Pénznem	szovjet rubel
Kormányzat

A Tatár Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság (rövidítve Tatár ASZSZK) az Oroszországi Szovjet Szövetségi Szocialista Köztársaság egyik autonóm köztársasága volt 1920 és 1991 között. Székhelye Kazany volt.

Története

A Volga-Uráli Állam megszűnését követően szükségessé vált egy, vagy több autonóm köztársaság létrehozása. Lenin és a moszkvai bolsevikok sokáig tárgyaltak az autonómia létrehozásáról. A tatár autonómia hivatalosan 1920-ban jött létre Központi Végrehajtó Bizottság beleegyezésével, Autonóm Tatár Szocialista Szovjet Köztársaság néven. 1937. június 25-én, a rendkívüli XI. Szovjet Kongresszuson, a sztálinista alkotmány szellemében, az autonómia elnevezését Tatárföldi Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaságra módosították. Az idők folyamán többször is felmerült a Tatár ASZSZK teljes jogú SZSZK-á alakítása, többek között a Szovjetunió megalakulásakor (1922), új alkotmányok kiadásakor (1936, 1977), vagy éppen Sztálin halálakor, 1953-ban. Az 1960-as évek, mint mindenhol, a gazdaság fellendülését hozta el, ez azonban a 70-es évekre lelassult. 1990. augusztus 30-án a Szovjetunió felbomlásakor a Tatár ASZSZK Legfelsőbb Tanácsa határozatot hozott Tatárföld SZSZK-á alakításáról. Mivel a moszkvai kormány ezt elutasította, a tatárok kikiáltották az országuk függetlenségét, de ezt azonnal visszavonták, hogy békés úton rendezzék a viszonyt Oroszországgal. 1991. október 18-án megváltoztatták az ország nevét Tatár Köztársaságra. 1992. május 16-án a felek békét kötöttek, így Tatárföld Oroszország egyik köztársasága lett.

Kormányzat

A Tatár ASZSZK megalakulása előtt az oroszországi Központi Végrehajtó Bizottság létrehozta az ideiglenes Tatár Forradalmi Bizottságot, amíg befejezik a terület közigazgatási felosztását. A Központi Végrehajtó Bizottság 1920. május 27-i, "Az Autonóm Tatár Szocialista Szovjet Köztársaság létrehozása" című rendeletének második bekezdése szerint az autonómia államhatalmi szervezetei a Központi Végrehajtó Bizottságától és az Népbiztosok Tanácsától függött és azoknak tartozott felelősséggel. 1920. június 25-én a kazanyi Végrehajtó Bizottság teljes mértékben átruházta a hatalmat a helyi kormányra. Július 11-én a helyi tatár politikusok kifogásolták az ASZSZK kialakított határait, emiatt felállítottak egy döntőbizottságot, amelynek és szeptember 11-ig meg kellett határoznia a Tatár ASZSZK új határait úgy, hogy a feleknek az a legkedvezőbben hasson. A Tatár Forradalmi Bizottság fő feladata a helyi szovjet kongresszus előkészítése volt. A Tatár Végrehajtó Bizottság elnökségét 1920. szeptember 26-27-én nevezték ki, amikor megalakult az első tatár kormány. Az autonómia legnagyobb kormányzati szerve a Tatár Kongresszus volt, amelynek tagjait a választásokon jelölték ki a Központi Végrehajtó Bizottság beleegyezésével. Ezenkívül a Tatár ASZSZK-t 11 képviselő képviselte a Szovjetunió Legfelsőbb Szovjet Nemzetiségi Tanácsában. A Tatár Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság 1938-as alkotmányának elfogadásával megszüntették a Kongresszust, és a köztársaság új legfelsőbb szervezete a Legfelsőbb Tanács lett, amelynek tagjait 4 évre választottak. 1995-ben a Legfelsőbb Tanácsot átalakították a Tatár Köztársaság Államtanácsává.

A Tatár Kongresszus elnökei

Az 1938-as alkotmány életbe lépéséig a Kongresszus elnökei töltötték be a vezetői címet. 1938 után, ennek a hivatalnak a megszűnése után a Legfelsőbb Tanács elnökei lettek az ASZSZK vezetői.

Név	Hivatali idő kezdete	Hivatali idő vége
Burhan Manszurov	1920	1921
Rauf Ahmediovics Szabirov	1921	1924
Szajgardan Szajgardanovics Szamaradov	1924	1927
Minnigari Ahmecin	1927	1929
Harris Ibrahimovics Mrathuszin	1929	1932
Migdat Jagudin	1932	1934
Gumer Bajcsurin	1934	1937
Dalej Dinmukhametov	1937	1938
Galej Afzaletdinovics Dinmukametov	1938	1951
Saldzsah Nizamovics Nizamov	1951	1959
Kamil Fasziv Fatykovics	1959	1960
Szalih Batyev	1960	1983
Anvar Bagadinov	1983	1985
Szamil Musztajev	1985	1990
Mintimer Szaimiev	1990	1991

Demográfiai adatok

Etnikai csoport	1926	1939	1959	1970	1979	1989
Tatárok	1 263 400 fő (48,7%)	1 421 500 fő (48,8%)	1 345 200 fő (47,2%)	1 536 400 fő (49,1%)	1 641 600 fő (47,6%)	1 765 400 fő (48,5%)
Kriasenek	99 000 fő (3,8%)	-	-	-	-	-
Oroszok	1 118 800 fő (43,1%)	1 250 700 fő (42,9%)	1 252 400 fő (43,9%)	1 328 700 fő (42,4%)	1 516 000 fő (44,0%)	1 575 400 fő (43,3%)
Csuvasok	127 300 fő (4,9%)	138 900 fő (4,8%)	143 600 fő (5,0%)	153 500 fő (4,9%)	147 100 fő (4,3%)	143 200 fő (3,7%)
Ukránok	3100 fő	13 100 fő	16 100 fő	16 900 fő	28 600 fő	32 800 fő
Mordvinok	35 100 fő (1,4%)	43 761 fő (6,3%)	69 834 fő (9,8%)	74 939 fő (7,0%)	73 612 fő (6,4%)	78 395 fő (6,2%)
Udmurtok	35 100 fő (1,4%)	35 800 fő (1,2%)	32 900 fő (1,2%)	31 000 fő	29 900 fő	28 900 fő
Marik	13 100 fő	14 000 fő	13 500 fő	15 600 fő	16 800 fő	19 400 fő
Baskírok	1800 fő	-	-	2900 fő	9300 fő	19 100 fő
Fehéroroszok	-	2300 fő	4100 fő	4300 fő	7100 fő	8400 fő
Zsidók	4300 fő	6100 fő	10 400 fő	9500 fő	8700 fő	7300 fő
Örmények	100 fő	400 fő	600 fő	500 fő	1200 fő	1800 fő
Azeriek	-	100 fő	300 fő	400 fő	1300 fő	3900 fő