Takahasi Rumiko
| Takahasi Rumiko | |
 | |
| Született | 1957. október 10. (66 éves) Niigata, Niigata prefektúra,  Japán |
| Állampolgársága | japán |
| Foglalkozása | mangaka |
| Iskolái |
|
| Kitüntetései |
|
| Írói pályafutása | |
| Alkotói évei | 1976– |
| Fontosabb művei | Uruszei Jacura, Ranma ½, InuYasha |
| Kiadói | Shogakukan |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Takahasi Rumiko témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Takahasi Rumiko (高橋 留美子; Hepburn: Takahashi Rumiko; Niigata, 1957. október 10. –) japán mangaművész.
Gyerekkorában is szeretett rajzolni, azonban a manga iránt nem érdeklődött jobban, mint más, korabeli fiatalok.[8] A középiskola alatt azonban ez a hobbi egyre erősebbé vált, és a Japan Women's University-n végzett tanulmányai alatt már jelentkezett a Gekiga Sonjuku nevű manga iskolába, melyet az akkor már nagyon híres Koike Kazuo vezetett. Takahasi két évig tanult Koike iskolájában, aki a legnagyobb hangsúlyt az egyedi és érdekes karakterek kialakítására fektette.[8]
1976-ban, Takahasi végre hasznát is látta az iskolának, amikor a Japan Women's University Manga Club tagjaként publikált rövid történeteket, mint a Bye-Bye Road. A karrierje korai éveiben meg kellett hoznia a nehéz döntést, állást vállal, vagy manga-művészként próbál megélni. Ha a mangát választja, de nem lesz sikeres, később, pár évvel idősebben már nehéz lesz elhelyezkednie. Szülei természetesen ellenezték a bizonytalan pályát, ő azonban mégis azt választotta.
A munkái felkeltették a Shogakukan kiadó figyelmét, és felkérték egy történet publikálására egyik magazinjukban, a Shounen Sunday-ben, ez Katte Na Jacura (勝手なやつら; Hepburn: Katte na Yatsura) című műve volt. Ez a magazin lett aztán a hely, melyet Takahasi azóta is az otthonának nevez. Első profi munkája, az "Azok az önző idegenek" elnyerte a "Legjobb új művész" díját, és megnyitotta előtte az utat az első sorozatához. Így 1980-ban belekezdhetett a mára klasszikus alapműbe, az Uruszei Jacurába, melyen 1987-ig dolgozott.
Bár az Uruszei Jacura (うる星やつら; Hepburn: Urusei Yatsura) sikeres volt, a kezdő manga-művésznek nem volt könnyű az élete. Két asszisztensével együtt lakott egy apró lakásban, gyakran a szekrényben aludt és ramenen élt.[9] Ezek az idők érlelték meg benne a Maison Ikkoku ötletét, mely máig is Takahasi leghétköznapibb, ugyanakkor legfelnőttebb munkája.
1995. július 6-án ünnepelték Takahasi Rumiko százmilliomodik eladott könyvét, a Ranma ½ 34. kötetét. Az új évezredben Takahasi még mindig tele van alkotóvággyal, nem ment férjhez, és alapított családot, hanem követi az utat, melyre fiatalon lépett.
Művei[szerkesztés]
| Megjelenési év | Cím | Japán kiadó | Angol kiadó |
|---|---|---|---|
| 1978–1987 | Uruszei Jacura (うる星やつら; Hepburn: Urusei Yatsura) | Shogakukan | Viz Media |
| 1980–1987 | Maison Ikkoku (めぞん一刻) | ||
| 1984–1994 | Mermaid Saga (人魚シリーズ) | ||
| 1987–1996 | Ranma ½ (らんま1/2) | ||
| 1987–2007 | Icsi-Pondo no Fukuin (1ポンドの福音; Hepburn: Ichi-Pondo no Fukuin) | ||
| 1987–folyamatban | Rumic Theater (高橋留美子劇場) | ||
| 1996–2008 | InuYasha (犬夜叉) | ||
| 2009–folyamatban | Kjókai no Rinne (境界のRINNE; Hepburn: Kyōkai no Rinne) |
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ https://www.comic-con.org/awards/inkpot, 2021. szeptember 17.
- ↑ https://www.comic-con.org/awards/eisner-award-recipients-2010-present, 2021. szeptember 3.
- ↑ 「うる星やつら」漫画家・高橋留美子さんに紫綬褒章 「しみじみと喜び」, 2020. november 2. (Hozzáférés: 2020. november 3.)
- ↑ https://www.yomiuri.co.jp/culture/20230406-OYT1T50189/, 2023. április 6.
- ↑ 1643990071593549825
- ↑ 1643914087548715010
- ↑ 1646741093512273922
- ↑ a b Profile: Rumiko Takahashi -The Princess of Manga. Furinkan.com. (Hozzáférés: 2008. január 28.)
- ↑ Biography. Furinkan.com. (Hozzáférés: 2010. február 6.)
További információk[szerkesztés]
- Furinkan.com (angolul)
- Rumiko No Sekai Archiválva 2021. december 23-i dátummal a Wayback Machine-ben (franciául)
- Rumiko Takahashi entry at Anime.com (angolul)
- Takahashi's Work
- Takahasi Rumiko az Anime News Network enciklopédiájában (angolul)
